Pécsi Napló, 1901. szeptember (10. évfolyam, 201-226. szám)
1901-09-01 / 201. szám
1901. szeptember legalább a vidéken egész tevékenységünket.* Hát elég lehet ez? Kielégíthat ez minden igényt? Erősen kétlem. Ha ez iskolák az előírt programmot teljesenbetartják és a kijelölt tananyagot egészen feldolgozzák, akkor cean nyújtottak, nem hogy sokat, de eleget semi De nem is nyújthatnak mást a legjobb esetben is, mit egy iskola nyújthat, nem kész tudást, de mit ennél is fontosabbnak tartok, a műveltség, a tudás utáni vágyát keltsék fel és adjanak mindjárt útmutatást a továbbképzéshez, alapot az önálló ismeretszerzéshez ! Ne legyenek magukra hagyva, ne álljanak tanácstalanul azok legalább, kikben megvan a tudásvágy is, akarat is e vágyuk kielégítésére! Ez iskola elvégzése után van eztán nagy hézag; itt van magára hagyva ez ifjú munkás nemzedék. Mert ritka esetben elég a szerzett tudás a továbbképzésre és itt bosszulja meg magát az előismeret hiányos volta. Ha nálunk sokan életnek veszik ha hallják, hogy Németországban egy czipész tanulótól is kívánnak néhány középiskolai osztályt. És az előképzettség mellett is egész tömege van másutt az intézményeknek, hol mindenki módot találhat a maga kiművelhetésére. Népkönyvtár, szaktanfolyamok, mindenféle cursusok, felolvasások, önképes egyletek, nem is szólva az oly magasabb fokúakról, mint például a népegyetemekről. Hol vagyunk mi ettől ! De egyelőre a kevesebbel is megelégednénk. Van hazánkban is — de csak Budapesten több helyes intézményi célokra, de ez nem elégíthet ki bennünket, vidékieket. Ennek igazságát akarom én itt bizonyítani, erre a szempontra szándékozom az arra hivatottak jóakaró figyelmét felhívni és ez e célja e soraimnak. Nemcsek erkölcsi, de anyagi, közgazdasági szempontok is kiváló fontosságúvá teszik a munkásképzés ügyét. Kissé mélyebbre tekintve hamar belátjuk ennek igazságát! Bámuljuk és irigyeljük Németország hatalmas, virágzó iparát, mely rövid idő alatt úgy fellendült és hódít ellenállhatlanul. Hadserege ehhez, és legfőbb tényezője a diadalhoz művelt intelligens munkásainak tömegében van. — Ha a német tanítóság dicsőségéül róják fel Németország diadalmas háborúit, nos én akkor állítani merem, hogy hatalmas iparának dicsőségéből is kiveheti részét a német kultúra minden munkása is, mely azt a tanult munkásnemzedéket nevelte és neveli. Talán felesleges kiemelni is minő különbség van a műveletlen és igy, úgyszólván, a társadalmon kívül álló és a művelt öntudatos munkás között. Látjuk, tapasztaljuk ezt naponta. — Hát ha még azt tekintetbe veszszük, minő anyag az öntudatos művek, vagy a műveletlen munkásosztály a lelketlen izgatók és felforgatók kezében, akkor látjuk csak e kérdés igazi fontosságát a társadalomra. — Tömörülésre van szüksége a munkásoknak, de ennek nemes és hazafias eszmék ápolása és az önképzés, vagy saját jogos érdekeik jelszava alatt szabad történni, így kell irányítani, így kell gyűjteni azt a hatalmas erőtömeget, mely a tömörülésben és összetartásban van és akkor lesz áldást hozó a közre. Ilyen szempontból illesztettem én e fontos kérdést a fent említett hír keretébe. Itt is tömörülnek a munkások. A czél helyes és jó a felhívást tekintve. Csak a mozgalom vezetői megfelelők legyenek, kik tényleg hivatva vannak útmutatással, tanácsosal szolgálni. Nem szabad sohsem kicsinyeini semmi eszközt, ha azt nagy czélek szolgálatába állíthatjuk. Egy ily egyesület kezdeményezője, szülője lehet egész csomó oly intézménynek, melyek az iparosok, a munkások képzésében fent kiemelt hiányokat, ha meg nem szüntethetik kis, de legalább részben pótolhatják. Az iparfejlesztő és gondozó hatóságoknak, mint a szaktudás és vezetés hivatott őreinek kezet kell fogni az általános művelődés terjesztőivel, hogy a képzés mindkét irányban eredményes legyen, mint ahogy arra mindkét szempontból egyformán nagy szükség van. Ily központban, mint Pécsett, hol a munkások oly tömege van állandóan, hol oly fejlett és fontos iparág van, hol hivatott szakférfiak, magas, fejlett tudományos intézetek, jeles tanerők bőviben találhatók, itt meg vannak a tényezők arra, hogy komoly intézményeket szervezni és állandósítani lehessen. A pécsi kereskedelmi és iparkamara által több ízben rendezett kurzusok beigazolták, mily szíves készséggel akarják iparosaink tudásukat bővíteni és hálásak azok iránt, akik nekik erre alkalmat nyújtanak. Hogy minő intézményeket és hogyan tervezzünk, arra kitűnő példa a fővárosban fennálló és virágzó intézmények egész sora. Előre is tiltakozom minden állítás ellen, mely tagadásba veszi, hogy ez Pécsett kivihető volna. Nem szabad ily szegénységi bizonyítványt állítani ki magunkról. Olyan nagy baj volna, ha egykozódott, a darab vége felé pedig már kitört a közönség közt a Lina láz. Másnap már a városban erősen röpködtek ennek a betegségnek a brezilusai, amelyek azt eredményezték, hogy a közönség törte magát a színházba. Soha sem volt még ily nagy és osztatlan ünneplése a színésznőnek ebben a nyárspolgárias városkában. Az csak érthető még, hogy a színházban tapsolt, éljenzett, virágot szórt asszony, leány, öreg úr és fiatal ember; de, hogy a kávésuzsonnákon a színházba járni nem tudó nagymamák és nagy viperák is a Lina szépségét, művészetét és „jóság“-át dicsérjék, tárgyalják igaz elragadtatással, hát az igazán még ... nie da gewesen... eddig soha se történt meg híres-neves városunkban. A láz engem is elkapott. Csak úgy vaczogtak a fogaim bele. Éjjel-nappal lázas vízióim voltak . .. szép, gyönyörű látományok, magasztosságra csaknem hasonlatosak az igazi Apokalipsziséhez. És ki hinné ... ebben a lázamban, ebben a testi-lelki betegségemben annyira előttem ragyogott az ő aureolás »szent képem, hogy nem mertem a dicsőséges ■zent leányzónak földi, gyarló képmását megnézni... a bűnök tárházában, az ördög mulatozó tanyáján, — a színházban — mint az egykori gyóntató páterom mondotta. Aztán mintha általa — akivel nem is beszéltem — szuggerálva lettem volna... otthon, a négy fal között kellett maradnom és írnom, írnom. Nem, nem ... festenem kellett, őt festeni, neki szerepet írni — egy színdarabban. Valahogy kitudódott ez az én delejes, lázas munkálkodásom s a lapok — mint egészen természetes dolgot — siettek is világgá kürtölni ezt a hírt rólam, kinek már nem egy irodalmi „bűnöm” volt a múltban. A kinek ott volt a súlypontja, hogy színművemmel főképpen a városunkban működő társaságon akarok segíteni. Csodálatos módon kezdett az én városom anyagias közönsége érdeklődni ezután az irodalmi hit után a drámaírás iránt. Legjobban érdeklődött természetesen a színigazgató úr. Mindennapos vendégem lett. Csaknem az ő szeme láttára épült fel az én álmaim tündérpalotája — vagy mit is mondok — a tündérpalotából... falusi házacska. Ebben a falusi házacskában lakott az én lelkemben élő szépséges színésznő ... „a falu szép virága." Jól van. Legyen háta szirne a darabnak: — „A falu szép virága." ... Elérkezett az előadás estéje. Ha négyszer akkora lett volna a színterem, még akkor se fért volna be a közönség. — Nem volt ez a darab a legelső „Zsengém", — így hát nem is éreztem semmi „lámpaláz!." Nyugodtan jártam a színházat környező parkban és egészen nyugodtan társalogtam az „ObsitOB" írójának egyik testi-lelki rokonával. Csak akkor futott rajtam keresztül valami delejes áram, amely minden idegemet megrázta, mikor a Gácsér Lina ruhájának a suhanását éreztem meg már messziről. Reszketett a kezemben a kalap, amikor köszöntem neki. Mert hát a próbák Lóta már jó ismerőse vagyok a kisasszonynak. Nemcsak ismerőse, hanem ... bálványozója és leborulva imádója is. -------A függöny fellebbent. És az én látománybeli világom megtestesülve ott volt a színpadon. Azok az alakok, akiket csak én láttam álmaimban, azok most élnek, mozognak, beszélnek abban a festett faluban, erdőszélen, temetőben ; abban az életben élnek, amelyet én teremtettem, — úgy beszélnek, amint az én szellemem parancsolja ... az én gondolataim válnak szűkká az ő ajkaikon. És amire az Ige testrész, amire az én eszméim megtestesülnek ezeknek a sznészeknek a személyében, kezében ... addig sok színpompa, sugár, himpor hal- Pécsi Napié 8