Pécsi Napló, 1900. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1900-10-02 / 223. szám

Pécsi Napló 1900. október 2. nak a szépművészetek arany medailonát ítélte oda. Goupil franczia műkereskedő a jury ítélete előtt Düsseldorfba ment utána és vele gavalléros módon üzleti összeköte­tésbe lépett s unszolta Párisba való le­telepedésre. A németek profét sori állást ajánlot­tak neki Weimarban, de hívták haza is, hogy egy magyar akadémia élére álljon ; aggódó lelkével mindkét esetben kitért e kitüntessek elől, mentségül mondván: „Magam sem tudom, hogy csinálom a­mit festek, hogyan tanítsak meg rá hát mást“. A véletlen itt is döntött, mert Düsseldorfban megismerkedett a „Sira­lom” festményéért rajongó De Marche báróval és neje születt Papier Cecíliával, (tán hasonnevű édes anyja szelleme ve­zérelte e hölgygyel össze), kik Párisba édesgették s ott Munkácsi igaz baráti vi­szonyban velük két évet együtt töltött. A bárónő előkelő házakkal ismer­tette őt nősülés czéljából meg, de mindig csak azt felelte­­ : „majd ha olyan asz­­szonyt találok, mint ön, azt feleségül veszem.“ És azt meg is találta a báró halála után a még csak 22 éves özvegyben, kit apósa biztatott Munkácsihoz való férjhez­­menetelre. Pária és Kolpaeh voltak ezután főleg boldogságénak és művészi működé­sének otthonai, csakhogy busitott­­, hogy leánygyermeke meghalt, fia pedig nem született. Kiváló alkotásainak sorozatát itt le­hetetlen elmondani s csak azt említem fel, hogy a „Siralomházat“ követte „Mil­ton“, ezt Sedlmayer műkereskedő bátor­sága, ki igazi maecenásként 1878—1888. évig két milió franknál többet fizetett ki műveiért és a ki őt a bibliai tárgyú képek festésére uszolta. Így létesült: „Krisztus Pilátus előtt“, a csodásan ható „Kálvária“, az „Ecce homo“, s tervbe vett még sok más gyö­nyörű eszmét. Megfestette a „haldokló Mozartot“ és az új országházunk részére a „Hon­foglalást“, melynek előkészítő tanulmányai felette kimentették és idegeit túlfeszítet­ték, mert lelkiismerete a legjobbat kívánta nemzete részére megalkotni. Látszott már akkor, midőn „Ecce homo“-ját a fővárosban bemutatta, hogy kimerült a test, s lelki fáradtságára is jellemző volt, hogy mindig csak azt kér­dezte barátaitól, „hogy lehetne azt elérni, hogy az ember ne gondolkozzék akkor, a midőn nem akar?* És ő gondolkozott szüntelen s a fék­telen szellemnek az agy fészek felmondta a szolgálatot. A dicsőnek tragikus végzetét már vázoltam, s szerencsétlensége hatványo­­zottnak mondható azért is, mert az elbo­rult lelkeknek is a halál előtt tiszta pillanatai is be szoktak következni s igy mennyire fájhatott hazájáért dobogó szi­vének, hogy idegenben ver utolsót, hogy □em láthatta ágya körül nemzetének ag­gódó szeretetét, s nem hallotta forró imáin­kat a megtartásáért ! Meg sok kedvesen jellemzőt mond­hatnék róla, de nem folytatom, hanem hulljon már le a lepel azon emléktábláról, mely jelzi, hogy a nagy mester városunk­ban boldog időket élvezett. Ismétlem, ezen emléktábla elkészí­tése hirdeti a háztulajdonosnak, az ünepélyes leleplezés pedig a város egész közönségének igaz kegyeletét, nemes gon­dolkozását s ezen emlék késő utódainknak is féltett kincsét képezendi ! Most pedig szívem egész melegségé­vel üdvözlöm a m. t. lelkes ünneplő kö­zönséget, s a midőn megköszönöm, hogy ezen ünnepély fényét megjelenésükkel biztosítani méltóztattak, azon óhajnak adok kifejezést, hogy: Adja Isten, miként a nagyérdemű országos képzőművészeti társulat minél inkábbi felvirágzása utján még sok babér jusson, a magyar Genius oltárára ! Úgy legyen ! A beszéd után, melynek az emlék­tábla készítőjére vonatkozó részét lelke­sen megéljenezték az egybegyűltek, ismét a dalárda a Fohászt énekelte, majd el­távolították a táblát eltakaró leplet, mire Kindl József igazgató megköszönte a pol­gármesternek hozzá intézett szavait, a saját és családja nevében megígérte, hogy a­meddig tulajdonukat képezendi ezen ház, az emléktáblát megőrizendik. A fehér márványtáblán e felirat olvasható: „E házban lakott Munkácsy Mihály 1865. és 1867-ben. Messze időkig álljon az emlék , lelkesedésre gyújtva a honfiszk­et, Fennen hirdesse művét !* A leleplezési ünnepély után a házba vonultak a Pécsi dalárda tagjai és a bi­zottsági tagok, ahol a Kindl-családok hölgytagjai magyaros vendégszeretettel frissítőket és hideg ételeket szolgáltak föl. Majorossy Imre polgármester első­sorban a házigazdát, Kindl József igazgatót kö­szöntötte föl, majd a pécsi dalárdára emelte poharát, mely minden hazafias ünnepségnél ott található. Kindl József, a házigazda, vendégeit köszöntötte föl, Re­berica Imre, a Pécsi dalárda alelnöke pe­dig a polgármesterre, majd a háziasszonyra köszöntött. Közel volt a 12 óra, mikor szétoszlottak a vendégek, akik egy haza­fias, sikerült ünnepélynek voltak részesei. Pécs a Dunán. — Saját kiküldött tudósítónktól. — Mohács, okt. 1. A dunagőzhajózási társaság „Pécs“ nevű vontató gőzösét ma délelőtt avatták föl nagy ünnepélyességgel a Dunán. A mohácsi kikötőben várta a hatalmas gő­zös az aktust végező személyiségeket s a meghívott vendégeket. A kikötő lobogó­­díszt öltött s az érboczokra különböző szinü hajózási jelvényeket vontak, a mi igen élénkítette a leégő lobogók hatását. Mohács város közönsége is nagy számmal vonult ki a Duna-partra s onnan nézte a hajó fölszentelését. Kevéssel 9 óra után jelent meg Troll Ferencz czimzetes püspök, Hetyey Sá­muel a pécsi kath. egyházmegye képvise­letében Wurster Antal kanonokkal, Ke­ser­es Ferencz mohácsi esperessel, a mo­hác­s­szent ferenczrendü főnökkel és segéd lelkészekkel. Az egyházi férfiakat követ­ték a mohácsi hölgyek képviseletében megjelent szépek, azután B­aranyavármegye és Pécs szab. kir. város főtisztviselői s a dunagőzhajózási társaság tisztjei. Ott volt: Tormay Károly Baranya vármegye al­ispánja, a ki egyúttal Fejérváry Imre báró dr. főispánt képviselte, Kossits Kamill vármegyei főjegyző, Vaniss Sán­dor pécsi, Siinkovics Károly mohácsi já­rási főszolgabíró, Majorossy Imre Pécs szab. kir. város polgármestere, Fekete Mihály városi főügyész és Vaszary Gyula rendőrfőkapitány, Radályi Dezső és Spachil János dunagőzhajózási társulati főfelügyelők, Wiltinger Pál révkapitány, Murai Lajos kapitány, Medlinger Ferencz gép­építési vezető, Urbán Béla hajómér­­nök, Menzyk Gyula II. kapitány, Horváth Ferencz I. gépész, Vok­olina János gépész, Brezmla Antal I. és Jakus Gyula II. kor­mányos . — Zeiss József a mohács—pécsi vasút vasúti felügyelője, Kovács Ödön, a mohácsi állomás helyettes főnöke, Toldy Ignácz községi biró és Margitai Péter ügyvéd Mohács város képviseletében. A hajó fedélzetén állott a rögtönzött oltár, a mely előtt Troll Ferencz ez. püs­pök egyházi ornátusban a megjelent egy­házi férfiak segédletével végezte a szer­tartást. Imát mondott a püspök s aztán háromszor körül járva a fedélzetet be­szentelte a hajót. Végzetül rövid beszédet mondott, melyben elismerőleg emelte ki a dunagőzhajózási társulat vallásos érzü­letét. A társulat — úgymond — minden munkáját Isten nevében kezdte, meg, ez uj hajójét is az Ur kegyelmébe ajánlotta, hogy a miként vezette egykoron Noé bár­káját a véghetetlen vizeken, akként vezé­relje „Pécs“ gőzösét is a Dunán a közjó szolgálatára. Hálát mondott ezért a tár­saságnak s az ég áldását kívánta reá. A hölgyek s Mohács érdeklődői el­hagyták a hajót s a hivatalos vendégek Duna Székeséig rándultak ki az uj gőzö­sön. A hajósipja megadta a jelet s a ha­talmas alkotmány megindulva vígan szelte a Duna hullámait. Útközben a társaság Urbán Béla hajómérnök kalauzolása mel­lett megtekintette a minta­gőzöst, mely ez idő szerint a legtökéletesebb járómű a Dunán. Az ó­budai hajógyárban készült, minden darabja magyar. Valóságos remek­mű, melyre büszke lehet a gyár, a magyar ipar s Pécs szab kir. város közönsége. Az első csász. kir. szab. Dunagőz­hajózási társaság Pécs nevű uj vontató hajója legnagyobb bizonyítéka a hajó építésben tett előmenetelnek. Minden, mit csak a modern technika vívmányai nyújt­hatnak, öszpontosítva vannak a hajón, nemcsak a hajótest erős szerkezete, a gép ereje, ehhez arányosítva a csekély anyag­fogyasztás, de egyáltalán az egész hajó külseje, felszerelése, a tiszti és legénységi lakások beosztása és csinos berendezése mind ezt bizonyítják. A felhasznált anyag mind elsőrendű és hazai aczél, melyeket a salgó­tarjáni vasművek szállítottak. A hajó hossza 60 méter, szélessége, ideszámítva a kerékdobokat is, 16­6 méter. A hajótest belseje 7 vízmentes vas válasz­fallal 8 külön álló vízmentes részre van osztva, melyekből 8 a gép- és kazán el­helyezésére, 8 a lakóhelyiségeknek, 2 pedig leltár­i raktáraknak lett felhasználva. A víz­mentes részeknek nagysága akként van beosztva, hogy ha ezeknek egyike, vagy a középsőkből netalán kettő léket kapna, a hajó még sem sülyedne el. A gépház szokásos megvilágítása felülről, a kazán köpönyeget és a különféle lejárások tető­ 3 tet“«öv.tm»tknBéfg“,éthac'“hr kizárólagos posztógyári raktárban JBeicaner és JReiscfiernél Takarékpénztári új palota szerzi be, hol az őszi és téli idényre a legjobb szövetújdonságok már megér­keztek oly nagy és dús választékban, hogy a legkényesebb igényeket is kielégí­­k. Eredeti gyári áraki­g 31 7482.

Next