Pécsi Napló, 1899. december (8. évfolyam, 275-298. szám)
1899-12-06 / 279. szám
a szüneti rendelkezések módosítása tárgyában ; a kereskforgalomban előforduló eczetfélék minőségének megjelölése tárgyában ; Baranya vármegye alispáni hivatalának átirata Mohács nagyközség vásári szabályrendeletének és helypénzdíjszabásának véleményezése iránt; az osztrákmagyar bank pécsi fiók intézetének átirata váltóbirálók ajánlása iránt; Pécs sz. kir. város tanácsának átirata Sopronvármegye törvényhatóságának a borhamisítás meggátlása tárgyában az országgyűlés képviselőházához intézett s Pécs sz. kir. város törvényhatóságához pártolás végett átküldött felterjesztésének véleményezése iránt. Pécs szab. kir. város rendőrkapitányi hivatalának átirata a zálogházi kamatlábnak Pécsett leendő megállapítása ügyében. Társkamarák átiratai: Több pécsi kereskedő beadványa a lőportartás és árusítás szabályozása tárgyában. A pécsi női kereskedelmi tanfolyam igazgatóságának beadványa egy írógépnek a tanfolyam részére való adományozása iránt. Modrovics Béla felsőipariskolai tanuló folyamodása ösztöndíj adományozása iránt. — Eljegyzés: Nettel Lajos, budapesti gyáros eljegyezte Pick Ignácz dr. pécsi orvos leányát, Margitot. — Jótékony adomány. A „Pécsi Napló” november 28 ik számában megemlékeztünk Markó favágó szomorú esetéről, ki négy ujját vágta el Takács István jánosii plébános most 5 forintot küldött hozzánk a szerencsétlenül járt ember családjának fölsegélyezésére. Az összeget rendeltetési helyére fogjuk juttatni. — Szöllösgazdák válsága. Még most sem szűnt meg a borkereskedelem ellen megindított hajsza ! Egyes fővárosi lapok, melyek különben roppant súlyt helyeznek a vidéki prenumeránsokra, még most sem érik be azzal, hogy milliókkal károsították meg a magyar borkereskedelmet és amint most már kézzel foghatóan bizonyos, a magyar bortermelést, mindig újra és újra előhozakodnak a pécsi „bőrgyártás“ ügyével, kéjjel vájkálnak abban a tátongó, gyógyíthatatlan sebben, melyet mint legjelentékenyebb borpiaczon, Pécs városon ejtettek, egyeseket támadva szinteg, még jobban károsítva az egész kereskedelmet és termelést. Hogy nem egyesek érdekében szólalunk föl, ime újabb eklatáns bizonyíték a „Tolnavármegye“ legutóbbi vezérczikke, melyből elég, ha a következő résznek adunk itt helyet. Válságos helyzetbe jutottak a magyar szöllősgazdák, köztük elsősorban állanak a szegzárdi szőllőbirtokosok. Szőlősgazdáink azokat a nagy elemi csapásokat, mint a fillékszerűvész, jégverések és a szőlőnek számos baját, egyéb ellenségét és betegségét, amelyek által okozott károk ellen való védekezés a szőlőművelést szerfölött megnehezíti és megdrágítja, úgy ahogy, túlfeszített, mondhatni óriási anyagi áldozatokkal és az akadályoktól vissza nem rettenő lankadatlan munkabírással ma már némiképen kiheverni kezdenék. Most azonban egy nem remélt újabb és nem kevésbbé veszedelmes baj előtt állanak: a bortermést nem tudják értékesíteni. Már két hónapja, hogy megszüreteltünk és a termelők a sok gonddal és áldozattal előállított termést nem képesük értékesíteni. Ennek valódi okaira majd más alkalommal visszatérünk, tényleg azonban a hiba nem abban keresendő, amiben ezt egy e kérdésről városunkban pár hét előtt közzétett felhívás (a szövetkezetek alapításáról volt ebben szó) találta. Az ok azonban alárendelt jelentőségű, magával a szomorú ténynyel szemben, hogy a termelők országszerte nem tudják eladni boraikat hogy azokra vevő nem is jelentkezik és hogy a borbevásárlás, maga a borkereskedelem is valósággal pang. — A „Pécsi Jogász»Segélyző- Egylet“ által saját példára javára 1899. évi deczember hó 9-én a „Vigadó“ nagytermében tartandó felolvasó és zeneestély műsora a következő: 1. a) Részlet „Bánk-bán“ operából; czimbalomra alkalmazta Állaga Géza. b) Klarinétos az én nótám fújja ... c) Csak egy szép lány van a világon. Czimbalmon mcsdja Fodor Janka úrhölgy. 2. Kopogó szellemek. Irta és felolvassa: Szabó Kálmán joghallgató. 8. Nővér. Költemény, irta Inczédy László. Szavalja: Lechner Paula úrhölgy. 4. a) Schubert: Ave Mária. b) Vieustemps: Morceau de Salon. Hegedűn előadja Füredi Sándor ur, hegedűművész. Zongorán kiséri Hoff Richárd ur. 5. Hóra. Melodráma. Irta dr. Váradi Antal, zenéjét szerző Ernei József. Szavalja: Liebhard József joghallgató, zongorán kiséri: Bellasits Győző joghallgató. Belépti díj: Számozott ülőhely 2 korona, állóhely 1 korona. Jegyek előre válthatók Damján I úr könyvkereskedésében. Kezdete esti fél 9 órakor. A mohácsi színpártoló egyesület vasárnap tartott alakuló közgyűlésén igen szép számban jelentek meg az egybehívott egyesületi tagok az iparosok olvasókörének nagy termében. Mint tudósítónk írja Brandl Ede polg. iskolai igazgató elnöki megnyitó beszéde után felolvasta Bernáth Samu dr. ügyvéd egyesületi titkár az elkészített alapszabályokat, melyeket a közgyűlés csekély módosítással lelkesedéssel fogadott. Vita fejlődött ki, hogy az egyesületi tagok mely ülésekre tarthatnak a színházba igényt. Megállapították, hogy az ülések sorshúzás útján és a választmányi tagok által adatnak ki. Az egyesületbe belépő tagok száma meghaladja a 14- et, ami havi 50 kr. tagdíj után évenként ICO ktot biztosít, ezenkiül azonban egyéb bevétele is lészen az egyesületnek, mert az egyesület élén álló tisztviselők és választmányi tagok buzgólkodásával műkedvelői előadások, felolvasások fognak tartatni, melyeknek jövedelméből az egyesület 1000 frtos bevétele bizonyosnak mutatkozik. Ezen összegyűlt összeg, amely, ha rendelkezésére bocsájtatik egy előkelő színigazgatónak, 8—10 válogatott előadásra bizonyára vállalkozhatik Mohácson, mivelhogy ezen előadásokon kívül bérletszünetes estéi is lehetnek és így egy-két hetet egy nagyszabású színtársulat okvetlen kihúzhat a városban. A színpártoló egyesület megvalósulása igazán szólva, már nagyon is elérkezettnek mutatkozott, mert Mohács olyan intelligencziával bír és olyan műértők közönsége, hogy a kisebb színésztruppok ezek igényeit nem elégítik ki. A megalakult „Színpártoló Egyesület“ lesz hivatva ezen bajon segíteni és törekvésében oda fog hatni, hogy a város kapuit csakis oly színészetnek nyissa meg, mely a modern igényeknek minden tekintetben meg fog felelni. A közgyűlésen Réder Károly dr. ügyvéd korelnöksége alatt és a kijelölt 4 bizalmi férfiú útján beszedettek a szavazólapok. Az elnöki tisztségre közbizalomból, a megjelentek összes szavazatával Brand Ede választatott meg. Jobb és méltóbb választás nem is eshetett volna, mert Brand Ede, mint az egyesület eszméjének kivivője, műértésével és odaadó szorgalmával biztosítja az egyesület kifogástalan működését. Alelnök: Bene Károly. Titkár: Bernáth Samu dr., ki az egyesület érdekében eddig is igen sokat fáradozott. II. Titkár : Margit éi Valér dr. Ügyész : Andrics Tivadar dr. Pénztáros : Krivicz Tamás. Háznagy : Rosenthal Izidor. Intéző : Szlamay Béla. A választmányba 20 rendes és 4 póttag választatott. Rendes tagok: Auber István, Auber Tivadar dr., Auber Vilmos, Blau Mór, Bök Béla, Búzás László dr, Cullmann József, Freund Sándor, Kondor Ferencz, Küzdényi Szilárd, Margitai Péter, Miskolczy Sándor, Phillipp Ferencz dr., Réder Károly dr., Rüll Béla dr., Rüll János dr., Vida Lajos dr., Weisz Vilmos, Rozsnyay Béla és Zuhánovics Bála. Póttagok: König Antal, Lőbl Mór, Szarvas Gyula és Stein Ármin dr. — A balatoni halászat. A balatoni új halásztársulat nagy beruházásokat tett, hogy a haltenyésztést rendszeresen és sikerrel űzhesse. A czentrum, honnét a rendelkezések léteznek, Siófok lesz, hol Purgly Pál földbirtokos és társulati igazgató lakást rendeztetett be magának, hogy bizonyos időszakban ott legyen a part mentén. Hogy a tenyésztés nagy sikert mutasson fel az igazgató több balatoni halászt vett maga mellé, s tanulmányutat tettek a dán, norvég és német tengerpartokon, mint kezelik ott a halászatot. Egy neves szaktekintélyt is elhozattak Berlinből, hogy vizsgálja meg a Balatont; a tudós azt mondta, hogy szebb és alkalmasabb tava nincs Európának a haltenyésztésére, mint a szép Balaton, s — előre is nagy eredményt jósolt. Legfőbb súlyt a ponty tenyésztésre fordítják — hallomás szerint — s igy jönnek a többi halak rendben; a kártékony halat pedig kiemésztik. Igen természetes, hogy a süllő, vagyis fogasra is nagy gond lesz fordítva; csakhogy ez nagyon kényes, aristocrata hal; az ón keszeg, gazda stb. proletár néppel még csak nem is társalkodik; teljesen lenézi őket, külön családot formál; hajnalban, midőn nyáron a keleti fény elönti bíborral a Balatont, a fogas a vízszinén, a néma csendben tartja toi-etjét; kéjeleg a biborfényen, hánykodva füröszti hófehér testét a süllők társaságában ; s midőn habban, bíborban jól megfürdött, kiélvezte magát, ekkor elbukik a viz mélyére, s ott tartózkodik; utcza hosszában keresztben a balatoni, mig nagy rtkaságként egy-egy példány hálóba jut, hogy meglepetésül elvigyék a királyok, miniszterek, püspökök asztalára. Ritka hal ma már a fogas a Balatonban ! A régi rabló halászvilágban mindenki ezután leselkedett, tört; nyilván, lopva űzték, hajtották, lőtték, szigonyozták, hálóra kerítették, s ma már oda jutottunk, hogy a magyar asztalokra — Oroszországból hozák meg a mását ! Igaz, hogy ez is fogas, de nem oly nemes s nem is balatoni. Kegyelem tehát a fogasnak tisztelt halász urak és hű ápolás ! . . . — A csesztregi bérgyilkosség. Már több ízben foglalkoztunk Saly János csesztregi földbirtokos meggyilkolásával, amelyre állítólag Rosenzweig Hermann volt csesztregi később pécsi lakos bérelte föl a tetteseket. Igen érdekes, hogy miként jött rá a csendőrség arra, hogy Rosenzweig Hermannak állt érdekében Salyt láb alól eltenni. Hogy miért tette ezt, azt még máig sem tudják. Az egész ügy igen titokzatos, de legföltűnőbb az egészben, hogy állítólag a gyilkosoknak 4—4 frtot ígért Rosenzweig. Ez egy maga elég jellemző, minő ocsmány bestiák lehetnek ezen emberek. Mikor Pintér Jánost és Kis Pált, a gyilkosokat a csesztregi csendőrség elfogta, ezek beismerték tettüket, de nem tudták okát adni, hogy miért követték ezt el. Mindegyik Pécs, Napió 1841. deczember 6.