Pécsi Napló, 1902. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1902-02-26 / 47. szám

, Löffár József. Választott bírósági tagok: Dampf Imre, Nürnberger József, Dollinger András, Böhrer Engelbert, Lesnyik Mihály. Záradékul elnök buzdított az ügy érde­kében, majd Bottlik Imre is szélesebb körű felkarolásra hívta fel a tagok figyel­mét, hogy az egylet humánus czéljainak minél tökéletesebb mértékben megfelel­hessen. — Tanítói állás: A lancsuki r. kath. kántortanitói állomásra pályázat hirdettetik. Javadalmazása: Lakáson kívül Va telek, 8 hold rét, 800 □ öl baltelek, 125 mérő gabona, 125 frt párbér, 70 fr* stola illeték, 5 méter tűzifa és 21 frt az ismétlő iskola díja. Köteles a IV. V. és VL osztályt tanítani és a tanítónőnek 120 frtnyi évi díjat jövedelméből fizetni. Kér­vények márczius 13 áig beküldhetők a plébános-iskolaszéki elnökhöz. — Az új fiumei gyorsvonat. Május elsejétől kezdve Budapestről Fiu­mába és Fiuméból Budapestre esti 8 óra­kor indul esig egy gyorsvonat, mely az egész utat Budapest és Fiume között az eddigi 15 óra helyett 12 óra ..alatt teszi meg, tehát versenyvonala lesz az­­eddig ugyanezen időben Budáról elindult déli vasúti fiumei gyorsvonatnak. Úgy halljuk, a most Budapestről délután 3 órakor Buda­pestről Fiuméba indult gyorsvonat Pécsre továbbra is közlekedni fog, mert ezen vonatnak Eszék felé lévén csatlakozása az a menetrendből ki nem csatolható. Vala­mely változása azonban ezen vonat menet­rendjének is lesz, de végleges megállapodás ezen irányban még nem történt. Az esti 8 órakor Budapestről Fiuméba induló gyorsvonatnak Pécsre nem lesz csatlako­zása, bár igen ke­llmes lenne, ha Buda­pestről éjfél u áa Pécsre érkezhetnénk. De a forgalom Budapest és P/ C3 között nem elég jelentékeny, hogy ily csatlakozást joggal kérni lehetne. — Jelenet a New­ York kávé­­házban. A budapesti New York kávé­­ház külön termében puha párnákra lete­lepszik egy budapesti úr. Csenget, hogy kávét kapj­on. Csenget egyszer, kétszer, de hivó szavát meg nem hallja a kávéház piaczőrseregének egyik közkatonája sem. Elmúlt már vagy tíz perc­, végre elhagyja türelme, kabátot húz, kimegy a kávahátz­­ból és megszánítja a sarkon álló hordárt. — Menjen be a kávéházba, szóljon a pénztárosodnak, hogy a külön teremben egy úr ül, aki piccolo-kapuczinek­ kíván, de nem kap. A hordár kiveszi szájából a pipát, bemegy a kávéházba, szól a pénztárosnő­­nek. Időközben a vendég ismét elhelyez­kedett a puha párnákon és mire odajön a hordár jelenteni, hogy megbízatásában el­járt, egyszerre tíz pinczér rohan a párolgó kipuazk­errel az ötletes vendéghez, aki 20 fillérrel hálálja meg a hordár közvetitését és most már vigan szüre­töli a forró kávét. — Kilátszott finánczok. A paraszti furfangos észjárásnak nem u­olsó példáját mutatja az az eset, melylyel teg­nap egy viszlói földműves csúfosan meg­tréfálta, de ki is játszotta a fiat­azo­snak annyiszor emlegetett szimatját. Kora haj­nalban egy jókora csomagban a hóna alatt két kiló doh­ányt hozott be egy itteni fiskálisnak, a­ki állandó ellenszen­vet érez a kincstári dohány iránt, de annál jobban kedveli a hamisítatlan, valódi füstnek valót. Az után a gyanút­lanul haladó parasztot a dohánynyal együtt megcsípte két fináccz. Az atyafi, már ha megesett a baj, megnyugodott a válto­zatlanban és megadva magát sorsának, ballagott be a város felé a két financz között. A közben azonban hirtelen gon­dolata támadt az atyafinak és odaszólt kísérőinek: — Már azt meg kell vallanom, hogy a finánczuraknak jó szimatjuk vót a do­hányomra, de más okosság dagában nem valami elvjárnak. A két fináncz összenéz, nem értvén a dolgot. — Úgy gondolom, fűzi tovább a viszlói atyafi, hogy a dohányomat ugyan elveszik, de a büntetéspénzből édes kevés jut magát nak, mert hát én szegény va­gyok, mint a templom egere, legfe­lebb leülöm majd a kincstárnak a büntetést, ha csak abból nem akarnak résit. Már ha maguk okos emberek vanának, ott csípnék el ezt a dohányt, ahol majd a büntetést is be lehet vasalni, a tekintetes X Y fiskális urnát, annak viszem a do­hányt. A m­ánezok az ötletre belátták, hogy nem ők találták fel a puskaport, beleegyeztek a paraszt ajánlatába és el­kísérik a m­anevezett ügyvéd lakásáig, ott beengedik azt a dohánynyal, maguk pedig az ajtó előtt várakoznak, hogy a pa­raszt eltávoztával az ügyvédet megcsípjék. Az ügyvéd ezalatt átvete a hozott szép dohányt, nagyon megörült neki és azonnal le is fizette az árát. Minor a viszlói atya­finak már kezében volt a pénz, fölfedte egész nyíltan a helyzetet az ügyvéd előtt: mihelyt­t kilép az üres zsákkal az ajtón, a finánczok betoppannak és lefoglalj­ák a dohányt, a­mivel nem kis büntetés is jár majd H­agyta egy darabig az ügyvédet gondolkodni, tudja jól, hogy ebből a bajból, akármily kacskaringós is a törvény m­a, nehezen talál kibúvót, Ujj odavetőleg megjegyezte a paraszt: — De jól meg jöhetne most tréfálni esőket a fi­lánczokat. Az ügyvédnek ugyan nem tréfán járt sz esze, de azért megkérdezte, hogy ugyan miként ? — Hit csak ugy, tekintetes uram, hogy kitenné a dohányt i­e az ablakba, persze ez ablakot nem reteszelné be, s azu­tán míg a fia­nc­ok én vannam ide bejönnek, szérpen elemelem az ablakból. Aztán ugyan nem találnak azok rá. Az ötlet jó volt, bárki paraszt ajánlotta is a fiskálisnak és hamarosan úgy is cseleked­tek. Azután a paraszt hóna alá véve üres zsákját, eltávozott, az ajtón kívül odaintve szemeivel a finánczoknak. Ezak nem sokáig várakoz­ik, hanem alig néhány perczre beléptek az ügyvéd lakásába és ott engedelmet kértek a házkutatásra, mert itt tiltott dohánynak kell lenni. Hosszúra nyúlt a finánézok ábrázata a bámulattól és a csilódástól. Míg a kályhát is meg­vizsgálták, hogy nem dobták-e tűzre a keresett dohányt, de hasztalan volt minden kutatás. Nem vártak a kidobásra, odabb álltak, bár a rejtély megoldatlan maradt előttük. Sík­jut hát nekik, okulhatnak belőle. A viszlói atyafi hallgatni fog bölcsen az esetről, nehogy a dolognak tudója legyen s ezután baj essék belőle, mert a fiskális is üti a dohánya nyomát — bottal. A paraszt furfang ezúttal két legyet vágott lá egy csapásra, ami nagy virtus, mikor az egyik fináncz, a másik meg fiskális. — Nyugdíjazás. A vallás és közoktatásügyi miniszter Szerdahelyi Adolf siklósi községi polgári iskolai taní­tónak az országos tanítói nyugdíjintézet terhére évi 1160 korona nyugdíjat enge­délyezett. — Ugyancsak ezen pénztár ter­hére nyugdíjaztatott Klein Mátyás a falsó­­mindszenti r. kath iskola munkakép­telen tanítója, évi 720 korona nyugdíjjal. Péczi Napló 1102 február 26. Színház és művészet — Színházi hírek. Márczius elsején a »Kurucsfurfang- ot frissíti föl színtársulatunk. Bogozinát ismét Tiszay Dezsőné fogja játszani, kinek ez egyik kiváló alakítása. A jövő héten bemutatóra kerül a Magyar Színházban nagy sikert elért „Lotti ezredesei* bohózat, melynek előadási jogát megszerezte már az igazga­tóság. Az alezredesekat, melyek a Magyar Színházban Borosa és Sziklaynak hoztak nagy sikert, nálunk Nidasy és Pesti­ Kálmán játszók. A Magyar Színházban egy­huzamban 44 -dszer adják ma ezen bo­hózatot.­­ A pozsonyi szinti­áz igazgatója, R­lle Iván meghívta Thury Elemért és feleségét, Csige Bearcót, hogy ő­­ a j6­ 5 hét folyamán kétszer vendégszerepeljenek. Thuryék, miután három napi szabadságot kaptak, jövő héten szerdán cs c­ütörtökön ját­szanak Pozsonyban az „Ahol unatkoznak* és »Váljunk el a vígjátékokban. A Thury­­pár Pozsonyban is oly népszerű volt a legutóbbi színi idényben, hogy a pozsonyi igazgató két telt házró­ számíthat ezen vendégszereplés alkalmába . — Színigazgató és Szinész. Eltérők a nézetei: orvatlanul előnyös-e, ha színészből lesz színigazgató, vagy ele­gendő e a színhá­z igazgatásához rendezői talentum, finomult ízlés, figyelem és jó üzleti tehetség. Magyarországon a jalesabb igazgatók mind jó színészek is ersyu­tál- Dj a legjelesebb soaász, aki a Nemzeti Színház szinp időről ugrik be jó jöve­­da­lat ígérő igazgatóival unba, az Zilahy Gyula, a kitünő bonvivant komikus, ki­­epadhatlan k­aityü, ötletes szinéaz kit­a fi beozize névvel iszaarnek a Kárpátok­tól az Adriág, csak ép m­i esett nem is­mer­ik ez ideig. És most, hogy holnap megismerjük, már egyik lábával kívül áll a Nemzeti Színházból és virágvasárnapján igazgatói gondokat vesz magára. Amíg ezen gondok nem bántják, sietett eleget tenni a hozzá inustató meghívásnak és holnap,­szerdán es­ a jótékony czélra a színészagyasalat sovány nyu­gdíjalapjának fölsegélyezésére eljátsza Paciéti legked­vesebb szerepét, a »Király házasodik a vígjátékban. Úgy a kitűnő vendég, mint a jótékony őzéi, mely körünkbe vezérli, megérdemlik, hogy­­holnap szép közönség gyűljön egy új színházunkban. — Oisris stalétta sikere. Opris Valéria kisasszony, Opris Polier p­es­t. igazgató nagy­thetségű leánya, kinek művészi fejlődését már régebben figyelem­mel kisérik. Belépésién is művészkörök­ben vasárnap este az O­­show kör nagy­szabású hangversenyén működött közre és fényes hegedűj­átékával nagy sikert aratott úgy a kritikusoknál, mint az egybegyűlt nagy közönség­e ő­t. Budapest legelő­kelőbb művén nevei szerepeltek a tu­­gaz­­dag műsoron, mégis osztatlan, nagy figye­lemmel hallgatták Opris Valéria játékát, aki Rubinstein és Wianiawski egy-egy nehéz, teljes művészetet igénylő konc­ert­­számát játszotta. A „Magyar Nemzet” azt írja, hogy a műsort Opris Valéria kitűnő hegedűjátéka nyitotta meg. A „Paster L­oyd“ a final művésznő játékának technikai tökélyét és szép előadását emeli ki. A „Pesti Napló” szerint a mű­vészi eseményszámba menő hangverseny Opris Valéria kisasszony bravúros hegedű­­játékával kezdődött, akinek játékát frene­tikus tapsokkal üdvözölte a hallgatóság. A „Magyar Hírlap“ így ír. :A műsort Opris Valéria kisasszony hegedüjátéka nyitotta meg. Rubinstein „Wieniawski Romance“ át és Wiepowski „Sielenka“­­ját játszotta Fodor Ernő ízléses kísérete mellett és játéka valósággal elragadta az ér,ő hallgatóságot Az új nevet meg kell

Next