Pécsi Napló, 1903. február (12. évfolyam, 26-48. szám)
1903-02-20 / 41. szám
1908. február 20. Pécsi Napló boszorkányok, akik még manapság is szinte leplezetlenül űzik borzalmas mesterségüket, nagyobb csapás ez országon és évenként több emberáldozatot követ el ártatlan gyermekekben és bűnös anyákban, mint a sajót ütközet. Kiterjed e munkálat a kivándorlásra is és hogy a kivándorlók közül hány jön vissza. Ez a statisztikai fölvétel természetesen ismét csak a közigazgatási tisztviselők és a falusi jegyzők munkáját szaporítja, de ezt a munkatöbletet lelkiismeretesen és örömmel kell végeznünk mindannyiónknak, mert abból, annak eredményeinek köztudatra jutásából a magyar nemzetre csak jó származhatik, mert hiszen a baj, ha egyszer tudatára jövünk, már ezzel félig orvosolva van. A meginduló munkálat ellenőrzésére még ez év közepén miniszteri kiküldöttek jelennek meg országszerte. .. A tanár urak kalkulus-notesze ellen. Érdekes tanügyi hírt olvasunk. A notesz-rendszert ki akarják pusztítani az iskolákból. Nem a rossz tanulók esküdtek össze a tanárok kalkulus-notesze ellen, hanem az okos pedagógusok maguk. Ki ne ismerné a tanárok noteszét ? Ha valaha ült és drukkolt az iskolapadban, ismernie kell ezt a zsíros táblájú kis noteszt, amely az ijedősségtől a szívbajig, minden eféle betegséget képes volt a gyermekekbe oltani. Ezt a tűzrevaló rossz szerszámot akarják végre-valahára eltörölni. Maga a tanáregyesület kéri a kultuszminiszternek néhány nappal ezelőtt átadott fölterjesztésében a notesz-rendszer megszüntetését. Azt mondják, hogy törölje el a miniszter a karácsonyi és húsvéti bizonyítványosztást és e helyett engedje meg, hogy az iskolai év közben csak egyszer, január végén adják ki az iskolai értesítőket. Ezt a kívánságát megokolja azzal, hogy minek a szentundákkal megrontani a legnagyobb ünnepeket s minek a tanulókat kétszer is kitenni a megítélésnek. Azt ajánlják továbbá, hogy tartsanak az iskolák karácsony és húsvét előtt összefoglalásokat, de ne úgy, hogy a tanár egzaminálja a tanulókat és a noteszszel kezében jegyezze drákói szigorral az osztályzatokat. A notesz egyáltalán fölösleges a tanításnál, még az összefoglaló ismétléseknél sincs helye a noteszba jegyezgető osztályozásnak. A tanáregyesület fölterjesztése az összefoglalásokból és értesítő-osztást megelőző időszakból kívánja r. noteszt száműzni. Hogy miképp állítsa hát össze a tanár az osztályzatot notesz nélkül, erre a tanáregyesület felterjesztése így felel meg : Már a karácsonyi összefoglalásoknál megfigyeli notesz nélkül, az osztály elé áll és a tanítványok élénk részvételével összefoglaló képet ad a tanévközi munkájáról. Tanár és tanítvány közt csak úgy repülnek a kérdések és feleletek. S ha egy diák nem tud felelni egy-egy kérdésre, se baj, ott a szomszédja majd megmondja az. Fő, hogy mint a zongora billentyűin, úgy tudjon a tanár játszani a kérdéseivel az ő hatvan lelket számláló osztályának tudásán. Nem kell, hogy egy tanuló tudjon annyit, mint a tanár, hanem elég, ha a 60 diák együtt tud annyit, mint a tanár. A tanár pedig művész azért, mert míg más ügyes társalgó csak egy-két emberrel tud egyszerre társalogni, a tanár egyszerre hatvan diákkal tud elbeszélgetni , amihez tudvalevőleg fölösleges a notesz. A bökkenő csak az, hogy ez a szép terv csak akkor valósítható meg és a noteszt csak akkor lehet a pokolba küldeni, ha megszűnik a zsúfoltság a középiskolai osztályokban. Azokat az. előfizetőinket, kiknek előfizetése január hóban lejárt, vagy hátralékban vannak, felkérjük, szíveskedjenek azt mielőbb megújítani, nehogy a lap küldésében fennakadás álljon be. Szitár és művészet. „Katalin“ bemutatója. Ma este, a színi idény utolsó eseménye zajlott le színházunkban. A tavalyi színi idény legnagyobb sikerű operettje, „Katalin“, mely nagystílű koncepcziójában messze maga mögött hagyja az eddig színre került magyar operetteket, került ma bemutatóra és mint mindenütt, ahol eddig színre került, nagy és fényes sikert aratott. Ez elsősorban a szerzők érdeme, akik Budapestről az előadásra fefáradtak Pécsre, hogy szemtanúi legyenek első művük egy újabb diadalának, de érdeme az előadóknak is, akik B. Ruzsinszky Ilonával a czímszerepben teljes odaadással láttak szerepeikhez, hogy győzzék azoknak zenei nehézségeit és játék szempontjából se essenek kifogás alá és végül érdeme az igazgatónak, aki mint minden komoly számba vehető újdonságnál, ezúttal se kimélte a költséget, hogy a szemnek is gyönyörűsége teljék a pazar és fényes, vidéki viszonyokat messze meghaladó kiállításban. Katalin czárnő szerelmi kalandjának lefolyását, az operette szövegkönyvét és invenciózus zenéjét már sokan méltatták. Elmondották Budapesten, és külföldön, hogy az elsőrendű munka, irodalmi becscsel bír, ami természetes, mikor azt oly finom ízlésű író, mint Bélai Izor dr., a Pesti Hírlapnak kipróbált zenereferense írta, aki eltérve az operette-szövegek sivárságától, arra törekedett, hogy ez a szöveg önállóan is megállja helyét. Emellett kezére dolgozott a zeneszerzőnek, Fejér Jenőnek, aki a leginvenciózusabb és legszerencsésebb kezű dilettáns, aki ezen művével érdemet szerzett arra, hogy teljes értékű zeneszerzőnek fogadjuk el, akitől még sok szépet várhatunk. A „Katalin“-t is elérte minden értékes szellemi alkotásnak sorsa, hogy plágiumnak mondották a szöveget is, zenét is, — és mi ezt tartjuk a bemutatott operette értékes voltának, legbiztosabb zálogának, mert ezideig rendesen csakis jó dolgokra terítették rá a plágium ezen esetben is alaptalannak bizonyult vádját. Se Béldi Izornak, se Fejér Jenőnek nincsen semmi szüksége, hogy kölcsönhöz folyamodjanak, de épen mivel a szöveg és zene nem tűr disputát, visszavertek minden vádat, mely ellenük fölhangzott. Béldi Izor dr. a magyar zsurnalisztikának egyik legképzettebb,universális látókörű tagja, aki a nemzetközi hírlapíró-szervezetben is tekintélynek örvend. Fejér Jenő pedig még húsz éves se volt, mikor már önálló kompozícziói jelentek meg, melyek föltűnést keltettek. Nem hivatásos zenész, hanem vérbeli komponista. Amikor a nemzetközi hírlapíró-szövetség a svéd fővárosban , Stockholmban tartotta gyűlését, Rákosi Jenő védőszárnyai alatt, mint az Otthon Kör tagja, a magyar hírlapírókkal ő is velünk jött Stockholmba. Édesatyja egyike a főváros legvagyonosabb gabonakereskedőinek ésugyanezen szakmára nevelte fiát is, aki azonban mindig csak a hírlapírók felé vonzódott. Láttam, mint rejt gondosan egy kincset bőröndjében és mit sem törődve az újságírók ezérbeli dolgaival, mindig csak azon volt, hogy a nemrég elhunyt szeretetreméltó Wodziczky József gróf magyarosztrák nagykövet közelébe jusson, azzal megismerkedjék és annak révén bejusson Oszkár svéd királyi színe elé. Végre kipattantotta a nagy titkot. Kompozícziót hozott magával otthonról, melyet Oszkár királynak ajánlott és végre eléne czélját; vágya teljesült, a király kegyesen fogadta a melodikus zenedarabot. Azon időtől kezdve komolyan kellett őt venni, mint komponistát és a „Katalin“ ragyogóan szép partitúrájával igazolta a hozzáfűzött várakozást. Bizonyos, hogy gáncsolóit újabb alkotással meg fogja arról győzni, hogy épenséggel nem merítette ki a „Katalin“, hanem magasabbra tör és a következő télen ismét értékes munkával lép majd a közönség elé, mely ma este úgy őt, mint a szövegkönyv íróját érdem szerint halmozta el az elismeréssel. Fejér és Béldi kiváló művének előadására színészeink nagy ambíczióval készülődtek és a mai est fényes sikere újabb babérokat szerzett Ruzsinszkynek, ki a czímszerepet játszotta. Minden egyes számát viharos taps kisérte. A hatalmas czárnő szerepére a vidéken nálánál különb énekesnőt aligha találhatnánk. Csodaszép hangja ma teljes fényében ragyogót és érvényre juttatta szerepének legaprólékosabb szépségeit. Mellette Kéldy Mariska (Germain) osztozkodott a sikerben. Elegáns, fess hadnagy volt. Szépen énekelt és valósággal hangulatot keltett szerepének komoly részleteiben ügyes játékával. Kedves volt Várady Margit (Anicza). A kar ma este rendkívül sok igyekezettel állta meg helyét és különösen az első felvonás fináléjában remekeltek. A rendkívül sikerült szép előadásért az érdem elsősorban is Virányi karmestert illeti. A közönség érdeklődését mindjárt a darab kezdete lekötötte és Káldy belépőjét már hatalmas tapssal honorálta. Hasonlatos elismeréssel tüntette ki a darab minden egyes énekszámát és a felvonások végén a szereplőkkel egyetemben zajosan a lámpák elé tapsolta a jelen volt szerzőket is. 5 Opris Valéria újabb hangver .»euj®. Opris Valéria hegedűművésznő egyre-másra kapja a meghívókat hangversenyekre. Legutóbbi eszéki hangversenyéről, melyen igen szép sikere volt, már megemlékeztünk. A „Drau“ hangversenyéről a következőkben számol be : Az eszéki hölgyek klubjának meghívására Opris Valéria kisasszony ezen klub helyiségeiben adott hangversenyt. A bájos, fiatal művésznő a megjelent helyeket nem csupán érzésten magas művészi tökfűtyen álló hegedűjátékával, hanem egyéni kedvességével is megbűvölte, mely a művésznőnek értékes segítő eszköze. Opris kisasszony Rubinstein románcát, Hubay Berceusét, majd más mesterei műveit játszotta el mindegyik számma külön-külön viharos tapsot aratott A hangverseny befejezése után a hölgyek a műélvezetért hálás köszönetet mondottak a művésznőnek és pompás virágadománynyal lepték meg. Opris kisasszonyt mélyen meghatottak az ovácziók és hazatesten köszönte meg a megtisztelő elismerés ezen bizonyítékait Külön emlékezik meg az eszéki lap a színházban tartott hangversenyről, melyre a színház műértő közönséggel szépen megtelt. „Opris kisasszonyban ritka képességekkel megáldott hegedűművésznőt ismertünk meg“ írja a nevezett lap. A hegedűből kicsalt hang nagy, telve van melegséggel, mély érzéssel, minden fáradság nélkül győzi le a technika akadályait. Játéka elragadja a hallgatót. Erős egyéniség és minden tekintetben érdekes művészi jelenség. Sikere ily körülmények között rendkívüli volt és sokszor kellett a fölhangzó lelkes tapsért köszönetet mondania. Műsorát a föl viharzó tapsra több számmal kibővítette. — A „Tapi“ szerencséje. Aligha lesz ember ebben az országban, aki nem tudná, hogy ki az a „Tapi“. Egy nagyon kedves, nagyon vidám úr, tehetséges színművész : Tapolczai Dezső, a Vígszínház tagja. Ennek az urnak a bölcsője mellett Terpszidhore társaságában ott virrasztott Fortuna istenasszony is, mert szinte ijesztő már, hogy nyargalász egyre utána a szerencse. Tapolczai Dezső nagyon szegény szülők gyermeke. Az első szerencséje az ő