Pécsi Napló, 1902. március (11. évfolyam, 50-74. szám)
1902-03-01 / 50. szám
Itta. Mártum 1. Férfi Napié volnak. A királyi udvartartással kapcsolatban a trónörökös pétervári utazásáról szól, mely ismét bizonyítéka annak, hogy a királyi család tagjai József főhereregen kívül velünk egyet nem éreznek. Tiltakozik a Gotterhalte ellen. A királyi palota építése szükségtelen s a cziviliata esetleges felemelése valósággal bőn lenne. (Helyeslés a szélbalon.) Kéri, hogy egyszersmind a főudvarmesteri állásra vonatkozó 1867- iki udvari rendeletet a Ház elé terjesszék. A költségvetést nem fogadja el. Rétkey László: A kormány csak lefelé alkalmazza a jelszót. Jog, törvény és igazság, felfelé nem. A kormány a királyi udvartartásnál a nemzet lovagiasságára hivatkozik, pedig itt kellene jelszavukra hivatkozniok. Hogy ez nincs meg, ennek okát abban találja, mert a királyi hatalom túlhatalmasodott minden téren. A miniszterelnök tegnapi beszéde mögött is a túlhizalmasodott királyi hatalom lappangott. A trónörökös pétervári utazásából arra akar következtetni, hogy az nem ismeri a magyar közjogot. A kabinetiroda, mint levélhordó szerepel és így szereplése nevetséges. A nemesi levelek adományozását, kitüntetéseket elitéli. Nem szavazza meg a költségvetést. (Éljenzés és taps a szélbaton.) Széll Kálmán: A magyar király és az osztrák császár szükségszerűleg egy személy. E két méltóságot különválasztani, nagyon nehéz dolog. De a magyar király Bécsben is szerepel mint magyar király. Örvendetes jelenség, hogy az udvar budapesti szereplése mind magyarabb és magyarabb lesz, és őt nem fogja mulasztás terhelni, hogy ez örvendetes jlenség csak fokozódjék. Igaza van Nessiánnak, hogy a magyar nemzet és a király között a legnagyobb egyetértésnek kell lennie, ez a legszebb ékessége a koronának. Az udvarban a legnagyobb mértékben uralkodik a magyar alkotmányos szellem. Kivárja, hogy az udvar tagjai mind gyakrabban látogassák meg hazánkat. Ez lehetővé lesz téve a budai várpalota felépítésével, mely állandó lakhely fog lenni a feherezegeknek. Különben a messze időkre vissza kellene mennük, amire oly évre találhatunk, mikor annyi ideig volt Ő Felsége Magyarországon, mint az idén. Azon verziók, melyik a czivliliszi emelése körül felmerültek, nem felelnek meg a valóságnak. A királyi várpalota építése, költségei a 60 as évek végén kelt határozat folytán a czivillistából takaríttattak meg, a az állam az építésre előleget is adott. Ezek majd levonutnak a czivilistából. Innen származik a félreértés a czivilista fölemelése tekintetében, amelyről szó nincs. A főudvarmesteri állást illetőleg kijelenti, hogy annak nincs bírói hatásköre, sőt elismeri, hogy ez állást nincs szabályozva és nem tér ki az elől, hogy e kérdést adandó alkalommal a Ház elé terjeszsse. Az a vád, hogy minden ügy Magyarország megkérdezése nélkül intéttetik el, fenn nem áldhat. Teljes önérzettel mondhatja, hogy mindez csak képzeletben van meg. Semmi nem történt meg, ami ezt a vádat jogosulttá tenné. Ő Felsége abban az alkotmányos hatáskörben mozog, melyet neki a magyar alkotmány előír. (E jenzés a jobboldalon.) Minden a felelős miniszterek felelősségével történik, ő a maga részéről soha semmit sem tett, ami felelősségének érzetével és meggyőződésével ellenkeznék. (Helyeslés és jobboldalon.) A felelős független minisztérium a 48 as törvények alapján fennáll. A közös ügyek elintézésébe sohasem folyt be Magyarország annyira, mint most. A kabinetiroda fontos küldetését helyesen végzi. A kitüntetéseket maga is elitéli, de monarchikus állam lévén, a czimbórság nagyon uralkodik és így a kitüntetések osztását csak csökkenteni lehet, eltörölni nem. Különben más országokban, pl. Amerikában e kitüntetéseket nagyobb számban osztják mint nálunk. A „Gotherhaste“-t illetőleg kijelenti, hogy hazafias érzését és királyunk iránti hűségét mindenki megtarthatja a Gotterhalte hangjai mellett is, amint szóló is megőrzi mind a kettőt. A belső titkos tanácsosok esküjében nincs semmi Te fösvény és irigy szerkesztő, te! Hát meggondoltad te, mielőtt nekünk üzentél, mit tesz az, hiába lesni ezentúl két perczről két perczre (reggeli 7 órától kezdve), mikor jön már az a kihordó? hiába állni (majd ha kizöldül, ki is könyökölni) az ablaknál s lelkendezve várni legalább csak annyit, hogy no, befordult már a sarkon? Hisz ez tőled kannibáli gondolat ! Mert én legalább úgy megszoktam már Cato Censoriusa lenni a lapnak s feltéve a pápaszememet, végig szaladni (ezt hangsúlyozom ám, hogy végig az oldalakon), nyugodtan fordítani a vezető czikkről, mert annak a tárgyához rendesen az se ért, aki írta, — aztán tovább nyargalni a második főczikken át, ha látom, hogy városi mizériáról szól (minek öljem én meg a szívemet időnap előtti), aztán tovább, — csak tovább-------végül átadni a lapot a feleségnek, a fiúnak, a lányoknak azzal az ajánlattal: no, ebben ma nincs semmi.-------De aztán, mikor komolyodik a világ körülöttünk; mikor valahol körnivetmunka akad, hogy épüljön fel valami meglátható Inatitutum; mikor védeni kell valami meglevő hasznost, amit devastálni akarnak; mikor ellene kell szegülni valamely felfúvódó alaknak, aki magát ökörnagyságra szánta; mikor szóval helyt kell állni olyan kérdésekben, melyek felütik fejüket künni, fennt, messze, közel, akkor sietek találkozni veled ugye s azt mondani súgva: jó a lapod, Lajsó. — S ha te ilyenkor azt találod mondani: nem lehetne ezt, amazt megírni lehet, amihoz hozzászólni? Olyan, amelyet bármely alkotmányos érzelmű magyar ember le nem tehetne. Ajánlja a költségvetés elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Messy Pál személyes kérdésben szólal fel és a miniszterelnökkel polemizál, miközben az elnök kétszer is megintette, hogy ne polemizáljon. Kammerer Ernő előadó ajánlja a tétel elfogadását. Következett a szavazás. A ház nagy többsége az udvartartásra előirányzott költségvetést elfogadja. Elnök az ülést felfüggesztette. Szünet után. Kabinetiroda. Nessi Pál. Kérdi, hogy a kabinetiroda alkalmazottai szolgák-e vagy tisztviselők ? Ha szolgák, nem ide tartozik fizetésük tárgyalása, ha pedig hivatalnokok, rájuk nézve is állanak-e a hivatalnokokról alkotott törvényeink. Melyik miniszter nevezi ki őket? Míg ezekről felvilágosítást és megnyugtatást nem kap, nem szavazza meg a költségvetést. Széll Kálmán: A kabinetiroda tagjai közt sok magyar van és az ügyek nagy részét magyarok végzik. A királynak szüksége van irodai személyzetre, ezt a személyzetet a király nevezi ki, akinek úgyszólván magánszolgálatában állanak. Kéri a tétel megszavazását. Következik a szavazás. A ház nagy többsége a tételt is megszavazza. Az országgyűlés tételének költségvetését vita nélkül elfogadták. Az Állandó országház építése. Bomba Miklós: Panaszolja, hogy a hely rosszul van megválasztva. Epigy meg nem felelő a styl sem, mely a magyar művészetnek aesthetikai, hasznossági szempontból sem felel meg. Az építkezés oly rossz, hogy daczára annak, hogy az új országház kedvéért egész városrész épült fel, se eleje, se hátulja, se oldala — ez harmadnapra már meg is van. — Te eddig azokat az embereket tiszteletpéldányoztad meg, akikkel igy lehet bánni, igy lehet beszélni. Ez a te generálatabod. Ez eddig nem zúgolódott, meg volt elégedve a fizetésével. A te most a vezéreidet silbakot állni küldöd s megparancsolod, hogy hat hetenkint neked rapportra jöjjenek, akár van valami, akár nincs? A te hadi operácziód terrénumának messze vidékeiről igenis kell informálva lenned sűrűn, sőt mindig ott folynak mindig csetepaték, néha elkeseredett harczok, ezeket tudnod, látnod kell. De itt, főhadiszállásodon, mire is volna körülötted a sok környél, kivált ilyen szélcsendes időben, mikor se a Zsolnay-szobor nem készül, se a víz még nem tortyog máshonnan, mint a hűtlen tettyéről (nem érdemli ám meg — a feleségem után beszélek — hogy nagy T-vel írjam!) más semmi se bomlik, mint a „Nádor* s más semmi se épül, mint mi a publikum ájtatos megtérésén az istentelen farsangról. A te tiszteletpéldányosaid, ha nem is készen, de résen állnak. Tiszteld meg csak te azokat szépen továbbra is. Te, „Névtelen* pajtás, veszed-e észre, milyen politikus fifikával szedett rá bennünket ez a mi szerkesztőnk? szépen megczikkeztetett bennünket eszünk nélkül: téged a mait vasárnap, engem meg ma. Pedig, bizony mondom, én még ma is lustának érzem magam, nem akartam még írni. Tiszteletpéldányos. Csatlakozás az én,Névtelen 11 pajtásomhoz. — APécsi Napló“ eredeti tárcsája. — Pajtás ! Hogy gondoltad azt, hogy Mák téged ér a „Pécsi Napló* részéről az a disz, hogy kitűnő erényeidért a lap naponkint tüszteletből repüljön már a reggelidhez ? Én is itt vagyok. Hozzám is igy repül és ha igaz ... pedig alighanem igaz ... szintén már a lap alapítása óta törhetlenül ragaszkodik hozzám és én hozzá, tehát egymáshoz való szerelmünket zavartalan élveztük eddig. Most először száguldott végig szfszi viszonyunk tiszta zománczán egy fagyos lehelet, mely pillanatra azt homálylyal fogta be s én ellvettem a kabátom ujját és megdörgöltem a szememet is a végig simítottam ama bizonyos szerkesztői üzenetet, de nem tudtam a lapról ledörgölni. Bizony ránk recskentettek. Ugye, Névtelen pajtás, te is megijedtél ? Hát ha ilyen lusták maradunk, amilyenek eddig is voltunk a most ja vagyunk, csakugyan nem „tiszteletiből olvassák ezentúl — lupánkat, hanem csak úgy, mint a többi szegény emberek, akik szintén tiszteletből, sőt tán, mert fizetnek, nagyobból, mint mi, jutnak hozzá. Te, pajtás, elmondtad a mondókodat a múlt számban s tudom, hogy jól esik neked, ha ime melléd ugrom, azt a mondókát mindenestül aláírom, mert hát: •solamen miserum, socios habuisse malorvm*. De én még tovább viszem perünket, egész az — igazságig ! .