Pécsi Napló, 1900. február (9. évfolyam, 25-47. szám)

1900-02-11 / 33. szám

190© február 11. Pécsi Napló elnöknek. Aránylag még fiatal, 1852 ben született és kineveztetését leginkább az úgynevezett Tisza csoport pártosa. A katholikus Magyarország most különben nagyban készül a római zarándoklatra. A pápa elé maga a herczegprímás vezeti a zarándokokat, a szent év alkalmából a magyar katholikusok hódolatát viszik el XIII. Leónak. Az agg főpap egészsége most jó és bámulatos szívóssággal lábalt ki az influenzából. Ezen az olasz királyi család is átesett különben, de a gonosz betegség nagyon sok áldozatot követelt úgy Rómában, mint Angliában, Lon­donban is. Itt Theck herczeg esett neki áldo­zatul, akinek anyja az 1841-ben elhunyt, ritka szép Rhédey Claudia grófnő volt. A petiaui hadgyakorlatok alkalmával ért tragikus véget a csodaszép erdélyi mág­­násnő és mikor haldoklott, megkérte férjét, hogy tetemeit otthon, magyar földben temesse el. A kétségbeesett férj teljesítette is neje kívánságát. A szép asszony holttestét e régi vasuttalan vi­lágban szekéren vitték Erdélybe s az óriási hosszú után folyton gróf Török, a család régi jó barátja hajtotta a lovakat, nehogy idegenekre legyen bizva a drága tetem. A férj csak szivét tartotta meg, ezt haláláig íróasztalán tartotta és mikor meghalt, koporsójába tétette A romantika korában nem álltak egyedül az ilyen esetek. Ilyen volt egyik Kruapernéé is, aki még mindig meghalt leánykája csontjait hordta magával. Betegsegélyző pénztárak harcza. Pécs, február 10. Mi még mielőtt az ipartestületi be­­tegsegélyző pénztár a nyáron megalakult volna, egyenesen ellene voltunk ennek, csu­pán abból a világos okból, hogy Pécsett már hat különféle iparos betegsegélyző pénztár van és így egy hetedikre nem lehet és nincs szükség. Vezércikkben foglalkoztunk akkor ezzel a kérdéssel. Jól tudtuk, hogy az ipart­estületet ettől a ter­vétől m­r mi sem fogja eltéríteni, bár a legnagyobb kényszerűség és hosszas va­júdás szülte meg a betegsegélyző pénztár megszavazását. Két ízben hívott össze az ipartestület rendkívüli közgyűlést és má­sodszor is alig jelent meg 10 tagnál több. Mi akkor egész nyíltan megmondtuk, hogy ez a nagy zajjal neki lódított mozgalom nem egyéb, mint manőver a kerületi be­­tegsegélyző pénztár ellen, a­melynek mindenütt, minden városban az ipartes­tület első és legnagyobb ellensége. A betegsegélyző pénztárakról szóló törvény megmondja, hogy a munkaadók természetes jogát nem korlátozza, ki ki ott jelentheti be alkalmazottjait, a­hol akarja, de a törvény kissé homályos szövegezését a pécsi ipartestület betegsegélyző pénztára fegyvernek használta föl és az ipartestület tagjait a „jogkövetkezmények szigorú terhe mellett“ szólította föl, hogy alkalma­zottjaikat „kötelesek“ e náluk bejelenteni. Az ipartestület több tagja félve a zaklatásoktól, hitelt adott ennek a fölhí­vásnak, ámde ezt a föllépést nem nézte tétlenül a kerületi betegsegélyző pénztár sent. Ügyét mielőtt a nyilvánosságra vitte volna, a legmagasabb fórumhoz, egyene­­nesen a kereskedelemügyi miniszterhez fordult jogorvoslásért. A kerületi beteg­­segélyző pénztár csupán a munkaadók érdekében tette meg a kellő lépéseket, nehogy továbbra is kényszeríthesse őket az ipartestületi betegpénztár, hogy alkal­mazottjaikat akaratuk ellenére is ott jelentsék be. A kereskedelmi miniszter megadta a pécsi kerületi betegsegélyző pénztárnak a választ és ebből világosan kitűnik, hogy a munkaadók, az ipar­­testület tagjai jogosítva vannak alkal­mazottjaikat a kerületi betegsegélyző pénztárbe beíratni és az ipartestületi pénztár jogkövetkezmények szigorú terhe melletti­ fenyegetődzése és ajánlása csak üres frázis. A kerületi betegsegélyző pénztár a miniszteri leiratból kifolyólag a következő felhívást megküldi a pécsi összes munkaadóknak: Tisztelt Uram! Az ipartestületi betegsegélyző pénz­tár életbeléptével kapcsolatosan felvető­dött egy sok vitára, ellenségeskedésre és általán súrlódásra alkalmat adó kérdés: t. i. hogy jogosítva vannak e az ipartes­tületi tagok alkalmazottaikat a kerületi pénztárba bejelenteni? Habár a törvény intenziója világosan az volt e tekintetben, hogy a munkaadók természetes joga korlátozva ne legyen, mégis a törvény homályos szövegezése magyaráz­­ot engedett. Az ipartestületi pénztár felhasználva a törvény ezen hiá­nyát, felhívta az ipartestületi tagokat szi­gorú jogkövetkezmények terhe mellett. Hogy alkalmazottaikat kötelesek lesznek az ipartestületi pénztárhoz bejelenteni, az erőszakos fellépésnek volt is hatálya, mert akadt több munkaadó, ki a zaklatást el­kerülendő s nem ismerve biztosan a tör­vény rendelkezéseit, — alkalmazottait a két, betegsegélyző pénztárba bejelenteni nem meri. Az ipartestületi pénztár ezen maga­tartásával szemben a nyilvánosság előtt nem léptünk fel, hanem a jog alapjára helyezkedve, miután láttuk, hogy a tör­vényes intézkedések magyarázatot enged­nek , kikértük a nagyméltóságú m kir. keresk. minisztériumnak,­­ mint a beteg­­segélyző pénztár vitás ügyeiben a törvény által megjelölt legmagasabb fórumnak döntését, mely végre megérkezvén, a mun­kaadók nyugalma­s felvilágosítása czél­­jából kötelességünknek ismerjük annak közlését, már csak azért is, hogy esetleg elejét vegyük az ipartestületi pénztár azon még máig is tartó törekvésének, hogy a törvény helytelen magyarázásával a mun­kaadókat realirja, hogy alkalmazottaikat — akaratuk ellenére is — oda bejelentsék. A nagymélt. m. kir. keresk. Minisz­ter 62509/VIII. sz a. hozott legmagasabb határozatában kimondja: „...hogy az ipartestületi tag jogosítva van arra, hogy alkalmazottait az ipartestületi pénztár helyett a kerületi betegsegélyző pénztárnál jelentse be.­ Midőn ezen további magyarázatra nem szoruló világos rendelkezést a tudo­mására hozzuk, egyben azon reményünk­nek adunk kifejezést, hogy bárki é­ jövő ezzel kilelitesebb magyarázat, még kevesbbé fenyegette önt tá­ttunk eltántorítani nem fogja. Kelt Pécsett, 191­0. évi február 9. Lauber Rezső dr. Hamerli Imre igazgató, elnök. A képviselőhöz ülése. — Saját tudósítónk távirata. — Bidapett, február 10. Két mulatságos szónok volt napi­renden : Major Ferencz és Kolozsvári Kiss István. Az utóbbit mindenki jól is­meri önkéntelen humoráról és jóízű ma­gyar beszédéről. Majorról kevesebben tud­ják, hogy ő mulatságos. Ő ugyanis be­széde előtt már két nappal fűnek-fának hirdeti, hogy most igen fontos, szenzácziós beszédet mond. Eleinte így fogott magá­nak hallgatóságot, de most már úgy járt, mint a mesebeli gyerek, a­ki­t­ddig kiál­tozott ok nélkül segítségért, amíg senki­­sem hitt neki és egyszer csakugyan megette a farkas. A különbség csak az, hogy a honatyák biztosra vehetik, hogy Major­­ sohasem mond a jövőben se­mmi szenzácziót. ő különben a néppárt orvosa, a­ki ma is közegészségi viszonyokról beszélt. — Nem bízunk benned Feri, hiszen egy pacziensed sincs — szólt neki a min­dig jó kedvű Förster Ottó. — A néppártot ő gyógyítja — vágta oda Rátkay. — Meg is látszik r­ajta . . . szólott Bessenyey Ferencz. Major után Kolozsvári Kiss István beszélt komolyan, tehát unalmasan. Nem is hallgatta még, csak leghűségesebb tisz­telője Bessenyey Ferkó. De ez aztán annyira bizgatta, hogy végre is bolond­ságot mondott Pista bátyánk. Erre aztán nagy lett a hallgatósága. Beszéde után bezárták az általános vitát és hétfőn már a miniszterelnöki és esetleg a belügyi tárczóra kerül a sor.* Részletes tudósításunk itt következik : Elnök: Perczel Dezső. A kormány r széról jelen vannak : Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László, Darányi Ignácz, báró Fejérváry Géza: A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Málnás­ Antal előadó bemutatja a gazdasági­ bizottság évi jelentését. Kallós Ferencz előadó beterjeszti a tárgyalásra kész mentelmi ügyeket. Az 1900. évi költségvetés. Major Ferencz: Igenis úgy látja, hogy uj rendszer van, mert hiszen még a pénzügyminiszter is reformokat emleget, sőt Tisza István gróf, a régi gárda híve is purifikác­ióról beszélt a minap. Az or­szág közegészségügyéről beszél hosszab­ban. Egészségügyi viszonyait­­kat igen rossznak tartja Az orvosodat rosszul fizetik és azért elegendő orvosunk nincs. És hogy áll a bába-ügy ? Hat millió lakosságunk n­e részesül benne. (Nagy derültség) A gyermekhalandóság óriási, a kormánynak e tekintetben sürgősen kell intézkednie. Ezután teljes figyelmetlenség mellett és minden érdeklődés nélkül a külpolitkánk­kal összefüggő kereskedelmi és gazdasági dolgokról beszél. A költség­­vetést nem fogadja el. (Helyeslés a nép­párton ) Kolozsváry Kiss István : A nemzetiségi kérdésben igazat ad a minisz­terelnöknek. Moc­áry Lajos se igen mon­dott mást, szerette is volna behozni a kép­viselő­házba. Nagy baj az, hogy a B

Next