Pécsi Napló, 1901. június (10. évfolyam, 125-148. szám)
1901-06-01 / 125. szám
4 eszét. A leány menekülni akart, azonban Bertalan megakadályozta ebben, míg végre néhányan segítségére jöttek a leánynak úgy, hogy megmenekülhetett. Bertalan Kálmánt azonban tegnap esti kudarcza nem ejtette kétségbe. Ma reggel gazdája műhelyében ülve egyszerre megivott 3 deczi pálinkát és utána egyre arról beszélt, hogy ő megöli szeretőjét. Úgy 9 óra felé fel is ugrott helyéről, de két társa nyomban utána. Az egyik a rendőrségre szaladt, a másik Berzsenyi Mari lakására, ahol meg is lelte az illető Bertalant. Egy ideig csak sikerült Bertalant féken tartani, de mikor ez már majdnem dühöngni kezdett, azt ajánlotta neki társa, hogy ő majd bemegy előre a leányhoz és kiküldi őt. E helyett Bertalan társa a leányt elrejtette a pincéében, úgy hogy mire a türelmetlenül záró Bertalan izgatottan berontott a leány szobájába, azt sehol nem találta. Ezenközben megérkezett a rendőr is Bertalan másik társával. A gyilkos szándékú szerelmes legény a rendőr láttára elszaladt, de a rendőr nyomon követte és sikerült is őt elfogni. Motozáskor Bertalannál megtalálták az élesre köszörült két élű kést és a töltött revolvert. Ezenkívül egy levelet is találtak nála, melyet a törvényszékhez czímzett, arra kérve benne a bíróságot, hogy ha elfogják, engedjék meg neki, hogy Berzsenyi Mari temetésére elmehessen. Temetésről ily képen szó sem lehet, de a rendőrség az eljárást megindította Brtalan Kálmán ellen. — Az élelmiszerek Pécsett. Hogyan és mint van másutt, arról itt nem szólunk, sok helyen jobban, sok helyen rosszabbul. Bennünket közvetlenül Pécs érdekel, mert nagy számmal vagyunk olyanok, akiknek „itt élni, halni kell.“ Ha még sokáig tartanak a mai állapotok, akkor aligha fogunk hosszú életet élni, mert okvetetlenül időnapelőtt meg kell halnunk, ha másként nem, hát t éhen. Az élelmiszerek nagy része rohamosan drágul, úgy hogy maholnap a szegényebb ember alig juthat egy jobb falathoz. S mi az oka ennek ? Az, hogy a kofák, az ismét eladók mindent összevásárolnak a pécsi piaczra jövő falusiaktól s a nagyközönségnek csak az áruk szemétje jut; minden valamirevaló árut másodkézből kénytelen beszerezni. Százszor megírtukmár, hogy az elővásárlási tilalmat be kell hozni, ha törik, ha szakad. Hazug állítás ez, hogy nem lehet, nem szabad, mit ezzel a szabad kereskedelem korlátoztatnék. A szabad kereskedelemnek nem szabad a közönséget kiszolgáltatni, mert nem a közönség van a kereskedelemért, hanem a kereskedelem van a közönségért. Mindig és mindenben az első a nagy közönség érdeke, ez pedig megkívánja, hogy ne legyen a fogyasztó az ismét eladóknak, ezek nyerészkedési törekvéseinek kiszolgáltatva. A város közgyűlési termében már egyszer szőnyegre került az ügy s akkor azzal ütötték el a dolgot, hogy Pécsett a kofák száma oly csekély, hogy figyelemre sem érdemes. Ez is meglehet, de hát ezzel is port hintenek a város szemébe. Mert igenis, ha a bevallott kofák száma csekély is, az ismét eladók száma oly nagy, hogy a félpiaczot ezek foglalják el. Ez egyébként nem változtat a dolgon. Ha van kofa, ha nincs kofa, ha mindjárt egyetlenegy ismét eladó sincs, tessék az elővásárlási tilalmat behozni, mert a közönség érdeke ezt kívánja. Ez az intézmény semmi áldozatot se kíván , ne tessék elokoskodni. Hetenként tapasztaljuk, hogy még idegen kofák is jelennek meg a pécsi piacon , kocsiszámra hordják el előlünk az élelmiszerek javát. No hát ez nem járja. Ha tsz ország több városában meg van, aminthogy meg van az elővásárlási tilalom, meg lehet nálunk is. Minden lehet, csak akarni kell. Nagy bajunk az is, hogy drága pénzért rossz és hamisított élelmiszereket kapunk. Az elárusítóhelyek mócénak eredményes ellenőrizés alatt. Mindig vizsgálnak, mindig elalyaskodnak, de azért mindennap megesik, hogy ma egyikünk, holnap másikunk, jobban mondva, ma ez az ember, holnap a másik kap a pénzéért savanyu tejfölt, lisztes és vizes tejet s a manó tudja, miféle mixtumcompozitumot. Nelünk nem lehet elég, hogy megtörténik az ellenőrzés, amikor eredményt akarunk látni, amikor azt akarjuk, hogy ne csaljanak bennünket nap nap után. Itt a nyár, most kétszeresen érezzük a hamisított élelmiszerek rossz hatását; ideje lenne, ha a hatóság a négy közönség érdekében a legnagyobb erélylyel lépne föl. — Népgyülés templomépités érdekében. Zomborban volt ilyenre szükség, hogy elvégre megfelelő templomhoz jussanak Zombori sz. kir. város róm. kath. hivei. A szabadban, az évtizedek óta épülő, de még be nem fejezett templom előtt gyűltek egybe a katholikus hívek, akik előtt Donoszlovits Vilmos dr. mondotta el az új templom építésének történetét, mely igen érdekes. 1828 ban kezdődött a mozgalom, hogy a czéljainak immár meg nem felelő templom mellé egy nagyobbb templom épüljön. 1833 ban megkapta Zombor hitközsége az engedélyt az épitésre és azon évben 2806-ös területet hasítottak ki a templom és plébánia czéljaira, de a hitközség zilált anyagi viszonyai nem engedték meg, hogy 1859. előtt megkezdjék az építást, mely csakhamar abban maradt. A most magtartott népgyűlés elhatározta, hogy óhajtja, kívánja és elvárja Zombor szab. kir. város róm. kath. kegyúri bizottság minden egyes tagjától, hogy oda fog törekedni és minden rendelkezésére álló eszközt igénybe fog venni, hogy az uj templom oly állapotba hozással, hogy benne a katolikus hívőknek misét lehessen hallgatniok (Élénk helyeslés), egyben elhatározza a népgyűlés, hogy a város nemcsak katholikus, de valláskülönbség nélkül összes polgárainak ezen rég táplált szent óhaját egy küldöttség útján főtiszt. Császka György kalocsai érsek ő experientiájának tudomására fogja vinni és egyben kéri ő excellantiájának főpásztori áldását. (Éljenzés.) Az épikezek hátralevő részének eszközlésére mint pénzalapot a hitközség vagyonát jelölte meg a népgyülés, melyet ezideig a templom építési czéljaira fölhasználni nem engedtek. — A sétatér padok és a közönség. A mikor legnagyobb szüksége lenne a sétáló közönségnek a sétatér padjaira, a mikor legfrekventáltabb a belváros emez egyedüli parkja, akkor jut legkevesebb hely a közönség ama részének, akit az ülés itt leginkább megillet. Diákok, dajkák, kereset nélküli csavargók foglalják el a sétatér összes,Ipadjait s óraszámra megszállva tartják az ülőhelyeket, úgy, hogy a sétáló közönség érdemesebb része kimerülve a sétában, kénytelen hazamenni, vagy karhatalommal, az „ököljog“ igénybevételével hódítani és foglalni ülőhelyet. No hát ez ellen tenni kellene. A segítség nagyon egyszerű. Tessék a padok egy részét továbbra is az eddigi ezálra, az eddigi mód szerint föntartani, ezenkívül állítsanak föl a sétatéren 100, vagy 200 széket, amelyekre csakis 5, vagy 10 fillér lefizetése ellenében szabad leülni. Az így befolyó összeg a szegények segélyezésére lenne fordítandó. A reformmal elérhető, hogy a sétáló közönség érdemesebb része is helyhez jut s a szegényebb katera sem esik el a szabad üléstől s még ezenfelül a humanizmus oltárára is jut valami. A székeket a földbevert csölöpökhöz kellene erősíteni, hogy egykönnyen el ne hordják, mert hát Pécs lakosságának vannak olyan elemei is, akik a legüdvösebb reformot is tartják tiszteletben, erős lévén bennük a rombolás sz illetni. A város most is tart állandóan sétatéri baktert, és az az alkalmié lenne arra, hogy a filléreket beszedje s egy kis ellenőrzés mellett pontosan be is szolgáltassa. Ha maga a város nem hajlandó a székek fölállítására, talán akadna vállalkozó, aki a székeket fölállítaná. Ezer, ezernégyszáz korona befektetéssel megvalósítható a reform s ha be sem válna, amit nem hiszünk, a rizikó vajmi csekély, mert végtére is a székek nem vesztik el az értéküket. Ez egy idea, aminőre reagálni szoktak azok, akik a jó iránt érzékkel bírnak. — Szerencsétlenség munka közben. Tóth Antalna napszámosnő, ki a Pater moziban a kőmivasok mellett dolgozik, ma délután egy dézsa homokkal felfaló igyekezett a létrán az állványra, utolérte betegsége és oly szerencsétlenül zuhant le a létráról, hogy bal karja eltörött. Ezen kívül a homlokán is súlyos sebet szenvedett. A magsérült asszonyt beszállították a kórházba. — Megszökött örült. A mazőőrök ma a pécsi határban egy falusiasan öltözött 20-22 év körüli leányra akadtak, a kinek fején vadvirágokkal font koszorú volt. A leány mikor meglátta a lovasrendőrt, levetette magát a földre és öszszakupcsolt kezekkel imádkozni kezd itt. A szerencséten leány örült, de, hogy honnan került ide a pécsi határba, még nem tudják. Egyelőre itt fogják gondozni nálunk, míg kikutatják, hogy honnan szökött meg a szerencsétlen. — Kifosztott vidéki ember. Egy eddig még ismeretlen tolvaj ma délelőtt Kovács János székesei lakost kifosztotta. Kovács János a híjnak vonattal érkezett Pécsre. Az Indóhiz utczában melléje csatlakozott egy 24—26 évesnek látszó jól öltözött fiatalember, aki a vidéki emberrel hamarosan megismerkedett és vele együtt betért egy vendéglőbe. Ivás közben Kovács levetette kabátját, amelyban benne volt tározája is 120 forinttal. Mig Kovács néhány parezra kiment a vendéglő udvarára, a vele mulató fiatalember ellopta tározóját és eltűnt. A rendőrség most keresi a tettest. — Hűtlen szolga. Gobár István háziszolgát ma délelőtt gazdija kát vevőjéhez elküldte számlákkal. A szolga mindkét helyen felvette a pénzt, 83 korona 24 fillért, de ezzel, ahelyett, hogy ezt gazdájának átadta volna, eltűnt. A sikkasztó szolgát most keresteti a rendőrség. — Rice-Starch Arnau: Élhetetlen nemzet vagyunk mi magyarok, ezt jelenti a fentebbi mondat. Nem tesz az semmit, hogy szóról szóra lefordítva így hangzik: Rzskeményitő Arnau. Bizony élhetetlenek vagyunk, azért, mert vesszük ezt a német pocsék terméket. Itt fekszik előttünk egy darab ilyen rizskeményitő és bizony lesen szégyeljük, hogy itt van. Hogy került hozzánk Aranyból? Idehozták és pedig megrendelésre hozták ide. Ezért vagyunk mi élhetetlenek, hogy rendelünk és a nép, a jóságos és türelmes nép kezére adjuk azt, amit, ha ingyen adna a német,, akkor is meg kellene semmisítenünk. És tán olcsón adja? Van eszében ! Jó bolond a magyar, ugyananynyiba kerül ez a szemátára, mint pl. a hazai rizskeményitó gyárunk elsőrangú és kifogástalan készítményei, amelyeknek az összes külföldi gyártmányok még csak nyomába sem léphetnek. De ha nem így, hanem homlokegyenest fordítva állana a Pécsi Napló 1991. június 1.