Pécsi Napló, 1901. szeptember (10. évfolyam, 201-226. szám)

1901-09-01 / 201. szám

1901. szeptember­­ legalább a vidéken egész tevékenysé­günket.* Hát elég lehet ez? Kielégít­hat ez minden igényt? Erősen kétlem. Ha ez iskolák az előírt programmot teljesen­­be­tartják és a kijelölt tananyagot egészen feldolgozzák, akkor cean nyújtottak, nem hogy sokat, de eleget semi De nem is nyújthatnak mást a legjobb esetben is, mit egy iskola nyújthat, nem kész tudást, de mit ennél is fontosabbnak tartok, a mű­velt­­ség, a tudás utáni vágyát keltsék fel és adjanak mindjárt útmutatást a tovább­képzéshez, alapot az önálló ismeretszer­zéshez ! Ne legyenek magukra hagyva, ne álljanak tanácstalanul azok legalább, kik­ben megvan a tudásvágy is, akarat is e vágyuk kielégítésére! Ez iskola elvégzése után van eztán nagy hézag; itt van ma­­gára hagyva ez ifjú munkás nemzedék. Mert ritka esetben elég a szerzett tudás a tovább­képzésre és itt bosszulja meg magát az előismeret hiányos volta. H­a nálunk sokan életnek veszik ha hallják, hogy Németországban egy czipész tanuló­tól is kívánnak néhány középiskolai osz­tályt. És az előképzettség mellett is egész tömege van másutt az intézményeknek, hol mindenki módot találhat a maga ki­­művelhetésére. Népkönyvtár, szaktanfo­lyamok, mindenféle cursusok, felolvasások, önképes egyletek, nem is szólva az oly magasabb fokúakról, mint például a nép­­egyetemekről. Hol vagyunk mi ettől ! De egyelőre a kevesebbel is megelégednénk. Van hazánkban is — de csak Budapesten több helyes intézmény­i c­élokra, de ez nem elégíthet ki bennünket, vidékieket. Ennek igazságát akarom én itt bizo­nyítani, erre a szempontra szándékozom az arra hivatottak jóakaró figyelmét fel­hívni és ez e célja e soraimnak. Nemcsek erkölcsi, de anyagi, közgaz­dasági szempontok is kiváló fontosságúvá teszik a munkásképzés ügyét. Kissé mé­lyebbre tekintve hamar belátjuk ennek igazságát! Bámuljuk és irigyeljük Német­ország hatalmas, virágzó iparát, mely rövid idő alatt úgy fellendült és hódít ellenállhatlanul. Hadserege ehhez, és leg­főbb tényezője a diadalhoz művelt intelli­gens munkásainak tömegében van. — Ha a német tanítóság dicsőségéül róják fel Né­metország diadalmas háborúit, nos én akkor állítani merem, hogy hatalmas ipa­rának dicsőségéből is kiveheti részét a német kultúra minden munkása is, mely azt a tanult munkásnemzedéket nevelte és neveli. Talán felesleges kiemelni is minő különbség van a műveletlen és igy, úgy­szólván, a társadalmon kívül álló és a művelt öntudatos munkás között. Látjuk, tapasztaljuk ezt naponta. — Hát ha még azt tekintetbe veszszük, minő anyag az öntudatos művek­, vagy a műveletlen mun­kásosztály a lelketlen izgatók és felforga­tók kezében, akkor látjuk csak e kérdés igazi fontosságát a társadalomra. — Tö­mörülésre van szüksége a munkásoknak, de ennek nemes és hazafias eszmék ápolása és az önképzés, vagy saját jogos érdekeik jelszava alatt szabad történni, így kell irányítani, így kell gyűjteni azt a hatalmas erőtömeget, mely a tömörü­lésben és összetartásban van és akkor lesz áldást hozó a közre. Ilyen szempontból illesztettem én e fontos kérdést a fent említett hír keretébe. Itt is tömörülnek a munkások. A czél helyes és jó a felhívást tekintve. Csak a mozgalom vezetői megfelelők legyenek, kik tényleg hivatva vannak útmutatással, tanácsosal szolgálni. Nem szabad sohsem kicsinyeini semmi eszközt, ha azt nagy czélek szol­gálatába állíthatjuk. Egy ily egyesület kezdeményezője, szülője lehet egész csomó oly intézménynek, melyek az iparosok, a munkások képzésében fent kiemelt hiá­nyokat, ha meg nem szüntet­hetik kis, de legalább részben pótolhatják. Az iparfejlesztő és gondozó hatósá­goknak, mint a szaktudás és vezetés hiva­tott őreinek kezet kell fogni az általános művelődés terjesztőivel, hogy a képzés mindkét irányban eredményes legyen, mint a­hogy arra mindkét szempontból egyformán nagy szükség van. Ily központban, mint Pécsett, hol a munkások oly tömege van állandóan, hol oly fejlett és fontos iparág van, hol hiva­tott szakférfiak, magas, fejlett tudományos intézetek, jeles tanerők bőviben talál­hatók, itt meg vannak a tényezők arra, hogy komoly intézményeket szervezni és állandósítani lehessen. A pécsi kereske­delmi és iparkamara által több ízben ren­dezett kurzusok beigazolták, mily szíves készséggel akarják iparosaink tudásukat bővíteni és hálásak azok iránt, akik nekik erre alkalmat nyújtanak. Hogy minő intézményeket és hogyan tervezzünk, arra kitűnő példa a főváros­ban fennálló és virágzó intézmények egész sora. Előre is tiltakozom minden állítás ellen, mely tagadásba veszi, hogy ez Pécsett kivihető volna. Nem szabad ily szegénységi bizonyítványt állítani ki ma­gunkról. Olyan nagy baj volna, ha egy­kozódott, a darab vége felé pedig már kitört a közönség közt a Lina láz. Más­nap már a városban erősen röpködtek en­nek a betegségnek a brezilusai, amelyek azt eredményezték, hogy a közönség törte magát a színházba. Soha sem volt még ily nagy és osz­tatlan ünneplése a színésznőnek ebben a nyárspolgárias városkában. Az csak ért­hető még, hogy a színházban tapsolt, él­­jenzett, virágot szórt asszony, leány, öreg úr és fiatal ember; de, hogy a kávés­­uzsonnákon a színházba járni nem tudó nagymamák és nagy­ viperák is a Lina szépségét, művészetét és „jóság“-át di­csérjék, tárgyalják igaz elragadtatással, hát az igazán még ... nie da gewesen... eddig soha se történt meg híres-neves városunkban. A láz engem is elkapott. Csak úgy vaczogtak a fogaim bele. Éjjel-nappal lázas vízióim voltak . .. szép, gyönyörű látományok, magasztosságra csaknem ha­sonlato­sak az igazi Apokalipsziséhez. És ki hinné ... ebben a lázamban, ebben a testi-lelki betegségemben annyira előttem ragyogott az ő aureolás »szent képem, hogy nem mertem a dicsőséges ■zent leányzónak földi, gyarló képmását megnézni... a bűnök tárházában, az ördög mulatozó tanyáján, — a színházban — mint az egykori gyóntató páterom mondotta. Aztán mintha­­ általa — akivel nem is beszéltem — szuggerálva lettem volna... otthon, a négy fal között kel­lett maradnom és írnom, írnom. Nem, nem ... festenem kellett, őt festeni, neki szerepet írni — egy színdarabban. Valahogy kitudódott ez az én dele­jes, lázas munkálkodásom s a lapok — mint egészen természetes dolgot — siettek is világgá kürtölni ezt a hírt rólam, kinek már nem egy irodalmi „bűnöm” volt a múltban. A kinek ott volt a súlypontja, hogy színművemmel főképpen a városunk­ban működő társaságon akarok segíteni. Csodálatos módon kezdett az én vá­rosom anyagias közönsége érdeklődni ez­után az irodalmi hit után a drámaírás iránt. Legjobban érdeklődött természetesen a színigazgató úr. Mindennapos vendégem lett. Csaknem az ő szeme láttára épült fel az én álmaim tündér­palotája — vagy mit is mondok — a tündérpalotából... falusi házacska. Ebben a falusi házacskában lakott az én lelkemben élő szépséges színésznő ... „a falu szép virága." Jól van. Legyen hát­a szirne a da­rabnak: — „A falu szép virága." ... Elérkezett az előadás estéje. Ha négyszer akkora lett volna a színterem, még akkor se fért volna be a közönség. — Nem volt ez a darab a legelső „Zsen­gém", — így hát nem is éreztem semmi „lámpaláz!." Nyugodtan jártam a színházat kör­nyező parkban és egészen nyugodtan tár­salogtam az „ObsitOB" írójának egyik testi-lelki rokonával. Csak akkor futott rajtam keresztül valami delejes áram, amely minden idegemet megrázta, mikor a Gácsér Lina ruhájának a suhanását éreztem meg már messziről. Reszketett a kezemben a kalap, amikor köszöntem neki. Mert hát a próbák Lóta már jó is­merőse vagyok a kisasszonynak. Nemcsak ismerőse, hanem ... bálványozója és le­borulva imádója is. -------A függöny fellebbent. És az én látománybeli világom megtestesülve ott volt a színpadon. Azok az alakok, akiket csak én láttam álmaimban, azok most élnek, mozognak, beszélnek ab­ban a festett faluban, erdőszélen, te­metőben ; abban az életben élnek, amelyet én teremtettem, — úgy be­szélnek, amint az én szellemem paran­csolja ... az én gondolataim válnak szűkká az ő ajkaikon. És amire az Ige testré­­sz, amire az én eszméim megtestesülnek ezeknek a sznészeknek a személyében, kezében ... addig sok színpompa, sugár, himpor hal- Pécsi Napié 8

Next