Pécsi Napló, 1899. december (8. évfolyam, 275-298. szám)
1899-12-01 / 275. szám
, lefájdul a nyelve. De aztán nincs is a büntető törvénykönyvnek annyi paragrafusa, amennyinek alapján kikérték Simát. Ki is adták. Hétfőn a kvótát tárgyalják. ♦ A részletes tudósítás itt következik : Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Perczel Béni és Major Ferencz. A kormány részéről jelen vannak : Lukács László, Plósz Sándor, Hegedűs Sándor, Darányi Ignácz, Cseh Ervin. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Elnök bejelenti a kérvényeket, ezek között Olassi János váczi fegyencz perujító jelmét. A kvóta: Neményi Ambrus előadó beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését a kvótajavaslatról. Elnök a javaslatot a hétfői ülés napirendjére tűzte ki. Komjáthy Béla arra kéri a Házat hogy e fontos törvény tanulmányozása czéljából hétfő helyett a jövő csütörtökre tűzzék ki a tárgyalást. Madarász József csatlakozik az indítványhoz. Azelőtt mindig kinyomatták a javaslatot, csak azután tűzték ki napirendre. Most pedig új teherről van szó, tehát annál indokoltabb, hogy csütörtökig tanulmányozhassák a kérdést. A maga számára az felesleges, mert ő tudja, hogy a 67 es kiegyezés úgy erkölcsileg, mint anyagilag közromlottságot idézett elő. (Derültség.) Elnök ! Annál is inkább kéri javaslata elfogadását, mert legkésőbb reggelig mindenki megkapja a javaslatot. De épen azért, mert fontos az, kell, hogy elég ideje legyen a Háznak a tárgyalásra, holott csak egy hónapunk van arra, aztán a delegáczió sem tart ülést, a jövő héten épen a kvóta miatt. Ez okból kéri a hétfői trágyalást. (Élénk helyeslés jobbról.) Hentaller Lajos : Mivel nem vagyunk százan jelen, a Ház nem határozatképes. Kéri a jelenlevők megolvasását. Elnök az összeolvasást elrendeli s mivel kitűnik, hogy csak 86 képviselő van jelen, az ülést fél órára felfüggeszti. Szünet után Elnök konstatálja, hogy a Ház határozatképes. A Ház ezután nagy többséggel elhatározza, hogy a kvótát hétfőn tárgyalja. A napirend. Most harmadszori olvasásban is elfogadták a hazai iparnak adandó kedvezményről és a szatmár-erdődi h. 6. vasútról szóló törvényjavaslatokat. Két h. é. vasútról szóló jelentést tudomásul vettek. Mentelmi ügyek. Kabos Ferencz előadó javaslatára a rágalmazással és becsületsértéssel vádolt Lepsényi Miklósnak, párbaj miatt Rohonczy Gedeonnak, csalás és magánokirathamisítással vádolt Sima Ferencznek, párbaj miatt Bónis Istvánnak, a háromszoros sikkasztással, izgatással és becsületsértéssel vádolt Sima Ferencznek, párbaj miatt gróf Károlyi Sándornak és Dajári Ödönnek s ugyancsak párbaj miatt Vészi Józsefnek a mentelmi jogát felfüggesztette. Az elnök javaslatára a Ház elhatározta, hogy hétfőig ülést nem tart, hétfőn a kvótajavaslatot tárgyalják. Barabás Béla: Hát az interpellácziók ? Elnök :-------És délután fél kettőkor Széll Kálmán miniszterelnök válaszol három interpelléczióra: Barabásnak a Hier-kérdésben, Majornak a Veröskereszt egylet és Bizáthnak a pestis tárgyában. A mai ülés jegyzőkönyvét hitelesítették, mire az ülés fél 12-kor véget ért. Kárbaveszett kartácsok. — Két jelenet. — — APécsi Napló“ eredeti tározója. — Első jelenet. (Színhely: elegánsan bútorozott szalon. Irén a házi kisasszony, 22 éves és Malvin a barátnője, 18 éves, egy-egy fotelben ülve beszélgetnek.) Irén: Igazán, ezek a mai fiatal emberek nagyon el vannak bizakodva. Malvin: Igazad van édesem. De én mégis tudok kivételt. Irén: Például ? Malvin: Például ott van Monory Béla. Irén : Úgy van ! No, ez az egy, ez igazán kivételt képez. Béla nem is olyan, mint a többi. Malvin : Ezt magam is tapasztaltam. Irén: Hogyan ? Malvin: Tudod, az a nagy előzékenység, az a vágyó, szerelmes tekintet és azok a bizalmas, véletlenül elejtett szavak mind arra engednek következtetni, hogy Béla határozott, komoly érzelemmel viseltetik irántam. Irén : Ezt talán inkább én mondhatnám Malvin: Én tőlem mondhatod. Irén: De én ezt egész jogosan is mondom. És kérlek, hogy az én jelenlétemben máskor tartózkodjál hasonló áradodozásoktól. Malvin : Ugyan ugye? És miért, ha nem tolakodás a kérdésem ? Irén : Hát csak azért ! Malvin : De kérlek, ha te valamire kérsz, úgy annak teljesítése érdekében, legalább is felvilágosítással tartozol. Irén : Majd ha nekem tetszik. Malvin: Úgy? És a szavaidat majd én is akkor veszem komolyan, ha az nekem tetszik. Irén: Amint akarod. De azért az mit sem változtat a dolgon. Malvin : Miféle dolgon ? Irén: Épen úgy beszélsz, mintha semmit sem tudnál. Malvin: Hát mit kellene tudnom? Irén : Mit ? Hát azt, hogy Monory Béla jegyesem. Malvin (csodálkozva): Igazán ? Irén : Hát tudod édesem, még nem történt meg ugyan az eljegyzés, de .. . Malvin (közbevág): De hisz’ akkor még nem jegyesed. Irén: De a körülmények szinte kétségtelenné teszik, hogy az meg fog történni Malvin: Tudod, édesem, én csak a megtörtént dolgokban tudok hinni. Irén : Az szinte bizonyos, már csaknem köztudomású dolog. Malvin: Igen-igen. Csak nem köztudomású dolog, mert a saját fantáziád szüleménye. Irén : Nem szeretem az izetlen vicczeket. Malvin: Édesem, ez nem viccz, hanem valóság. Irén: Engem nagyon bánt a te képtelen hitetlenséged. Malvin: Ezt csak sajnálni tudom, mert épen nincs rá okod. Irén: Igenis van, mert én már tapasztaltabb vagyok, mint te és így jobban belelátok az ilyen dolgokba. Malvin (csípősen): Ezzel ugyan kár dicsekedni. Irén : Malvin te ma nagyon kiállhatatlan vay! Malvin: Csak szókimondó ! Irén: Ez az ízetlenség régi köpenyege. Malvin: Helyesebben: az igazság fénylő palástja. Irén: Mondd a minek akarod, de ha továbbra is barátnőm óhajtasz maradni, úgy kérlek, hogy Monory Bélával szemben ezutánra szüntesd be azt a pajtáskodó modort. Malvin : Hogyan érted ezt ? Irén : Úgy, hogy ne kaczárkodjál vele annyit, miután tudod, hogy ő már csaknem az én jegyesem. Malvin! Igen? tehát itt a bibi? Féltékenyek vagyunk ? Irén : Az épen nem. Csak figyelmeztetni akartalak erre. Malvin: Kár volt. Mert hiszen azt úgy sem kívánhatod, hogy a te kedvedért visszautasítsam Monory Bélát. Irén: Azt nem. Arra nem lesz alkalmad. Malvin (Hirtelen feláll, fenyegetve): Majd elvállik ! És ha te a barátságodat csupán ehhez kötötted, úgy adjen kedvesem ! (Indul kifelé, útközben megáll.) Második jelenet. (Kopogtatás hallatszik.) Irén (zavartan): Igen . . . szabad .. . tessék. Aranka (közös barátnőjük mosoyogva belép) : Szervusztok lányok. Irén: Szervusz. Bel jó kedved van. Malvin : (hallgat.) Aranka: Ah . .. hát titeket mi lest? Pécsi Napló 1899. deczember 1. Nyomor, mindenütt csak nyomor. Pécs, 1899. nov. 30. Pécs szabad kir. város polgármesteri hivatala egyszerre három rendbeli megkeresést intézett hozzánk, hivnók föl olvasó közönségünk szives figyelmét az ország különböző részeiből hozzá érkezett megkeresésekre, hogy a tehetősebbek segítsék az ínségeseket és nyomorgókat. A három megkeresés igy szól : Barsvármegye alispánjától. Valamennyi vármegyei törvényhatóságnak a törvényhatósági joggal felruházott Tanácsának székhelyén. Bars vármegye területén fekvő Nagy- és Kia-Lóth községek 1. évi október hó 2-án délben gondatlanságból erdő tűzvész következtében a lángok martalékává lettek. 200 lakház és hozzá tartozó gazdasági épület, az azokban felhalmozott gabona, takarmány ruha és élelmiszerrel együtt teljesen elpusztult. Elégett a róm. kath. plébánia, iskola és a ref. templom és igy, a különben is szegénysorsú és nehéz anyagi viszonyok között élő nép hajlék, élelmiszer és ruha nélkül maradt. Az iszonyú fűz, mely 2 óra alatt mindkét községet elhamvasztotta, több százezer frt kárt okozott s a lakosságot földönfutóvá, koldusbotra juttatta. Ennek folytán a teljesen tönkre jutott és éhínséggel küzdő nép nevében, azon kéréssel fordulok Czimhez, miszerint hatósága területén, az ide mellékelt gyűjtőivel, bármily csekély könyöradomány gyűjtésével a legnagyobb nyomor enyhítéséhez hozzájárulni szíveskedjék. A begyürt összeget szíveskedjék czimimre mielőbb elküldeni. Aranyos-Maróth, 1899. október 18 án. Simonyi s. k. alispán, Komárom vármegye alispánjától. Valamennyi vármegye és sz. kir. város te-