Pécsi Napló, 1900. február (9. évfolyam, 25-47. szám)
1900-02-01 / 25. szám
IX. évfolyam. Csütörtök, 1900. február 1. 25. (2470.) szám. PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség: Nepomuk utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Boltiköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 kor. Negyed évre 6 kor. Egy hóra 2 kor. — Egyes szám ára 10 fillér. — Nyílt-térben 1 sor 60 fillér. Újdonságok báli kelmékben és díszekben legnagyobb választékban kaphatók Mis Zsig divatáru üzletében Pécsett, 6898 Scéchenyi-tér, Takarékpénztári új palota. Állami feladat. Pécs, január 31. Tekintetes szerkesztőség! Azt hiszem, régen keltett hírlapi közlemény Baranyavármegye és Pécs szab. kir. város hazafias érzelmű közönségében olyan erős visszhangot, mint az önök mai vezérczikkelye, melyben a dárdai görkei iskola Szerbiába illő ünnepsége fölött méltán nyilvánuló megbotránkozásuknak, nemes haragjuknak s minden ízében a hazafius érzéstől áthatott, okos és helyes véleményüknek adtak önérzetes határozott és erőteljes hangon kifejezést. Akár merre olvassák e közlegényt a honalapító Árpád véráztatta földjén, amerre csak magyar szív dobog az emberek kebelében, el nem maradhat a visszhang, mert az önök czikkelyének minden sora, minden betűje maga az élő igazság. Kígyókat melengetünk kebleinkben az idegen nemzetiségekben, melyek ahelyett, hogy hálával lennének a sok jóért, mérges sebet ütnek a nemzet testén. Keblünkre fogadtuk, szivünkre öleltük az idegen jövevényeket s megosztva velük a haza földjét s a magyar állampolgárok minden jogát, mint igaz testvérek szeretetben, egyetértésben kivántunk velük élni s ime mivel viszonozzák a magyar rokonszenvet, a magyar testvérszeretetet, nemzetiségi ünnepségeket rendeznek Magyarországon s Szerbiát emlegetve hazájuknak, szerb költeményekkel, szerb dalokkal tüntetnek ellenünk. Hol az államhatalom, hol az állam tekintélye, ha az ilyen magyarellenes inzultust szó nélkül hagyják, megtűrik? A magyar sajtó jól fölfogott hivatásának tesz eleget, amikor rámutat az efatta botrányra s fölhívja a tanhatóság, a kormány , a nagyközönség figyelmét. A közvélemény tudomást vesz az esetről, elitéli, megveti a hazafság ellen vétő merénylőt; a tanhatóság már beleavatkozhatik s neki rendelkezésére állanak azok a törvényes eszközök, a melyekkel sújthatja a nemzetiségi agitátort s legvégül a kormány van hivatva szanálni a bajt, mert a nemzetiségi iskolák túlkapásait, magyarellenes irányát és működését ellensúlyozni, megakadályozni és lehetetlenné tenni — állami feladat. Ha a nagyközönség megvetése, a tanhatóság föllépése nem is használ, az államhatalom tönkre silányíthatja a nemzetiségi törekvéseket. Mi sem könynyebb, mint a nemzetiségi iskolák nyakát szegni. Állítson a kormány minden nemzetiségi iskola mellé állami Ma és minden csütörtökön Farkas Sándor zeneestélyt tart_ Holnap pénteken nagy katonazenekar hangverseny lesz a 6816 ROTÁL kávéházban. Isteni finánczpolitika. — APécsi Napló* eredeti tárcsája — írta: Rudyard Kipling. Vacaora után volt már a chubszában. Az öregoapok egy része pipálgatott, más része az olvasó szemeit pörgette le. Mezítelen kisfiú tipegett be hozzájuk egyszerre. A szája nyitva állott, egyik keze jázmin virággal volt tele, a másikban dohányleveleket tartott. Ls akart térdelni Gobind atya előtt, de majdnem borotvált fejebubjéra esett, oly kövér volt a kicsike, kapkodva dőlt el oldalt, közben a virág is, a dohánylevél is kihullott kezeiből Gobind nevetett mialatt felsegítette őt, aztán megáldotta a szép virágokat ás elvette tőle a dohányt. — Az apám küldte — mondta a kisgyerek — hideglelésben szenved, nem jöhetett el maga. Akarsz imádkozni érte szent atyám ? — Szívesen fiacskám, de lásd köd fekszik a földön, hűvös, nedves az éjjel nagyon, ilyen őszi időben veszedelmes mezítelenül csatangolni künn. — Nincs tubám. Egész napon át forgácsot hordtam a bazárba. Meleg volt és most nagyon fáradt vagyok. Reszketett egy kissé, mert hűvös volt az esthajnal. Gobind fölemelte karját és foltos reverendájának széles redői között helyet mutatott a kisfiúnak. A gyermek odakúszott, jólesen befészkelte magát oda, az öreg pap pedig megtöltötte bőrzacskóját dohánynyal. Ahogy én a cubalába jöttem, a borotvált kis gyermek fej, búbján a kis tincscsel, félénken bámult felém szénfekete szemeivel a foltos reverenda redői közül, mint ahogy egy kis mókus bámul elő az ő fészkéből. Gobind atya mosolygott, miközben a gyermek hosszú szakállával játszadozott. Kedves, barátságos szavakkal akartam a fiúhoz fordulni, de idejekorán eszembe jutott még, hogy ha ennek legközelebb valami baja lenne, haragosan nézne reám mindenki, mert azt mondanák : megigéztem őt. — Maradj csak nyugodtan, te kis Hüvelyk Matyi — szóltam hozzá, mert olyan mozdulatot tett, mintha el akarna szökni. — Hol van a palatáblád és hogy engedhet a tanító egy ily veszedelmes embert ki az utrára, minő te vagy, ha nincs itt rendőr. Melyik negyedben próbálkozol a nyakadat szegni, mikor a háztetőről neki ereszted sárkányodat. — Ó nem, uram, ő nem, felelt a gyermek és arzát Gobind hosszú szakállába elrejté. Reszkető aggódással folytatta: Ma ünnep van is iskolában és nem játszom mindig a sárkánynyal. Én kér- li kit játszom, úgy mint a többiek. A kerlikit a legkedvesebb játék itt az iskolás fiúk között. — Hát kerlikit akarsz játszani ? Hiszen te fél akkora vagy magad, mint az ütőbot. A fiú erélyesen nézett reám és tagadólag rázta fejét. — Igen, én játszom kerlikitet. Perla,j-kell! Ow-ot! Futni, futni ! Tudom, hogy kell. — Da nem szabad megfeledkezned az istenekről, az imádságról, mint ahogy az írás kívánja — szólt Gobind, ki a krikketet és az ehhez hasonló nyugati újításokat nem igen kedvelte. — Nem feledkezem meg — válaszolt a fiú halkan. — Ki a tanítót tisztelni és — itt erősebb hangsúlyt használt — nem illik szent férfiak szakállát húzogatni, te kis semmirekelő ! He, he, he? A fiú egészen elrejte arczát a nagy fehér szakállban és elkezdett piszmogni, míg Gobind meg nem vigasztalta őt, mint ahogy gyermekeket az egész világon megengesztelnek, ő is azt ígérte, hogy mesét fog mondani. — Nem akartalak megijeszteni, te kis csacska. No, néz rám ! Hát haragos vagyok én ? Are, are, are / Sírjak ? ha kivívnod, sírok és a könyekből egy nagy tavat csinálunk, amely elnyel mindkettőnket és akkor a te apád sohasem gyógyul