Pécsi Napló, 1899. december (8. évfolyam, 275-298. szám)
1899-12-01 / 275. szám
Váll. éwf©If Sz*?fee*szólás : Nepomuk-utcza 28. sz. ISsakváry-fél* ház,) Telefon 109. sz. Kéziratok aeta adatnak vissza ШЮЛпЫ: Belliv-kSz 2. Telefon 8?. felelős Bserkente: LENKEI X^^TO©. ~ ШГ V* Péntek, Ю99. decagember J. ___Г||1___ 275. (2422.) яжЛт. EUSzatési árak: Egész évre 18 frt. Fél évre 8 frt. Negyed évre 8 frt. Egy hé?« ftrt. — Soyeessze ára 8 krjeeér. — Nyüt-térben 1 sor 80 fer. Az alvó ébred. Psos, november 30. X. A vármegye gazdasági egyesülete az utőcekaeset óta teljesen megbénult s megdermedt. Már azt hittük, hogy halott. De a leányzó nem halt meg, csak aludt. Most már ébredni kezd s életjelet ad magáról. Gazdasági előadásokat rendez a télen , tanítja, terjeszti az állattenyésztés, talajművelés, szőllő-termelés ismereteit! Tavaszszal díázással egybekötött nagyszabású tenyészállat-vásárt tart Pécsett. Ez is valami, de még nem minden, Baranyában a gazdasági egyesületre nagy föladatok nehezülnek s azzal a nyomorúságos anyagi erővel, a melylyel az egyesület rendelkezik, azzal bizon-bizon nagyon kevés valamirevaló föladatot lehet teljesíteni. A Mecsekegyesületnek Pécsett több tagja van mint a vármegye gazdasági egyesületének a egy kerékpár-egylet jóformán nagyobb anyagi erővel rendelkezik, mint ez a mi nagyfontosságú, kiváló jelentőséggel bíró gazdasági egyesületünk. De ki is lenne tagja olyan egyletnek, amely alszik? Vagy nevezhető gazdasági egyesületi tevékenységnek az évenként egyszer megtartott tenyészállat-díjazás, parkolási tarfolyam s olyan tenyészállatok közvetítése, a melyeknek fele fél év alatt elpusztul? Előnyöket, kedvező eredményeket kíván a gazda közönség! Választmányi ülésekkel, melyeken a választmány 4—5 lelkesebb tagja vesz részt, közgyűléssel nem lehet az igényeket kielégíteni. A gazdasági egyesület akkor lesz Baranyában életképes, ha a gazdaközönség megfelelő pártfogásban részesíti s így kellő anyagi erővel rendelkezik. Nem pár száz, hanem öt-hat ezer tagra van szüksége az ilyen egyesületnek. A vármegye lakosságának számával arányban kell lenni az egyesületi tagok számának. S ez a szám csak akkor érhető el, ha az egyesület élén álló férfiak nagy odaadással, buzgalommal s áldozatkészséggel fáradoznak a közérdeklődés fölkeltésén s ébrentartásán. Az egyesület a mai keretben, a mai munkaképességével fönn nem állhat, ha csak be nem éri a puszta létezéssel s tiz-tizenkét egyleti tag részvételével megtartott ülésekkel. Néhány bika és tenyész-kan elhelyezése, néhány szarvasmarha megdíszoklevelezése s néhány szelelő rosta, szecskavágó és szőllő-permeteztető kiosztása nem elég az üdvösségre. A gazdasági egyesületektől manapság sokkal többet várnak, s e várakozás jogos és méltányos. A ki nem képes, ne vállalkozzék, álljon félre az útból s engedje át a teret másnak; a ki érez magában életrevalóságot és képességet a közjó, a közérdek előmozdítására s akar is hasznos szolgálatot tenni, az ne aludjék. A mi gazdasági egyesületünk megmozdult. Derék férfiú áll az élén, Országh Lajos, kisteleki földbirtokos, aki sokat tehet az egyesület érdekében. Az első lépés természetesen a gazdasági egyesületnek a vármegye mezőgazdasági bizottságával való egyesítése, mert nagyon fölösleges Baranyában két mezőgazdasági intézményt külön-külön föntartani, amikor egy is elég. Magától értetődik, hogy a két intézmény külön-külön soha se lesz képes olyan eredményeket elérni, mintha egyesült közös erővel munkálkodik a vármegye gazdasági viszonyainak felvirágoztatására. Amint tudjuk, ez a lépés már megtörtént s a czél a közeljövőben meg is valósul. Akkor aztán mindjárt más szemmel nézi a közönség az intézményt s akkor a mozgolódásnak látszó mai életjel mindjárt nagyobb hatással s több érvénynyel lehet a gazdasági érdekekre. Minden téren haladás mutatkozik; a kor szelleme föltétlenül megkívánja az előremenetelt, fejlődést. A régi egyformaság, régi rendszer akármilyen jónak bizonyult is, meg nem állhat. Reform kell minden irányban. Aki nem halad, az elmarad. S minthogy elsősorban agrikultur állam vagyunk, a főhelyt a mezőgazdaságra kell fektetnünk. Darányi minden lehetőt elkövet a gazdaközönség érdekében. Csudákat azonban ő se művelhet, különösen akkor nem, ha a gazdaközönség s a gazdasági egyesületek nem támogatják eléggé. A mi közönségünk túlnyomó része mindent a kormánytól vár: kitátja a száját s várja a sült galambot. Csakhogy a sült galambok a mesék országában röpdösnek, nem hazánk földje fölött. Nálunk a mesék korszaka réges-régen lejárt, a legridegebb valóság korát éljük. Itt tenni, fáradni, vállt vállhoz vetve kell munkálkodni, csak úgy érhető el valamelyes eredmény. A vármegye gazdasági egyesülete egyesülve a mezőgazdasági bizottsággal sokkal nagyobb tevékenységet lenne képes kifejteni, mint így. Az ország nem egy vármegyéjében van erre biztató példa. A tenyész állatokkal a községek s a közgazdaság rovására történt gesettelés megszűnt s hatósági ellenőrizés alatt a valódi közérdek s nem pedig a közérdek köpönyege alá rejtett magánérdek szolgálatában állanak az egyesült egyletek. Pest- Pilis- Solt- Kiskun, Torontál, Sopron, Vasvármegye gazdasági egyesületei nagyszerű eredményeket érnek el és virágzanak; óhajtjuk, hogy a mi egyesületünk is fölébredve nagy álmából necsak játsza az egyesületi komédiát, hanem a vármegye mezőgazdasági érdekeit hathatósan, eredményesen képviselje s védje és nagyszabású sikerek fölmutatására legyen képes. Minden lehet, csak akarni kell. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk távirati jelentése. — Budapest, nov. 30. — Obstrukció ma nem lesz ! Ez bizonyos ! — hiresztelte a folyosón Perczel Béni, akinek a kormány gondja mindig a szivén fekszik. — Honnan tudod Béni? — kérdezgették az aggodalmasok. — Ugyan kérlek, négyen vannak itt a szélbaliak, Komjáthy egymaga csak nem obstruál ! — Nem lehessen tudni. — Nagyobb baj az, hogy kevesen vagyunk jelen. Csak észre ne vegyék azok a bakafántoskodó kuruczok! De bizony észrevették. Alighogy benyújtották a kvótajavaslatot. Komjáthy azonnal sietett obstruálni. Segített neki jó Madarász Józsi bássi is, s nehogy a jobboldal lefújja őket, a fifikus Hentaller hirtelen felállott s vésztjósló hangon süvített az elnök felé. — Nem vagyunk százan. — Nosza fiam Béni — szól az elnök — olvassátok meg a jelenlevőket. Biz azok csak 86-an voltak. Az ülést felfüggesztették és Podmaniczky, az ősz kegyelmes ur betelefonáltatta a késlekedőket. Jakabffy államtitkár panaszosan állított az agg báró elé. — Betelefonáltattál Kegyelmes Uram, pedig ott a sok akta az asztalomon. — Hjah — tiz emberrel nem lehet letárgyalni a napirendet ! Aztán elmúlt a fél óra is és nem történt semmi. Kabos Feri uram darálta le a mentelmi ügyeket. Simát annyiszor emlegette, hogy a barátai attól féltek, de