Pécsi Napló, 1900. május (9. évfolyam, 99-123. szám)
1900-05-01 / 99. szám
Szerkesztőség: Nepomuk utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő : LENKEI LAJOS. Előfizetési Árak: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 kor. Negyed évre 6 kor. Egy hóra 2 kor. — Egyes számra 10 fillér. a Nyilt-térben 1 sor 60 fillér. Mai számunk 12 oldalra terjed gallérok, női ruhakelmék, más-kelmék, függönyök, ágytérítők, kész férfi és női fehérneműek nagy választékban és legolcsóbban kapható Merger Sirinsa női divatáru-üzletében 7147 Pécsett, Király utcza 1. Ma kedden a Londonba készülő zenekar. Holnap szerdánzarkas Sándor hangversenyez új műsorral a 7530 ML káoizki. " Aki élesen óhajt venni! Az idény előrehaladottsági miatt az áron alul 3S ,rusitom noi-kabát, gallér, ruhaszövet selyem, napernyős és raktáromon levő szőnyeg, függöny, vászon, fehérnemű áruimat. Sainz fl Adolf 6348 Pécs Király utcza. A munkások ünnepnapja. Pécs, április 30. (s gy.) Orgonavirág illata úszik a levegőben. A szomszédház udvarából hajtja felém a szellő. Szenden betér hozzám is és végig simogat körülöttem mindent, bársonyos, kedves simogatással. Ott tuban, abban a nagy bérházon, az k.-------------------------------------------------------alkonyat alá ereszkedő finom homályában emberek mozgolódnak az orgonabokor előtt. Egyszeri munkás emberek. Hajtok még a kék zubbony. Az arczuk kissé kimerült, a mozdulatuk fáradt de nem mogorvák mégsem. Békésen, csendesen beszélgetnek. A gyerekek ott hajrnkáznak az udvar közepén. Kissé piszkosak a portól, ami játszás közben tapadt hozzájuk. Aztán új alak fordul be a kapun. Egy kissé kérkedő, büszke férfi. Fiatal még. Homlokára gondos ügyességgel hullnak alá hajfürtöi. Sovány, formája igénytelen, inkább beteges, mint erős, csak nagy szemeiben lobog valami tüzes lángolás. Ahogy beszél, ágál, egészen beletorzul sovány, sápadt arcra. Vérvörös nyakkendőcsokra libban, erősen belecsap olykor arczába. A jövőről beszél, szilajon, mámorosan. Izzó fantáziája a vérvörös színekben keresi a kép alapszínét. Tűz, pusztulás, vér, bukás, és a nagy kép teljes, így épül majd fel. A bogy vérvörös nyakkendője libben, színe szinte mohón falja maga körül az orgonabokor hófehér, szelíd kis virágainak tiszta, habos színét. A homály egyre nehezebb, a csillagos sötét ég is mintha alább ereszkedett volna, közelebb az emberekhez. Megvillan olykor a mozgó orgonabokor nagy fehérsége ott az udvaron, de mintha valami áttetsző, tiszta bíborszín ömlene szét rajta halványan. Mintha egy darab színes üvegen át nézném. Nem érezni ebben a vér forró párolgásának illatát, a csapkodó tűznyelvek perzselő melegét. Ez a finom szétfolyó bíborfény nem haragos, szenvedélyes, nyughatatlan, lázongó, de szelíd, békés, olyan, mint valami szép ének halk, édes dallama. A jövő hajnalhasadásának fénye ez! Simán emelkedik fel az ég karimájára, de szorosan hozzá ölelkezik. Pihen a szerszám, az erő, a munka. Az egyszerű kicsi műhelyek zaja, a nagy gyárak lázas dobogása, a szorgos munka szilaj szívverése lassúra vált. Nem mozognak az óriási gépek hatalmas karjai, a szeletverő széles szíjak a transzmisziókon némán merednek bele a pihenő munka csendjébe. Nem mozdul semmi, senki. Ünnep lesz holnap, május első napja, a becsületes munka egyszerű, tiszta ünnepe. Nem is erőszak útján, nem kellett hozzá a kedélyek lázadó forrongása, ünnepé lett csendben, békességben ez a nap. Az óhajoknak széthintett magvai így hajtanak virágot, bár lassan, de annál biztosabban. Mit a hivalkodó, kérkedő, hazug apostolok förtelmes tobzódása meg nem vív..at, azt önkényesen nyújtja mindenkor a méltánylás. Nem a hazug apostolok vívmánya a májusi ünnep, de a becsületes, tisztességes munkáé, azé a hatalmas nagy Erőé, amely maga vájja meg biztos medrét útjához. Ez önmagában megvívja nehéz harczát az ellentétekkel, ehez nem kellenek erős tüdejű prédikátorok, kik torkuk szakadtából kürtölik bele az ártatlan, becsületes tömegbe, hogy zúgolódjék, hogy jajduljon, hiszen ott van a járom a nyakán, csak nem akarja észrevenni, hogy vonszolja, pedig vért izzad bele. Folyik a nehéz munka, a létért való nagy tusa, az élet maga ez. A fogyatkozásokat, a ferdeséget, melyet maga az élet állított elénk, maga az élet meg is javítja. Pillanatról-pillanatra rombol és alkot, a gondolkodó elme vezeti, hogy az emberiség minél kényelmesebben elférhessen a nagy keretben. A népámító apostolok, a tudatlanság és együgyűség békétlen kizsákmányolói olykor beállnak viharnak, hogy az időt siettessék. Az átalakulások természeti törvényeit ezzel nem hozzák ugyan gyorsabb ütembe, az ugrások, az abnormális, erőszakosság révén kivívott lázas evolúczió megbosszulja önmagát. Csend van, érezzük az átalakulások szükségességét és várjuk is, de csend van mégis, békesség. Csupán a vörösnyakkendős prédikátorok zajongása úszik olykor a felszínen, mely rémes, ijesztő arczót szeretne mutatni. Egy czéljuk van: megfélemlíteni. Azalatt pedig a becsületes munka csendben arat dicsőséget, kavarodás nélkül. Munkás és munkaadó lépésről-lépésre közelebb jut egymáshoz. Ez is, az is fárad, egymásért és önmagukért. A harmónia egy újabb jelensége, hogy a munka májusi ünnepét önként ajánlották fel sok helyütt a munkaadók. Idővel majd mindenütt. Legyen ez a nap a munka és a béke tiszta ünnepe. Egy lépéssel tovább tartunk már, a jövő beváltja csendben mindazt, mire a becsületes munkának, ennek a hatalmas nagy erőnek szüksége van. A rombolást, a pusztítást elvégzi maga az idő, anélkül, hogy vér folynék, hogy a mohó tüzilángok felcsapnának. Egyszerre csak majd ott leszünk a jövendő kellős közepében.