Pécsi Napló, 1901. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1901-03-01 / 51. szám

1. a Lipót rend első osztálya egyen­rangú a vaskorona rend elsőő osztályával. Ujj hogy e két rendjel tulajdonosai egy­más közt kinevezésük kelte szerint sora­­koznak és ünnepélyes alkalmaknál, pl. az úrnapi körmenetnél vagy másnemű rend­­ünnepeknél egymás közt elvegyülve tar­toznak megjelenni; 2. Ferencz József rendem tisztjei egyenlő rangot bírnak vaskorona-rendem III. osztályú lovagjaival. A fentiekről Önt saját tudomása, valamint miniszterelnökeim megfelelő ér­tesítése és a még szükséges további ren­delkezések megtétele végett oly hozzá­adással értesítem, hogy Ferencz József­­rendem kancellárjához és Lipót-rendem irodájához fa megfelelő kéziratokat egy­idejűleg kibocsátom. Kelt Bécsben, 1901. évi február 1-én. Ferencz József, s. k. — Legfelső kitüntetés. Ő Fel­sége aigenhorsti lovag Leobenstein Henrik udvari tanácsosnak és szertartási igazga­tónak a főudvarmesteri hivatalnál kitűnő szolgálata újabb elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta. A Randjelek sorozatrendje, ő Felsége, a rendjelek egyes osztályai és fokozatai közti rangviszonyt következőleg állapította meg : 1. A királyi magyar Szent­ István-rend nagy­keresztje. II. A császári osztrák Lipót rend nagyke­resztje. III. A császári osztrák Lipót-rend első osz­tálya és a császári osztrák vaskorona-rend első osztálya. IV. A császári osztrák Ferencz József-rend nagykeresztje. V. A királyi magyar Szent-István-rend közép­­keresztje. II. A császári osztrák Lipót-rend középke­resztje. VII. A császári osztrák vaskorona-rend má­sodik osztálya és a Ferencz József-rend csillagos középkeresztje. Till. A királyi magyar Szent-István-rend kis­­k­eresztje. IX. A császári osztrák Lipót-rend lovagke­resztje. X. A császári osztrák Ferencz József-rend középkeresztje. * XI. A császári osztrák Ferencz József-rend tiszti keresztje és a császári osztrák vaskorona­­rend harmadik osztálya. XII. A császári osztrák Ferencz József-rend lovagkeresztje. Minden sorozat­renden kívül állanak: a) a katonai Máris Terézia-rendjel; b) a­­Művészetért és Tudományért* dísz­jelvény ; e) minden egyéb, a közélet valamely terén szerzett érdemek jutalmazására szolgáló kitüntetések. — Hadi év ő Felsége legfelső pá­rán­csirái kapcsán, a hadügyminiszterhez folyó évi február hó 2- án a következő legfelső elhatározást bocsátott ki: „Az 1900. év mint hadi év számítandó:­­ a „Zenta“, „Kaiserin und Königin Maria Theresia“, „Kaiserin Elisabeth“ és „Aspern“ hajóim hadi személyzetéhez tar­tozó valamennyi tengerész egyénnek, és pedig a „Zantá” illetőleg 1900. évi junius hó 7-től, a többi megnevezett hajót ,ille­tőleg a takui kikötőbe való megérkezésök napjától fogva; 2. hadseregem azon tagjainak, kik a Chili ohinai tartományba rendelt nemzet­közi haderő főparancsnokához vannak be­osztva, Chinába való megérkezésük nap­jától todva; valamennyinek 1900. évi de­­czember hó 31 ig bezárólag.“ — A Dombóvári Kereskedelmi Kaszinó márczius hó 5 én tánczestélyt rendez, kezdete este 8 órakor. — A míniszter kfiszensts. A honvédelemügyi miniszter a következő köszönő levelet intézte Majorossy Imre polgármesterhez, aki a minisztert hétfőn fölgyógyulása alkalmából a város közön­sége nevében üdvözölte: Igen tisztelt polgármester úr! Személyem iránt tanúsított jóindulatnak és szívélyességnek ama újabb nagybecsű jeléért, hogy a szab. kir. város tegnapi közgyűléséből gyógyulásom és névnapom alkalmából feliratban emlékeztek meg rólam, a leghálásabb köszönetemet fejezem ki. Évtizedekre visszanyúlnak és azóta ismételten megerősödtek azon szives kötelékek, a melyek engem Pécs sz. kir. városhoz fűznek s a mint Önök rólam minden alkalommal jóakarólag megemlékezni kegyeskednek, épugy én is mindenkor legteljesebb jóakarattal viseltetem a város és tisztelt polgárainak java, boldogulása iránt. Budapesten, 1901. február 26.án. Őszinte tisztelettel: Báró Fejérváry Géza. — A honvédelmi miniszter hazatérése. Holnap szállítják haza Fejérvár Gáza báró, m. kir. honvédelmi minisztert a Hertzl- féle szanatóriumból lakására, a honvédelmi miniszteri palotába. Közel két hónapot töltött a miniszter a gyógyintézetben s a fényesen sikerült orvosi mű­lt után annyira visszanyerte veszélyesen megtámadott életerejét, egész­ségét, hogy most már minden aggodalom nélkül hazatérhet otthonában. Fia, Fejér­váry Imre báró dr. Baranya vármegye és Pécs szab. kir. város főispánja ma délután a három órai gyorsvonattal utazott Buda­pestre, hogy jelen legyen atyja hazatéré­sénél. Két napot szándékozik a fővárosban atyja mellett tölteni s vasárnap már ismét Pécsett lesz. — A főispán részvéte. Fejér­­váry Imre báró dr., Baranyavármegye és Péc­s szab. kir. város főispánja nem jelenhetvén meg Hölbling Miksa dr., Baranya vármegye nyugalmazott tiszti fő­orvosának temetésén, amennyiben Buda­pestre kellett utaznia, hogy jelen lehessen atyjának, Fejérváry Gáza báró honvé­delmi miniszternek a Hertzl féle szanató­riumból leendő hazaszállíttatásánál, a gyászoló Hölbling családhoz levelett inté­zett s ebben fejezte ki őszinte részvétét. — Marczius. Él­im ébredezik ál­maiból már ifjú lánya a vén télnek, a szép kikelet. Lehet ugyan, hogy a felte­vésünkben míg csúfosan csalatkozhatunk, de hivatalos nyelvvel élve, a helyzet szig­­naturája úgy áll mostan, hogy Télapó detronizácziója, ha nem is kalendáriumi elhatározás szerint, ha minden pillanatban bekövetkezhetik. Márczius már a tavasz hónapja, az ibolyanyitás és rügyfakadás ideje. Sokszor már ugyan megtréfált ben­nünket ez is, mert hozott ló egy-két olyan napot, melyeken a hajdani nagy anekdota mester, Bernáth Gazsi mondá­saként, a gazdának ölbe kellett kivinnie a ku­káját ugatni, de hát ez is csak már­­czius szeszélye volt s a szeszélyek tudva­levőleg nem szoktak örök életűek lenni. Az idei márcziust még a hires neves Falb professzor sem javasolja valami nagyon vasfogunak, reményünk lehet reá, hogy a szabadság hónapja mosolygós kedvvel köszönt reánk , e mosolygós kedvét paza­rolja reánk egész kimúlásáig. A tavaszelő e hónapjának 15 ik napját országszerte mindig nagy ünnepségek között szokta megülni a magyar. Ahol a négy folyó mentén, hármas hegy alján magyar szív dobog, ott mindenki érzi és tudja e nagy nap jelentőségét. Az ország minden váro­sában erősen munkálkodnak már e nap­nak minél szebben való megünnepelésén. — Miniszteri engedély egy orvosnak. A belügyminister megen­gedte hogy Silberfround Lipót dr. bá­ránya baáni orvos a tiszti orvosi vizsgá­latra bocsáttassák. — Az Árvagyermekek Javára. A pécsi fodrász-ifjúság farsangi tánczmu­­latságának rendezősége 10, azaz tiz korona és 70 fillért tett le ma szerkesztőségünkben azzal a kijelentéssel, hogy ez összeget a pécsi árvagyermekeknek adják. Az ö­ssze­­get rendeltetési helyére juttatjuk. — Hadkötelesek kérvényei. A honvédelmi miniszter Rapp Gáspár magyarhertelendi és Szőke József magyar­széki hadköteleseidnek a kért kivételes nősülési engedélyt megadta. — Elutasított felebbezés. A bikari körjegyzőségben segédjegyzői állás rendszerestése mondatott ki, amely hatá­rozat ellen felebbezés, illetőleg panasz adatott be a közigazgatási bírósághoz. A közigazgatási bíróság a panaszt tárgyalás nélkül elvetette. — König Ferencz végrende­lete. Tegnap egy ajánlott levél érkezett Pozsonyból Fejérváry Imre báró dr., fő­ispán czimére. A levelet Kőnig Ferencz, pécsi volt adótiszt írta. A szerencsétlen fiatal­ember azt írja e levelében, hogy mire a főispán olvassa sokait, ő már nem lesz az élők sorában, mert öngyilkosságot követ el. Elpanaszolja súlyos idegbántal­­mait és neveket említ fel, három négy pécsi ú­­ embert azzal vádolván, hogy ezek mozdították elő az ő testi és lelki romlását. Végül utolsó kívánságát fejezi ki és végrendelkezik ; vagyonának haszon­élvezetét testvérbátyjára, König Józsefre hagyja, magát a vagyont, fivére gyerme­keire. König F­rancz az ifjabbik fia volt König József pécsi vendéglősnek, aki a hatvanas években virágzó üzlettel bírt az Apácza-utczában. Borairól híres volt ez a vendéglő Pécsett; a régi jó „spiess­­bürgerek“ itt tartottak főhadiszállásukat. Az öreg vendéglős halála után elszékdtek a „stammgastok“ s a vendéglő megszűnt. Az idősebb fiú borkereskedő lett, az ifjabb, Ferencz hivatali pályára lépett s a kilencz­­venes években mint adótiszt működött a pécsi m. kir. adóhivatalnál. Csendes, magába zárkózott, buskomor volt mindig, ingerlékeny, ideges, könnyen fölháboro­dott minden csekélység miatt. Tiszttársai tréfálóztak vele s ez szörnyen bán­totta. Egy szép nyári napon meg­történt, hogy a déli harangszó után távozván a hivatalból rázárták az ajtót, egy darabig döngetett s miután senki sem nyitotta föl a zárt, az ablakon mászott ki az utczára. A járó­kelőknek feltűnt a furcsa jelenet s figyelmeztették a sarkos rendőrt, hogy az adóhivatalból az imént egy új forma ember mászott ki s rámutattak a szerencsétlen alakra A rendőr könnyen érthetőleg igazolásra szó­lította föl, a miből ulcra csődület támadt, König Ferencz a városházán igazolta magát. Másnap az esetről lapunk hírt adott s ez annyira sértette a szerencsétlen fiatal­embert, hogy lovagias elégtételt kért tőlünk. Az egész város beszélt a tör­ténetekről s König Ferencz idegbántalmai rohamosan fokozódtak, utóbb már üldö­zési mániába esett. A hivatalban nem használhatták s mivel gyógyulásra semmi remény se volt, orvosi bizonyítvány alap­ján végkielégítéssel elbocsátották. Az­óta a Makár-utczában lévő Kőnig-féle házban élt s pár hóval ezelőtt a pozsonyi ..szana­tóriumban gyógykezeltette magát. Öngyil­kosságának­ hírét ő maga küldötte tegnap PéCBre, de a hir még nem nyert megerő­sítést. A jobb sorsra méltó derék, jó fiú szánalmat érdemel.

Next