Pécsi Napló, 1903. február (12. évfolyam, 26-48. szám)

1903-02-20 / 41. szám

1908. február 20. Pécsi Napló boszorkányok, akik még manapság is szinte leplezetlenül űzik borzalmas mes­terségüket, nagyobb csapás ez országon és évenként több emberáldozatot követ el ártatlan gyermekekben és bűnös anyák­ban, mint a sajót ütközet. Kiterjed e mun­kálat a kivándorlásra is és hogy a kiván­dorlók közül hány­­ jön vissza. Ez a statisz­tikai fölvétel természetesen ismét csak a közigazgatási tisztviselők és a falusi jegyzők munkáját szaporítja, de ezt a munkatöbletet lelkiismeretesen és öröm­mel kell végeznünk mindannyiónknak, mert abból, annak eredményeinek köz­tudatra jutásából a magyar nemzetre csak jó származhatik, mert hiszen a baj, ha egyszer tudatára jövünk, már ezzel félig orvosolva van. A meginduló munkálat ellenőrzésére még ez év közepén minisz­teri kiküldöttek jelennek meg országszerte. .. A tanár urak kalkulus-notesze ellen. Érdekes tanügyi hírt olvasunk. A notesz-rendszert ki akarják pusztítani az iskolákból. Nem a rossz tanulók esküd­tek össze a tanárok kalkulus-notesze ellen, hanem az okos pedagógusok maguk. Ki ne ismerné a tanárok noteszét ? Ha valaha ült és drukkolt az iskolapadban, ismernie kell ezt a zsíros táblájú kis noteszt, amely az ijedősségtől a szívbajig, minden eféle betegséget képes volt a gyermekekbe oltani. Ezt a tűzrevaló rossz szerszámot akarják végre-valahára eltörölni. Maga a tanáregyesület kéri a kultuszminiszternek néhány nappal ezelőtt átadott fölterjesz­tésében a notesz-rendszer megszüntetését. Azt mondják, hogy törölje el a miniszter a karácsonyi és húsvéti bizonyítvány­osz­­tást és e helyett engedje meg, hogy az iskolai év közben csak egyszer, január végén adják ki az iskolai értesítőket. Ezt a kívánságát megokolja azzal, hogy minek a szentundákkal megrontani a legnagyobb ünnepeket s minek a tanulókat kétszer is kitenni a megítélésnek. Azt ajánlják to­vábbá, hogy tartsanak az iskolák kará­csony és húsvét előtt összefoglalásokat, de ne úgy, hogy a tanár egzaminálja a tanulókat és a noteszszel kezében jegyezze drákói szigorral az osztályzatokat. A notesz egyáltalán fölösleges a tanításnál, még az összefoglaló ismétléseknél sincs helye a noteszba jegyezgető osztályozás­nak. A tanáregyesület fölterjesztése az összefoglalásokból és értesítő-osztást meg­előző időszakból kívánja r. noteszt szám­űzni. Hogy miképp állítsa hát össze a tanár az osztályzatot notesz nélkül, erre a tanáregyesület felterjesztése így felel meg : Már a karácsonyi összefoglalások­nál megfigyeli notesz nélkül, az osztály elé áll és a tanítványok élénk részvéte­lével összefoglaló képet ad a tanévközi munkájáról. Tanár és tanítvány közt csak úgy repülnek a kérdések és feleletek. S ha egy diák nem tud felelni egy-egy kér­désre, se baj, ott a szomszédja majd meg­mondja az. Fő, hogy mint a zongora billen­tyűin, úgy tudjon a tanár játszani a kérdé­seivel az ő hatvan lelket számláló osztályá­­nak tudásán. Nem kell, hogy egy tanuló tudjon annyit, mint a tanár, hanem elég, ha a 60 diák együtt tud annyit, mint a tanár. A tanár pedig művész azért, mert míg más ügyes társalgó csak egy-két emberrel tud egyszerre társalogni, a tanár egyszerre hatvan diákkal tud elbeszélgetni , amihez tudvalevőleg fölösleges a notesz. A bökkenő csak az, hogy ez a szép terv csak akkor valósítható meg és a noteszt csak akkor lehet a pokolba küldeni, ha megszűnik a zsúfoltság a középiskolai osztályokban. Azokat a­z. előfizetőinket, kiknek elő­fizetése január hóban lejárt, vagy hát­ralékban vannak, felkérjük, szíveskedjenek azt mielőbb megújítani, nehogy a lap kül­désében fennakadás álljon be. Szitár és művészet. „Katalin“ bemutatója. Ma este, a színi idény utolsó eseménye zajlott le színházunkban. A tavalyi színi idény legnagyobb sikerű operettje, „Kata­lin“, mely nagystílű konc­epcziójában messze maga mögött hagyja az eddig színre került magyar operetteket, került ma bemutatóra és mint mindenütt, ahol eddig színre került, nagy és fényes sikert aratott. Ez első­sorban a szerzők érdeme, akik Budapestről az előadásra fefáradtak Pécsre, hogy szemtanúi legyenek első művük egy újabb diadalának, de érdeme az előadóknak is, akik B. Ruzsinszky Ilonával a czímszerepben teljes odaadással láttak szerepeikhez, hogy győzzék azoknak zenei nehézségeit és játék szempontjából se essenek kifogás alá és végül érdeme az igazgatónak, aki mint minden komoly számba vehető újdonságnál, ezúttal se ki­mélte a költséget, hogy a szemnek is gyönyörűsége teljék a pazar és fényes, vidéki viszonyokat messze meghaladó ki­állításban. Katalin czárnő szerelmi kalandjának lefolyását, az operette szövegkönyvét és invenc­iózus zenéjét már sokan méltatták. Elmondották Budapesten, és külföldön, hogy az elsőrendű munka, irodalmi becscsel bír, ami természetes, mikor azt oly finom ízlésű író, mint Bélai Izor dr., a Pesti Hírlapnak kipróbált zenereferense írta, aki eltérve az operette-szövegek sivársá­gától, arra törekedett, hogy ez a szöveg önállóan is megállja helyét. Emellett kezére dolgozott a zeneszerzőnek, Fejér Jenőnek, aki a leginvenc­iózusabb és leg­szerencsésebb kezű dilettáns, aki ezen művével érdemet szerzett arra, hogy tel­jes értékű zeneszerzőnek fogadjuk el, aki­től még sok szépet várhatunk. A „Kata­lin“-t is elérte minden értékes szellemi alkotásnak sorsa, hogy plágiumnak mon­dották a szöveget is, zenét is, — és mi ezt tartjuk a bemutatott operette értékes voltának, legbiztosabb zálogának, mert ezideig rendesen csakis jó dolgokra terí­tették rá a plágium ezen esetben is alap­talannak bizonyult­ vádját. Se Béldi Izor­­nak, se Fejér Jenőnek nincsen semmi szüksége, hogy kölcsönhöz folyamodjanak, de épen mivel a szöveg és zene nem tűr disputát, visszavertek minden vádat, mely ellenük fölhangzott. Béldi Izor dr. a ma­gyar zsurnalisztikának egyik legképzettebb,­­universális látókörű tagja, aki a nemzet­közi hírlapíró-szervezetben is tekintélynek örvend. Fejér Jenő pedig még húsz éves se volt, mikor már önálló kompozícziói jelentek meg, melyek föltűnést keltettek. Nem hiva­tásos zenész, hanem vérbeli komponista. Amikor a nemzetközi hírlapíró-szövetség a svéd fővárosban , Stockholmban tartotta gyűlését, Rákosi Jenő védőszárnyai alatt, mint az Otthon Kör tagja, a magyar hír­lapírókkal ő is velünk jött Stockholmba. Édes­atyja egyike a főváros legvagyono­sabb gabonakereskedőinek és­­ugyanezen szakmára nevelte fiát is, aki azonban min­dig csak a hírlapírók felé vonzódott. Lát­tam, mint rejt gondosan egy kincset bőröndjében és mit sem törődve az újság­írók ezérbeli dolgaival, mindig csak azon volt, hogy a nemrég elhunyt szeretetre­méltó Wodziczky József gróf magyar­osztrák nagykövet közelébe jusson, azzal megismerkedjék és annak révén bejusson Oszkár svéd királyi színe elé. Végre ki­­pattantotta a nagy titkot. Kompozícziót hozott magával otthonról, melyet Oszkár királynak ajánlott és végre eléne czélját; vágya teljesült, a király kegyesen fogadta a melodikus zenedarabot. Azon időtől kezdve komolyan kellett őt venni, mint komponistát és a „Katalin“ ragyogóan szép partitúrájával igazolta a hozzáfűzött várakozást. Bizonyos, hogy gáncsolóit újabb alkotással meg fogja arról győzni, hogy épenséggel nem merítette ki a „Ka­talin“, hanem magasabbra tör és a követ­kező télen ismét értékes munkával lép majd a közönség elé, mely ma este úgy őt, mint a szövegkönyv íróját érdem sze­rint halmozta el az elismeréssel. Fejér és Béldi kiváló művének elő­adására színészeink nagy ambíczióval ké­szülődtek és a mai est fényes sikere újabb babérokat szerzett Ruzsinszkynek, ki a czímszerepet játszotta. Minden egyes szá­mát viharos taps kisérte. A hatalmas czárnő szerepére a vidéken nálánál különb énekesnőt aligha találhatnánk. Csodaszép hangja ma teljes fényében ragyogót és érvényre juttatta szerepének legapróléko­sabb szépségeit. Mellette Kéldy Mariska (Germain) osztozkodott a sikerben. Elegáns, fess hadnagy volt. Szépen énekelt és való­sággal hangulatot keltett szerepének ko­moly részleteiben ügyes játékával. Kedves volt Várady Margit (Anicza). A kar ma este rendkívül sok igyekezettel állta meg helyét és különösen az első felvonás finálé­jában remekeltek. A rendkívül sikerült szép előadásért az érdem első­sorban is Virányi karmestert illeti. A közönség érdeklődését mindjárt a darab kezdete lekötötte és Káldy belépőjét már hatalmas tapssal honorálta. Hason­latos elismeréssel tüntette ki a darab minden egyes énekszámát és a felvonások végén a szereplőkkel egyetemben zajosan a lámpák elé tapsolta a jelen volt szer­zőket is. 5 Opris Valéria újabb hang­ver .»euj®. Opris Valéria hegedűművésznő egyre-másra kapja a meghívókat hang­versenyekre. Legutóbbi eszéki hangverse­nyéről, melyen igen szép sikere volt, már megemlékeztünk. A „Drau“ hangversenyé­ről a következőkben számol be : Az eszéki hölgyek klubjának meghívására Opris Valéria kisasszony ezen klub helyiségeiben adott hangversenyt. A bájos, fiatal művésznő a megjelent he­lyeket nem csupán érzésten­ magas művészi tökfűtyen álló hegedűjátékával, hanem egyéni kedvességével is megbűvölte, mely a művész­nőnek értékes segítő eszköze. Opris kisasszony Rubinstein románcát, Hubay Berceus­ét, majd más mesterei műveit játszotta el mindegyik számma­ külön-külön viharos tapsot aratott A hangverseny befejezése után a hölgyek a műélvezetért hálás kö­szönetet mondottak a művésznőnek és pompás virágadom­ánynyal lepték meg. Opris kisasszonyt mélyen meghatottak az ovácziók és hazatesten kö­szönte meg a megtisztelő elismerés ezen bizo­nyítékait Külön emlékezik meg az eszéki lap a színházban tartott hangversenyről, melyre a színház műértő közönséggel szépen megtelt. „Opris kisasszonyban ritka ké­pességekkel megáldott hegedűművésznőt ismertünk meg“ írja a nevezett lap. A hegedűből kicsalt hang nagy, telve van melegséggel, mély érzéssel, minden fárad­ság nélkül győzi le a technika akadályait. Játéka elragadja a hallgatót. Erős egyé­niség és minden tekintetben érdekes mű­vészi jelenség. Sikere ily körülmények között rendkívüli volt és sokszor kellett a fölhangzó lelkes tapsért köszönetet mon­dania. Műsorát a föl viharzó tapsra több számmal kibővítette. — A „Tapi“ szerencséje. Aligha lesz ember ebben az országban, aki nem tudná, hogy ki az a „Tapi“. Egy nagyon kedves, nagyon vidám úr, tehetséges szín­művész : Tapolczai Dezső, a Vígszínház tagja. Ennek az urnak a bölcsője mellett Terpszidhore társaságában ott virrasztott Fortuna istenasszony is, mert szinte ijesztő már, hogy nyargalász egyre utána a sze­rencse. Tapolczai Dezső nagyon szegény szülők gyermeke. Az első szerencséje az ő

Next