Pécsi Napló, 1902. július (11. évfolyam, 148-174. szám)

1902-07-01 / 148. szám

XI. évfolyam. 1902. Kedd, julius 1. 148. (3190.) szám. PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség: Munkácsy Mihály­ utcza 25. Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal (Részvénynyomda) : Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: ENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyílt tér sora 60 fillér. „Pannónia Mulató.“ • и шип nui iiiiiiiiiiMM ni 1111111111111111 in mim MiiiiiimiiiiiiiiiiiiiMimiiiiim = MA ESTE = az újonnan szerződtetett tagot­ bemutató­я ■ & TELJESEN UJ MŰSORRAL. 11721 Vasárnapi távirataink. Az angol király betegsége. London, junius 29. (Ered. távirat.) A délelőtt 9 órakor kiadott orvosi jelen­tés azt mondja: A király jól töltötte az éjt és erősebbnek érzi magát. A seb ál­tal okozott némi kellemetlenség daczára semmi sem mutatkozott, a­mi a kielégítő javulást akadályozhatná. London, június 29. (Eredeti távirat.) A királyné és leánya és a walesi herczeg nejével együtt, valamint a királyi család más tagjai is részt vettek ma a Marlboro­­ugh-kápolnában tartott istentiszteleten. A királynét, a­ki a király megbetegedése óta ma először mutatkozott nyilvánosan, a tömeg tiszteletteljesen üdvözölte. A Szent Pál-székesegyházban is ünnepies könyörgő istentisztelet volt, a­melyen a connaughti herczeg és neje, Lansdowne lord és neje és számos notabilitás vett részt a biroda­lom minden részéből.­­-­ A kvóta megállapítása. Ő Felsége a következő legfelső kéziratot bocsátotta ki : Kedves Széli! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanács­ban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei között arra az arányra nézve, melyben azok a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. t.-czikk 19., 20. és 21. §-ai (az 1867. évi deczember hó 21-én kelt ausztriai törvény 3. §-a, R. G. Bl. 146. sz.) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az idé­zett törvényc­ikk 21. §-a (az idézett tör­vény 3. §-a) alapján és az 1902. évi julius hó 1-től 1903. évi junius hó 30-ig terjedő egy év tartamára való érvénynyel akkor döntöm el, hogy a közös ügyek költségeiből a magyar korona országi 33­41"/6-ot, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pedig 6646/49*/6-ot viselnek. Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza Kelt Bécsben, 1902. június hó 26-án. Ferencz József, s. k. Széll Kálmán, s. k. Nagy tűz Fokvároson. Fokváros, jun. 29. (Eredeti táv.) A város közepén lévő nagy üzleti negyedet tűzvész elpusztította. A kárt 250.000 fontra teszik. — Kolera, Peking, június 29. (Eredeti távirat.) Itt több koleramegbetegedés fordult elő. Pétervár, június 29. (Ered. távirat.) A Novoje Vremja jelenti Vladivosztokból. Iakovban a halálozások száma az euró­paik közt csökkent. Ugyanaz a lap jelenti Port-Arthurból, hogy a kolera legutóbbi kitörése óta­ hó 23-áig 430 ember, köztük 278 európai halt meg kolerában. Az automobil-verseny győztese: Bécs, június 29. (Eredeti távirat.) A párisi bécsi automobil-versenyen első­nek érkezett Bécsbe Marcell Renault 2 óra 18 perczkor, másodiknak Zborowski 2 óra 42 perczkor, harmadiknak Farman M. 2 óra 57 perczkor, negyediknek Baras 3 óra 1 perczkor, hetediknek Forest báró, a­kinek gége megsérült és egy bizottsági gép vontatta el a czél előtt. Ezt a ver­senyzők diszkvalifiikálták. Összesen eddig (4 óra 30 perc­) 25 versenyző érkezett ide. Baleset nem történt. I^Koszits Szilárd^| Pécs, június 30. Érezzük, tudjuk mindanyian, hogy közös sorsunk a halál, mely előbb, vagy utóbb, az életkor tavaszán, vagy őszén, delén, vagy alkonyán, de egyszer tel­jes bizonyossággal elkövetkezik, hogy ma­gához szólítson mindenkit, a­ki él, mert a teremtés, a világrend örök törvénye sze­rént semmi se tart örökké; s mégis mély megilletődéssel fogadjuk a szomorú Hiob­­hirt, mely egy hozzánk közelebb álló, egy közismert, köztisztelet s közbecsülésben élt halandó gyászos elhuny­tát tudatja velünk. Vármegyei közéletünk egy régesrégi oszlopos tagja, Koszits Szilárd ügyvéd fe­jezte be ma tevékenységben példás, eré­nyekben gazdag életpályáját. A régi jó világ ama kiváló alakjai közül való a derék férfiú, a kik rendes, ke­nyérkereső hivatásuk mellett nemes buzgalommal, hazafias lelkesedéssel él­tek a közügyeknek. Baranyavármegye köztörvényhatósági bizottságának 1867. óta választott bizottsági tagja volt s csak­nem valamennyi­­szakbizottságba bevá­lasztották s ő e megtiszteltetést nem te­kintette puszta dekórumnak, hanem kö­telességekkel, munkával járó megbízatás­nak, melynek ritka lelkismeretességgel, szorgalommal és gonddal, mindenkor a legnagyobb közmegelégedéssel felelt meg. Kitűnő tehetségével, sok tudásával, erő­teljes judicziumával igen hasznos szolgá­latokat tett a vármegye közügyeinek intézése körül. A törvényhatóság élén álló vezérférfiak minden fogósabb, jelenté­kenyebb ügyben kikérték véleményét s évek hosszú során át helyes, üdvös és hasznos befolyást gyakorolt a vármegyei közéletre. Mintegy három-négy éve vonult némileg vissza a nagyobb Agilitás tervéről, ameny­­nyiben a feje fölött elhaladó kor megvi­selte erejét s úgy érezte, úgy gondolta, hogy már nem képes azzal az elevenség­gel, üdességgel és pontossággal kötelmei­nek megfelelni, melyet a közügy érdeme megkíván s ez okból a szakbizottságok­ban elfoglalt tisztjéről leköszönt. Az elis­merés újra meg újra visszahelyezte a de­rék öreget régi tisztjébe s igy halála nap­jáig megmaradt a vármegye őszinte, igaz bizalmában, melylyel csak a közélet jele­seit szokták kitüntetni. Koszits Szilárd hű gyermeke volt e vár­megyének. Itt született a mohácsi járásban, Főherczeglakon, 1827. évi május hó 5-én. Atyja uradalmi tiszt volt; anyja Skarm­­­itzki Karolina, kinek ágán a Kissfalu­­diakkal rokonságban állott a család. Középiskoláit Pécsett végezte. Innen Pestre ment s egy évig orvosnövendék volt. Ez a pálya azonban sehogy se tet­szett a jogi pálya felé hajló ifjúnak s abba is hagyta az orvosi tudományok el­sajátítását. Beiratkozott a jogra s fényes sikerrel fejezte be jogi tanulmányait. A szabadságharcz alatt nemzetőr volt s mint az akkori hivatalos közlöny hozta kinevez­­tetését, segédtiszti rangot nyert a nemzet­őrségnél. A véres napok lezajlása után köz­hivatali pályára lépett. Szolgabiró lett Dunaföldváron. Itt nősült meg, feleségül vevén 1855-ben Szohner Teréziát. Föl­tűnvén a fiatalember kiváló tehetsége, csakhamar fölkerült Budára a kanczellá­­riához, a­honnét Marczaliba helyezték. Később Sásdra, majd Mohácsra válasz­tották meg főbírónak. A nép rendkívül megszerette tapintatos, igazságos bánás­módjáért s innét van az a nagy népszerű­ség, melyben különösen a mohácsi járás­ban máig élt a kedves öreg ur. 1864-ben ügyvédi vizsgát tett s a provizórium után Mohácson ügyvédi irodát nyitott. 1871-ben Mohácsról Pécsre tette át állandó lak­helyét és irodáját, mely az időben egyike volt a legkeresettebb irodáknak. 1874-ben Batthyányi gróf uradalmi ügy­védjévé nevezte ki. A gróf özvegyének képviseletében a 80-as évek közepén meg­jelent Londonban az angol bíróság előtt, hol néhai Szilágyi Dezsővel, az ország leg­nagyobb jogászával együtt védték az öz­vegy grófné jogos érdekeit. Az egykori igazságügyminiszter nagy elismeréssel nyi­latkozott Koszits készültségéről és alapos­ságáról, mely a londoni bírák előtt is feltűnést keltett. A mohácsi Margitta-szigeti belvizek szabályozási munkálatai körül is előkelő érdemeket szerzett, a­mikor Per­­czel Miklós volt főispán kormánybiztos­sága alatt, mint titkár működött. A sajtónak mindenkor lelkes mun­kája volt. A közérdekű közügyek megvi­tatása érdekében figyelmet érdemlő czik­­keket irt. A régi időkben a­­j bécsi Figyelődnek, „Fünfkirchner Zeitungdfiák.

Next