Pécsi Napló, 1902. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1902-02-01 / 26. szám

IIOS. február 1. Férfi Napió Lukács László pénzügyminiszter beterjeszti a Sopron város házadómentes­ségéról szóló jelentését. A költségvetés. Gróf Benyovszkij Sándor az or­szág gazdasági és pénzügyi helyzetével foglalkozva arra kéri a kormányt, hogy gyakoroljon szigorú felügyeletet a nép érdekében a vidéki pénzintézetek felett. Követeli a tisztviselők, különösen a kis­­hivatalnokok fizetésének emelését. Szól ezután hosszabban a munkáskérdésről. A munkások támogatásét, segélyezését, de főképen munkával való ellátását kéri a kormánytól, továbbá a munkaellátó szö­vetkezetek felállítását sürgeti. A kormány elleni bizalmatlanságból a költségvetést nem fogadja el. Papp József szerint a haza idegen­­ajkú nemzetiségei között a magyar haza­­fiságot ápolni kell. Mint román származású ember kijelenti, hogy a románok mindig szerették a magyar hazát. Kubik Béla : Hát Hóra és Kloszka . Papp József: Az nem fajbarez volt, hanem a parasztság lázadása a ne­messég ellen. (Igaz ! Úgy van !) Hogy a románok hazafiasak voltak, bizonyítja az is, hogy nemességet kaptak igen sokan. Szól ezuán a passzivitásról, amelyet a nép nem követett, hanem bőségesen részt vett az alkotmányos jogok gyakorlásában. Az intelligenczia egy része csodálatosan képzeli el a passzivitást. Azt hiszi, hogy ezzel használ a románságnak, holott ellenkező­leg áll a dolog. (Tetszés.) Jöjjenek ide a házba, mondják el bajaikat, sérelmeiket és ne várják azt, hogy a hamu alatt lap­pangó és esetleg általuk élesztett tűz fel­­robog. (Zajos helyeslés.) Vezetniök kellene a népet. Megmuatd­ a helyes utat, a melyen haladniok kell. Mert ez a nép tudja, hogy Magyarország a hazája, s annak törvényeit betartva, a jogokat is akarja élvezni, a magyar fennhatóságok ál­dásos kezét akarja érezni. A magyar nyelvet pedig ez is tudni akarja. (közbeszólások): Baj e ez, ha az országban mindenki be­széli az államnyelvet? tűntek el szivéből és helyüket valami névtelen vágyódás töltötte be, melynek nem tudta, nem merte keresői okát, c­élját. S a sok között akadt, egy, a ki nem olyan volt, mint a többi. Nem azért ke­res e­­z asszonyka közelidőt, mintha meg akarta volna hódítani, hanem, mert valami ismeretlen hatalom, bűvös erő von­zotta közelébe. Az asszony érezte, tudta ezt,miért lett volna tehát ezzel szemben is olyan, mint a többivel, a­kiket gyűlölt, megvetett. — Nem udvarolt neki az a férfi, miért küzdött volna tehát ellene. Nem is az ellen, önmaga, a szíve ellen vette fel a küzdelmet az az arany­­hajú baba, a kicsi szőke asszony. A férjét szerette, a lelkül: összeölel­­kezett, egymásba forrt, de azt a végtelen fitt szivében, mely vágyódással van tele, s melynek helyét mikor egymáséi lettek, még az álmok rózsás képei foglalták el, nem tudja betölteni férjének képe. Azé a másiké, a kit most ismert meg, annak a képe lopta be magát e szivébe s aggódva remeg : vájjon üdvösség, vagy kárhozat lesz-e sorsa. Azok a piczing ajkak nem mosolyog­nak többé s szemeinek tekintete nem ragyog már oly tisztán, kedvesen, mint a tó eseédes tükre. Hiszen lelkét felkorbá­csolta a szenvedés vihara, s vergődő szív­vel rejtegeti a jövőt, mert lemondást vagy kárhozatot hozhat reá csak ez az érzelem. Az asszonyka sápad s a férj homlo­kára árny borul, a­mint látja, hogy hervad Barabás Béla. A választók előtt mondja ezt­­ Papp József: Román választóim előtt is elmondottam. Jöjjenek a románok közé a magyarok, fejtsék ki elveiket, hadd értsük meg egymást. A múlt iga­zolja, hogy a románok mindig jó testvérei voltak a magyarnak. A románoknak a faji érdekük is megköveteli, hogy ragasz­kodjanak ehez a hazához. A hazafias románsággal szemben szűnjék meg min­den bizalmatlanság. Az ország súlypontja ma is a magyarságban van, de ki kell venni a nemzetiségekből is mindazt, ami jót adhat. Kéri, hogy ne csak a ruthé­­nekre, de a románokra is terjesszék ki az állami akc­iót. Ne engedjük, hogy a ha­­za­fiságból egyedáruságot csináljanak, ha­nem legyen hazafiság közkincs. Ő fogadja a költségvetést. (Zajos éljenzés. Minden oldalról üdvözlik.) Elnök az ülést felfüggesztette. Szünet után Krasznay Ferencz a kormány politikájával kíván inkább foglalkozni. 1848 ben Magyarország beállott a nép­­uralmi országok sorába. Kossuth Lajos hirdette függetlenségi politika mellett az igazi demokrácziát. A háznak egyik illusz­tris tagja néhány év előtt az interparla­mentáris konferenczián hirdette, hogy a kis nemzeteknek kötelessége nemzeti kul­­urájukat növelni és ápolni és szabadsá­gukat fejleszteni. Ezt a feladatot a 85 éves kormányzati rendszer nem valósí­totta meg. (Igazi a szélbalon.) A nem­zetet a nyomorúsággal való küzdelmében magéra hagyták. Változás a magyar poli­tikában­ulajdonképen csak 1875-ben állott be a fúzió alkalmából. Deák még óvatos volt az osztrák politikával szemben. De aztán ns ed: egy kormányférfi, a­ki a hagyományos udvari politikának folytatá­sára vállalkozott. Bécsben az osztrák ha­gyományokat p­dig nemcsak ápolják, de jól tudják, miként kell azoknak híveket szerezni. (Tetszés a szélbalon.) Bécsben az összmonaróhiának minden áron való fenntar­áséra fektetik mindig a fősúlyt és meg van győződve arról, hogy a magyar napról-napra az ő féltett kis virága, édes asszonykája. Szomorú kép. S a sok tekintetben, mely végig nézi boldogságuk pusztulását, nincs az őszinte részvétnek egyetlen Bugára, egyet­len vigasztaló szava sem, csak káröröm s gúnyos hidegség............................................ Felébredtem, szemeimben két könny csepp gyűlt, s végig gördült arezomon. Sírtam. De minek sírok, hiszen ez csak álom, nem valóság. Ők holnap is bizonyára egy­e­t lesz­nek, mosolyogva, vidáman s büszkén, bol­dogan. És mégis . .. Úgy szeretnék bűvös szellő képében elrepülni hozzájuk. Megcsókolnám annak a szőke kis leánynak üde, bársonyos arczát s megsimogatnám az ifjú szép, büszke homlokát s könyörögve, suttogva szólnék hozzájut. Szeressétek egymást, ha ne mond­játok el, rejtsétek el boldogságtokat, mert megirigylik s elrabolják tőletek az emberek. Nem repülhetek el hozzájuk, csak keblemből száll fel egy sóhaj s ajkamról egy erdő fohász, hogy az a szőke kis leány maradjon meg mindig édes mosolygó babának s annak az ifjúnak szép, büszke homlokára soha se boruljon árny. Ne legyen soha megkönnyezni valójuk, legye­nek boldogok mindig, örökké, kormányoknak is utasításul adják a pesaz­­monarchia érdekeinek istápolását. Külö­nösen ügyelnek B­onben arra, hogy a közös hadsereget fenntartsák. Hosszabban fejtegeti ezután a bürokráczia hátrányait. A bürokráczia a szabadság fejlesztésének rovására történik. A Széll kormányban csak a régi rendszer foltozásait látja. A főczélnak az egységes nemzeti államnak kellene lenni. Ezu­tn hosszabban szól az önálló vámterületről, melynek fel­állítása nemzeti, gazdasági, sőt kul­turális érdekünk. Idézeteket olvas fel Enyedy Lukács beszédeiből, melyek­ben határozottan az önálló vámte­rület mellett foglal állást. Kérdezi, hogy ily elvek mellett, a kormányzás káros voltának ráutalása mellett hogy lehet bennmaradni a kormányban? Ilyen hatalmi politikának, mint a mostani, a költségvetést nem szavazza meg. (Helyes­lés a szélbalon.) Zselénszky Róbert gróf a gabona­vámokról szól első­sorban. Az őrlési ked­vezmény ártott gabonaárainknak s azért küzdött eddig is ellene és fog ezután is küzdeni. A vidéki malmok határozottan nyertek ez által, ami sokat jelent, mert azok tiszta magyar búzát dolgoznak fel. Most pedig lisztkivitelünk is emel­kedett több mint egy millióva­. A fede­zetlen határidőüzlet ellen szól ez­után, a­mely ellen szintén küzdött eddig és ezután is fog küzdeni, mert ez gátolja nagy részben a gabonaárak emelkedését. De ellene nyilatkoztak a fedezetlen ha­­táridőüzletnek a gazdái, sőt a kereske­dők is. Utal e tekintetben a franczia nagy gabonakereskedőkre, a­kik ankétjükön az ellen nyilatkoztak. Arra kéri az egész ház tagjait, hogy a nemzeti munkát és terme­lés. Írják zászlójukra, s akkor boldogu­li fogunk, miként a nagy államok. A költ­ségvetést a­ kormány iránti bizalomból elfogadja. (Élénk helyeslés) Ezzel az ülés véget ért. A munkarend. Holnap 2 jegyzőt és bizottsági tago­kat választ a ház. 8 Petőf fordítója a Pécsi Naplóhoz. (Mikép lett Lenkei századából — Lenkeis Jahrhundert.) Egyik legérdemesebb Petőfi fordítónk, Steinbach József dr., pécsi származású jeles franczensbadi fürdő orvos lefordította német nyelvre Petőfi összes műveit és a gáncsot jóval szívesebben, mint a jól kereső kritika a vaskos műnek egyik bal­­sikerű fordítását keresve ki, azt reprodu­kálta a fővárosi lapokban. Mi is beleestünk ugyanezen hibába, mely régi, bár rossz magyar szokás és megjegyzéseket fűztünk ezen nyelvbotléshoz, melyek joggal bánt­hatták a lelkes fordítót, ki hazafias szol­gálatot teljesített, mikor Petőfi összes költeményeit juttatta a német könyv­­piaczra. Teljes lojalitással átengedjük a szót a fordítónak, hogy igazolhassa magát a nagy közönség előtt és most már ugyan­azon lapokon áll, hogy elismerésre váltsák föl a gúny szavát, melyet Steinbach dr. for­dításával szemben használtak. A fordító teljesen igazolva vén kimagyarázásával és örvendünk annak, hogy szülővárosa saj­tója u­tán védekezik az ellenében emelt vád ellen, hogy Petőfit nem értette meg. Íme érdekes levele: Bécs, 1902. január 29. Igen tisztelt szerkesztő url Ugye­bár megengedi, hogy támasz­kodva arra a jó régi jogi elvre, mely azon az ismeretes »Audiatur et altera pars" ou

Next