Pécsi Napló, 1902. március (11. évfolyam, 50-74. szám)
1902-03-18 / 64. szám
1902. márczius 18. Pécsi Napló hasznos dolgot tartalmazott. Elfiljárósági tagok lettek: Buday Béla, ifj. Vogel János, Bottlik Imre, Borza Ignácz, Ehrenhaf Francz, ifj. Kopicz Jenne, Guidy György, Dienesz György, Himmel Ferencz Horvátits Antal, Hordát H. Antal, Breibert Fülöp, Kelemen József, Krisztián József, Holly Mihály, Hakech Károly, Romeisz György, ifj. Beneeenleitner József, Ridica Lőrincz, Sparl József, Thurn Kpoil, Csihálek Sándor, Virágh József és Schwarcz Károly. Számvevők lettek: Daseffi József, Rihmer János és Banczenleitner Lajos. —■ Ezzel a közgyűlés délben fél egy után véget ért. — Esküvő. Deutsch Aladár kereskedő vasárnap vezette oltárhoz aráját, Molnár Bianka kisasszonyt Szigetváron. — Nyugdíjazott polgármester. Sopron város közgyűlése szombaton elintézte Gebhardt József polgármesternek nyugdíjaztatása iránt beadott kérvényét. A közgyűlés 84 szavazattal 28 ellenében kimondotta a nyugdíjazást, 6720 kor. nyugdíjat állapítva meg a polgármester részére 21 évi szolgálat után. Egyúttal, mivel most Sopronnak már két nyugdíjsa polgármestere van, elhatározta, hogy a polgármester 10,000 koronát kitevő fizetését leszállítják és bizottságot küldöttek ki, hogy ezen irányban tegyen javaslatot. — Kegyetlen vadász. A Frühweisz-völgy lakói sokat beszélnek most, mégpedig a fölháborodás hangján egy vadászról, aki a Frühweisz uton, tehát még a városi területen fényes nappal vadászatról jövet, vagy arra indulva, egyszerűen lepuffantott egy szelíd házőrző ebet, csak azért, mert az reá mozgott, különben azonban soha még senkinek nem vétett. Akik erről a dologról beszélnek és elítélik a szóban levő vadász szívtelenségét, azok arra buzdították most az eb tulajdonosnőjét, tegye meg a vadász ellen a följelentést, ami meg is történt. De marasztaló ítélet sem vigasztalhatja meg az eb ártó gazdát kedvelt házőrzője elvesztése fölött, mely házőrző az egész utcza lakóinak nyugalmát biztosította. Szóval, nagy most a felháborodás sz ahwaisz ut.ozában és őszintén hozzá kell fűznünk: joggal ! — Pusztító tűzvész Marczaliban. Már adtunk hírt Marczali nagyközségben a múlt héten pusztítót tűzvészről. Most a következő részletesebb tudósítás van előttünk : F. hó 10. és 11 ike közötti éjjel óriási szerencsétlenség volt Marczaliban. Épen éjfál volt, midőn a földmívesek által lakott városnegyedben, Szigetvári utorában tűz ütött ki . V0 óra alatt az egész nyugati utczasor zsurpos és nádas házai lángban állottak. Ezen az éjjelen iszonyú szélvihar dühöngött, a a lángnyelvek feltartóztathatlan erővel hatalmukba vették mindazt, ami csak eléghető volt. A rémes fény bevilágította az egész várost. A tűzoltók példás gyorsssággal rohantak a vész színhelyére, sőt a szomszédos községek tűzoltói is megjöttek, azonban az emberi erő mindmior gyenge az elemekkel való harczban. Oltásról szó sem lehetett, mert a nagy hőség miatt még közel sem lehetett menni, s ha az ily gyúlékony anyagból készült épület tüzet fog, ott az oltás már mit sem ér. A tűzoltók munkája csak a mentésre szorítkozott, ami sikerült is, mert a tűz tovább nem harepózhatottt, mint csak addig a házig, melynek megmentésébe a tűzoltók még belekezdhettek, pedig még maradt volna ezen a soron néhány eléghető ház. Iszonyú volt a lángban álló házsort nézni. Egyszerre IS funduson égtek a házak, az összes gazdasági épületek, takarmánynemüek, kerítések, összesen körülbelül 50 épület hamvadt el. Az emberek épen csak a legkönnyebben eltávolítható ingóságaikat menthették ki a lángok közül, de a kisebb állatok (disznók, baromfiak, úgy az összes eleség a tűz martalékává lett. Az izzó zsarátnok még reggel 7—8 órakor is rettegésben tartotta az embereket, mert attól lehetett tartani, hogy a változott irányú szél az átelleni sorra fogja a sziporkát áthajtani, tűzoltók Pataki Ignácz, — a kóthelyi tűzoltó egylet pedig Fekete Zsigmond utód, tiszttartó főparancsnokok vezetése alatt ritka szép jelét adták önfeláldozásuknak; nem egyszer bontotta el őket a lángtenger, de azért őrhelyüket nem hagyták el, s mindaddig működtek, míg a legkisebb parazsat is elnyomták. A vízhiány érezhető volt. A tűznek egy áldozata is van. Müncz Simon A karét pénztári főkönyvelő a tűzjelzésre felébredvén, saját házában valami félszer padlásra ment ral, hogy onnan nézze a tüzet. A korhadt lépcső azonban leszakadt, a magasból leesett, s eszméletlenül maradt az udvaron. Bőretörést szenvedett , a törött csontok még a tüdőt is megsértették. A tűz okát nem tudják. Valószínű, hogy gyújtogatás következménye volt. — Kidobták a korcsmából. Ez is a vasárnap éjszakájához tartozik. Márczius idusát ünnepelte meg Misángyi Géza kőmives-segéd ; a korcsmában idogált csöndesen,aztán kidobták. Pesze akkor dobták már ki, amikor nagyon duhaj módon kezdett viselkedni. Kém az a cáp aztán megindult a filozofálás. — És ittam, az igaz, mégpedig a magyar szabadság hosszú életére, de az is igaz, hogy fizettem. És mégis kidoblak. Ez nincs renden. Az én pofám is csak olyan, mint a többié! Aztán még egyre dörmögött magában. Sehogy sem tudta megfejteni a rajtélyt, hogy miért is hajították ki a korcsmából. Bortól gőzölgő fe jével most nlyot gondolt, ő kiverték, revár sül , meg beveri a korcsma ablakait. Ma is celekedte. És annyira belejöttek karjai ez ideges mozgásba, hogy még az őt rendre vasitó rendőrök fejét is be akarta verni, azokat is ablakoknak nézte. A rendőrök azonban lefülelték, mielőtt ezt megtehette volna. — Ha nós a leves. Szabolcsi Kálmán gyári munkás ma délben meglehetős jó étvágyával sietett haza Katalin uczai lakáséra. Felesége tálalt is mindjárt, de a férj úgy találta, hogy nagyon sós a leves. E miatt szemrehányést tett az asszonynak, he ez nem hallgatta el szó nélkül ura kifakadásait. Egyre hevesebb lett a vita és a vége az lett, hogy az asszony Szabolcsi fejéhez vágta a leveses tálat, úgy hogy férjén erősebb sérüléseket ejtett. A sértettet most a felesége lakásukon orvosi segélylyal hűségesen ápolja. . . A szerelmes szabólegény. Ha az ember nagyon szerelmes, az szörnyűséges baj, de még pláne, ha a rendőrség is közbelép. Hogy kibe szerelmes Miletics György szabólegény, azt nem tudni. A gitár pengetéshez nem ért, mint a középkori troubadourok, de azért szeretett volna imádottjának éjjeli zenét adni. Ciigány zenére meg nem telett, mert az igen kétséges, így egész egyszerűen a harmónikához fordult, amelyet ugyan nem maga kezelt. Az este két alak sietett végig az Apáczi utzán s az alsó sétatéren keresztül föl az Árpád utcza felé. Valami láda félét czipeltek közös erővel, s egyszer csak megálltak az egyik ház előtt, zajtalanul letették a ládát. A zár csettent, fölpattant a láda ajtaja és kiemelték belőle, ami benne volt. Látni nem lehetett, mi az, de a következő percben nehezen fújtatva hosszúra nyúlott az a valami, amikor meg összenyomták, hangokat adott. És az, aki próbálta, szépen elhelyezkedett a ládán és rákezdte: »Jojda mélyen . . .» dallamát. A szerelmes szabólegény aztán másikat parancsolt és egyre ott fészkelődött az ablak mellett, vájjon nem mozdul-e meg a függöny. Nem mozdult kizaz, hanem egyszerre csak nehéz léptek hallatszottak a Kálvária- utcza felől, egy rendőr léptei voltak azok. A nótát abba kellett hagyni. A harmónika-szerenád így közönséges csendhaboritásra degredálódott, a miért azonban a szerelmes szidólegény leszurkolhatja a kellő bírságot. — Életunt téglamunkás. Teher volt már Steiner András téglamunkásnak az élete, szabadulni óhajtott tőle. Biteg volt hosszabb ideje s úgy vélte, az orvos nem gyógyíthatja meg, tehát eldobja magától az életét. Ezzel a szándékkal tegnap délután egy beretvával megcsonkította magát. Sérülése súlyos és a kórházba szállították. Színház és művészet. — Opris Valéria mohácsi hangversenye. Opris Valéria kisaszszony hegedű művésznő f. hó 22-án—jövő szombaton a mohácsi kaszinó termében nagyszabású hangversenyt rendez. Budapestről magával hoza Braun Paula kisasszonyt, a magyar királyi zeneakadémia fiatal növendékét, ki szíves volt a zongora kíséretet elvállalni. Ezenkívül a műsor második és ötödik pontját is betölti. A műsor a következő: 1. Paganini versenymű, előadja Opris Valéria. 2 Liszt: Valse Impromtu, előadja Braut Paua 3. Tamini: a dögtrilla-szonáta, előadja Opris Valéria. 4 a) Bach: Air; b) Wieniawiii: Marinka; c) Hubay: Fonóban, előadja Opris Valéria. 5 a) Rff: La Fileuse; J.. Szandy: Caprice, előadja Braun Paula. G. Hubay : III. 0árdajalenet, előadja Opris Valéria. A hangversenyt rendező szinpártoló egyesület a belépőjegyek árát igen mérsékelten — a szinpártoló tagok számára 2 K, a nem tagok számára 2 K. 40 %-ban — állapította meg. — Vasárnapi előadások. Délután Miteccer ,Szegény Jonathan-ia került színre. Egyetlen hely sem maradt üresen. Nemcsak a karza új, de még a páholyokban is szorongott a közönség. Dicséretes, szép előadásban volt részünk. Minden túlzás nélkül merjük mondani, hogy ennél a darabnál egyetlen operettet sem játszottak jobban, szebben ebben a szezonban. Tiszayné önmagával szemben követett el nagy hibát, hogy vele alig találkoztunk a szinbadon. Nálánál kiválóbb, gradiózusabb, ötletesebb, temperamentumosabb szubret ma nincs a vidéken, de a fővárosi színpadok sem dicsekedhetnek különbbel. A közönség valósággal lázba jött és a felvonások végén szűnni nem akaró tapsokkal hatszor nyolczszor a lámpák elé tapsolták őt. Mellette kiváló sikere volt Márkus Arankának (Herrette), kinél szebb hangú énekesnőt alig hallottunk eddig színpadunkon. Mint kezdő került hozzánk s mint kész művésznő távozik el tőlünk. Tiszáiméval együtt őt is zajosan megtapsolták minden jelenésében. A többi szereplők közül kitűnőek voltak: Mezei, Kozma, Nádasi és Nagy Vilma. Este a „Piholy"-t adák szép közönség előtt. Ezutál is Pestinek és Vágónak volt kitűnő estéjük. — Deborah. Elkövetkezett a báotuzkodások hete. G. Miklósi Iona kezdte meg ma este a sort. Mosomhal szentimentális népdrámájában az üldözött zsidó leány alakja parádés szerepe volt már sok kiváló tragikának, habár maga a szerep