Pécsi Napló, 1899. október (8. évfolyam, 224-249. szám)

1899-10-18 / 238. szám

e — Meglopott molnár-segéd. Kollár István, mohácsi­ országút 2. sz. a. gőzmalomban dolgozó molnár-segéd laká­sából tegnap ismeretlen tettes értékes kettős fedelű ezüstóráját és egy piros ékköves aranygyűrűt lopott el. A rendőr­ség keresi a tolvajt. Irodalom és művészet. — A Két Champignon. Mikor nagyon sok jó és finom falatban volt ré­szünk, megkívánjuk­­ a komisz kenye­ret. Csak ez csiklandozza már eltompult, érzéketlen ínyünket ! Úgy vagyunk a szín­házban. Ott is fenséges operák, idegrázó drámák, vagy sziporkázó vígjátékok után közönségesebb szellemi táplálékra vágyó­dunk. Ennek a szükségletnek eleget teendő csempészték be czirkuszokból és orfeumok­ból a clown életeket és frivolitásokat a színpadra és ahol csak egy színpad van, ott biz egy tálba kerülnek Halevy, Schekszpir, Katona, Bisson, Feydeau, Kadelburg és a ma este bemutatott „Két Champignon“ szerzői, ugyancsak Feydeau és Desvallier urak. Rákosi Victor fordí­totta ezt a darabot, de aligha úgy, mi­ként azt ma láttuk, mert a legújabb kór, a hülyeizmus ma borzasztó pusztí­tásokat vitt végbe az elmékben. Mennyi ostobaságot kellett meghallgatnunk, míg egy derűs pillanat akadt, amelynél volt min nevetni. De míg odáig el­jutott, a türelmes hallgató megvezekelt a következőkért. Sok rossz darabot lát­tunk már, de ezek között díszhely illeti meg a két Champignolt. Pedig nem az előadókon múlt. Azok akartak. Tettek, vettek, amit lehetett. Hadrik Annának szép fogsorában, melyet oly előszeretettel mutogat, gyönyörködtünk ma este is, egyébb dolga ennél úgy sem akadt, vagy tán nem is keresett. Tiszay Dezső jóízű, kedélyes humorát is méltatlan föladatra pazarolta. Könyves Jenő, mintha ma is csak ugyanazt a szerepet játszotta volna, mint a „Férj vadászni jár“ bohózatban. Csak nadrágjá­val nem volt annyi baja, mint az utóbbi­ban Sebestyén Géza, mert kapitány volt, azt hitte, hogy ő sakál. A jó Pásztor János pedig Záray úinak képzelte Sebes­tyént, lelkesedéssel szekundáit, vagy ha jól vettük ki, a Kontrabassusban gyako­rolta magát. Olyan tohuvahabu uralkodott a színpadon, hogy néhány dobhártyát kúrába kell holnap adni. Németh János, az igazi Champignol csendesebb volt, Nádasy József és Baróti Irma csókkettőse reméljük, mire e sorok napvilágot látnak, már véget ért. Sok ennyi csak egy estére! Bátosi Endre sem hagyta ma­gát és Delli Lajos, szegényre csak kis szerep jutott. Szerencse, mert ha ő is úgy fújta volna, mint a többi, egészséges lévén a tüdeje, abból baj keletkezhetett volna. Szóval az még nem qualifikál szín­darabot, hogy nálunk szinre hozható le­gyen, mert nálunk még színre nem ke­rült. Hisz ép a legrosszabb darabok azok, melyekhez még nem volt szerencsénk és melyeknek ismeretsége után — őszintén vallva — vágyat sem érzünk. A színház ma este is szépen megtelt. A közönség nevetett is, de ez csak olyan nevetés volt, mintha az embert csiklandozzák. Muszáj nevetni, de nincsen benne köszönet. —ei. — Ágai Adolf, mint zenekri­tikus. A mi fiatal talentumos földink, Opris Valéria kisasszony, Opris Péter posta és távirda-igazgató leánya, ki most az országos zeneakadémia harmadéves növendéke, szombaton este az építészek és műrajzolók országos egyesületének Budapesten a secessiós palotában berende­zett új klubhelyiségének felavató ünne­pélyén közreműködött. A hangversenyt Brázay Kálmán országgyűlési képviselő társaságában meghallgatta Agai Adolf dr., a magyar irodalom nagy mestere, aki maga is kitűnően hegedül és a követke­zőket írja a fiatal hegedüjátszó kisasz­­szonyról: Opris Valéria kisasszony tegnap esti játéka a jelenvoltakat elragadta, sőt még engem concert viselt veteránust is, keztyü­­repesztő tapsokra bírt. Technikája szédítő, fölfogása merő értelem, előadása meleg. Majd, ha megjő annak ideje, hogy Opris Valéria kisasszonynak nem csupán a hegedű lesz forró szerelme, a hegedű fog nyerni vele. Ez az az idő, midőn a tech­nika nem czél lesz többé, hanem eszköz úgy a fenségesnek, mint az édesnek a kifejezésére. Hiszen olyan fiatal még! Neki alig van már egyébre szüksége, mint hogy fényes technikáját, mely a tökéletest szinte megközelíti, az interpretáczió szol­gálatába hajtsa, s ekkor országra, u­tán világra szóló sikereket fog aratni. Érzem a felelősségét annak, amit most kimon­dottam, de állok mellette. — Verne legérdekesebb re­génye jelent meg a Franklin-Társ­ulat­­nál megjelenő füzetes kiadásban. A Grant kapitány gyermekei ez, a nagy franczia regényíró minden munkája közül a leg­izgalmasabb meséjű. A matrózoktól kita­szított Grant egy lakatlan szigetre kerül, borzasztó szenvedéseket kell kiállani, míg végre gyermekei, a­kik fölkeresésére in­dultak, megmentik. De ezt a kalandos, végtelenül érdekes történetet mennyi ta­nulság járja át ! Csak Verne tolla tudja úgy megismertetni idegen világok karak­terét, a tenger életének ezernyi ezer rej­telmét, népek és emberek lelki világát. Mert hisz Verne mindig és mindenkor érdekes is, tanulságos is. A Grant kapi­tány gyermekei a füzetes vállalat 128—141. számaként jelent meg és az eredeti fran­­czia kiadás pompás illusztrácziói díszítik. Fordítása kitűnő, E kiadás egy-egy fü­zetre tudvalevőleg 20 krajczár és a kiadó­társulat minden munkához külön díszes bekötési táblákat is készíttetett, hogy a magyar Verne méltó külsőben foglalhas­son helyet a magyar család könyvtárában. Egy-egy vászontábla ára 40 kr. Megren­delhető előfizetéssel a Franklin-Társulat­nál (IV. Egyet­em-utcza 4. szám) vagy minden hazai könyvkereskedésben is. Pécsi Napló 1899. október 18. Távirataink. Stefánia házassága. Ami hihetetlennek látszott, ma két­ségtelen ténynek tűnik föl. Immár alig lehet benne kétség, hogy Stefánia özvegy trónörökösné csakugyan szakit közjogi állásával és szerelmes szivét követve, boldog frigyre lép egy magyar mágnással... Erről szóló távirati értesülésünk a következő : Bécs, okt. 17. (Ered. táv.) Lónyay Elemér gróf ma Bécsbe érkezett és azonnal Laxenburgba hajtatott, hol Stefánia özvegy trónörökösné és leánya, Erzsébet fő­­herczegnő most laknak. Lónyay Elemér gróf menyasszonyára való tekintetből, elhagyja ősei hitét és áttér a katholikus vallásra. Esküvőjök november 23-án lesz. F Mlegc­áfolt házassági hírek. Bécs, október 17. (Eredeti táv.) A „Neues Wiener Tagblatt“ egy budapesti telegrammban azt írja, hogy nem igaz, hogy a trónörökös házasodik. Berlin, október 17. (Eredeti táv.) A „Localanzeiger“ szerint Brüsszelben mit sem tudnak Stefánia házasságáról, de ez nem jelentene semmit, mert Stefániára a szülei neheztelnek, aminthogy leánya , Erzsébet főherczegnő még nem lépte át nagyszülői házának küszöbét. Ez a hír azonban nem igaz. Közös miniszteri értekezlet: Bécs, október 17. (Eredeti távirat.) Ma délelőtt 10 órakor a külügyminiszté­riumban közös miniszteri értekezlet volt az 1900. évi közös költségelőirányzat ügyében. Jelen voltak a közös minisztérium részé­ről: Goluchowsky gróf külügyminisz­ter, Krieghammer báró hadügyminiszter, Kál­­loy Benjamin közös pénzügyminiszter, Spaun báró a tengerészet parancsnoka és osztályfőnöke, az osztrák kormány részé­ről Clary gróf az osztrák minisztertanács főnöke, Kniaziolucky lovag az osztrák pénzügyminisztérium vezetője, a magyar kormány részéről Széll Kálmán miniszter­elnök és Lukács pénzügyminiszter. A ta­nácskozások a mai nap folyamán alkal­masint véget érnek, mire a magyar minisz­terek holnap visszaérkeznek Budapestre. Az osztrák nyelvrendeletek visszavonása. Bécs, október 17. (Eredeti távirat.) A Wiener Zeitung ma a belügyi, igazság­ügyi, pénzügyi, kereskedelemügyi és föld­­mivelésügyi miniszterek rendeletét közli a tartományi nyelveknek a cseh királyság hatóságainál való használatáról. A rende­let igy szól: 1. §. Az országos nyelveknek a cseh királyság hatóságainál való használatáról szóló 1898. február 24 iki miniszteri ren­delet (orsz. törvénytár 16. sz.) hatályon kívül helyeztetik. 2. §. Az előkészítés alatt lévő tör­vényes rendezésig az országos nyelvek használata tekintetében ideiglenesen azok a rendelkezések és alapelvek alkalmazan­dók, a­melyek erre nézve az 1898. már­­czius 15 én hatályon kívül helyezett, 1997. április 5 én kelt miniszteri rendelet (orsz. törvénytár 12. sz.) életbeléptének időpont­jáig irányadók voltak. 3. §. Jelen rendelet a kihirdetés nap­ján lép életbe. Clary s. k. Körber s. k. Stibral s. k. Kindinger s. k. Kniaziolucki s. k. Morvaországra nézve a következő rendeletet adták ki ugyanezek a minisz­terek : 1. §. Az országos nyelvnek a morva őrgrófság hatóságainál való használatáról szóló 1898. február 24 iki miniszteri ren­delet (orsz. törvénytár 19. sz.) hatályon kivül helyeztetik. 2. §. Az előkészítés alatt lévő tör­vényes rendezésig az országos nyelvek használata tekintetében ideiglenesen azok­ a rendelkezések és alapelvek alkalma­zandók, a­melyek erre nézve az 1898. márczius 15 én hatályon kívül helyezett, 1897. április 22-én kelt miniszteri rende­let (orsz. törvénytár 29. sz.) életbeléptének időpontjáig irányadók voltak. 3. §. Jelen rendelet a kihirdetés napján lép életbe. Clary s. k. Körber s. k. Stibral s. k. Kindinger s. k. Kniaziolucki s. k.

Next