Pécsi Napló, 1899. december (8. évfolyam, 275-298. szám)

1899-12-01 / 275. szám

, lefájdul a nyelve. De aztán nincs is a büntető törvénykönyvnek annyi parag­rafusa, a­mennyinek alapján kikérték Simát. Ki is adták. Hétfőn a kvótát tárgyalják. ♦ A részletes tudósítás itt következik : Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Perczel Béni és Major Ferencz. A kormány részéről jelen vannak : Lukács László, Plósz Sándor, Hegedűs Sándor, Darányi Ignácz, Cseh Ervin. A múlt ülés jegyzőkönyvének hite­lesítése után Elnök bejelenti a kérvényeket, ezek között Olassi János váczi fegyencz perujító jelmét. A kvóta: Neményi Ambrus előadó beter­jeszti a pénzügyi bizottság jelentését a kvótajavaslatról. Elnök a javaslatot a hétfői ülés napirendjére tűzte ki. Komjáthy Béla arra kéri a Házat hogy e fontos törvény tanulmányozása czéljából hétfő helyett a jövő csütörtökre tűzzék ki a tárgyalást. Madarász József csatlakozik az indítványhoz. Azelőtt mindig kinyomat­ták a javaslatot, csak azután tűzték ki napirendre. Most pedig új teherről van szó, tehát annál indokoltabb, hogy csütör­tökig tanulmányozhassák a kérdést. A maga számára az felesleges, mert ő tudja, hogy a 67 es kiegyezés úgy erkölcsileg, mint anyagilag közromlottságot idézett elő. (Derültség.) Elnök ! Annál is inkább kéri ja­vaslata elfogadását, mert legkésőbb reg­gelig mindenki megkapja a javaslatot. De épen azért, mert fontos az, kell, hogy elég ideje legyen a Háznak a tárgyalásra, holott csak egy hónapunk van arra, aztán a delegáczió sem tart ülést, a jövő héten épen a kvóta miatt. Ez okból kéri a hét­fői trágyalást. (Élénk helyeslés jobbról.) Hentaller Lajos : Mivel nem va­gyunk százan jelen, a Ház nem határo­zatképes. Kéri a jelenlevők megolvasását. Elnök az összeolvasást elrendeli s mivel kitűnik, hogy csak 86 képviselő van jelen, az ülést fél órára felfüggeszti. Szünet után Elnök konstatálja, hogy a Ház határozatképes. A Ház ezután nagy többséggel el­határozza, hogy a kvótát hétfőn tárgyalja. A napirend. Most harmadszori olvasásban is el­fogadták a hazai iparnak adandó kedvez­ményről és a szatmár-erdődi h. 6. vas­útról szóló törvényjavaslatokat. Két h. é. vasútról szóló jelentést tudomásul vettek. Mentelmi ügyek. Kabos Ferencz előadó javaslatára a rágalmazással és becsületsértéssel vá­dolt Lepsényi Miklósnak, párbaj miatt Rohonczy Gedeonnak, csalás és magán­­okirathamisítással vádolt Sima Ferencznek, párbaj miatt Bónis Istvánnak, a három­szoros sikkasztással, izgatással és becsü­letsértéssel vádolt Sima Ferencznek, pár­baj miatt gróf Károlyi Sándornak és Dajári Ödönnek s ugyancsak párbaj miatt Vészi Józsefnek a mentelmi jogát felfüg­gesztette. Az elnök javaslatára a Ház elhatá­rozta, hogy hétfőig ülést nem tart, hétfőn a kvótajavaslatot tárgyalják. Barabás Béla: Hát az interpel­lácziók ? Elnök :-------És délután fél ket­tőkor Széll Kálmán miniszterelnök vála­szol három interpelléczióra: Barabásnak a Hier-kérdésben, Majornak a Veröskereszt egylet és B­izáthnak a pestis tárgyában. A mai ülés jegyzőkönyvét hitelesí­tették­, mire az ülés fél 12-kor véget ért. Kárbaveszett kartácsok. — Két jelenet. — — A­­Pécsi Napló“ eredeti tározója. — Első jelenet. (Színhely: elegánsan bútorozott sza­lon. Irén a házi kisasszony, 22 éves és Malvin a barátnője, 18 éves, egy-egy fo­telben ülve beszélgetnek.) Irén: Igazán, ezek a mai fiatal em­berek nagyon el vannak bizakodva. Malvin: Igazad van édesem. De én mégis tudok kivételt. Irén: Például ? Malvin: Például ott van Monory Béla. Irén : Úgy van ! No, ez az egy, ez igazán kivételt képez. Béla nem is olyan, mint a többi. Malvin : Ezt magam is tapasztaltam. Irén: Hogyan ? Malvin: Tudod, az a nagy előzé­kenység, az a vágyó, szerelmes tekintet és azok a bizalmas, véletlenül elejtett szavak mind arra engednek következtetni, hogy Béla határozott, komoly érzelemmel viseltetik irántam. Irén : Ezt talán inkább én mond­hatnám Malvin: Én tőlem mondhatod. Irén: De én ezt egész jogosan is mondom. És kérlek, hogy az én jelenlé­temben máskor tartózkodjál hasonló árado­­dozásoktól. Malvin : Ugyan ugy­e? És miért,­ ha nem tolakodás a kérdésem ? Irén : Hát csak azért ! Malvin : De kérlek, ha te valamire kérsz, úgy annak teljesítése érdekében, legalább is felvilágosítással tartozol. Irén : Majd ha nekem tetszik. Malvin: Úgy? És a szavaidat majd én is akkor veszem komolyan, ha az ne­kem tetszik. Irén: Amint akar­od. De azért az mit sem változtat a dolgon. Malvin : Miféle dolgon ? Irén: Épen úgy beszélsz, mintha semmit sem tudnál. Malvin: Hát mit kellene tudnom? Irén : Mit ? Hát azt, hogy Monory Béla jegyesem. Malvin (csodálkozva): Igazán ? Irén : Hát tudod édesem, még nem történt meg ugyan az eljegyzés, de .. . Malvin (közbevág): De hisz’ akkor még nem jegyesed. Irén: De a körülmények szinte két­ségtelenné teszik, hogy az meg fog tör­ténni Malvin: Tudod, édesem, én csak a megtörtént dolgokban tudok hinni. Irén : Az szinte bizonyos, már csak­nem köztudomású dolog. Malvin: Igen-igen. Csak nem köz­tudom­ás­ú dolog, mert a saját fantáziád szüleménye. Irén : Nem szeretem az izetlen vic­­­czeket. Malvin: Édesem, ez nem viccz, ha­nem valóság. Irén: Engem nagyon bánt a te képtelen hitetlenséged. Malvin: Ezt csak sajnálni tudom, mert épen nincs rá okod. Irén: Igenis van, mert én már ta­pasztaltabb vagyok, mint te és így jobban belelátok az ilyen dolgokba. Malvin (csípősen): Ezzel ugyan kár dicsekedni. Irén : Malvin­­ te ma nagyon kiáll­hatatlan va­­y! Malvin: Csak szókimondó ! Irén: Ez az ízetlenség régi köpe­nyege. Malvin: Helyesebben: az igazság fénylő palástja. Irén: Mondd a minek akarod, de ha továbbra is barátnőm óhajtasz ma­radni, úgy kérlek, hogy Monory Bélával szemben ezutánra szüntesd be azt a paj­­táskodó modort. Malvin : Hogyan érted ezt ? Irén : Úgy, hogy ne kaczárkodjál vele annyit, miután tudod, hogy ő már csak­nem az én jegyesem. Malvin! Igen? tehát itt a bibi? Fél­tékenyek vagyunk ? Irén : Az épen nem. Csak figyel­meztetni akartalak erre. Malvin: Kár volt. Mert hiszen azt úgy sem kívánhatod, hogy a te kedve­dért visszautasítsam Monory Bélát. Irén: Azt nem. Arra nem lesz alkalmad. Malvin (Hirtelen feláll, fenyegetve): Majd elvállik ! És ha te a barátságodat csupán ehhez kötötted, úgy adjen­­ ked­vesem ! (Indul kifelé, útközben megáll.) Második jelenet. (Kopogtatás hallatszik.) Irén (zavartan): Igen . . . szabad .. . tessék. Aranka (közös barátnőjük moso­­yogva belép) : Szervusztok lányok. Irén: Szervusz. Bel jó kedved van. Malvin : (hallgat.) Aranka: Ah . .. hát titeket mi lest? Pécsi Napló 1899. deczember 1. Nyomor, mindenütt csak nyomor. Pécs, 1899. nov. 30. Pécs szabad kir. város polgármes­teri hivatala egyszerre három rendbeli megkeresést intézett hozzánk, hivnók föl olvasó közönségünk szives figyelmét az ország különböző részeiből hozzá érke­zett megkeresésekre, hogy a tehetősebbek segítsék az ínségeseket és nyomorgókat. A három megkeresés igy szól : Barsvármegye alispánjától. Vala­mennyi vármegyei törvényhatóságnak a törvényhatósági joggal felruházott Taná­csának székhelyén. Bars vármegye területén fekvő Nagy- és Kia-Lóth köz­ségek 1. évi október hó 2-án délben gon­datlanságból er­dő tűzvész következtében a lángok martalékává lettek. 200 lakház és hozzá tartozó gazdasági épület, az azokban felhalmozott gabona, takarmány ruha és élelmi­szerrel együtt teljesen elpusztult. Elégett a róm. kath. plébánia, iskola és a ref. templom és igy, a külön­ben is szegénysorsú és nehéz anyagi vi­szonyok között élő nép hajlék, élelmi­szer és ruha nélkül maradt. Az iszonyú fűz, mely 2 óra alatt mindkét községet elhamvasztotta, több százezer frt kárt okozott s a lakosságot földönfutóvá, kol­dusbotra juttatta. Ennek folytán a telje­sen tönkre jutott és éhínséggel küzdő nép nevében, azon kéréssel fordulok Czimhez, miszerint hatósága területén, az ide mel­lékelt gyűjtőivel, bármily csekély könyör­­adomány gyűjtésével a legnagyobb nyo­mor enyhítéséhez hozzájárulni szívesked­jék. A begyürt összeget szíveskedjék czi­­mimre mielőbb elküldeni. Aranyos-Ma­­róth, 1899. október 18 án. Simonyi s. k. alispán, Komárom vármegye alispánjától. Va­lamennyi vármegye és sz. kir. város te-

Next