Pécsi Napló, 1901. augusztus (10. évfolyam, 175-200. szám)
1901-08-01 / 175. szám
i zottság intézkedésére a holttestet jéggel vették körül. A rendőrség, miután a halál okát konstatálni lehetett, nem indítványozza a nagy halott felkonczolását. Kora reggel már táviratoztak a szabadságon levő főkapitánynak, Rudnay Bélának, akit ma estére várnak vissza a fővárosba. A rendőri sajtóiroda a halálról a következő jelentést adta ki: Szilágyi Dezső volt m. kir. igazságügyminiszter, v. b. t. t., országgyűlési képviselő stb. mára hajló éjjel hirtelen meghalt. Harminczad utcza 6. sz. alatti lakásán. Tegnap érkezett meg Bácsból s az utazástól és a hőségtől megtörve bezárkózott szobájába. Darvasay Sándor inasnak feltűnt, hogy sem vacsorára nem ment el, sem többszörös kopogtatására választ nem kapott, rosszat sejtve urának barátjához, dr. Neuhofer János ügyvédhez sietett, ki feltörette a lakást. A kihívott mentők a beállott halált konstatálhatták csak. A holttest a lakáson hagyatott. Szilágyi Dezső 1841 ben született Nagyváradon. (A halál híre.) Szilágyi Dezső halála az egész városban nagy részvétet és megdöbbenést keltett. Mindenütt csoportokat látni, a melyek a lapok külön kiadásait olvassák és a nagy veszteséget tárgyalják. Szilágyi Dezső lakása előtt nagy néptömeg gyűlt össze. A rendőrség megszállva tartja a kapubejáratot és csak a ház lakóit bocsájtja be, a halálesetről Széll Kálmán miniszterelnököt, aki Rátóton időzik, telefonon értesítették, aki kijelentette, hogy azonnal Budapestre utazik. A nemzeti kaszinóra, országos kaszinóra, képviselőházra, igazságügyminisztériumra, curiára és számos középületre kitűzték a gyászlobogót. Lakásában csakhamar megjelent Wekerle Sándor volt miniszterelnök, Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, Csávossy Lajos, a képviselőhöz háznagya és még sokan. Hegedűs sírva állt a holttest előtt és a kormány nevében megtette az ideiglenes intézkedéseket. (Intézkedések a temetésre.) Délután két órakor Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter értekezletre hívta egybe a Budapesten időző minisztereket, illetőleg helyetteseiket, hogy velük a temetés részleteire nézve megállapodjék. Az értekezleten részt vettek Plósz Sándor igazságügy miniszter, Gromon Dezső, Zsilinsky Mihály államtitkárát, Csávossy Bea a képviselőház háznagya. A temetés pénteken délután három ember lesz a kúria oszlopcsarnokából. Négy órakor délután Szilágyi holttestét elvitték a halottasházból az üllői úti orvostani intézetbe, ahol Portik dr. egyetemi tanár azonnal hozzáfogott a holttest bebalzsamozásához. Széll Kálmán intézkedése folytán a temetés államköltségen történik a képviselőház utólagos jóváhagyásának reményében. A ravatalnál Peresei Dezső, a képviselőház elnöke, aki holnap érkezik Budapestre Tátrafüredről és Szász Károly ev. ref. püsspök mondanak beszédeket Pozsony sz. kir. város, melynek az elhunyt képviselője és díszpolgára volt, holnap rendkívüli közgyűlést tart, hogy gyászának méltó kifejezést adjon. Koszorúra számos megrendelés történt. A kormány összes tagjai megrendeltek koszorúkat. (A király részvéte.) Széll Kálmán miniszterelnökhöz a következő távirat érkezett: Legfelsőbb meghagyásból van szerencsém exczellencziádnak Szilágyi Dezső elhunyta alkalmából ő Felsége legbensőbb részvétét kifejezni ezen jelentékeny férfin elveszte fölött, ő Felsége kegyesen visszaemlékezik a ragaszkodásra, amelyet az elhunyt legmagasabb személye iránt tanúsított, valamint azokra a sokszoros és kiváló szolgálatokra, melyeket ő Felségének és a hazának tett. Amennyiben családtagjai lennének, kérem azoknak a legfelsőbb részvétet tudomására hozni. Schiessl. Széll Kálmán miniszterelnök erre megbízásból és saját személyét illetőleg meleghangú részvéttáviratot küldött Lukács Sándor pénzügyi tanácsoshoz. (Szilágyi Dezső életéből.) Mint a közélet terén működő minden nagy embernek, úgy Szilágyi Dezsőnek az élete is tele van olyan epizódokkal, a melyek élénk világot vetnek jellemére s a melyekből megalkothatjuk magunknak érzésének és gondolkozásának egész világát. Szabadelvű volt Szilágyi érzésében és gondolkodásában, szabadelvű érzésének és gondolkodásának nyilvánításában, szavaiban és cselekedeteiben. A jogérzés és az igazság sziklaszilárd alapján állott. Megelevenedett benne újból Peturnak alakja, a nemzetének igazait védelmező, de királyához hű magyar. Most, hogy a „nagyerejű“-t lebírta a halál, megemlékezünk egyes epizódokról, amelyek Szilágyi Dezső egyéniségét, lángelméjét az életrajzot száraz adatainál sokkal jobban megvilágítják. Az összeférhetlenségi törvényjavaslat tárgyalásának idején ismeretes volt Szilágyinak álláspontja az inkompatibilitási törvényt illetőleg. A lehető legszigorúbbnak kívánta mindig a javaslatot.. Azt akarta, hogy ne találjon senki kihúzott a törvény alól. — Aki képviselő, az legyen képviselője a magyarság nemzeti érzésének. Ez kizár mindennemű „gseftelőB“-t. Márpedig a bankdirektori állásokat, jogtanácsosi tiszteket és más ilyesféléket sohasem tartottam másnak, mint az országgyűlési képviselő jogi állásával és méltóságával össze nem egyeztethető üzérkedésnek. Biztosítani akarom a törvényt, hogy ennek intézkedése alól kibűvót ne találhasson senki. Magtisztul majd a parlament, megtisztul a demoralizált közélet levegője, — mondta egy olyan tanácskozás előtt, amelyet a szabadelvű párt tartott a javaslatnak a képviselőházban való tárgyalását megelőzőleg. * Azt mondtuk róla, új Patur volt, aki nemzetének igazait, alkotmányát megvédte minden irányban Még fölfelé is, a királylyal szemben is. Nem vétett ezzel a köteles lojalitás ellen, de a magyarság rótta volna fel bűnéül Szilágyinak, ha nem így cselekedett volna. Mikor az egyházpolitikai javaslatokat letárgyalták, Silágyi ő Felsége elé terjesztette ezeket szentesítés végett. A király azonban vonakodott aláírni. — Meg kell történnie, felséges uram, — mondta Szilágyi, így kívánja ezt Magyarország. — Kell? — kérdezte hangsúlyozva s kissé gunyossan ő Felsége. — Kell, — adta rá a szót Szilágyi. Határozottan, ellenvetést nem tűrő hangon melyet mindenkor használni szokott, a midőn az országos érdekről volt szó. Se szó, se beszéd — ő Felsége fogta a tollat s aláírta az asztalán levő iratokat. Szilágyi határozott fallépése miatt érzett bosszúságát azonban nem titkolhatta. Szilágyi Dezső után Bánffy Dezső báró jelentkezett kihallgatásra ő Felségénél. Bánffy belépése után azonnal Szilágyi hávozott fellépéséről, szinte parancsoló, bizonyos mértékben nyers modoráról beszélt ő felsége a bárónak. — Goromba ember ez a Szilágyi Dezső, de nagyon okos ember! — jegyezte meg a király. Bánffy pedig az ajkait harapdálta, majd meg mosolygás ült ki az arczára. Vele egy táborban harczoló polipai ellenségének nyers modora talán eszébe juttatta az ő erőszakoskodásait. * A latin közmondásnak igazsága: „Egészséges testben egészséges lélek lakik". — Szilágyi Dezsőnél is eklatáns példára talált. Sok gondot fordított testének ápolására, gondozására. Ha hosszú ideig tartott a háznak ülésezése, mondták legyen bár akkor a legjobb politikai beszédet is, elhagyta az üléstermet és fölkereste az étkezőt, ahol meguzsonázva, ismét bement az ülésterembe. Jól és finoman étkezett: reggelire öt hat tojásból készíttetett magának rántottét, megevett még egy egész vesepecsenyét és több apró süteményt. Ivott is mindig, a szeszes ital mértékletes fogyasztását pedig sohasem szűnt meg dicsérni barátai előtt. Egy üveg fehér s egy üveg vörös bort reggelijéhez, amelyet rendszerint nyolc és kilenc óra között fogyasztott el. Nem szerette, ha ebéd idején sok fogásokat hoztak elébe. Inkább megelégedett két húsétellel is, de ezekről megkövetelte, hogy gasztronomikus szempontból kifogástalan, élvezhetők legyenek. Bort sohasem ivott ebéd alatt. De úgy ebéd, mint vacsora idején két üveg pezsgőt hozatott asztalára. Azt tartotta, hogy a tojás és tej ad legtöbb erőt az embernek, ha ez sok munkát végez. Szilágyi pedig sokat dolgozott és így sok erőre volt szüksége. Jól tudta ezt s ezért nem hanyagolta el egyetlen napig sem a gyomrát. Pécsi Napló 1901. augusztus 1. Augusztusi prédikáczió. — Régi házaink pusztulása. — Hogy a mi szelidlelkü nagyprépostok kitataroztatja a háza elejét, — nem sajnálván húszezer koronát költeni erre a takaros kis tatarozásra — arra gondolok, hogy ha sorra elpusztul előlünk minden régi külső jel, mely minket — immár szintén öregedő fiait e görbe városnak — az öreg Pécsre emlékeztessen. Ahogy végigjárom a dombos-völgyes utczákat, melyeket néhol már simára vasalt az aszfaltmunkás pépnyujtó fája, hol itt hol ott állok meg és önkéntelenül: itt is — ott is megváltozott a régi forma: innen is hiányzik valami, onnan is eltűnt valami, — már azt se igen ,tudom, hogy mi, de a régihez szokott lelkem úgy érzi, mintha belőle törtek volna le egy darabot. Szebb is, jobb is, okosabb is az uj, mi a régi helyén keletkezett, de Csak mégis fáj az a régi, ami elmúlt, — fáj, hogy elmúlt az is. Nem is bánnám talán, ha legalább a képe állna előttem a réginek, ha legalább ezekből a képekből állíthatná össze emlékezetem a régi Pécset. Arra gondoltam — alkalmasint nagyon elkésetten, — hogy képét kellene másolni ezeknek a mi régi érdekességeink-