Pécsi Napló, 1901. november (10. évfolyam, 254-278. szám)

1901-11-01 / 254. szám

6óoé5&aó6öbooA&g A legnagyobb választék­ téli jelöltek, téli ruhaszöve­tek és az Armeántban _ 9 Pauszig Armin áruházában Péos. 9127 QOOOOOOOOOOQOOgQ Értesítés. Nagyszámú igen tisztelt vevőim gyak­ran hargoztatott kívánságának engedve, Pécsett, Siklósi-országút 44. sz. a. a „Mátyás Király“ átellenében nagy választékú bútor­raktárt rendeztem be. Raktáron tartok állandóan minden nemű, tan­g boni gyártmányú fa, vas éa kárpitozott bútorokat, a legolcsóbb nagybani eredeti gyári árban. Kiváló tisztelettel 10662 Friedmann Károly. Üss.hang. Pécs, október 31. A magyar közélet viharai elsimul­tak. A hullámok, melyek csak kévés­sel ezelőtt háborogva tajtékoztak, most csen­des gyürtítéssel terjengenek, szétszo­­rotan visszatükrözve a ragyogó napsu­garat, mely aranyos zománczczal von be mindent. Van valami lélekemelő ebben a nyugodt, csendes közéletben, ami an­nál jobban esik, mert a szilajságból ugyancsak kivettük a részünket. Or­szágunk és nemzetünk, Istennek hála, az alkotás, a tovább építés várva-várt korszakához jutott el és ehez elenged­hetetlen kellék a nyugalom, a béke, a szív és ész összhangja, a kedély har­monikus nyugalma, amely erőt, kedvet ad a m­unkára és tehetséget az alko­tásra. Kétségtelen, hogy ez a fordulat Széll Kálmán egyéniségének és még inkább az ő politikájának tudható be, de az oroszlán­részt az érdemből ki kell szolgáltatnunk a nemzetnek is, amely bámulatos érzékkel fogta föl és értette meg a nemzet vezértérfiának ujj­­mutatását. Valóban, el lehet mondani, hogy Széll Kálmánnak sikerült a ma­gyar közéletet átgyúrni a saját kép­mására, de ez nem lett volna lehetséges, ha a nemzet a maga részéről nem mutat kész engedékenységet az átgyrí­tásra, teljes odaadással bízva magát a formáló kezekre, melyeket egy mun­kában eltöltött élet tett aczélozottakká, a tudomány és művészet szeretete ta­pintatossá és ügyessé, és amely kezek elég soká pihentek a nemzet szív­verésén, hogy annak minden dobbaná­sát megértsék, vágyait kitalálják, örö­mét, bánatát megérezték. Csoda-e azután, ha ilyen formáló kéz nyomán művészi alkotás támad, amely nem csak klasszikus külsejével hat, hanem egyúttal faji, nem­zeti karaktert is mutat és azzal jóleső összhangban van. Ez az összhang, amely Széll Kál­mán politikája és a magyar nemzet érzelmi világa között fenáll, elementáris erővel nyilatkozott meg a most lezaj­lott választásokban. Ez állításnak ellent­mondani Utazik ugyan az a körül­mény, hogy Széll pártja aránylag tekintélyes számmal megcsappanva ke­rült ki az alkotmányos küzdelemből, de azért elmondhatjuk, hogy e megcsap­panás csak fokozza Széll politikájának győzelmét. Az ő alkotmányos érzülete, törvény tisztelete, az ellenfél meggyőző­désének megbecsülése uralkodott az egész vonalon. E magasztos elveket bevitte a nemzet legalsóbb rétegeibe, ahol azok fogékony talajra találtak. Nem elnyomni, a hatalom szavával el­némítani, a visszaélés rút fegyvereivel elrettenteni akar ő, de meggyőzni és ahol a capacitatis megszűnik, az igazi alkot­mányosság eszközeivel küzdeni. Vajon csoda-e, hogy a magyar nemzet, amely­nek alkotmányos érzületét egy ezred­év története dicsőíti, fényes bizalmi nyilatkozattal igazolja, hogy Széll Kál­mán politikája az ő meggyőződésével és vágyaival, törekvéseivel összhang­ban áll? Ennek az összhangnak jóleső accordjai csendültek meg a királyi trónbeszédben is. Igazabban: nem is összhang az, mi e trónbeszédből felénk hangzik, hanem a sphaerák ze­néje. Mily magasztos felfogása az uralkodói kötelmeknek nyilvánult meg e fejedelmi szavakban, amelyeket nagy királyunk intézett a törvényhozás tag­jaihoz, így csak a szent kor patri­­árchái szóltak a néphez, amelyet szí­vükbe zártak és amelynek boldogsá­gáért áldozták életüket. A magyar nemzet elfo­gad­tatással fogadja e királyi kijelentéseket és hódoló szivében még magasabb piedestálra emeli a Szent Korona fölként viselőjét, aki mint a magyar nemzet igazi atyja jelenik meg a törvényhozók előtt és a szivjóság s bölcsesség meggyőző erejével buzdítja, tanítja, oktatja őket, hogy mint kell e hazát, e nemzetet szeretni, mint kell érette szünet nélkül dolgozni, mit kell kormánynak, törvényhozásnak, társa­dalomnak és egyeseknek vállvetve al­­kotniok és tenniök, hogy a magyar állam kiépíttessék, hogy a magyar nemzet történelmi hagyományai és czéljai megvalósíthatók legyenek. A művelt világ alkotmányos né­pei irigyelhetik tőlünk e trónbeszédet. Én épen ezért mondjuk: Hallgassatok el, kislelkű szószátyárok, akik e ma­gasztos szavakba alantjízó gondolatai­tokat akarjátok belecsempészni. Értsé­tek meg végre, hogy a magyar király­nak, ha a magyar nemzetnek akar valamit mondani, nincs szüksége többé burkolt szavakra, rejtett értelemre. A magyar király, Istennek hála, egy an ő magyar népével. A mi dicső kirá­lyunk érzelem- és gondolat­világa egy a magyar nép, a magyar nemzet érze­lem- és gondolatvilágával. Királyi há­zának, dynastiájának dicsősége, java egy a magyar nemzet, a magyar faj dicsőségével, javával. Koronájának fénye a mi fényességünk is, két ka­runk ereje, eszünk hatalma az ő ereje, az ő hatalma is. Nemzet és király, király és haza egysége, összhangja soha oly ékesszólóan, oly meggyőzően meg nem nyilvánult, mint e fényes alkalommal és ez a legnagyobb sikere Széll Kálmán politikájának. i. m. Péntek, 1901. november 1. 154. (2995.) szám. X. évfolyam. PÉCSI NAPLÓ Bunkettévég : Munkácsy Mihály­ utcza 26. (Szikváry-féle Felelős szerkesztő: Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 korona. ház.) Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. ■MéUvatal (Részvénynyomda): Boltivköz 2. Telefon 27. LENKEI LAJOS. Egyes szán ára 10 fillér. — Nyílt­ télen 1 sor 60 fillér. Mai számunk 16 oldalra terjed. A Zsolnay-mausoleum. — Saját tudósítónktól. — PéM, október 31. világhírű „fazekas mester“-nek szelleméhez méltó nyugvóhelyet emeltet a család, hogy a­ kegyeletének örökíetesü emléke legyen és hogy a kiváló halottnak teljes tiszteletével, emlékezetével minden­kor elzártan adózhassák. A sirkápolna a gyártelep felső vám­ház utazai bejárójával szemben, illetve attól rézsűt fekvő magaslaton épül, ki­tetsző helyen, a román islés szokott ko­moly és szigorú rendszerében. Hogy miért lett ez a kápolna magának az élő város­nak külön­ös dicse és nem a temetőnek, ennek oka egyszerűen az, hogy Zsolnay életében nagyon szerette ezt a helyét e talán őrök pihenőjének helyét is ide kép­zelte. Ezért a család — mivel az elhunyt kívánságaihoz,­ emlékének kedveskedve, mindenben híven ragaszkodik — 8.-sáv területén emeltet neki örök emléket, hogy így teljesen otthon nyugodva, örök álma­ édesebb legyen.

Next