Pécsi Napló, 1900. február (9. évfolyam, 25-47. szám)

1900-02-01 / 25. szám

4 Pécsi Napló 1900. február 1. I Hírrovatunk. Pécs, január 31. — Változások a külügymi­­nisztériumban. Ő Felsége, a cs. és királyi Ház és a külügyek közös minisz­terének előterjesztésére, folyó évi január hó 27-én kelt legfelső elhatározásával, jóváhagyta, hogy gróf Welserheimb­en dőlt rendkívüli és meghatalmazott nagy­követi czímmel és jeleggel felruházott első osztályfőnök a császári és királyi Ház és a külügyek közös minisztériumánál ezen állásától való fölmentése mellett, a II. rangosztálybeli diplomáczisi alkalmazottak létszámába helyeztessék át. Ugyanazon legfelső elhatározásával gróf Szécsen Mik­lós második osztályfőnököt ugyanezen ministeriumnál első osztályfőnökké és gróf Lützow Henrik rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert második osztályfőnökké ugyanoda kinevezte és egyúttal az utóbb nevezettnek a titkos tanácsosi méltóságot adományozta. — A Szent'Vincze jótékony« régi ügylét, mely Pécs város területén igen szép tevékenységet fejt ki, «napokban tartotta meg Watxesok Miklós nyug. ezr. el­nöklete alatt évi közgyűlését. Hanuy Ferencz dr. egyesületi titkár fölolvasta jelentését, mely szerint az egyesület az elmúlt évben 295 családot segélyezett. Az egylet bevé­telei 1899 ben 4335 frt 76 krt, kiadásai pedig 3492 frt 80 krt tettek ki. A bevé­teleknek Ctak jelentéktelen részét nyerte az tg­vnet gyűjtés útján, a legnagyobb rész önkéntelen, sokszor névtelenül, be­küldött adományokból és a pécsi Notre Dame, valamint Szt. Ferencz rendi temp­lomokban fíriáib­­or Szent Antal perselyek­ből gyűlt egybe. Ezen utóbbi perselyek 1899. évben 1302 frt 67 krt adtak. Méltán tekintheti ezen bevételi forrást a legérté­kesebbnek azért, mert ezt a legszegényeb­bek filléren,mint adták össze. Az egyesület leginkább élelmi­szerekkel segélyezi a szegények­et. — A szentháromság-szobor. Még nincs későn, beszéljünk róla. Arról van ugyanis szó, hogy a Széchenyi téren álló szentháromság-szobor helyére a vá­ros municzipiuma, mint kegyur uj szobor­­művet állíttasson. Az elvi határozatot már meghozta a közgyűlés, Hetyey Sámuel tizenhat ezész, Troll Ferencz választott püspök hatezer koronát ajánlott föl hozzá s Kiss György szobrász, vármegyénk de­rék fia már megkészítette a tervezetet s a szobor kicsinyített gipsz-mintája ott áll a városház közgyűlési termében; szóval, közel áll az ügy a megvalósulás stádiu­mához. Mielőtt azonban ünne a 13-ik óra tanácsos lesz egy atmást fontolóra venni. Készséggel elismerjük, hogy a szobor a város kegyurt­áiga alá tartozik, noha eh­hez is szó fér. Nincs könyebb valami, mint valakire terheket róni s azt mon­dani, hogy tartozik vele. Szeretnék a hiteles okmányt látni és olobbal, a­mely­ben egész határozottsággal ki van mondva, hogy a szent­háromság-szobor a város kegy­urasága alá tartozik. De ha úgy lenne is, a­mi fölött nincs mit okoskod­nunk , mindössze a szobor föntartásáról, tatarozásáról, restaurálásáról tartozik a város, mint kegyúr, gondoskodni; új szobrot azonban éppenséggel nem köte­les a régi helyére emelni. Ez se ügy elvi része. Most következik az anyagi oldala. A város oly nyomorúságos pénz­ügyi viszonyok közt él, hogy a közadók­ból befolyó pénzt új szobrok emelésére a könnyelműség vádjának fölkeltése nél­kül aligha fordíthatja. Azt hisszük, nincs is erre szükség s talán maga a felekezet, melynek vallási szimbólumát képezi a szobor, sokkal szívesebben adja össze a megkivántetó összeget, sem­hogy ehhez más felekezetek is járuljanak. A municzipium közpénztárába luteránus, kálvinista, izraelita adó­fillérei és koronái is folynak be s bizon bizon kissé furcsa, hogy idegen felek­ezetek pénzei felhasznál­­tassanak egy felekezet vallási száljaira , mint a nemes és nagylelkű püspök, a vá­lasztó püspök fölajánlották a szenthárom­ság szoborra a huszonkétezer koronát; meg vagyunk róla győződve, hogy a káp­talan bőkezűségről és áldozatkészségről általános ismert tagjai a másik huszonkét ezer koronát huszonnégy óra leforgása alatt összeadják. Ha pedig a káptalan ab­ból a fölfogásból indulna ki, hogy ne csak a papok hanem a hívek is hozza­nak az Istennek kedves áldozatot , akkor a fényesen floresszáló katholikus kör kez­deményezésére a katholikusok körében megindítandó gyűjtés rövid idő alatt biz­tosítaná az új szem­háromság-szobor föl­állításéra megkívántató összeget, így az eladósodott város közpénztárs nem lenne a felekezeti azélra igénybe véve. A város csak egyet tehet : restaurálja a régi szob­rot. De mert többségben vannak a rom. katholikusok a közgyűlésben, a többi fe­lekezetek terhére megszavazhatják a köz­­pénztárból is a szükséges összeget. Sőt, mi több, ha erre kerül a sor, a közgyűlés összes más felekekezetű bizottsági tagjai is szíves készséggel hozzájárulnak a ha­tározathoz. Isten dicsőítésére szolgál a s­zobor; minden vallásfelekezet Őszinte k­éz szív­vel járul az Úr m­gasztalásához. Álljon a régi szobor helyén ut , de a köz­­pénztárt ne használók föl reá. Indítsanak gyűjtést s legyenek róla meggyőződve, hogy minden felakazat szívesen járul a még hiányzó költség fedezéséhez. — Házasság kötés. Ma délután kötöttek házasságot a pécsi anyakönyvi hivatalban felső­eőri Cseresnyés Géza, m. kir. honvéd gyalogezredbeli főhadnagy és Schunck Emma, néhai Schunck Ottó folyamszabályozási társulati pénztáros és neje Manger Mária — utóbb özvegyült Szemák Antalné leánya. A házasságkötés hivatalos tanúi voltak : Peitler Imre pécsi törvényszéki bíró és Schunck Richárd bogárosi gyógyszerész. — Helybenhagyott alapszabá­lyok. A szigetvári iparos ifjúság egyesületének alapszabályait a m. kir. belügy­minisztérium a bemutatási záradékkal ellátta. — A vidéki zsurnalisztika köréből. Miklós Gyula, a Pécsi Napló volt belmunkatársa, ki a nyár óta a Kas­sán megjelenő „Pannónia” felelős szer­kesztője, most átvette az ugyancsak Kas­sán megjelenő „Felsőmagyarország" pol. napilap felelős szerkesztői állását. Itt em­lítjük föl, hogy a kassai nemzeti színház igazgatója előadásra elfogadta Miklós Gyula három felvonásos paródiáját, mely­nek czíme : „Szulamith keserves. — Pécs vízkérdéss. Igazán nem tudjuk már mire magyarázni a mi Tettye-jorásunk hóbortját. A minap 11.000 köbméter vizet adott egy napon, majd lement ez a következő napon 5000 köb­méterre. És erről a kedvező vízállásról 24 óra alatt leapadt felényire, majd még kevesebbre, úgy hogy tegnap már csak 2000 köbméter vizet szolgáltatott a Tettya­­forrás. És ma reggel, mert gyenge hó borította tegnap a Mecsek hegyet ismét fölszökött 4800 köbméterre ! Tessék azután az ilyen bolond forrást bármily számítás alapjául venni. A fődolog az, hogy vagy tíz napja akadálytalanul ele­gendő, sőt a szükségletnél jóval több víz áll rendelkezésünkre, de ez meg nem téveszthet és így bizony folytatni kell a vikutatást, mely szakadatlanul folyik a portyogó forrásnál, hol fúrnak, fúrnak, hogy megállapítsák a terület vízrétegeit. Ha ezzel a munkával elkészülnek, akkor látnak majd a szivattyúzáshoz. Csakis ha ez fogja kideríteni, hogy ott legalább 2000 köbméter víz föltétlenül rendelke­zésre áll, akkor látnak majd a víz beve­zetésének terveihez, de azért a jövő őszre, föltéve, hogy kedvező eredménynyel jár a szirtyuzás, elkészülhet az egész munka és akkor hihetőleg egyszer s mindenkorra le­kerül a vízkérdés a napirendről. — Eső, hó, szivárvány. Szi­gorú képpel öltözködött ki az idén a tél, ée aztán szétomlott, bágyadt lett, lagy­matag, mint valami enervált idegzetű lump, kinek fanyar ábrázatán az áttom­bolt éjszakák nyomai erős vonalakban rajzolódnak ki. A tél elvesztette már mi felénk régi hitelét, mert elvesztette önma­gához való energiáját. Csatakos, lucskos dec­emberben, januárban az utcza, a hi­gany ritkán száll zéren siet a hőmérőben, ekkor is csak rövid néhány napra. Az idén ismét elsikkasztotta a szeszélyes, beteges idő a tele . Az esőzéseken már meg se ütközünk, de ma délután igen szokatlanul amolyan nyári zivatarhoz ha­sonló idő uralkodott. Egyszerre nehéz felhők gomolyogtak el a város fölött, hullott az eső, meg a zuzmorás hó, nyu­gaton pedig szelíd fényben ragyogott a bágyadt nap Az esőzés, a havazás csak néhány perczig tartott, aztán kelet felől feltűnt nagy ívben a sokszinü szép szi­várvány. — Uj estilap a fővárosban. Említettük már, hogy február 1 én Ma­gyar Szó­czimán uj eatilap indul meg a fővárosban. A lap részvénytársaságának igazgató-elnöke Kende Zsigmond, a Ma­gyar Újság volt szerkesztője, a szerkesz­tőség pedig — mint budapesti tudósítónk jelenti — a következőkép alakult meg: szerkesztő : dr. Pály Ede, főmunkatárs: Kóbor Tamás, országgyűlés, színház és tárczarovat vezetője : Szőlősy Zsigmond, kritikus: Palágyi Menyhért, segédszer­kesztő: Sándor Tivadar, törvényszéki rovatvezető : Zöldi Márton, bécsi telefon : Mezőfi Vl­mos, közgazdaság : Szalai Bála, újdonság : Hervay Frisyas. A munkatár­sak közül Sándor Tivadar és Szalai Bála a Pesti Napló munkatársai, Szölősy Zsigmond pedig a Magyar Nemzet szer­kesztőségéből lépett át az uj laphoz. Illetékes helyről vett értesülés szerint az uj lappal Tiszáék semmiféle összekötte­tésben nincsenek. — Névmagyarosítás: Makaric* András vilmesUr pécsi lakos vezetéknevének ,Makári*-ra kért átváltoztatása, 1899. évi 134.862. számú belügy­miniszteri rendelettel megengedtetett. — A halél torkában. Vörös­mart­an f. hó 29 én délut­ta a dunai mol­nárok, kik részint oltalmazták malmaikat az úszó jégtáblák ellen, részint javították a kisebb-nagyobb mérvben megsérülte­ket, egy úszó hatalmas jégtáblán két ta­risznyás férfit láttak állani, a­kik két­ségbeesve kiáltoztak segélyért, a­mit azonban a molnárok, végtelen szomorúsá­gukra, nem nyújthattak. Szinte bizonyos, hogy a két vakmerő és könnyelmű férfi a Duna hullámaiban lelte sírját. — Felü­lfizetések. A pécsi fod­­rász ifjúság balja alkalmából fölülfizet­tek : Pécsi Villanytelep 14 kor. 21 fillér, Bernhardt György 10 kor., Szabó Sándor Till István, Horvátics Antal 8 —8 kor Popovics Rezső és neje, Kraft Adán Paszt Konrád, Sörös Mihály­, Lechner János, Bisjám­tos Tamás (Nagy Kozár), 5—5 Romsics István, Bet­tér József,­Kis Zsigmond, Stigler An­tál, Biró N., Bittmann Mihály, Steinmec János, Meiszner Alajos, Dolfinger András Hirezi Ferencz, Büttner József, Kóch Pér

Next