Pécsi Napló, 1901. június (10. évfolyam, 125-148. szám)

1901-06-01 / 125. szám

4 eszét. A leány menekülni akart, azonban Bertalan megakadályozta ebben, míg végre néhányan segítségére jöttek a leánynak úgy, hogy megmenekülhetett.­­ Bertalan Kálmánt azonban tegnap esti kudarcza nem ejtette kétségbe. Ma reggel gazdája műhelyében ülve egyszerre megivott 3 deczi pálinkát és utána egyre arról beszélt, hogy ő megöli szeretőjét. Úgy 9 óra felé fel is ugrott helyéről, de két társa nyom­ban utána. Az egyik a rendőrségre szaladt, a másik Berzsenyi Mari lakására, a­hol meg is lelte az illető Bertalant. Egy ideig csak sikerült Bertalant féken tartani, de mikor ez már majdnem dühöngni kezdett, azt ajánlotta neki társa, hogy ő majd be­megy előre a leányhoz és kiküldi őt. E helyett Bertalan társa a leányt elrejtette a pincéében, úgy hogy mire a türelmet­lenül záró Bertalan izgatottan beron­tott a leány szobájába, azt sehol nem találta. Ezenközben megérkezett a rendőr is Bertalan másik társával. A gyilkos szándékú szerelmes legény a rendőr láttára elszaladt, de a rendőr nyo­mon követte és sikerült is őt elfogni. Mo­tozáskor Bertalannál megtalálták az élesre köszörült két élű kést és a töltött revol­vert. Ezenkívül egy levelet is találtak nála, melyet a törvényszékhez czímzett, arra kérve benne a bíróságot, hogy ha elfogják, engedjék meg neki, hogy Berzsenyi Mari temetésére elmehessen. Temetésről ily ké­pen szó sem lehet, de a rendőrség az el­járást megindította B­rtalan Kálmán ellen. — Az élelmiszerek Pécsett. Hogyan és mint van másutt, arról itt nem szólunk, sok helyen jobban, sok helyen rosszabbul. Bennünket közvetlenül Pécs érdekel, mert nagy számmal vagyunk olyanok, akiknek „itt élni, halni kell.“ Ha még sokáig tartanak a mai állapotok, akkor aligha fogunk hosszú életet élni, mert okvetetlenül időnapelőtt meg kell halnunk, ha másként nem, hát t éhen. Az élelmiszerek nagy része rohamosan drá­gul, úgy hogy maholnap a szegényebb em­ber alig juthat egy jobb falathoz. S mi az oka ennek ? Az, hogy a kofák, az ismét eladók mindent összevásárolnak a pécsi piaczra jövő falusiaktól s a nagyközönség­nek csak az áruk szemétje jut; minden valamirevaló árut másodkézből kénytelen beszerezni. Százszor megírtuk­­már, hogy az elővásárlási tilalmat be kell hozni, ha törik, ha szakad. Hazug állítás ez, hogy nem lehet, nem szabad, m­it ezzel a szabad kereskedelem korlátoztatnék. A szabad kereskedelemnek nem szabad a közönséget kiszolgáltatni, mert nem a közönség van a kereskedelemért, hanem a kereskedelem van a közönségért. Mindig és mindenben az első a nagy közönség érdeke, ez pedig megkívánja, hogy ne legyen a fogyasztó az ismét eladóknak, ezek nyerészkedési törekvéseinek kiszolgál­tatva. A város közgyűlési termében már egyszer szőnyegre került az ügy s akkor azzal ütötték el a dolgot, hogy Pécsett a kofák száma oly csekély, hogy figyelemre sem érdemes. Ez is meglehet, de hát ezzel is port hintenek a város szemébe. Mert igen­is, ha a bevallott kofák száma cse­kély is, az ismét eladók száma oly nagy, hogy a félpiaczot ezek foglalják el. Ez egyébként nem változtat a dolgon. Ha van kofa, ha nincs kofa, ha mindjárt egyetlenegy ismét eladó sincs, tessék az elővásárlási tilalmat behozni, mert a kö­zönség érdeke ezt kívánja. Ez az intéz­mény semmi áldozatot se kíván , ne tessék elokoskodni. Hetenként tapasztaljuk, hogy még idegen kofák is jelennek meg a pécsi piac­on , kocsiszámra hordják el előlünk az élelmiszerek javát. No hát ez nem járja. Ha tsz ország több városában meg van, a­minthogy meg van az elővásárlási tilalom, meg lehet nálunk is. Minden lehet, csak akarni kell. Nagy bajunk az is, hogy drága pénzért rossz és hamisított élelmi­szereket kapunk. Az elárusítóhelyek mó­c­énak eredményes ellenőrizés alatt. Min­dig vizsgálnak, mindig elalyaskodnak, de azért mindennap megesik, hogy ma egyi­künk, holnap másikunk, jobban mondva, ma ez az ember, holnap a másik kap a pénzéért savanyu tejfölt, lisztes és vizes tejet s a manó tudja, miféle mixtum­­compozitumot. Nelünk nem lehet elég, hogy megtörténik az ellenőrzés, amikor eredményt akarunk látni, amikor azt akar­juk, hogy ne csaljanak bennünket nap nap után. Itt a nyár, most kétszeresen érezzük a hamisított élelmiszerek rossz hatását; ideje lenne, ha a hatóság a négy közönség érdekében a legnagyobb erély­­lyel lépne föl. — Népgyülés templomépités érdekében. Zomborban volt ilyenre szükség, hogy elvégre megfelelő templom­hoz jussanak Zombori sz. kir. város róm. kath. hivei. A szabadban, az évtizedek óta épülő, de még be nem fejezett tem­plom előtt gyűltek egybe a katholikus hívek, akik előtt Donoszlovits Vilmos dr. mondotta el az új templom építésének történetét, mely igen érdekes. 1828 ban kezdődött a mozgalom, hogy a czéljainak immár meg nem felelő templom mellé egy nagyobbb templom épüljön. 1833 ban megkapta Zombor hitközsége az engedélyt az épitésre és azon évben 2806­­-ös terü­letet hasítottak ki a templom és plébánia czéljaira, de a hitközség zilált anyagi viszonyai nem engedték meg, hogy 1859. előtt megkezdjék az építást, mely csak­hamar abban maradt.­­ A most magtar­tott népgyűlés elhatározta, hogy óhajtja, kívánja és elvárja Zombor szab. kir. város róm. kath. kegyúri bizottság min­den egyes tagjától, hogy oda fog töre­kedni­ és minden rendelkezésére álló esz­közt igénybe fog venni, hogy az uj templom oly állapotba hozással, hogy benne a ka­tolikus hívőknek misét lehes­sen hallgatniok (Élénk helyeslés), egyben elhatározza a népgyűlés, hogy a város nemcsak katholikus, de valláskülönbség nélkül összes polgárainak ezen rég táplált szent óhaját egy küldöttség útján főtiszt. Császka György kalocsai érsek ő experien­tiájának tudomására fogja vinni és egyben kéri ő excellantiájának főpásztori áldását. (Éljenzés.) Az épi­kezek hátralevő részé­nek eszközlésére mint pénzalapot a hit­község vagyonát jelölte meg a népgyülés, melyet ezideig a templom építési czéljaira fölhasználni nem engedtek. — A sétatér­ padok és a kö­­zönség. A mikor legnagyobb szüksége lenne a sétáló közönségnek a sétatér pad­jaira, a mikor legfrekventáltabb a belváros emez egyedüli parkja, akkor jut legkeve­sebb hely a közönség ama részének, a­kit az ülés itt leginkább megillet. Diákok, dajkák, kereset nélküli csavargók foglal­ják el a sétatér összes,Ipadjait s óraszámra megszállva tartják az ülőhelyeket, úgy, hogy a sétáló közönség érdemesebb része kimerülve a sétában, kénytelen hazamenni, vagy karhatalommal, az „ököljog“ igénybe­vételével hódítani és foglalni ülőhelyet. No hát ez ellen tenni kellene. A segítség nagyon egyszerű. Tessék a padok egy részét továbbra is az eddigi ezálra, az eddigi mód szerint föntartani, ezenkívül állítsanak föl a sétatéren 100, vagy 200 széket, a­melyekre csakis 5, vagy 10 fillér lefizetése ellenében szabad leülni. Az így befolyó összeg a szegények segélyezé­sére lenne fordítandó. A reformmal el­érhető, hogy a sétáló közönség érdemesebb része is helyhez jut s a szegényebb kater­a sem esik el a szabad üléstől s még ezen­felül a humanizmus oltárára is jut valami. A székeket a földbevert csölöpökhöz kel­lene erősíteni, hogy egykönnyen el ne hordják, mert hát Pécs lakosságának van­nak olyan elemei is, akik a legüdvösebb reformot is tartják tiszteletben, erős lévén bennük a rombolás sz illetni. A város most is tart állandóan sétatéri baktert, és az az alkalmié lenne arra, hogy a fillé­reket beszedje s egy kis ellenőrzés mel­lett pontosan be is szolgáltassa. Ha maga a város nem hajlandó a székek fölállítá­sára, talán akadna vállalkozó, aki a szé­keket fölállítaná. Ezer, ezernégyszáz korona befektetéssel megvalósítható a reform s ha be sem válna, amit nem hiszünk, a rizikó vajmi csekély, mert végtére is a székek nem vesztik el az értéküket. Ez egy idea, a­minőre reagálni szoktak azok, akik a jó iránt érzékkel bírnak. — Szerencsétlenség munka közben. Tóth Antalna napszámosnő, ki a Pater moziban a kőmivasok mellett dolgozik, ma délután egy dézsa homok­kal felfaló igyekezett a létrán az állványra, utol­érte betegsége és oly szerencsétlenül zuhant le a létráról, hogy bal karja eltö­rött. Ezen kívül a homlokán is súlyos sebet szenvedett. A magsérült asszonyt beszállították a kórházba. — Megszökött örült. A maző­­őrök ma a pécsi határban egy falusiasan öltözött 20-22 év körüli leányra akadtak, a kinek fején vadvirágokkal font koszorú volt. A leány mikor meglátta a lovas­rendőrt, levetette magát a földre és ösz­­szakupcsolt kezekkel imádkozni kezd itt. A szerencsét­en leány örült, de, hogy honnan került ide a pécsi határba, még nem tud­ják. Egyelőre itt fogják gondozni nálunk, míg kikutatják, hogy honnan szökött meg a szerencsétlen. — Kifosztott vidéki ember. Egy eddig még ismeretlen tolvaj ma dél­­előtt Kovács János székesei lakost ki­fosztotta. Kovács János a híjnak­ vonattal érkezett Pécsre. Az Indóhiz utczában melléje csatlakozott egy 24—26 évesnek látszó jól öltözött fiatal­ember, a­ki a vidéki emberrel hamarosan megismerke­dett és vele együtt betért egy vendéglőbe. Ivás közben Kovács levetette kabátját, a­melyban benne volt tározája is 120 forinttal. Mig Kovács néhány parezra kiment a vendéglő udvarára, a vele mulató fiatal­ember ellopta tározóját és eltűnt. A rend­őrség most keresi a tettest. — Hűtlen szolga. Gobár István háziszolgát ma délelőtt gazdija kát vevő­jéhez elküldte számlákkal. A szolga mindkét helyen felvette a pénzt, 83 ko­rona 24 fillért, de ezzel, a­helyett, hogy ezt gazdájának átadta volna, eltűnt. A sik­kasztó szolgát most keresteti a rendőrség. — Rice-Starch Arnau: Élhetet­len nemzet vagyunk mi magyarok, ezt jelenti a fentebbi mondat. Nem tesz az semmit, hogy szóról szóra lefordítva így hangzik: R­zskeményitő Arnau. Bizony élhetetlenek vagyunk, azért, mert vesszük ezt a német pocsék terméket. Itt fekszik előttünk egy darab ilyen rizskeményitő és bizony lesen szégyeljük, hogy itt van. Hogy került hozzánk Aranyból? Idehoz­ták és pedig megrendelésre hozták ide. Ezért vagyunk mi élhetetlenek, hogy ren­delünk és a nép, a jóságos és türelmes nép kezére adjuk azt, amit, ha ingyen adna a német,, akkor is meg kellene semmisítenünk. És tán olcsón adja? Van eszében ! Jó bolond a magyar, ugyanany­­nyiba kerül ez a szemátára, mint pl. a hazai rizskeményitó gyárunk elsőrangú és kifogástalan készítményei, amelyeknek az összes külföldi gyártmányok még csak nyomába sem léphetnek. De ha nem így, hanem homlokegyenest fordítva állana a Pécsi Napló 1991. június 1.

Next