Pécsi Napló, 1902. július (11. évfolyam, 148-174. szám)
1902-07-01 / 148. szám
g utóbb a „Pécsi Napló“-nak állandó külső dolgozó társa volt. A liberális szellemű, sok olvasottsággal, készültséggel, tudással bíró logikusan gondolkodó, tapasztalatokban gazdag tollforgató, igen jeles közleményekkel gazdagította a helyi sajtó rovatait. Legutolsó czikkeit ez év elején betegágyában irta a „Pécsi Napló“ számára. A tagosításról mondta el véleményét, mely igen sok gyakorlati igazságot s megszivlelésre méltó momentumot tartalmazott. Sokat foglalkozott az öreg ur az úrbéres birtokok rendezésével s alig volt mostanság valaki, aki e téren nálánál jártasabb lett volna. De nemcsak mint ügyvéd és a közélet munkája tűnt ki Koszits Szitár kor- és kartársai sorából; mint családapa is párját ritkította. Példás szülői szeretettel, önfeláldozó odaadással, aggódó gonddal élt családjának s nevelt a hazának derék honpolgárokat, a kik méltó fiai az érdemekben gazdag apának, a kikben a kihűlt szív régi melege, az elszállt nemes lélek szelleme tovább él. Báranyavármegye alispánja, úgy tiszteletbeli főügyésze hőn szeretett édes atyjukat, a vármegyei tsztviselő kar tagjai régi hű kartársukat veszítették el az elhunytban ; Baranyavármegye köztörvényhatósága pedig a közélet kiválóan lelkes bajnokát gyászolják, aki hazafias hévvel, szorgalommal és munkával szolgálta e vármegye közügyeit élete utolsó napjáig. . A derék férfiú közel fél évi súlyos betegség és sok szenvedés után, életének 76-ik, boldog házasságának 47-ik évében ma délelőtt fél 11 órakor kiszenvedett. Hűlt tetemét a Ferencziek utcza 23. sz. házból e hó 2-án, szerdán délután 5 órakor helyezik a budai külvárosi közsírkertbe örök nyugalomra. Elhunytát gyászolják özvegye és fiai : Koszits Szilárd m. kir. államvasuti ellenőr, Koszits Kamill, Baranyavármegye alispánja, Koszits Pál, m. kir. gazdasági intéző, Koszits Ákos dr., vármegyei tb. főügyész, leánya Koszits Rita, férjezett Stankovics Györgyné s nagyszámú rokonság. Baranyavármegye tisztviselő kara testületileg vesz részt a temetésen. Gyülekezés a vármegye központi jegyzőségében. A tisztviselőkar holnap díszes koszorút helyez a ravatalra, így dőlnek ki a százados tölgyek, a régi vármegye oszlopai. Krivány János fia — betörő. — Saját tudósítónktól. — Pécs, 1902. junius 30. Krivány János aradvármegyei gyámpénztáros hírhedt sikkasztásával nemcsak önmagát, de a családját is tönkretette. Becstelenségének árnya a megkárosított embereket csak anyagilag érintette, de saját családját kikezdte ezzel az erkölcsi pusztulás veszedelme. A sikkasztó gyermekei megbélyegzett emberek, a társadalom erkölcsi felfogása száműzi őket is a becsületes emberek sorából, az ily szerencsétlenek útjába lépten-nyomon odadobják akadályul apjuk, vagy legközelebbi hozzátartozójuk bűnét. A törvénytelen gyermekek és a bűnös emberek hozzátartozóinak sorsa egy minálunk, ha még oly távol állottak is apjuk bűnétől. Igaztalan ítélkezés és úgy vagyunk ezzel, mint Dumas fils az ő „Aubrine asszonyának elveivel“, aki felháborodva száll síkra azon igazságtalanság ellen, amelylyel a törvénytelen gyermekeket üldözik, de mikor arra kerül a sor, hogy az ő előkelő fia egy nagyon kedves, nagyon becsületes, finom lelkű, művelt, de törvénytelen leányba lesz szerelmes, a házasságba sehogy sem akar beleegyezni. Krivány János családját is mindenfelé elkerülték az, emberek, mikor nyilvánvalóvá lettek gazságai. Egy lánya és két fia van a sikkasztónak. A legidősebb közöttük László, ki a leleplezés idején 14 esztendős volt még. Az apja bűne megbélyegezte őt is és az érzékeny lelkű fiún hamarosan a melankólia jele mutatkoztak. Iskolatársai elkerülték és ahogy az utczán végighaladt összezugtak háta mögött az emberek. Tudta, hogy miért történik mindez így. Krivány László ma 18 esztendős. A fiút édesanyja sehogy se akarta házában megtűrni. Az idén már be se íratta őt az iskolába. Krivány László anyja baranya-baáni leány, az apja még ma is ott él és itt a vármegyében több rokona van. Krivány László egyik nagynénje: Takács Sarolta Izsépen helyettes posta-mestesternő s mert Krivány Lászlót anyja elűzte hazulról, nagynénjéhez jött el, de a ki úgy látszik szintén ridegen fogadta őt. Mikor Krivány László látta, hogy itt is tarthatatlan a helyzete, elkívánkozott maga is rokonától, de nem volt neki hozzávaló pénze. Így történt aztán, hogy szombaton este felé, Krivány László, míg nagynénje távol volt lakásából, feltörte az egyik szekrényt és ellopta onnan Takács Sarolta összes, mintegy 4 500 koronát érő ékszereit és egy 1000 koronáról szóló takarékpénztári betétkönyvét. Krivány László félig gyalog majd meg kocsin eljutott vasárnap reggelre Pécsre és itt a zálogházban akarta értékesíteni az ellopott ékszereket. Ez időre azonban megérkezett már Pécsre az ottani csendőrség távirati jelentése is és így Krivány Lászlót a zálogházban letartóztatták és onnan a rendőrségre kisérték. A szerencsétlen fiú sírva panaszolta el, hogy az édesapja bűnének lett áldozata, hogy apja sikkasztása tönkre tette teljesen a jövőjét. Lépten nyomon éreztette vele mindenki, hogy az apja sikkasztott. Neki ebben a sikkasztásban mindössze az a bűne, hogy ép Krivány János fia. Ő egyénileg soha rosszat el nem követett és mégis mindenki elfordult tőle! Még a legközelebbi rokonai, sőt az édesanyja is gyűlöli őt! Érezte, hogy hiába valók lesznek az ő jövendő küzdései, az előítéleteket le nem győzheti, azt a foltot, amely apja bűne révén hozzá tapadt a Krivány névhez, le nem törölheti soha. Kétségbeesése, elkeseredése, tépelődései vitték aztán őt magát is arra, hogy bűnt kövessen el. — Nekem már úgy is mindegy, mert hisz a világ szemében én már sohsem lehetek többé becsületes! Az apám bűnének és az emberek előítéletének lettem az áldozata. De nem panaszlom azt fel, mert nem én vagyok az egyetlen, akit hasonló sors ért. Krivány László minden tagadás nélkül bevallotta, hogy miért és miként követte el a betörést. A szerencsétlen fiút ma déldélután átkísérték a kir. ügyészségség fogházába. Krivány Lászlónagynénje ma távirati uton értesítette a pécsi rendőrséget, hogy nem kívánja a fiú megbüntetését és hogy az anyja küld neki most már pénzt útiköltségre. Ez a késői megbánás most már nem változtat mit se a szerencsétlen fiú helyzetén, mert a amit Krivány László elkövetett, az hihivatalból üldözendő bűncselekmény. — Érdekes, hogy ép ma hozta meg a Kúria Ítéletét, a melylyel Krivány János felebbezését elvetették és helyben hagyták a nagyváradi kir. tábla 8 évi fegyházra szóló ítéletét. Pécsi Napló 1902. julius 1. Hírrovatunk. Pécs, junius 30 — Királyi kitüntetések. Ő Felsége a Budapesten folyó évi május hóban rendezett nemzetközi kertészeti kiállítás körül szerzett érdemeik méltánylásául, megengedte, hogy dr. Matlekovits Sándor, belső titkos tanácsos, nyugalmazott államtitkárnak és Molnár István, királyi tanácsos, gyümölcsészeti és fatenyésztési miniszteri biztosnak elismerése tudtul adassék, továbbá Emich Gusztáv, udvari tanácsos, az országos kertészeti egyesület elnökének a Ferencz József rend középkeresztjéhez a csillagot, végül Ilsemann Keresztély székesfővárosi főkertész és az országos magy. kertészeti egyesület főtitkárának a koronás arany érdemkeresztet adományozta. A koronaügyész nyugalomba vonulása. Felsége, megengedte, hogy Hammersberg Jenő kir. koronaügyésznek, ideiglenes nyugalomba helyezése alkalmából, az igazságszolgáltatás terén teljesített szolgálataiért a legfelső elismerés tudtul adassék. Mint budapesti tudósítónk telegrafálja, a Budapesti Közlöny egyik legközelebbi száma közölni fogja Székely Ferencz budapesti főügyésznek koronaügyészszé történt kinevezését. — Személyi hírek. Fejérváry Imre báró dr. főispán, és Majorossy Imre kir. tanácsos polgármester vasárnap délután Budapestre utaztak, ahol ma a belügyminisztériumban az elmegyógyintézet és állami lelencsház tárgyában folytattak tárgyalásokat. Taxis József báró vezérőrnagy, a pécsi honvéd gyáludandár parancsnoka az elmúlt héten a pécsi dandár keretébe tartozó csapattesteket vizsgálta fölül Nagy-Kanizsán, Fiuméban és Kaposvárott. — Dorner Zoltán, a kaposvári törvényszék elnöke az év őszén megválik a kaposvári kir. törvényszéktől. — Hentaller Lajos orsz. képviselő lellei (somogymegyei) villájában betegen fekszik. — A Péter és Pál napi búcsú. Péter és Pál apostolok napját ünnepelte meg tegnap városunk közönsége a vidékről besereglett idegenekkel egyetemben. Az ünnepség központja a vártemplomban 9 órakor tartott nagy mise volt, amit fényes segédlettel Troll Ferencz vál. püspök mutatott be a pécsi egyházi ének és zene egyesület közreműködésével. A templom zsúfolásig telt meg a hívőkkel. A sok selymes, meg könnyű tüll és gaze-ruhás városi asszony és leány közé belevegyült a czifra, tarka-barka ruhás sokácz asszony meg leány. Élénk, szép tarka kép volt ez így együtt. Különösen a mise után, amikor az emberáradat a templomból a templom előtti sátrakhoz és a sétatérre vonult ki. Ott hullámzott a színes csoport. Csak a déli harangszó oszlatta szét. Délután meg a siklósi utczában verődtek össze nagy csoportokba. Évtizedek óta jönnek itt , össze festői népviseletben a sokaczok, földiszitve, teljes ünneplésben. Nagy kitartással és telve szenvedélylyel kólóztak tegnap is. A legények is, meg a lányok is. Estére már volt köztük néhány vőlegény meg szerelmes menyasszony. Ugyanis a Péter és Pál napja a sokaczoknál a leánynézés napja. Akkor szokta a legény a leányt magának kiszemelni, hogy aztán az ő módjuk és szokásuk szerint a szülőktől megkérje. A városi közönség csak úgy, mint mindig egész estig nézte a tánczot, mely az utczáról immár a vendéglők udvarára szorult. A publikum elcsudálkozott, hogy tudnak azok órák hosszat egy helyen ide-oda mozogni úgy, hogy a verejték csak úgy csurog le arczukon. Különösen tegnap, amikor végre ránk jött a nyári meleg. Hanem ők, ma-