Pécsi Napló, 1900. augusztus (9. évfolyam, 173-197. szám)

1900-08-01 / 173. szám

A helyzet tehát most már tiszta és világos. A Romániából kivándorolt szegény sorsú zsidók ez idő szerint sem Kanadába sem más tengertúli országba nem jut­hatnak, mert sem a hajók nem szállítják őket, sem azok az országok be nem bocsátják. Ha pedig ki nem vándorolhatnak, nincs más mód, mint visszatérnek a régi hazába, amelyből elkívánkoztak. A már megindult zsidókat nem annyira a kor­mányok, mind inkább a készületlenül talált nagy zsidó egyesületek küldik vissza Romániába. Ezek járnak közbe a tekin­tetben is, „hogy Románia visszafogadja őket s ezek teszik lehetővé, hogy vissza­juthassanak Nagy akadálya volt a kivándorlási tervnek az is, hogy a legszegényebb rész indult útnak s tömérdek nő és gyermek szaporította számukat. Az elámított sze­gény emberek leginkább a zionistákat okolhatják, mert ezeknek a beszéde indí­totta meg a mozgalmat. A zionisták azon­ban, hogy a baj beállt, egyszerre eltűn­tek. Mindezekből önként folyik, hogy a kivándorlási terv dugába dőléséért sem Magyarország, sem a többi útba eső ál­lam kormányát okolni nem lehet , hogy most már nincs hátra más, mint az, hogy az elámított, félrevezetett szegény embe­reknek alkalmat adjanak a Romániába való visszatérésre, legalább arra az időre, amíg a kivándorlást rendszeresen elő nem készí­­k. Daciára azonban, hogy így áll az ügy, Budapesten erősen reménykednek, hogy az itt megrekedt kivándorlóknak végre is alkalmat fognak adni, hogy Ka­nedéba kijuthassanak. E terv sikerülése természetesen attól függ, hogy a szüksé­ges összeget össze tudják-e hozni. Hírrovatunk. Píos, julius 31. — ő Felsége születésnapja. Felséges királyunk, I. Ferencz Jozei 70 ik születésnapját a magyar nemzet hűségének, ragaszkodásának őszinte szív­ből fakadó kifejezésével, fénynyel és pom­pával áti meg. Baranyavármegye, vala­mint Pécs sz­b. kir. város törvényható­sága díszgyülést tart, melyből a törvény­­hatóságok közönségei üdvözlő és hódoló feliratot intéznek a jóságos királyhoz, biztosítván ő Felségét a királyáért élni, halni kész magyarság hagyományos és soha meg nem szűnő hűségéről, rajongó szeretőjéről, melyben a magyart a világ egyetlenegy nemzete se múlhatja fölül. — A jövő évi állami költség­vetés. Az egyes minisztériumok már el­­készítették jövő évi költségelőirányzataikat s azok most vannak a pénzügyminiszter­nél a fedezetre vonatkozó véleményezés végett. Értesülésünk szerint a pénzügymi­niszteri vörös plajbász nagy áthúzásokat csinált az egyes tárc­a-előirányzatokon s Lukács László első álláspontjaképen ki­jelentette, hogy olyan kiadásokról, ame­lyek az eddigi budgetek normális keretét meghaladják s a­melyek nem alapulnak már megszavazott törvényeken,­­ a fede­zet tekitetében nem vállalhat felelősséget. Azok a kegyetlen rendeletek, melyeket a pénzügyminiszter az adótartozások be­shaj­tására nézve kibocsátott, összefüggésben állanak azokkal a fölemelt követelésekkel, melyeket az egyes resszort-miniszterek az állami bevételek iránt támasztanak. A pénzügyminiszter nyilvánvalóvá akarja tenni, hogy az ország adózó közönségéből az eddigi szolgáltatásnál számbavehetően többet a legdrasztikusabb eszközökkel sem lehet kipréselni s hogy ennélfogva minden téren a kiadások legnagyobb meg­szorítására van szükség. A költségvetés mind a mellett jelentékeny kiadási emel­kedést fog feltüntetni, első­sorban a közös­­ügyi költségek rovatán. Nagyobb emelke­dés lesz ezenkívül a belügyi és igazság­ügyi tárc­ánál, nem is említve a honvédelmit, a­hol a katonatiszti fizetések emelésének teljes érvényesítése, minthogy az idén a 80°/o os szolgálati díjak már nem vonat­nak le, több mint 300.000 frt kiadási többletet fog okozni. A napokban lesz kü­lönben a minisztertanács, mely a pénzügy­miniszteri kritika meghallgatásával ez egész költségvetést megállapítja. — A pécsi jogakadémia kép­viselői Párisban. A párisi nemzetközi diák­kongresszusra a pécsi jogakadémia Tausz Dezső, Makay István és Czank Nép. János joghallgatókat küldte ki kép­­viselőkül. Tausz Dezső már a múlt héten elutazott Párisba, Makay István és Czank Nép János ma éjjel utaztak el — Névmagyarosítás: Fried Dá­vid pécsi illetőségű, ugyancsak pécsi la­kos, valamint kiskorú gyermekei: Imre, József, Erzsébet és Margit vezetéknevé­nek „Szécsen“ re kért átváltoztatását a belügyminiszter megengedte. — Séta hangverseny. Az 52. gyalogezred zenekara csütörtökön délután fél hatkor az Erzsébet sétatéren séta hang­versenyt rendez a következő műsorral: 1. Zech báró induló, Stromwassertól. 2. Ha király volnék, opera nyitánya, Aldertól. 3. Művész élet, keringő, Straustól. 4. Egyveleg, Roland mester operából, Zichy gróftól. 5. Eladott menyasszonyból, sextett, Sme­­tanatól. 6. Egyveleg, Wagner operából, Strobeltól. 7. Vidám embereknek, egyveleg, Komzaktól. — Megint egy öreg honvéd­del kevesebb. A magyar szabadság­­harcz elő emlékeiként közöttünk jévő öreg honvédek száma napról-napra fogy; atig van már belőlük hírmondó. Baranya­­szentlőrinczről érkezett ma szerkesztő­ségünkbe a gyászjelentés, mely a der. k. jó, tisztes Öregúr, Kustos Lajos ügyvéd, 1848—49 es honvéd, Baranyavármegye bizottsági tagjának halálhírét hozta. Kustos Lajos ma hajnalban hosszas betegség után életének 70 ik évében halt meg. Hült tetemét augusztus 1-én helyezik örök nyugalomra. — Petőfi halála. Ötvenegy éve !... A­hogy csodás tekintete bevilágított a jövő rejt­emeibe, a­hogy látnoki lelke kívánta, úgy történt minden. „Ott e­sem el én a harcz mezején, ott folyjon ki az ifjú vér szi­vemből... Holttestemen át fújó paripák száguldjanak a kivívott diadalra, ott hagy­janak engem neszettporral...“ Minden így lett, csak a diadal volt kényes, ke­serű azoknak, kik ott harcoltak vele egy sorban. Ötvenegy év múlott el azóta. Az egész világon meg­anulták, ismerik már ezt a nevet: Petőfi. Pedig sohsem volt nagy úr, nem parolázott királyokkal, mi­niszterekkel, egyszerű zabolátlan lelkű poéta volt, verseket faragott csupán. Az életében bizony le­nézték, mert lyukas volt a köntöse és egész a lelke, az önér­zete. Nem is az első volt a nagyobb hiba mások szemében. És mikor kialudt az életszikra, tüzes lelke a meny firmamea turnéra pattant és ormán szórja fényét szerte a nagy világba a mi dicsőségünkre. És hogy felmerül előttünk a küzködő poéta alakja, melléről nem a rendjelek fénye szór tüzet, az őt övező glóriát nem a pénz, nem a protekczió adta, azt a vi­lág csod lala röpítette daczos feje fölé. saját lelkének vakító fénye ez. Ma ülték meg mindenfelé az országnak a nagy, a világhírű lírikus, Petőfi Sándor halálának ötvenegyedik évfordulóját. — A pécs „Petőd kör“ is méltón rótta le háláját a nagy költő dicső emlékezete előtt. Ma este a tornacsarnok helyiségében sikerült szép ünnepséget rendezett. Horkai Elemér ünnepi beszéde után Kohn Ármin tűz­ze­­lésekkel szavalta el a „Múlt és je­len“ cz. alkalmi költeményt. Igen ügyes rendezésben mutatták be „Petőd a mú­zeum előtt“ cz. élőképet. Petrovics Dezső rendezőé az érdem. Korholt Pál, Petőfi „Egy gondolat bánt en­yéméé“ czímű költeményét szavalta el nagy hatással, élénk tetszés mellett. Most ismét egy élő­kép következett „Petőfi halála.“ Szép volt. Szalai László a „Jó Petőd .. .* cz. költeményt adta elő meglepő természetes­séggel, közvetlenül Az ünnepség műsorát „A budai honvéd szobort czímű élőkép­­pé zárták be, a­melylyel nagy hatást ér­tek el. Belépő díjat nem szedtek, mert lehetővé akarták tenni midenkinek, hogy az ünnepségen részt vehessenek. Dicséret illeti meg ez ünnepért a „Petőfi kört.“ — A Portiuncula-lakoma a szent-ferenczieknél. Augusztus má­­sodika, Porsiuncula napja nevezetes ün­nepe a Szent Ferencz-rendi szerzetesek­nek. Évenkint nagy ünnepiességgel ülik meg a ferenczrendiek mindenfelé a Por­­tiuncula napját, melynek keletkezése igen érdekes Nevét a Ferenczrend alapítójának, Assisi Szent Ferencznek sírja fölé 1568-ban emelt Porifuncula nevű templomtól nyerte, melyben a hagyomány szerint Szent Fe­rencz kérésére Jézus Krisztus személye­sen megígérte, hogy a kik a nevezett templomban érvényesen meggyónnak, tel­jes búcsút nyernek. A búcsút 111-ik Ho­­rorius pápa augusztus másodikára enge­délyezte, IV. G­ergely pápa pedig a fe­­renczrendiek minden templomára kiter­jesztette. A Portiuncula napján, az egy­házi ünnepségek után nagy lakomát szoktak rendezni a ferencziek, amelyre a városi előkelőségek is hivatalosak. Augusz­tus elsejével azonban új szigorított rend lép életbe a ferenczrendi kolostorokban, amely eltiltja a lakomának rendezését. — Pécsi koldusok a rek­viemeken. Azt mondják a világjáró emberek, hogy a föld kerekségén a leg­szemtelenebb koldusok Itáliában élnek ; úgy látszik, hogy ezek a jó urak nem voltak még Pécsett s nem figyelték meg a belvárosi plébánia­templom előtt rek­viemek alkalmával összesereglő koldusok viselkedését, különben az elsőséget aligha ítélnék oda a taliánoknak. Pécsett ugyanis az a szokás, hogy a mikor valamelyik halott lelki üdvéért gyászh­teni tiszteletet tartanak, a koldusok, a koldusbiró — no mert van ilyen is — vezetése alatt meg­jelennek a templom ajtaja előtt s várják a gyászoló családtól az alamizsnát. Nem elég nyomasztólag hat a gyászolók lelkületére az elsiratolt halott elveszítése következtében támadt fájdalom, még koldulással is zak­latják, a mikor szívfájdalmával van el­foglalva s nyugalmat, békét kiván­dzala­­tos szokás; még a síró gyászolóknak se hagynak békét, még a kegyelet pillanatait is koledálással zavarják. Da ez még csak hagyján. A legérdekesebb az a dologban, hogy ez a koldus sereg, mint­ az éhes fenevid csapat esik a prédára, úgy ro­hanja meg a rekviemről kijövő gyászoló­kat s ha nem adnak nekik mindjárt egy vagyont, akkor az alamizssa csekélysége miatt olyan tüntető üvöltést visznek vég­hez, hogy valóságos lázadásnak is be­illik ez a koldus-felháborodás, a­melynek egyébként semmi jogosultsága sincs. A­ki nem elégszik meg azzal, a­mit ala­­mizsna-kápen csupa könyörületből vetnek neki, az ne legyen koldus, hanem dol­gozzék és keressen, szerezzen annyit, a Pécsi Naplé 1900. augusztus 1.

Next