Pécsi Napló, 1899. július (8. évfolyam, 147-172. szám)

1899-07-01 / 147. szám

Vili. évfolyam. Szombati 1899. Julius I 147. (2294.) szám. Inrkatstőség : Nepomuk-utcza 23. sz. (Szakváry-fé!e ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza, Klalóhlratal: Boltiv köz 2. Telefon 27. FelelOs szerkesztő: LENKEI LAJOS. BlőBastésl árak: Egész évre 12 űrt. Fél évre 0 Irt. Negyed évre 3 firt. Egy hóra Ihn. — Egyes szán ára 3 krajesár. ­Nyilt-térben 1 sor 30 kr. Na és minden szombaton а. ев. és leli’- 44. gy. ©_ katonazenekara RoTAL kávéházban nagy hangversenyt tart. Fagylalt á la Gerbeaud Hfls helyiség. Legfigyelmesebb ki­szolgálás. 5816 3£asznáijufi az aiüaimat! Túlhalmozott árukészletemet tekintettel az idény előrehaladottságára és helyiségem átalakítására, helyszűke miatt bevásárlási áron alul is elárusítom. A még raktáron levő czikkek u. m.: A.ngol férfi ruhakelmék, Franczia He lain ok, női rubakelmék, selymek, nap- és esőernyők és vászonne­mnek minden elfogadható áron ela­datnak. 0348 Kiváló tisztelettel Paunz Jfdolf Pécs, Király-ntcza 5. sz. Előfizetésre való fölhívás. á „PÉCSI NAPLÓ“ politikai napilap vyolezadik évfolyamának második felére Julius hó elsejével előfizetést nyitunk. Olvasóink, kik ismerik lepünk sza­badelvű és ezabadszellf mű irányát, gondos, lelkiismeretes, a nagyközönség érdekeit szemelött tartó, tapintatos és körültekintő, élénk szerkesztését, akik ismerik a lap gazdag és változatos tartalmát, értesülé­seinek megbízhatóságát, gyorsaságát: azok bizonynyal megmaradnak továbbra is elő­fizetőink sorában, sőt oda fognak hatni, hogy szives jóindulatukkal támogatva bennünket, ismerőseik körében ajánlják és terjeszteni is fogják lapunkat, mely legközelebb ЬоввжлЪЬ regény közlésével is gyarapítani fogja a lap változatos tar­talmát. Amint eddig is az volt főtörekvé- sünk, hogy sajtó hivatásunk magaslatára emelkedve tisztünket a közszolgálat terén a nagyközönség megelégedésére teljesít­hessük, úgy a jöYŐben is igyekezni fogunk az olvasó közönségnek belénk helyezett bizalmára s további támogatására önzetlen munkásságunkkal érdemeket szerezni, la­punk szellemi értékét és tekintélyét emelni. A „Pécsi Napló" előfizetési ára: Félévre • . 6 frt. Negyedévre . 3 frt. Egy hóra . . 1 frt. Nem rokonszenves érzelem. Péoa, junius 30. A magyar politikai szótár egy uj kifejezéssel gazdagodott. Miként a „for­mulát“, Széli Kálmánnak köszönhetjük ezt az újat is, amely úgy hangzik, hogy: „nem rokonszenves érzelem.“ Hogy milyen ez a „nem rokon­szenves érzelem“ ? Hát olyan, amilyen­nel az osztrákok, helyesebben Ausztria népei viseltetnek Magyarország iránt. Magyarán szólva, ezt a „nem rokon­szenves érzelmet“, magyar gyűlöletnek hívják; ám engedjünk a népszerű miniszterelnök intenczióinak, hagyjuk ezúttal a keményebb kifejezést, ne nevezzük a gyereket a saját igazi ne­vén, szépítsünk a dolgon, mely való­jában nagyon rút és konstatáljuk a miniszterelnökkel, bogy Ausztria népei „nem rokonszenves érzelemmel“ visel­tetnek Magyarország és a magyarok ügyei, érdekei iránt. Csöppet sem törődnénk a dolog­gal, ha csupán az érzelmekről volna szó. Mert hiszen, ha szorosan veszszük a dolgot, viszont az osztrák népek sem állnak valami nagy kegyben nálunk magyaroknál. Az igaz, hogy nem is adtak erre soha valami nagy okot. Innen-onnan négyszáz éve lesz, hogy I. Ferdinand királylyá választásával egy uralkodói páleza alá kerültünk Ausztria elegy-belegy népeivel és nem különös játéka-e a véletlennek, hogy bár e királyválasztás óta Magyaror­szág és Ausztria érdeke mindig ugyan­azonos volt, sőt Magyarország eleven védő bástyája lett Ausztriának, e négy­száz év alatt Ausztriának egyetlen kői mányiéi fia sem akadt, aki Magyar­országnak ellensége ne lett volna a szónak legmeztelenebb, legrutabb ér­telmét véve irányadóul. Nem rekriminálni akarunk mi ezúttal, csak konstatálni egy történeti igazságot és mellé állítani egy másik történeti igazságot és ez az: hogy mindaz a vész és pusztulás, megpró­báltatás és gyötrelem, mely a Habs­burgok trónralépte óta Magyarországra áradt, nem folyt sem a magyar nemzet hibáiból, sem az uralkodóhíz egyéni akaratából, hanem egyenes folyománya volt az osztrák kormányférfiaknak Ma­gyarország ellen táplált és forralt go­nosz indnlatának, melyet az Ausztriá­ban absolut hatalommal uralkodó feje­delem politikája keretében érvényesí­tettek, miután a magyar nemzet száza­dokon át gyöngének és erélytelennek, sőt elégtelennek bizonyult ez ellensé­ges gonosz indulat ellensúlyozására és megtorlására. Szerencsére: ma másként állnak a viszonyok, mint álltak a múltban. Deák bölcs politikája egyszer mindenkorra a uemzet kezébe tette le a nemzet sorsát, lehetetlenné téve az abba való idegen és jogtalan avatkozást és bogy mily bölcs volt e nagy ember, igazolják épen a legutóbbi idők fejleményei, mi­dőn napnál világosabban kitűnik, hogy nemcsak az osztrák kormányíéxfiak nem vetkőztek ki a régi rosszakaratból Ma­gyarország iránt, hanem ez az érzület mint mérhetetlen gyűlölet jelentkezik Ausztria elegy-belegy népeinek szivében. Ennek a gyűlöletnek nincs ugyan alapja, mert hiszen Magyarország soha­sem bántotta Ausztriát, hanem azért ez ellenséges érzülettel, mint meglevővel számolni kell ée éppen e számolást megtéve és a következtetést belőle le­vonva kimondhatjuk, hogy az osztrák népek ez oktalan érzülete veszélyezteti az 1867-iki államjogi alkotás nagy művét. Ez államjogi alkotás alapvető eszméje, hogy egyik részről Magyar- ország, másik részről Ausztria, mint teljesen önálló államok szövetkeznek és szerződnek közös érdekeik megvé­désére. Ez a szerződés és szövetség kölcsönös jogokkal és kölcsönös köte­lezettségekkel jár; melyeket mindkét félnek egyenlően tiszteletben kell tar­tani. Ha tehát a szerződő felek egyik© a másiknak érdekkörét sérti, amint­hogy az osztrákok úgy i-ivatalos, mint magánúton nemcsak a magyar állam­hitel és a magyar gazdasági érdekek megrontására, hanem általában a ma­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék