Pécsi Napló, 1902. március (11. évfolyam, 50-74. szám)
1902-03-11 / 58. szám
1908. márczius 11. Pécci Napló — A szélvihar zenéje. Pár nép óta kavarognak a havas felhők a magasban a a légsulymező rohamosan alá szállott, a mi annyit jelent, hogy az idő megváltozik s a derűs napokra eső következik. A fölkelő nap ma még ha ragyogta városunkat, de csakhamar erős szél keletkezett s a havas felhők újra megjelentek. Tíz órakor már javában havazott, de mire a hópelyhek lehullottak, eső alakjában éjszakká válva vésztek el az utcza iszában. Délután pedig megszűnt a havazás, a szélvihar pedig nőttön nőtt, úgy hogy az esti órában valóságos bórává fejlődött. A házak tetejéről cserepeket szokgatott, kéményeket döntögetett le s belefogózva a telefon- és villamos vezeték sodronyhálózatába rémes muzsikát rögtönzött. Nem az Eolhária lágy zenéje volt a szélvihar játéka, hanem az idegeket megrázó, sértő, bántó sivitás, mely végig borzongatta az utcákon járókelő közönséget. Mintha csak a végítélet napja közeledett volna. Este 6 órakor már alig volt élet az utczákon, ki ki födél alá vonult, mert ilyen időben szinte veszedelmes künn járni. Úgy látszik, a tél most adja ki utolsó lehelletét. — Kinevezés. A Fondére Pesti biztositó intését, földinket Lenkei Emilt, a társaság központi tisztviselőjét, Esztergomba tikárnak nevezte ki. — A tanitónö-egyesület hangversenye. Egy minden izében magas művészi színvonalon álló hangversenyt rendezett vasárnap délután „A Prot és vidéke tanítónő egyesülete a Vigadó nagytermében, melynek legkiválóbb pontját Opris Valéria hegedű játéka és Jelleehied draó Csurgay Adél éneke képezte. A termet zsúfolásig megtöltő hallgatóság eagg érdeklődéssel várta e két számot. Úgy vegyünk e hegedűművésznővel és e kiváló hanganyagú úrnővel, hogy minél gyakrabban szeretnők hallani és látni őket és ha részünk van benne, alig tudunk betelni művészetükkel. Egész lelkünkkel csüngünk rajtuk, úgy lessük a kis szerszám minden hangját és a csengő dal minden trilláját. Felemelnek magukkal és elragadnak ! Ahogy Opris Valéria, kinek nevét mind magasabbra emelik a hír szárnyai, a pódiumon megjelent, felhangzott a zúgó taps, ami a szeretet és elismerés legmelegebb, spontán megnyilatkozása. Aztán, amint a hegedűt vállához illesztő, a vonót a búrokra fektette és megcsendült az első hang, a közönség néma, de mégis olyan beszélő figyelemmel hallgatta a játékot és az arczokon a megilletődés tükröződött vissza. A lélek nyilatkozik meg az ő játékában, mely ittasulva fogta föl Bach „A'r“ jének minden hangját. Nagy utazó virtuózoknak,y Burmesternek is ez a parádés száma. És Opris kisasszony nem maradt a natty mesterek mögött. Mennyi mély érzést zár magába a gyenge női test. A hallgató szinte érzi a csendes levegő fuvallatát, látja és érzi mint lánczolódnak egymásba varázsszerűleg a mélységes gondolatok, mint szövődnek, reszketnek a hangok titokszerűen tovább és tovább a végtelenbe. Úgy fejlődtek előttünk a csendes sejtelmeknek, a sóvárgás izgalmainak, a lélek leggyöngédebb érzelmeinek képei. Mindezt olyan frappánsul, annyi művészettel, olyan bámulatos technikával tárta elénk a fiatal művésznő, aki pedig művészi fejlődésének még csak kezdőpontján áll s máris olyan fényes sikereket arat mindenütt, ahol csak megszólaltatja az érzelmek hű tolmácsát, varázs hegedűjét. Harsogó taps és éljenzés között kezdte ezután Hubay„ Fonódását, a melyet csak olyan érsékteljesen és annyi tudással játszott el, mint Bach nagyigényű Ariját. Sikere teljes volt. A közönség úgyszólván tombolt és a közóhajnak engedve, a zeneszámait Hubay „Bees” dalával” toldotta meg a mestere kiváló poduktumával, amelyet hngfogóval játszott el. A művésznőt Holl Rikard kísérte zongorán. A programm második ponját Dermanó Istvánná úrhölgy szavalata képezte, aki mély érzelemmel és értelmes hanghordozással Ábrányi Emilnek „A kastély küszöbén” ezimű remek költeményét adta elő. A szavaiét zajos tapssal honorálták előadásáért. A közben megszakított nagy figyelem s érdeklődés most Jellachich István úrné Csurgay Adél énekszáma felé fordult, aki elsőben Villanellet adta elő Éva d’ éll’ Acquntól. Már a megjelenésére is tapsviharban tört ki a közönség, amji üdvözölte a kiváló és közönségünk teljes rokonszenvében élő énekművésznőt, aki bizony csak nagyon ritkan szólaltatja meg szépséges hangját és részeket ragyogó coloraturájának színgazdagságában. Pedig hogy lessük ajkáról azokat a felhangzó tiszta trillákat, amiket ritka tudással ad elő. Az ének befejeztével az egész közönség egy tapsban tört ki, úgy kérte a művésznőt, énekeljen még egy dalt. A követelő tapsra Triegnek „Dein Bath ist wohl gut“ kezdetű bájos dalát énekelte, de ezzel sem telt be a közönség, mire „Az alvajáró* operából énekelt még nagy viruositással egy áriát, csak olyan hatással, mint az előbbi kettőt. Az énekszámokat Andaházy Anna úrhölgy kísérte zongorán. „Valami hibája van“ kedves kis egy felvonásos vígjáték követ késett ezutn, Vágó Béla, a pécsi nemzeti színház közkedvelt színészének rendezésével Mind a négy szereplő meglepő könnyedséggel és otthoniasan mozgott a pódiumon. Média Csierer Marianne és Hakach Lajos kiváló dicséretet érdemelnek. Kedves, fürge kis szobaozteus volt Czierer Marianne. Annyi természetességgel és otthoniasan játszotta meg a „szájasodó” szobaleányt, mintha csak színpadra termett volna. Haksch Lajos, a rég pihenő műkedvelő művész teljes elemében volt. Csak úgy duzzadótt a komikumtól. Már megjelenése is nagy hatást keltett. Horváth Margit, Cseczil és Dedlera Dénes André szerepében szintén pompásan játszottak. Különben is meglátszott az előadáson az ugyar rendezés gördülékenyen, összevágóan ment a kis darab A minden részletében sikerült hangverseny pontban hét órakor ért véget. — Közgyűlések« AMagyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Egyleteinek pécsi kerülete vasárnap délután tartotta meg évi rendes közgyűlését Pálfy Gyula elnöklésével Az elnöki megnyitó után Steinberger Jenő adta elő terjedelmes pénztári jelentését, mely érdekes adatokat tartalmazott. E szerint ezen humánus egyesület pécsi kerületének az elmúlt évben 5446 korona 50 fillér volt a bevitele, melyből segélyezésekre 5266 kor. 66 fillért fordított Ebből egupcta betegek segélyezésére 1223 kor. 42 fillért fordítottak, egy elhalt tag után pedig hozzátartozóinak 100 korona temetkezési segély fizettetett ki. Az egyletnek külön rokkant alapja van, amelyből Pécsett 2 munkára képtelen rokkant az elmúlt évben 1104 korona segélyt kapott. A munka nélkül lévők is kapnak segélyt, erre 22 nek volt igénye, akik összesen 417 kor. 60 fill. segélyt kaptak. A tagok létszáma a kerületben 88 volt. Pénztáros jelentése beszámol arról is, hogy igen üdvös mozgalmat indítottak meg a nyomdászok pár hóval ezelőtt. Tüdővészen betegeik istápolására a főváros közelében danatóriumot akarnak építeni, melynek költségeit önkéntes adakozások útján szándékoznak beszerezni. Eddigelé csak saját kis társadalmukban kezdették meg a gyűjtést, illetve adakozásokat, azonban nemes törekvésük figyelmet érdemel a társadalom minden rétegében is, mert hiszen tüdővészes betegeiknek egy helyen szándékolt gyógykezelésével a tüdővész terjedését gátolva, a közjó, közegészség előmozdítására törekednek. A sanatorium mozgalom tavaly novemberben indult meg s két hónap alatt mulatságok rendezésével és adakozásokkal 13- kor 60 fillért gyűjtöttek össze törekvő nyomdászaink. Pénztáros jelentése után az új tisztikart választották meg a következőképen: Elnök lett: Pálfy Gyula. Alelnök : Majorovits János. Pénztáros: Steisberger Jenő Ellenőr: Tévai István. Jegyző: Pollák Ignácz. Választmányi tagok lettek: Berger Oszkár, Bodensteiger József, Frank Bála, Gadó József, Gronz Sndor, Kovatsek József, Safcsák Rezső, Wolf Dezső. Póttagok : Feuereisen Arnold, Fridrich Ede. — A Könyvnyomdászok Szakegyesülete is tegnap déluán tanotta közgyűlését Steinberger Jenő elnöklete alatt. Ezen szakegyesületnek egyik főczélját többek között a nyomdászok könyvtárának fentartása és gyaraplása is képezi, mely könyvtár jelenleg 700 kötet szépirodalmi és tudományos műből áll. Itt Pollák Ignácz számolt be a múlt év pénztári viszonyairól, azután pedig megejteték a tisztuldást. Elnök lett: Safcsák Rezső. Alelnök: Técsi István. Pénztáros: Pollák Ignácz. Ellenőjegyző: Wolf Dezső. Könyvtárosok: Kaufmann Mátyás és Krausz Adolf. Választmányi tagok lettek : Brger Oszkár, Frank Béla, Bodensteiner József, Grécsi István, Grosz Sándor, Gudricza István, Horváth György, Pálfy Gyula, Steinberger J nő. — Mindkét gyűlés tömegesen volt látogatva és az uj tisztikar lelkes éltetésével ért véget. — „Sükösd és Vidékének Társasköre 11 márczius hó 16 án d. u. 6 órakor a bükösdi nagyvendéglő helyiségeiben a magyar szabadságharca nagy eseményeinek emlékére hazafias ünnepséget rendez. Az ünnepséget társas vacsora követi. Egy teríték ára 2 korona 50 fillér. — A pécsváradi 48-as polgárság márczius hó 15 én az „Arany ló” vendéglő helyiségeiben énekkel, szavalattal, ünnepi beszéddel és társasvacsorával egybekötött hazafias estélyt rendez. Belépti dij személyenként 1 K, melyben a társasvacsora is benfoglaltatik. Az ünnepi beszédet a rendezőség felkérésére Egry Dezső országgyűlési képviselő fogja megtartani. Kezdete este 7 és fél órakor. A „Báró Hirsch RRGK egyesület pécsi fiókjának végrehajtó bizottsága a f. hó 9 én tartott ülésén elhatározta, hogy a minap rendezett tánczmulatság jövedelméből 52 80 ház szegény tagjainak iskolába járó gyermekeinek felruházására fog fordítani. Azon Hirsch egyleti tagok, kik erre igényt tartanak, az egyesület fiókirodájában (Imre u ) mielőbb jelentkezzenek, hogy a ruha még a bekövetkező húsvéti ünnepek előtt kiosztható legyen. — Falusi csendélet. Nemcsak a városokban gazdálkodnak az emberiség ordasai, hanem kána a falvakon is. Minduntalan érkezik tudósítás betörésekről, lopásokról, rablásokról. Sok az elvetemült gonosztevő. Újabban Főherczeglakról írják lapunknak, hogy Alsó- Bodolyán Faddi András tanyáján 4—5 emberből álló lókötő banda az istállóba tört be s ki is vezettek egy lovat. A gazda fia észre vette a lókötőket s eléjük állott, hogy megakadályozza őket a gaztett elkövetésében, de leütötték. A dulakodásra, jajveszékelésre kirohant a ház .