Pécsi Napló, 1902. november (11. évfolyam, 251-275. szám)
1902-11-13 / 260. szám
4 gát (Élénk helyeslés.) Kéri a válaszát tudomásul venni. (Elénk helyeslés) Barta és a ház a választ tudomásul vette. Az indemnitást holnap folytatják. Kisiklott tehervonat. — Nyolcz vasúti kocsi összezúzva. — (Kiküldött tudósítónktól.) A vasúti szerencsétlenségek száma az éjszaka egygyel szaporodott. Az Üszög állomás közelében a 49-es számú tehervonat kisiklott. Nem nagyszabású a szerencsétlenség, emberben nem esett kár, csak az üres teherkocsikban, amelyek a vonatkisiklás folytán alaposan megrongálódtak. Csak a véletlennek köszönhető, hogy nagyobb baj nem történt. Ha személyvonattal esik meg ilyesmi, bizonyára óriási méretű volna a szerencsétlenség, mert akkor emberáldozatot is kíván, ami a katasztrófák borzalmasságaiban a legridegebb, a legmegdöbbentőbb. Hiszen bárhol történjék is vasúti szerencsétlenség, az első kérdésünk, vájjon emberben esett-e kár? Ettől félünk a legjobban. Ez hat ránk a legintenzívebben. Azt a vasúti katasztrófát tartjuk igazinak, amelyiknél vér is ömlött, amelyikről egész csomó béna ember beszélhet. Az iránt érdeklődünk, a másik fölött egyszerűen napirendre térünk. Ez nem izgatja a fantáziát, csak egyszerű újdonságszámba megy. Ez pedig nem oly lényeges, pénzzel meg lehet javíttatni, lehet új kocsikat csináltatni, de emberéletet visszaadni, vagy testrészeszeket pótolni többé nem lehet. Az ily kis kaliberűt úgyszólván meg nem történtté lehet tenni. Ilyen egyszerű vasúti szerencsétlenséggé degradálódik az a múlt éjszakai vonatkisiklás, amelynél elég tetemes anyagi kár keletkezett. A 49. számú tehervonat 9 óra tájban lassú zakatolással robogott ki az üszögi pályaudvarról. A vonatvezető és a gépész mindent rendbe hozott, nem volt semmi rendellenesség. ,Alig haladt a vonat az állomáson túl, Ata felé a bejárati váltótól mintegy 500 méternyire, amikor a gépészt és a vonatvezetőt erős zökkenés riasztotta föl. A gépész rögtön a fékhez nyúlt, hogy a vonatot megállítsa, de már késő volt. A bekövetkezett baj megtörtént, a vonatot hirtelen nem lehetett megállítani. A vonat — a tehervonatoknál szokásos — legnagyobb sebességgel haladt és így egy pillanat alatt nem lehet megállítani. A zökkenés egymást követte tizenegyszer. A gépész tudta mindjárt, hogy valami a sínekre került, ez okozza a zökkenést, a rázkódást. De amint a mozdony és az első kocsi áthaladt azon a helyen, már azt hitte nem történik nagyobb baj. Hiszen, ha olyan került volna a pályára, ami vonatkisiklást eredményezne, úgy az már megtörtént volna a mozdonynál, vagy az első kocsinál. Hanem csalódott. Egyszerre óriási robaj hallatszott és abban a pillanatban az egész vonat megrándult, úgy, hogy azt a mozdonyon levők is érezték. Az ellengőz végtére megállította a vonatot és most a személyzet rémülve ugrott le, megtudni, mi baj történt, és mi okozta azt. Egymásra torlódott, szilánkokká tört üres kocsikat láttak, semmi egyebet. De elég volt ennyi, éppen elegendő, hogy a forgalom fennakadjon. Nyomban értesítették az üszögi állomásfőnököt, aki táviratilag közölte a pécsi forgalmi főnökséggel a katasztrófát. Itt hamar előállították a segélyvonatot és Szommer Gyula főmérnök és Lengyel Géza mérnökkel 20 műhelymunkás ment a még az éjjel a szerencsétlenség színhelyére. Ez alatt már künn is hozzáláttak a munkához. Elsőbben a baj okát keresték. Nem volt nehéz megtalálni. Egy szétszakgatott tehén megmagyarázott mindent. Egy gazdátlanul csatangoló hatalmas tehén került a mozdony elé, amely kisebb zökkenéssel keresztül haladt rajta, épp úgy az utána jövő 11 megterhelt kocsi. Ezeket nagy súlyuknál fogva nem dobhatta ki, de a 12-ik kocsit már, amely üres volt, kiugratta. Ez aztán maga után rántotta a hozzá kapcsolt 7 üres kocsit. Az összetorlódás folytán 3 kocsi fás része szilánkká tört, 5 meg erősebben megsérült. Több kocsi rugója részben letörött, részben meghajlott. Az összeroncsolt kocsik egymáson hevertek. Amint féltíz tájban megérkezett a Pécsről kiküldött segélyvonat, megkezdődött a lázas munka, hogy a roncsokat, a katasztrófa jeleit eltakarítsák. Egész éjjel folyt a munka fáklya világítás mellett. Bármily erővel dolgoztak is, mégis csak ma délelőttre tudták a pályát megtisztítani.. A forgalom addig szünetelt azon a helyen. Az éjjel közlekedő vonatoknál át kell szállni, csak úgy utazhattak tovább utasok. Még az éj folyamán megindult a vizsgálat, nem terhel- e valakit mulasztás ? Az eddigi vizsgálat megállapította, hogy a baj csupán véletlenségből származik. A szabályzatokat mind betartották, mind a vonat elindításánál, mind azon túl, amikor a vonat már elhagyta a pályaudvart. Az összes kár minimum 10—12 ezer korona. Hogy kié volt az a tehén, amely a pályára került s a bajt okozta, még nem sikerült megtudni. Pécsi Napló 1902. november 13. Hírrovatunk. Pécs, november 12. — Kitüntetések. Ő Felsége Szöcs József Vízakna város nyugalmazott polgármesterének és Csiffáry Imre Nemes-Pann község birájának, sok évi buzgó szolgálataik elismeréséül, előbbinek a koronás arany, utóbbinak a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. — Hivatalvizsgálat. Fejérváry Imre báró dr. főispán ma a pécsváradi járás főszolgabírói hivatalában vizsgálatot tartott. Vele volt Perczel Aurél dr. főispáni titkár. — A Dunántúli Közművelődési Egyesület Pallavícini Ede őrgróf titkos tanácsos elnöklete alatt november 2- án, szerdán délután 4 órakor tartja meg ez évi közgyűlését a váczi utczai új városháza tanácstermében. A közgyűlés napirendjének egyik pontját képezi Rákosi Jenőnek a D. K. E. másodelnökének előadása, melyet „Az egy gyermekrendszer a Dunántúl czimen tartani fog. — Előlépett törvényszéki bírák. Ő Felsége Küttel Samu dr. temesvári törvényszéki bírót a temesvári Ítélőtáblához bíróvá kinevezte, Fövenyessy Lajos budapesti és Kulin Imre zilahi törvényszéki bírónak, ez utóbb nevezettnek saját kérelmére eddigi minőségében az erzsébetvárosi törvényszékhez leendő egyidejű áthelyezése mellett, az itélőtáblai-bírói czímet és jelleget adományozta. — Új nagy politikai napilap. Mint értesülünk, Budapesten, ahol több már a napilap, mint Londonban és Párisban, még ez évben új nagyszabású napilap indul meg „Magyar Lloyd“ elnevezéssel, mely a közgazdasági érdekeket fogja képviselni. A lap élén Sándor Pál orsz. képviselő és mint felelős szerkesztő Neményi Ambrus állanak. A szerkesztőséget most szervezik. — Szigetvár nagyközség és Koboz István. Szigetvárról írja tudósítónk : Szigetvár nagyközség képviselő-testülete Roboz István kir. tanácsos, a „Somogy“ czímű lap szerkesztője és a „Pécsi Napló“ munkatársának a Zrínyi-szobor létesítése érdekében a sajtó útján kifejtett hazafias tevékenységéért köszönetet szavazott; a neki megküldött jegyzőkönyvi határozatra nevezett szerkesztő a következő szép levélben válaszolt: Kaposvár, október 23. 1902. Tekintetes városi elöljáróság! Szives és hálás köszönettel vettem megemlékező soraikat s a város érdemes képviselő-testületének határozatát, melylyel engemet kitüntetni méltóztatott azért, hogy a Zrínyi Miklós szobra iránti részvétlenséget tollamra vettem. Valóban részvétlenség ebben a hivalkodó korban, midőn a nemzetnek egyik legszentebb oltárára még fillérek sem jutnak annak a dicsőnek emlékére, ki hős tettével nemcsak saját nevét, de Szigetvárt is örök emlékűvé tette a világtörténetben. Minden földi emléknél jobban fényeskedik az ő hősi magyar erénye, mely visszaragyog az apákra és buzdítja az utódokat nemcsak élni, de meghalni is a hazáért. Áldás és szerencse legyen Szigetvár összes lakosságán, mely annyi kegyelettel gondozza a hős emlékét s szeretetével ott viraszt a történet mellett Fogadják hálás köszönetemet nemcsak a t. képviselő testület, de mindazon tényezők, kik Szigetvárott annyi buzgalom és hazaszeretettel szolgálják a közügyeket, a magyarság ügyét. Ott, a vármegye egyik végpontján minden erő kétszeres sulylyal bir; a szívnek minden lángja szent, mely a nemzetért lobog. Legyen áldott és termékeny a vérázott földnek minden göröngye. Szigetvár város kereskedelme, ipara s azon sok igyekezet, mely kultúránk előhaladásának van szentelve. A tekintetes városi hatóság pedig fogadja ismételten kifejezett hálás köszönetemet s tartson meg továbbra is jóindulatában, melyet én oly nagyra becsülök. Hazafias üdvözlettel maradtam a tek. városi hatóságnak igaz tisztelője és kész szolgája: Roboz István s. k., kir. tanácsos, szerkesztő. Érdekesnek tartjuk fölemlíteni, hogy Szigetvárt Csáktornya is megelőzi, melynek hazafias lakossága emlékszobrot állít Zrínyinek, akinek levágott fejét a Csáktornya közelében levő Szent Ilona kápolnában helyezték el, miután azt Zrínyi hősi halála után a török elküldötte a győri táborba. A Csáktornyai szoborbizottság Szász Gyula fővárosi szobrászt bízta meg az emlékmű elkészítőivel. Szász elkészült a mintával, melynek magas oszlop a főrésze. Az oszlop derekán van Zrínyinek domborművű mellképe, a csúcsán pedig Turulmadár. Az Országos Képzőművészeti tanács az emlékmű mintáját legközelebbi ülésén fogja megbírálni. Talán most végre elérkezik annak ideje, hogy Szigetvár is szobrot emelhet Zrínyinek, de hogy az utánzata legyen a Budapesten fölállított Zrínyi-szobornak, ettől az eszmétől, melyet elsőnek mi propagáltunk, most már külömböző okoknál fogva eltekintünk. — Eljegyzés: Búzás László dr. szolgabiró eljegyezte Mohácson Szendrey Ilonka kisasszonyt.