Pécsi Napló, 1902. november (11. évfolyam, 251-275. szám)

1902-11-21 / 267. szám

i Bélát és Krasznay Ferencz­ért, hogy kér­ ,­jenek elégtételt Fejérvárytól. Kubik bement­­ az ülésterembe és intett Fejérváry minisz-­­ ternek, hogy beszélni akar vele. Fejérváry erre izgatottan ezt válaszolta Kubiknak: — Tudom, miről van szó, nem fogok elégtételt adni! Kubik erre azt mondotta Fejérváry­­nak, hogy a dolognak mégis valamelyes formát kell adni, miért is szükséges, hogy Fejérváry nevezze meg segédeit. A szünet alatt azután Kubik és Krasznay vissza­vonultak tanácskozni Fejérváryval. Fejér­váry báró Nessi segédeinek, Kubiknak és Krasznaynak kijelentette, hogy Nessit nem akarta sérteni, mire az ügyet be­fejezettnek nyilvánították.­­ A magyar iparművészeti tár­sulat választmánya Ráth György elnök­lete alatt ülést tartott. A választmány elhatározta, hogy elkészítteti a társulat alapítójának s első elnökének, Trefort Ágostnak, volt elnökének, Lipthay Béla bárónak, Zsolnay Vilmosnak és Kelety Gusztávnak arczkép-plakettjeit. Elhatároz­ták egy nagyszabású nyilvános tárgy­sorsjátéknak rendezését s ezért kérvényt intéz a társulat a pénzügyminiszterhez, hogy ezt engedélyezze. — A pécsi szüret eredménye. A városi fogyasztási hivatalnál már az ösz­­szes bortermelők kötelességszerüen beje­lentették a szüretelés eredményét és igy megtudjuk, hogy míg az 1901. évben az összeredmény 16.000 hectolitert ért el, 1902-ben a kedvezőtlen viszonyok daczára is már 18 000 hectoliter bort szüreteltek a pécsi szőlősgazdák, de még ezt az eredményt se tartjuk kielégítőnek, mert a pécsi szőlő­hegyen, mely nagyjában már rekonstruálva van, kedvező szüret esetén 40.000 hecto­­literen fölül kellene szüretelni, mikor egy szőlősgazda van, Jankovics Hugó, aki egymaga 2500 hectoliter bort szüretelt. Utána jön Teleki Zsigmond 657 hecto­­literrel, Engel József fia 821, Erreth Já­nos 278, Rein­feld Imre 255, Präger János 240, Sillay Béla 203, Ludwigh Károly és Radocsay Imre mindegyik 200, majd Be­­recz Károly 175, Linke L. 172, püspöki uradalom 160, I. Engel Adolf 148, Follért Ferencz 147, Vicze György 146, Nagy Gadó József 138, Ratkovics Károly 130, Krisztián György 123, Mazaly József 120, Ritter József 118, Kovácsics Antal 116, Ors Gáspár 115, Szeifritz István 112, Sipőcz Istvánná 110, Igalics Radivoj 105 és Oblath Adolf 103 hectoliterrel. Jelen­tékeny közgazdasági tényezőnek a pécsi szüret, különösen mikor a bornak se meg­felelő ára, se kereslete nincsen, sajnos még nem tekinthető, mert pénzben kife­jezve a szüret eredménye alig becsülhető többre 600 000 koronánál és mi az a ten­ger sima tükréhez képest, mikor a bor­termeléssel alig foglalkozó Nagyváradon is ezen évben 9766 hectoliter must ter­mett. Jelentékenyebb volt ezen évben is a pécsi szőlő értékesítése, mely évről­­évre emelked­ő, de szőlősgazdáinknak a szőlőkivitel érdekében történendő szövet­kezése esetén annál inkább fokozható lenne, mert a pécsi muskotály-szőlőnek konkurrencziája alig van és azt tényleg a fejedelmi asztalokon is szívesen látják. — A pécsi ev. ref. lelkészi állás betöltése. A pécsi ev. ref. egyház tanácsa alig bocsátotta ki értesítését a pécsi lel­készi állás betöltése tárgyában, a hívek között nagy élénkséget keltett az ügy. Arról van ugyanis szó, hogy választás, vagy meghívás útján töltsék-e be az állást. A­mint a lelkes közhangulatból kivehető, Nyáry Pált kívánják meghívni, a­ki az ev. ref. egyháznak minden tekintetben dísze, büszkesége. Mint helyettes lelkész fungált itt a fiatal pap s kiváló egyéni tulajdonai­val, finomságával, kedvességével, tehet­ségével, tudásával, hazafias érzületével és­­ szellemével ideérkezésének első heteiben­­ megnyerte a híveket. Mindannyian élénken­­ emlékezünk Nyáry Pál alakjára, kellemes­­ orgánumára, szívhez szóló, szép szavaira, amikor a Majláth-téren fölállított tribünön a Kossuth-ünnep alkalmával közreműkö­dött. Rendkívül rokonszenvesen, nagy tet­széssel fogadta a közönség. A pécsi ev. ref. egyház hívei ragaszkodnak Nyáry Pál nevéhez s biztosra vehető, hogy őt hívják meg a lelkészi állásra. A meghíváshoz szükséges, hogy a jogosult választóknak legalább kétharmada egy jelöltben álla­podjék meg. Kívánatos tehát, hogy a hívek írásban fejezzék ki: kit akarnak meg­hívni az állásra s kell, hogy e nyilatko­zatokat zárt borítékban Varga Nagy István, egyházközségi főgondnokhoz (Pécs, Indó­­ház-utcza) minél előbb, de legkésőbb de­­czember hó­t-ikéig eljuttassák. — Adományok a népkonyhára,­­ Grosz Antal üszögi földbirtokos 100—100­­ koronát juttatott hozzánk a jótékony nőegylet által föntartott népkonyha és az izraelita népiskola mellett föntartott táp­intézet részére. Mindkét összeget rendel­tetési helyére juttatjuk. — A népkonyha javára Perczel Béláné 100 koronát ado­mányozott, amely adományokért a nőegy­let választmánya ezennel köszönetet mond. — Mérnöki kamara. A mérnöki czimmel napról-napra több visszaélés tör­ténik. Soha mérnöki szakiskolát nem látott emberek is használják ezt a czimet, természetesen nem önámításból, hanem, hogy másokat ámítsanak s olyan mun­kákra kapjanak megbízásokat, amelyeket tulajdonképpen csak diplomás mérnökök végezhetnének. Építkezést, földmérést, ta­gosítást derűre borúra intéznek, vezetnek s a czímmel való visszaélés csak akkor derül ki, ha egy egy jól sikerült ügylet a büntető törvényszék elé kerül. Buda­pesten aránylag kevesebb a mérnöki czim­mel való szélhámoskodás, de annál töme­gesebben fordul elő a vidéken. A mérnö­kök több ízben sürgették már a baj orvoslását s most kamarai szervezet léte­sítésével akarják a többek között a mér­nöki czim használatát is rendszabályozni. A szervezkedési akcziót már megindí­tották s eziránt aláírási iveket köröznek. — Adomány templomépitésre. Normann Gusztáv gróf a pécsi egyház­megyéhez tartozó Petrijevee község tem­­lomának kibővítésére 12.000 koronát ado­mányozott. — A magyar bánya- és kohó­vállalatok egyesületének választmánya Chorin Ferencz dr. elnöklete mellett tar­tott ülésén elhatározta, hogy az egyesület a városok vízvezetékének építése érdeké­ben a belügyminiszterhez, továbbá a vicinális vasutak építése, illetve a helyi érdekű vasúti törvény megvalósítása iránt a kereskedelmi miniszterhez és végül az arany-beváltás körül előforduló vissza­élések meggátlása végett a pénzügyminisz­terhez felterjesztést intéz. Az ülésen a fővárosi vámtarifa ügyében a budapesti kereskedelmi s iparkamarában tartott ér­tekezleten az egyesület képviseletében ki-­ küldött Déry Károly és Lázár Pál jelen­tést tettek eljárásukról, amelyet tudomásul véve, elhatározta a választmány, hogy az egyesület tovább is erélyesen tiltakozik a méltánytalan tarifaemelés ellen. Ugyancsak a kamarában tartandó kiviteli értekezletre az egyesület Déry Károly, Veith Béla és Lázár Pál igazgatókat küldte ki. Elhatá­rozta ezután a választmány, hogy az újévkor a Selmeczbányáról a fővárosba átteendő „Bányászati és Kohászati Lapok“ ez időtől kezdve az egyesületnek hivatalos lapja leend, amelynek közgazdasági részét Fodor Ferencz, az egyesület titkára fogja szerkeszteni. Végül tudomásul vették, hogy a végrehajtó bizottság hétfőn tartott ülésén a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíj­intézetének 300 korona segélyt s­zava­­zott meg. — A „Pécsi Tanító-Egylet“ vá­lasztmányi ülése. Az állami tanítók fizetési tervezete, mely a lapok útján a tanítóság tudomására jutott, nemcsak az állami tanítók, de a haza összes tanítói­nak körében a legkeserűbb csalódás érze­tét keltette föl. Az állami tanítók sérel­mük orvoslására e hé­t én Budapesten, mintegy 1500-an jöttek össze s egy érte­lemmel, egy akarattal tiltakoztak a fizetési tervezet ellen. A fővárosi tanítók e hó 16-án a „Magyar Tanítók Otthoná“­­ban tartott gyűlésük alkalmával, hozzá­járultak az állami tanítók mozgalmához. A „Pécsi Tanító Egylet“ választmánya is méltányosnak tartotta, hogy ezzel az ügy­gyel foglalkozzék s e hó 19 én a belvárosi fiúiskola irodájában ülést tartott, amelyen a választmányi tagok csaknem teljes számmal megjelentek. Mihálovics Antal egyesületi elnök megemlékezett megnyitó beszédében az állami tanítók sérelméről s azt részletesen ecsetelte, nyilatkozatra kéri fel a választmányt, hogy ezen ügy­ben minő álláspontot foglaljanak. Schmidt Boldizsár népisk. igazgató szép és tartal­mas beszédben említést tett a taní­tóság jobb javadalmazása ügyében ki­fejtett évtizedes küzdelméről, a választ­mány elé azzal az indítványnyal lépett: „Mondja ki a választmány, hogy az állami tanítókkal kapcsolatban rendeztessék a községi és felekezeti tanítók fizetése is és ennek keresztülvitele iránt felhivatik a Tanítók Országos Bizottsága, hogy ezen ügyben még a folyó évben hívjon össze egyetemes tanítógyűlést.“ Schneider István felügyelő-igazgató ezt az indítványt két részre kívánja osztani, mivel az idő rö­vidsége miatt egyetemes tanítógyűlés össze­hívását nem tartja kivihetőnek, de külön­ben is más elbírálás alá esik az állami és más a községi és a felekezeti tanítók fizetésének rendezése, indítványozza: 1. Jelentse ki a választmány az állami taní­tók országos egyesületének, hogy a terve­zett fizetésrendezést méltányta­lannak és sérelmesnek tartja s hozzájárul az állami tanítók e hó 9-én tartott gyűlésük alkal­mával elfogadott propozíc­iój­ukhöz. 2. Mondja ki a választmány, hogy a községi és felekezeti tanu­tók fizetésének rendezése­­ épp oly, vagy tán még kívánatosabb,­­ mint az állami tanítóké, ez okból felhívandó az országos bizottság, miként hasson oda, hogy e tárgyban a jövő évben egyetemes tanitógyűlést hívjon egybe. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott és e hó végén tartandó rendkívüli közgyűlés tárgysoro­zatába felvétetik. — Szűnik a typhus. A vármegye egyes községeiben szórványosan mutatko­zott typhus, mely a múlt hónap második felében emelkedőben volt, de járvány­­szerűen sehol se lépett föl, a folyó hó első felében erősen redukálódott. A ható­ság intézkedett, hogy a Pécs város szom­szédságában lévő községekből, a­hol csak egyetlenegy typicus eset fordult elő, élelmi­szereket ne hozzanak be a pécsi piac­ra. Ez most már tárgytalanná válik, a­meny­nyiben a legtöbb községben megszűnt a betegség. — Tolvajlás az utczán. Ma dél­után a szigeti országúton egy suhancz odalopódzott egy hölgy mellé, aki egy fiatal emberrel ment, és a hosszú lánczon lelógó óráját le akarta csípni. A fiatal­­­ember észre vette, megragadta a suhan­­y czot a nyakánál s egymásután vagy 5 — 6 pofonnal fölszentelte az arczát, amely va- Pécsi Napló 1902. november 21.

Next