Pécsi Napló, 1900. május (9. évfolyam, 99-123. szám)

1900-05-01 / 99. szám

Szerkesztőség: Nepomuk­ utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő : LENKEI LAJOS. Előfizetési Árak: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 kor. Negyed évre 6 kor. Egy hóra 2 kor. — Egyes szám­­ra 10 fillér. a Nyilt-térben 1 sor 60 fillér. Mai számunk 12 oldalra terjed gallérok, női ruhakelmék, más-kelmék, függönyök, ágy­térítők, kész férfi és női fehér­­nemű­ek nagy választékban és legolcsóbban kapható Merger Sirinsa női divatáru-üzletében 7147 Pécsett, Király­ utcza 1. Ma kedden a Londonba készülő zenekar. Holnap szerdán­­zarkas Sándor hangversenyez új műsorral a 7530 ML káoizki. " Aki élesen óhajt venni! Az idény előrehaladottsági miatt az áron alul 3S ,rusitom noi-kabát, gallér, ruhaszövet selyem, naperny­ő­­s és raktáromon levő szőnyeg, függöny, vá­szon, fehérnemű áruimat. Sainz fl Adolf 6348 Pécs Király­ utcza. A munkások ünnepnapja. Pécs, április 30. (s gy.) Orgonavirág illata úszik a le­vegőben. A szomszédház udvarából hajtja felém a szellő. Szen­den betér hozzám­­ is és végig sim­ogat körülöttem min­dent, bársonyos, kedves simogatással. Ott tub­an, abban a nagy bérház­on, az k.-------------------------------------------------------­alkonyat alá ereszkedő finom homályá­ban emberek mozgolódnak az orgona­bokor előtt. Egyszeri­ munkás emberek. Hajtok még a kék zubbony. Az arczuk kissé kimerült, a mozdulatuk fáradt de nem mogorvák még­sem. Békésen, csendesen beszélgetnek. A gyerekek ott hajrnkáznak az udvar közepén. Kissé piszkosak a portól, a­mi játszás közben tapadt hozzájuk. Aztán új alak fordul be a kapun. Egy kissé kérkedő, büszke férfi. Fiatal még. Homlokára gondos ügyességgel hullnak alá haj­fürtöi. Sovány, formája igénytelen, in­kább beteges, mint erős, csak nagy szemeiben lobog valami tüzes lángolás. A­hogy beszél, ágál, egészen beletor­zul sovány, sápadt arcra. Vérvörös nyakkendőcsokra libban, erősen bele­csap olykor arczába. A jövőről beszél, szilajon, mámorosan. Izzó fantáziája a vérvörös színekben keresi a kép alap­színét. Tűz, pusztulás, vér, bukás, és a nagy kép teljes, így épül majd fel. A bogy vérvörös nyakkendője libben, színe szinte mohón falja maga körül az orgonabokor hófehér, szelíd kis vi­rágainak tiszta, habos színét. A homály egyre nehezebb, a csillagos sötét ég is mintha alább ereszkedett volna, közelebb az embe­rekhez. Megvillan olykor a mozgó orgona­bokor nagy fehérsége ott az udvaron, de mintha valami áttetsző, tiszta bíborszín ömlene szét rajta halványan. Mintha egy darab színes üvegen át nézném. Nem érezni ebben a vér forró párolgásának illatát, a csapkodó tűznyelvek perzselő melegét. Ez a finom szétfolyó bíbor­fény nem haragos, szenvedélyes, nyughatatlan, lázongó, de szelíd, békés, olyan, mint valami szép ének halk, édes dallama. A jövő hajnalhasadásának fénye ez! Simán emelkedik fel az ég karimájára, de szorosan hozzá ölel­kezik. Pihen a szerszám, az erő, a munka. Az egyszerű kicsi műhelyek zaja, a nagy gyárak lázas dobogása, a szorgos munka szilaj szívverése lassúra vált. Nem mozognak az óriási gépek hatal­mas karjai, a szeletverő széles szíjak a transzmisziókon némán merednek bele a pihenő munka csendjébe. Nem mozdul semmi, senki. Ünnep lesz hol­nap, május első napja, a becsüle­tes munka egyszerű, tiszta ünnepe. Nem is erőszak útján, nem kel­lett hozzá a kedélyek lázadó forron­gása, ünnepé lett csendben, békesség­ben ez a nap. Az óhajoknak széthin­­tett magvai így hajtanak virágot, bár lassan, de annál biztosabban. Mit a hivalkodó, kérkedő, hazug apostolok förtelmes tobzódása meg nem vív..at, azt önkényesen nyújtja mindenkor a­­ méltánylás. Nem a hazug apostolok vívmánya a májusi ünnep, de a becsü­letes, tisztességes munkáé, azé a ha­talmas nagy Erőé, a­mely maga vájja meg biztos medrét útjához. Ez önma­gában megvívja nehéz harczát az ellen­tétekkel, ehez nem kellenek erős tüdejű prédikátorok, kik torkuk szakadtából kürtölik bele az ártatlan, becsületes tömegbe, hogy zúgolódjék, hogy jaj­­duljon, hiszen ott van a járom a nya­kán, csak nem akarja észrevenni, hogy vonszolja, pedig vért izzad bele. Folyik a nehéz munka, a létért való nagy tusa, az élet maga ez. A fo­gyatkozásokat, a ferdeséget, melyet maga az élet állított elénk, maga az élet meg is javítja. Pillanatról-pillanatra rombol és alkot, a gondolkodó elme vezeti, hogy az emberiség minél ké­nyelmesebben elférhessen a nagy keret­ben. A népámító apostolok, a tudatlan­ság és együgyűség békétlen kizsákmá­­nyolói olykor beállnak viharnak, hogy az időt siettessék. Az átalakulások ter­mészeti törvényeit ezzel nem hozzák ugyan gyorsabb ütembe, az ugrások, az abnormális, erőszakosság révén ki­vívott lázas evolúczió megbosszulja ön­magát. Csend van, érezzük az átala­kulások szükségességét és várjuk is, de csend van mégis, békesség. Csupán a vörösnyakkendős prédikátorok zajon­gása úszik olykor a felszínen, mely rémes, ijesztő arczót szeretne mutatni. Egy czéljuk van: megfélemlíteni. Azalatt pedig a becsületes munka csendben arat dicsőséget, kavarodás nélkül. Munkás és munkaadó lépésről-lé­­pésre közelebb jut egymáshoz. Ez is, az is fárad, egymásért és önmagukért. A har­mónia egy újabb jelensége, hogy a munka májusi ünnepét önként ajánlot­­ták fel sok helyütt a munkaadók. Idő­vel majd mindenütt. Legyen ez a nap a munka és a béke tiszta ünnepe. Egy lépéssel tovább tartunk már, a jövő beváltja csendben mindazt, mire a be­csületes munkának, ennek a hatalmas nagy erőnek szüksége van. A rombo­lást, a pusztítást elvégzi maga az idő, a­nélkül, hogy vér folynék, hogy a mohó tüzilángok felcsapnának. Egy­szerre csak majd ott leszünk a jövendő kellős közepében.

Next