Pécsi Napló, 1902. november (11. évfolyam, 251-275. szám)

1902-11-13 / 260. szám

4 gát (Élénk helyeslés.) Kéri a válaszát tu­domásul venni. (Elénk helyeslés) Barta és a ház a választ tudomá­sul vette. Az indemnitást holnap folytatják. Kisiklott tehervonat. — Nyolcz vasúti kocsi összezúzva. — (Kiküldött tudósítónktól.) A vasúti szerencsétlenségek száma az éjszaka egygyel szaporodott. Az Üszög állomás közelében a 49-es számú teher­vonat kisiklott. Nem nagyszabású a sze­rencsétlenség, emberben nem esett kár, csak az üres teherkocsikban, amelyek a vonatkisiklás folytán alaposan megrongá­lódtak. Csak a véletlennek köszönhető, hogy nagyobb baj nem történt. Ha személy­­vonattal esik meg ilyesmi, bizonyára óriási méretű volna a szerencsétlenség, mert akkor emberáldozatot is kíván, ami a katasztrófák borzalmasságaiban a leg­ridegebb, a legmegdöbbentőbb. Hiszen bárhol történjék is vasúti szerencsétlen­ség, az első kérdésünk, vájjon emberben esett-e kár? Ettől félünk a legjobban. Ez hat ránk a legintenzívebben. Azt a vasúti katasztrófát tartjuk igazinak, amelyiknél vér is ömlött, amelyikről egész csomó béna ember beszélhet. Az iránt érdeklő­dünk, a másik fölött egyszerűen napi­rendre térünk. Ez nem izgatja a fantáziát, csak egyszerű újdonságszámba megy. Ez pedig nem oly lényeges, pénzzel meg le­het javíttatni, lehet új kocsikat csináltatni, de emberéletet visszaadni, vagy testrésze­szeket pótolni többé nem lehet. Az ily kis kaliberűt úgyszólván meg nem történtté lehet tenni. Ilyen egyszerű vasúti szerencsétlen­séggé degradálódik az a múlt éjszakai vonatkisiklás, amelynél elég tetemes anyagi kár keletkezett. A 49. számú tehervonat 9 óra tájban lassú zakatolással robogott ki az üszögi pályaudvarról. A vonatvezető és a gépész mindent rendbe hozott, nem volt semmi rendellenesség. ,Alig haladt a vonat az állomáson túl, Ata felé a bejárati váltótól mintegy 500 méternyire, amikor a gépészt és a vonatvezetőt erős zökkenés riasztotta föl. A gépész rögtön a fékhez nyúlt, hogy a vonatot megállítsa, de már késő volt. A bekövetkezett baj megtörtént, a vonatot hirtelen nem lehetett megállítani. A vonat — a tehervonatoknál szokásos — legna­gyobb sebességgel haladt és így egy pil­lanat alatt nem lehet megállítani. A zök­kenés egymást követte tizenegyszer. A gépész tudta mindjárt, hogy valami a sínekre került, ez okozza a zökkenést, a rázkódást. De amint a mozdony és az első kocsi áthaladt azon a helyen, már azt hitte nem történik nagyobb baj. Hi­szen, ha olyan került volna a pályára, ami vonatkisiklást eredményezne, úgy az már megtörtént volna a mozdonynál, vagy az első kocsinál. Hanem csalódott. Egyszerre óriási robaj hallatszott és abban a pilla­natban az egész vonat megrándult, úgy, hogy azt a mozdonyon levők is érezték. Az ellengőz végtére megállította a vonatot és most a személyzet rémülve ugrott le, megtudni, mi baj történt, és mi okozta azt. Egymásra torlódott, szilánkokká tört üres kocsikat láttak, semmi egyebet. De elég volt ennyi, ép­pen elegendő, hogy a forgalom fenn­akadjon. Nyomban értesítették az üszögi ál­lomásfőnököt, aki táviratilag közölte a pécsi forgalmi főnökséggel a katasztrófát. Itt hamar előállították a segély­vonatot és Szommer Gyula főmérnök és Lengyel Géza mérnökkel 20 műhelymunkás ment a még az éjjel a szerencsétlenség szín­helyére. Ez alatt már künn is hozzáláttak a munkához. Elsőbben a baj okát keres­ték. Nem volt nehéz megtalálni. Egy szét­­szakgatott tehén megmagyarázott mindent. Egy gazdátlanul csatangoló hatalmas tehén került a mozdony elé, amely kisebb zök­kenéssel keresztül haladt rajta, épp úgy az utána jövő 11 megterhelt kocsi. Ezeket nagy súlyuknál fogva nem dobhatta ki, de a 12-ik kocsit már, amely üres volt, kiugratta. Ez aztán maga után rántotta a hozzá kapcsolt 7 üres kocsit. Az össze­torlódás folytán 3 kocsi fás része szilánkká tört, 5 meg erősebben megsérült. Több kocsi rugója részben letörött, részben meg­hajlott. Az összeroncsolt kocsik egymáson hevertek. Amint féltíz tájban megérkezett a Pécsről kiküldött segélyvonat, megkezdő­dött a lázas munka, hogy a roncsokat, a katasztrófa jeleit eltakarítsák. Egész éjjel folyt a munka fáklya világítás mellett. Bármily erővel dolgoztak is, mégis csak ma délelőttre tudták a pályát megtisztí­tani.. A forgalom addig szünetelt azon a helyen. Az éjjel közlekedő vonatoknál át kell szállni, csak úgy utazhattak tovább utasok. Még az éj folyamán megindult a vizsgálat, nem terhel- e valakit mulasztás ? Az eddigi vizsgálat megállapította, hogy a baj csupán véletlenségből származik. A szabályzatokat mind betartották, mind a vonat elindításánál, mind azon túl, amikor a vonat már elhagyta a pálya­udvart. Az összes kár minimum 10—12 ezer korona. Hogy kié volt az a tehén, amely a pályára került s a bajt okozta, még nem sikerült megtudni. Pécsi Napló 1902. november 13. Hírrovatunk. Pécs, november 12. — Kitüntetések. Ő Felsége Szöcs József Vízakna város nyugalmazott polgár­­mesterének és Csiffáry Imre Nemes-Pann község birájának, sok évi buzgó szolgá­lataik elismeréséül, előbbinek a koronás arany, utóbbinak a koronás ezüst érdem­keresztet adományozta. — Hivatalvizsgálat. Fej­érv­áry Imre báró dr. főispán ma a pécsváradi járás főszolgabírói hivatalában vizsgálatot tartott. Vele volt Perczel Aurél dr. fő­­ispáni titkár. — A Dunántúli Közművelődési Egyesület Pallavícini Ede őrgróf titkos tanácsos elnöklete alatt november 2- án, szerdán délután 4 órakor tartja meg ez évi közgyűlését a váczi­ utczai új város­háza tanácstermében. A közgyűlés napi­rendjének egyik pontját képezi Rákosi Jenőnek a D. K. E. másodelnökének elő­adása, melyet „Az egy gyermekrendszer a Dunántúl czimen tartani fog. — Előlépett törvényszéki bírák. Ő Felsége Küttel Samu dr. temesvári törvényszéki bírót a temesvári Ítélőtáblá­hoz bíróvá kinevezte, Fövenyessy Lajos budapesti és Kulin Imre zilahi törvény­­széki bírónak, ez utóbb nevezettnek saját kérelmére eddigi minőségében az erzsébet­városi törvényszékhez leendő egyidejű áthelyezése mellett, az itélőtáblai-bírói czímet és jelleget adományozta. — Új nagy politikai napilap. Mint értesülünk, Budapesten, ahol több már a napilap, mint Londonban és Páris­­ban, még ez évben új nagyszabású napi­lap indul meg „Magyar Lloyd“ elnevezés­sel, mely a közgazdasági érdekeket fogja képviselni. A lap élén Sándor Pál orsz. képviselő és mint felelős szerkesztő Ne­­ményi Ambrus állanak. A szerkesztőséget most szervezik. — Szigetvár nagyközség és Ko­boz István. Szigetvárról írja tudósítónk : Szigetvár nagyközség képviselő-testülete Roboz István kir. tanácsos, a „Somogy“ czímű lap szerkesztője és a „Pécsi Napló“ munkatársának a Zrínyi-szobor létesítése érdekében a sajtó útján kifejtett hazafias tevékenységéért köszönetet szavazott; a neki megküldött jegyzőkönyvi határozatra nevezett szerkesztő a következő szép levélben válaszolt: Kaposvár, október 23. 1902. Tekintetes városi elöljáróság! Szives és hálás köszönettel vettem megemlékező soraikat s a város érdemes képviselő-testületének határozatát, melylyel engemet kitüntetni méltóztatott azért, hogy a Zrínyi Miklós szobra iránti részvétlen­­séget tollamra vettem. Valóban részvétlenség ebben a hival­kodó korban, midőn a nemzetnek egyik legszentebb oltárára még fillérek sem jut­nak annak a dicsőnek emlékére, ki hős tettével nemcsak saját nevét, de Szigetvárt is örök emlékűvé tette a világ­történetben. Minden földi emléknél jobban fényes­­kedik az ő hősi magyar erénye, mely visszaragyog az apákra és buzdítja az utódokat nemcsak élni, de meghalni is a hazáért. Áldás és szerencse legyen Szigetvár összes lakosságán, mely annyi kegyelettel gondozza a hős emlékét s szeretetével ott viraszt a történet mellett Fogadják hálás köszönetemet nem­csak a t. képviselő testület, de mindazon tényezők, kik Szigetvárott annyi buzga­lom és hazaszeretettel szolgálják a köz­ügyeket, a magyarság ügyét. Ott, a vár­megye egyik végpontján minden erő két­szeres sulylyal bir; a szívnek minden lángja szent, mely a nemzetért lobog. Legyen áldott és termékeny a vér­ázott földnek minden göröngye. Szigetvár város kereskedelme, ipara s azon sok igyekezet, mely kultúránk előhaladásának van szentelve. A tekintetes városi hatóság pedig fogadja ismételten kifejezett hálás köszö­netemet s tartson meg továbbra is jóin­dulatában, melyet én oly nagyra becsülök. Hazafias üdvözlettel maradtam a tek. városi hatóságnak igaz tisztelője és kész szolgája: Roboz István s. k., kir. tanácsos, szerkesztő. Érdekesnek tartjuk fölemlíteni, hogy Szigetvárt Csáktornya is megelőzi, mely­nek hazafias lakossága emlékszobrot állít Zrínyinek, akinek levágott fejét a Csák­tornya közelében levő Szent Ilona ká­polnában helyezték el, miután azt Zrínyi hősi halála után a török elküldötte a győri táborba. A Csáktornyai szo­borbizottság Szász Gyula fővárosi szob­rászt bízta meg az emlékmű elkészítő­ivel. Szász elkészült a mintával, mely­nek magas oszlop a főrésze. Az oszlop derekán van Zrínyinek domborművű mellképe, a csúcsán pedig Turulma­dár. Az Országos Képzőművészeti ta­nács az emlékmű mintáját legköze­lebbi ülésén fogja megbírálni. Talán most végre elérkezik annak ideje, hogy Szigetvár is szobrot emelhet Zrínyinek, de hogy az utánzata legyen a Budapesten fölállított Zrínyi-szobornak, ettől az esz­métől, melyet elsőnek mi propagáltunk, most már külömböző okoknál fogva el­tekintünk. — Eljegyzés: Búzás László dr. szolgabiró eljegyezte Mohácson Szendrey Ilonka kisasszonyt.

Next