Pécsi Napló, 1901. augusztus (10. évfolyam, 175-200. szám)

1901-08-01 / 175. szám

X. évfolyam. Csütörtök, 1901. augusztus I. 175. (2916.) aiili. PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség : Munkácsy Mihály­ utcza 25. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal (Részvénynyomda): Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak : Egész évre 24 korona. Fél évre 12 korona. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt­ térben 1 sor 60 fillér. Szilágyi Dezső halála. Egy csillag futott le az égről. Kard törött össze. Főpap halt meg. Benne. Mikor nagy emberek, befejezve földi pályafutá­sukat, mélyebb nyomot hagyva maguk mögött, vissza­térnek a földbe, ahol azzá lesznek, amik voltunk és amivé leszünk valamennyien: porrá, azt szokták mondani a funerátorok. Ismét lesújtott a villám egy hatalmas tölgyr­e, melyet derékon hasított ketté. Az az ember, kinek haláláról ma délelőtt 10 órakor külön kiadásban kellett szomorú hírt adnunk, királya volt a magyar elmék tölgy erdejének; tán a legkivá­lóbb, leghatalmasabb, leglombosabb! Koronája, ékes­sége volt ő a magyar közéletnek és kiváló férfiaink nem épen hosszú lánczából a legékesebb gyöngyszem hullt ki Szilágyi Dezső váratlan halálával. Mélyen megilletődve számolunk be haláláról, mert szegények vagyunk oly magas szárnyalásu és mélyen kutató, bonczoló, produktív elmékben, mint a milyen a Szi­lágyi Dezsőé volt és mikor őt búcsúztatjuk, minden porczikánkban érezzük azt, hogy nagy ember ravatalánál gyászol a magyar nemzet. Olyan hű fia ravatalánál, kit egy sorban fog az újabb kor magyar krónikása fölemlíteni Kossuth Lajos, Deák Ferencz, Eötvös József és Andrássy Gyulával. Tán sokan voltak az országban, akik nem sze­rették Szilágyi Dezsőt. Ő soha nem is kereste senki szeretetét. Miként Deák Ferenczé, az ő élete is magánosságban folyt le. Nem alapított családot, nem ismerte a családi fészek melegét. Kint volt mindig a közélet háborgó tengerén. Kormányos is volt, mikor vezetője volt az igazságügyminisztériumnak, de a­mikor nem állt a zajgó tengeren a kormányaidnál, akkor is ő igazgatta a magyar közélet hajóját! Mondjuk ismételten, tán sokan voltak az országban, akik nem szerették, mert nyers volt a modora és mindig és mindenben és mindenkivel szemben csakis a saját útján járt, de olyan ember nincs Magyarországon, aki nagyra nem becsülte Szi­lágyi Dezsőt és akit büszkeséggel nem töltött el, hogy a gondviselés ilyen emberrel áldotta meg a magyar közéletet, melynek egén ragyogó csillag volt ő. Mint üstökös tűnt föl a hetvenes évek elején, amikor mint fiatal ügyvéd telepedett le Budapesten, ő is biharvármegyei volt, mely már sok kiváló férfiút adott az országnak. Nagyváradról került a fővárosba, ahol az egyetemen vezetője lett az ifjúságnak. Elszórni a szívünk, ha összehasonlítást teszünk az akkori idők és mai állapotok között. Szilágyi liberalizmusa magá­val ragadta az egész ifjúságot, mely őt tette meg vezérévé és már mint ifjú jogászban benne látta és láthatta a jövendő nagy embert. Mint codificator, mint tanár, politikus, képviselő, miniszter intensiven ragyogott az ő szellemének fénye. És most lehullt a magyarok egéről ez a csillag. Megsemmisült! Mint az aczél pengéje, olyan éles volt az ő kritikája. Átlátó sugarakat vetett a dolgok mélyébe és minden közügyet szétszedve éles pengéjével apró elemeire, félelmetes, mert biztos volt az ő kritikája, melyet meg­dönteni nem lehetett. Apponyi Alberttel egy ideig egy sorban küzdött és nem találunk parla­mentet a világon, melynek egyszerre két oly kiváló szónoka lett volna, mint Apponyi és politikai fegyver­társa, majd a közigazgatás államosításáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalásától kezdve politikai ellenfele. Csak az Olimpuson találhattak az élő szó rajongói nagyobb gyönyörűséget és élvezetet, mint a­mikor ők kerültek egymással szemben és Szilágyi kritikai késével szétvágta Apponyi Albert páratlanul álló mondat fűzéseit, színgazdag hasonlatait, mély tudást eláruló dialektikáját. Apponyi Albert immár magára maradt a küzdő­elem terén, melyen az utóbbi időben olyan ritkán hallatta szavát, míg Szilágyi Dezsőre nagy föladatok vártak még a jövőben és most... ketté törött az éles penge, Szilágyi nem fogja többé bírálat tárgyává tenni mások cselekedett, terveit. A csillag aláfutott az égről, a kard ketté törött! Főpap halt meg Szilágyiban. A vallásfelekezetek egyenjogúságának, a felekezetek békéjének volt a lánglelkű apostola, főpapja. Békés szavának ellenál­­hatatlan varázserejével hirdette ő Krisztus igéjét, a szeretet szavát, mely szeretet nem ismer külömbséget ember és ember között, és körülhordá a szeretet olaj ágát az országban, melyben annnyian, de annyian törekesznek arra, hogy széthúzást eredmé­nyezzenek a felekezetek között, hogy szemben állja­nak egymással a róm. katholikusok, protestánsok, lutheránusok és zsidók! Szilágyi Dezső főpapja volt a szabadelvűségnek, melytől soha el nem tántorodott. A szabadelvűség elválaszthatatlan volt az ő gondol­kozásától, és ha Magyarország az utolsó három évti­zedben nagyobb haladást mutathat föl minden téren, mint a megelőző hetven évben, úgy az annak a sza­badelvű­ politikai iránynak köszönhető, melyet az or­szág ezen idő alatt folytatott, és melynek az elhunyt Szilágyi Dezső volt a legodaadóbb, legkitartóbb és leglelkesebb harcrosa, akit mindenkor első helyen láttunk, amikor veszélyben forgott a szabadelvűség, mely az ő eltűnésével főpapját vesztette el. Lesz-e, aki fölveszi a most földre esett kardot, azt egybe­forrasztva síkra száll azon eszmék mellett, melyeket harmincz éven át Szilágyi Dezső szolgált oly eredmé­nyesen, ki tudja? A magyarok Istene mindig kegyel­mes volt nemzetéhez, és Szilágyi Dezső ravatalánál csak az az egy fohászunk lehet, hogy legyenek kö­vetői! Legyen újra oly főpapunk, mint a­milyen Szilágyi Dezső volt! Az egyházpolitikai törvények életbeléptetését megelőző harerokban aratta legnagyobb szónoki dia­dalait, melyeknek nagy részök volt abban, hogy a

Next