Pécsi Napló, 1900. február (9. évfolyam, 25-47. szám)

1900-02-01 / 25. szám

IX. évfolyam. Csütörtök, 1900. február 1. 25. (2470.) szám. PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség: Nepomuk­ utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Bolti­köz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 kor. Negyed évre 6 kor. Egy hóra 2 kor. — Egyes szám ára 10 fillér. — Nyílt-térben 1 sor 60 fillér. Újdonságok báli kelmékben és díszekben legnagyobb választékban kaphatók Mis Zsig divatáru üzletében Pécsett, 6898 Scéchenyi-tér, Takarékpénztári új palota. Állami feladat. Pécs, január 31. Tekintetes szerkesztőség! Azt hiszem, régen keltett hírlapi közlemény Baranyavármegye és Pécs szab. kir. város hazafias érzelmű közön­ségében olyan erős visszhangot, mint az önök mai vezér­czikkelye, melyben a dárdai gör­­kei iskola Szerbiába illő ünnepsége fölött méltán nyilvánuló megbotránkozásuknak, nemes haragjuk­nak s minden ízében a hazafius érzés­től áthatott, okos és helyes véleményük­nek adtak önérzetes határozott és erőteljes hangon kifejezést. Akár merre olvassák e közlegényt a honalapító Árpád véráztatta földjén, a­merre csak magyar szív dobog az emberek kebelé­ben, el nem maradhat a visszhang, mert az önök czikkelyének minden sora, minden betűje maga az élő igazság. Kígyókat melengetünk kebleink­ben az idegen nemzetiségekben, melyek a­helyett, hogy hálával lennének a sok jóért, mérges sebet ütnek a nem­zet testén. Keblünkre fogadtuk, szi­vünkre öleltük az idegen jövevényeket s megosztva velük a haza földjét s a magyar állampolgárok minden jogát, mint igaz testvérek szeretetben, egyet­értésben kivántunk velük élni s ime mivel viszonozzák a magyar rokon­­szenvet, a magyar testvér­szeretetet, nemzetiségi ünnepségeket rendeznek Magyarországon s Szerbiát emlegetve hazájuknak, szerb költeményekkel, szerb dalokkal tüntetnek ellenünk. Hol az államhatalom, hol az állam tekintélye, ha az ilyen magyarellenes inzultust szó nélkül hagyják, megtű­rik? A magyar sajtó jól fölfogott hiva­tásának tesz eleget, a­mikor rámutat az efatta botrányra s fölhívja a tan­hatóság, a kormány , a nagyközönség figyelmét. A közvélemény tudomást vesz az esetről, elitéli, megveti a hazaf­­ság ellen vétő merénylőt; a tanható­­ság már bele­avatkozhatik s neki rendelkezésére állanak azok a törvényes eszközök, a melyekkel sújthatja a nem­zetiségi agitátort s legvégül a kormány van hivatva szanálni a bajt, mert a nemzetiségi iskolák túlkapásait, magyar­ellenes irányát és működését ellensú­lyozni, megakadályozni és lehetetlenné tenni — állami feladat. Ha a nagy­közönség megvetése, a tanhatóság föllépése nem is használ, az államhatalom tönkre silányíthatja a nemzetiségi törekvéseket. Mi sem köny­­nyebb, mint a nemzetiségi iskolák nyakát szegni. Állítson a kormány minden nemzetiségi iskola mellé állami Ma és minden csütörtökön Farkas Sándor zeneestélyt ta­rt_ Holnap pénteken nagy katonazenekar hangverseny lesz a 6816 ROTÁL kávéházban.­ ­ Isteni finánczpolitika. — A­­Pécsi Napló* eredeti tárcsája — írta: Rudyard Kipling. Vacaora után volt már a chubszá­­ban. Az öreg­oapok egy része pipálga­­tott, más része az olvasó szemeit pör­gette le. Mezítelen kis­fiú tipegett be hoz­zájuk egyszerre. A szája nyitva­ állott, egyik keze jázmin virággal volt tele, a másikban dohányleveleket tartott. Ls akart tér­delni Gobind atya előtt, de majdnem borotvált fejebubjéra esett, oly kövér volt a kicsike, kapkodva dőlt el oldalt, közben a virág is, a dohánylevél is kihullott ke­zeiből Gobind nevetett mialatt felsegí­tette őt, aztán megáldotta a szép virágo­kat ás elvette tőle a dohányt. — Az apám küldte — mondta a kis­gyerek — hideglelésben szenved, nem jö­hetett el maga. Akarsz imádkozni érte szent atyám ? — Szívesen fiacskám, de lásd köd fekszik a földön, hűvös, nedves az éjjel nagyon, ilyen őszi időben veszedelmes mezítelenül csatangolni künn. — Nincs tubám. Egész napon át forgácsot hordtam a bazárba. Meleg volt és most nagyon fáradt vagyok. Reszketett egy kissé, mert hűvös volt az esthajnal. Gobind fölemelte karját és foltos reverendájának széles redői között helyet mutatott a kis­fiúnak. A gyermek oda­kúszott, jólesen befészkelte magát oda, az öreg pap pedig megtöltötte bőrzacskó­­ját dohány­nyal. A­hogy én a c­ubalába jöttem, a borotvált kis gyermek fej, búbján a kis tincscsel, félénken bámult felém szén­fekete szemeivel a foltos reverenda redői közül, mint a­hogy egy kis mókus bámul elő az ő fészkéből. Gobind atya mosoly­gott, miközben a gyermek hosszú szakál­lával játszadozott. Kedves, barátságos szavakkal akar­tam a fiúhoz fordulni, de idejekorán eszembe jutott még, hogy ha ennek leg­közelebb valami baja lenne, haragosan nézne reám mindenki, mert azt mondanák : megigéztem őt. — Maradj csak nyugodtan, te kis Hüvelyk Matyi — szóltam hozzá, mert olyan mozdulatot tett, mintha el akarna szökni. — Hol van a palatáblád és hogy engedhet a tanító egy ily veszedelmes embert ki az u­trára, minő te vagy, ha nincs itt rendőr. Melyik negyedben pró­bálkozol a nyakadat szegni, mikor a ház­tetőről neki ereszted sárkányodat. — Ó nem, uram, ő nem, felelt a gyermek és ar­zát Gobind hosszú szakál­lába elrejté. Reszkető aggódással folytatta: Ma ünnep van is iskolában és nem ját­szom mindig a sárkány­nyal. Én kér- li­ kit játszom, úgy mint a többiek. A kerlikit a legkedvesebb játék itt az iskolás fiúk között. — Hát kerlikit akarsz játszani ? Hi­szen te fél akkora vagy­ magad, mint az ütőbot. A fiú erélyesen nézett reám és ta­­gadólag rázta fejét. — Igen, én játszom kerlikitet. Per­­la,j-kell! Ow-ot! Futni, futni ! Tudom, hogy kell. — Da nem szabad megfeledkezned az istenekről, az imádságról, mint a­hogy az írás kívánja — szólt Gobind, ki a krikketet és az ehhez hasonló nyugati újításokat nem igen kedvelte. — Nem feledkezem meg — vála­szolt a fiú halkan. — Ki a tanítót tisztelni és — itt erősebb hangsúlyt használt — nem illik szent férfiak szakállát húzogatni, te kis semmirekel­ő ! He, he, he? A fiú egészen elrejte arczát a nagy fehér szakállban és elkezdett piszmogni, míg Gobind meg nem vigasztalta őt, mint a­hogy gyermekeket az egész világon megengesztelnek, ő is azt ígérte, hogy mesét fog mondani. — Nem akartalak megijeszteni, te kis csacska. No, néz rám ! Hát haragos vagyok én ? Are, are, are / Sírjak ? ha kivívnod, sírok és a könyekből egy nagy tavat csinálunk, amely elnyel mindkettőn­ket és akkor a te apád sohasem gyógyul

Next