Pécsi Napló, 1902. október (11. évfolyam, 224-250. szám)

1902-10-01 / 224. szám

l­ gozzék egyesült erővel, hogy ezen kérdés most már gyorsan dűlőre jus­son, Tolna vármegye kitűnő javaslatát vármegyénk tegye, teljesen magáévá, akkor van remény, hogy a legközelebb Pécsre egybehívandó országos érte­kezlet eredménynyel fog járni. Hogy immár kialakul az egész ország közvéleménye és a most újab­ban megindított mozgalom az egész érdekelt vidéket fölrázta tespedéséből és közönyéből, mutatja a Baja váro­sából kiindult mozgalomhoz való tö­meges csatlakozás. Mintnyájan sürgetik az országos értekezletet, melyen ki fog alakulni a kormányhoz és képviselő­házhoz intézendő memorandum min­den abba beillesztendő indoka, mely ezen összekötő híd létesítését sürgősen követeli. Eddigelé csatlakozásukat a következők jelentették: Kereskedelmi- és iparkamarák: a pécsi, szegedi, brassói, temesvári és fiumei keres­kedelmi- és iparkamarák. Törvény­­hatóságok és községi elöljáróságok: Pécs, Arad szab. kir. város, Békés- Gyula és Kaposvár r. t. városok, Bonyhád, Ujverbász, Cservenka,, Ke­­czel, Baja-Szent-István, Hódság, Ó-Be­cse, Czikó, Alsó-Nyék, Mórágy nagy­községek, valamint Matkovich Béla az apatini járás főszolgabírája és Perczel Béla Tolnavármegye völgységi járásá­nak főbírája. Országgyűlési képviselők: Pichler Győző dr., Boda Vilmos, Rát­­kay László, Pozsgay Miklós. Társula­tok és egyesületek: Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a nagy­­mányoki bányatársaság, a Csongrád­­városi takarékpénztár, a zombori exportgőzmalom, a szegedi kender­­fonó-gyár részvénytársaság, a Szabad­kai Kereskedelmi Egyesület, a Mező­­gazdasági Ipar Részvénytársaság (ha­meghaladó időre kíván a szomszéd­ községbe átmenni, először saját községe rendőrható­ságától kér elbocsátást, azután jelentkezik a másik község rendőrségénél. Távozását ismét jelentenie kell, valamint végül vissza­érkezését is saját községénél. A jelentke­zések beigtatásáért 40—50 képeknyi díj jár. Egész Oroszország II. Sándor czár meggyilkoltatása óta ostromállapotban van. Sajtószabadság, gyülekezési jog stb. hijján, állandó rendőri felügyelet alatt, ezer­formaság bilincsében, a denuncziá­­cziótól való folytonos félelemben, egy csepet sem csodálkozhatni az összeeskü­vések és a hatósági hatalom ellen irá­nyuló erőszakosságok gyakoriságán. Sza­badon nem nyilatkozhatik iden a nép­akarat, minél fogva egész természetesnek kell tartanom, hogy lopva, vagy erősza­kosan tör utat magának. A mi gondolko­dásunk és az orosz államhatalomé között az a lényegtelen különbség van, hogy a­míg mi elismerjük a népakaratot s csakis ezt ismerjük el kötelezőnek, szerinte népakarat nem létezik, csak a mindenható czári parancs. Ily körülmények között magától értetődik, hogy a­mit mi okszerű­nek és természetesnek vélünk, azt ők tiltott­nak s büntetendőnek minősítik. Mint az orosz viszonyokat jellemzőt fölemlítendőnek tartom az orosz házmes­teri intézményt A dvornikot (házmestert) a házigazda fizeti, de a rendőrség közege: posvár­, a szeged-csongrádi takarék­­pénztár, a dombóvári takarékpénztár r. t., a hódmező­vásárhelyi takarék­­pénztár, a bajai kereskedelmi kaszinó és a Bajai Kereskedő Ifjak Egylete. M. kir. államépitészeti hivatalok: a szegzárdi és a nagy-becskereki m. kir. államépitészeti hivatal. Csatlakozását bejelentette azonfelül: Bartal Béla cs. és kir. kamarás és Dőry József dombóvári földbirtokos. Ez csak el­enyésző kis része az érdekcsoportnak, mely kiterjed csaknem az egész országra. A Pécsett megtartandó or­szágos értekezleten bizonyára meg fognak jelenni az érdekelt vidékek összes országgyűlési képviselői is és fölismerve és méltányolva a kérdés fontosságát, a képviselőházban védel­mére fognak kelni annak a memo­randumnak, melyről meg vagyunk győződve, hogy most már védelemre se fog szorulni, mert oly impozáns megnyilatkozása lesz a pécsi értekezlet és ennek folyományaként a kormány- i­i­hoz menesztendő küldöttség az ország­­ nagyobbik fele óhajának és kívánsá­­j­gának, hogy a kormány maga se fog továbbra is elzárkózni és most már önmaga fogja törvénytervezetbe iktatni a bajai báttaszéki áthidalást. A kormány, melyet most még lekötnek a kiegyezési tárgyalások, ezeknek be­fejezése után ismét újult erővel az alkotás terére fog lépni és mivel közlekedési politikájának ma alig van sürgősebb feladata, mint ezen dunai áthidalás, a most napirenden lévő mozgalom nyitott ajtókra talál. A képviselőház megnyitása után­­ az érdekelt dunántúli és bácskai, vala­mint alföldi képviselők bizonyára sietni fognak, hogy nyélbe üssék ezt az értekezletet, melynek székhelye ter­mészetszerűleg az első­sorban érdekelt országrész legnagyobb városa, Pécs lehet csupán. Az érdekelt testvérváro­sok érdeke annyira azonos a pécsi érdekkel, hogy itt előny kivívásáról szó sem lehet. Egy óhajban kell összpontosulni az egész vidéknek, nehogy, mint bevezető sorainkban hangsúlyoztuk, az elágazó vélemé­nyek útvesztőjébe elsülyedjen a meg sem épített híd és testvéri szeretettel, az egész vidék közlekedési viszonyai­nak egészséges és czélirányos újjá­születésének érdekében kifejtendő eré­lyes actióval mihamarabb czélt fogunk érni. -L Pécsi Napló 1902. október 1. A házmesternek pontos nyilvántartást kell vezetnie a házbeliekről; az ő tudtán kívül a házba senki be nem költözködhetik, az eltávozást nála jelenteni kell, általában pedig mindenről kell tudnia, a­mi a ház­ban történik s mindenről értesítenie a rendőrséget. Mulatságos dolog az is, hogy kép­tárba, gyűjteménybe, czári palotába felöl­tővel belépni tilos. A botnak és esőernyő­nek künn hagyását még értem, azzal kárt okozhatok valamin akaratomon kívül is, de kinek vét az a szerencsétlen felöltő? A­mint értesültünk, attól félnek, hogy bombát, vagy egyéb gyilkoló szerszámot rejtegethet magánál a látogató s ezért kell felöltőjétől is megválnia. Az államhatalom félelmetességét azonban legjobban éreztük abban a moszkvai gyűjtőfogházban, a­melybe egész Oroszországból azokat a nyomorultakat szállítják, a­kiket a bíróságok Szibériába való deportálásra ítéltek. 70.000 (hetvenezer) embert hurczol­­nak évenként Szibériába, a­melynek gyilkos levegőjéből ritkán nyílik vissza­térés különösen azoknak, a­kiknek transz­­portálását a katorgával (kényszermunka) szigorítják. Ebbe a gyűjtőfogházba az orosz is csak a moszkvai kormányzó igen nehezen megszerezhető engedélyével léphet be. A mi látogatásunk idejében 400­ fegyencz várta itt szomorú sorsát. Felejthetetlen kép volt: együtt látni egy teremben 80—100 elítéltet összevasalt nehéz rabbilincsekben, a­melyeknek szün­telen vad csörgése a könyörtelenség és zsarnokság ijesztő látványát tárta elénk. Van az elítéltek között mongol, tatár, cserkesz stb. egy szóval az orosz iga alá tartozó fajok mindegyikének legalább egy példánya. Rövidre nyírt hajuk egy oldalon félig leborotválva, a szerint amint Szi­bériának egyik, vagy másik részét jelölték ki jövendőbeli tartózkodásuk helyéül. Itt gyűjtik össze a transferálásra ítélt politikai bűnösöket is. Mi egyet sem láttunk közülök, nekünk csak gyilkosokat és gyújtogatókat mutogattak. Kérdésünkre azt a feleletet nyertük, hogy véletlen foly­tán ez időszerint egyetlen politikai fogoly sincs a fogházban. Ezt a feleletet kétkedéssel fogadtuk, mert politikai fogoly mindig van és pedig nagy számmal, de jónak látták őket sze­meink elől elrejteni, a­mely igyekezetük­ről más helyen is volt alkalmunk meg­győződhetni. Így pl. amint Moszkva egy másik fogházának udvarán keresztül haladtunk, az emeleti zárkák egyikéből egy elitélt moszkvai egyetemi hallgató barátságosan Felhívás előfizetésre. Új évnegyed küszöbén állunk. Múltúnk tevékenysége felment ben­nünket attól, hogy czifra, keresett szavak­kal dicsérjük munkánk eredményeit. Tíz év fáradhatlan törekvése áll mögöttünk és ez idő alatt a közönség jóindulata mindig mellettünk állott, mert hisz mi csak vele és általa élünk. Munkánk becsületével, törekvéseink tiszta czéljaival nyertük meg közönségünk bizalmát, támogatását. És e nagy bizalomra méltóak igyekeztünk ma­radni mindig. A szabadelvűség nyílt arc­ú szószólói voltunk és kitartó hűséggel álltuk meg helyünket azon a ponton, a­hol úgy érez­tük, hogy a szellem erejével, tollunk őszinteségével, a szókimondás nyíltságá­val, az őszinteség határozott erejével szük­ség van reánk. Nem az egyesek érdekét, nem az egyes izolált klikkek czéljait véd­­tük és támogattuk önző czéllal, de min­denkor a köz érdeke lebegett előttünk, a­melyért lelkünk legjobb tulajdonságaival, legnemesebb érzéseinkkel mentünk harczba, nem a magunk anyagi hasznáért, de az eszme, a közjó fel­virágozásáért. Őszinte, lelkesült igaz katonája vol­tunk és vagyunk mi ennek a mi szűkebb kis hazánknak: Pécs városának és Baranya­­vármegyének. A küzdelemben mindenkor

Next