Pécsi Napló, 1903. február (12. évfolyam, 26-48. szám)
1903-02-04 / 27. szám
6 Színház és művészet. — A zenekedvelők egyesületének hangversenye. Okos dolognak kell elismernünk, hogy a pécsi zenekedvelők egyesülete nem nyargal magas vesszőparipán és nem akar klassikusabb műsort adni, mint a mennyi klassikus zenét a közönség egy hangverseny keretében elbír. E helyett a klassikus művek, a pecsenye mellé ad jó házi kosztot is, csemegét, a zenét kedvelő, de nem művelő közönségnek is és az utóbbi az, mely a közönség szélesebb rétegeinek érdeklődését is föl tudja kelteni. Amikor hétfőn délután a Vigadó termébe léptünk, jól esett látni az ott egybegyűlt nagy és előkelő közönséget, melynek elejétől végig élvezetes hangversenyben volt része. A hangversenyt Beethoven egyik vonósnégyese nyitotta meg, melyet Oszwald Ferencz, Girardi József, ez a lelkes és fáradhatatlan zeneművelő, Hoff Richárd és Niedermayer János játszottak, kifogástalan összjátékkal, különösen a sok érzéssel játszott Andante con moto részszel érve el nagy hatást. A közönség különben mind a négy részt külön-külön is megtapsolta. Az egyesületi zenekar, mely 24 főből áll és amelyben ismét helyet foglaltak Dobrozsemszky, Girardi és Möglich kisasszonyok, ezúttal három számmal vett részt. Önállóan Garde Niels norvég zeneköltőnek hangulatos Es dur kompozíczióját játszotta, teljes sikerrel interpretálva a norvég tájt és életet festő bájos négy részből álló kompozícziót, majd két hatszólamu vegyes kart kísért discréten és nagy önmegtagadással. Az első hatszólamú vegyeskar Lammermoori Lucia operából való volt, mely régi és újabb emlékeket frissített föl. Edgart Hoffer Károly énekelte bámulatosan üde hanggal, mely végigharsogott a Vigadó táncztermén. A régiek visszaemlékezhettek a 30 év előtti nagy zenei eseményre, mikor Koffer a színházban a temesvári, itt játszó operatársulattal elénekelte az egész szerepet. Óriási volt sikere és már már fölcsapott volna akkor opera énekesnek, az akkori intendánssal már meg is egyezett és mai napig nagy vagyonra válthatta volna föl fenomenális tenorját, de meggondolta a dolgot, közöttünk maradt, lemondott dicsőségről, vagyonról és amikor ma régi tdeségében csengett fülünkbe az ő tenorja, eszünkbe jutott az a 30 év előtti színpadi kísérlet. . . Újabb időből Ferenczy László úrné éneke juttatta eszünkbe az ő igen szép színpadi sikereit, melyeket még ezelőtt két évvel aratott a mi színpadunkon, melyről lemondva a dicsőséget boldog családi élettel cserélte föl. Az ő fuvolaszerű, bársonyos, mély hangja mintha csak nyert volna erőben, amióta műkedvelőink közé állt és imponáló erővel zengte túl a Lucia áriában az orchestert, majd Wüllner esti dalában az egész kart is, melyben pedig jeles erők működtek közre. Luciában a nevezetteken kívül Taky Gyuláné, Beberics Imre, Mayer József és Taky Gyula, mind egyenkint is kitűnő erő, Wüllner klassikus szépségű dalába a nevezetteken kívül még Simon Lujzika, Deutsch Margit, Hicker Irén, Schmidt Irma, Müller Antal, és Koharits Nép, János működtek közre. Örömmel láttuk, mint sietnek egymás segítségére más egyesületek keretébe tartozó erők a közös czél, a nemesebb zene kultiválása érdekében. Az összes zeneszámokat Oszwald Ferencz vezényelte, akinek gyakorlata nagy orchesterek és vegyes karok vezénylésénél mind szebb és szebb eredményt képes fölmutatni. Bár utolsó helyen említjük, de teljes elismerésre méltóan játszotta Bródy Miklós dr. színházunk karmestere zongorán saját szerzeményű Guitarre espagnolját, Polo- naise-ét és a lelkes tapsra még egy szerzeményét. Ha eddig, mint komponistát becsülhettük és eddig hangversenyeken énekelt dalaival is méltó lett arra, hogy jeles komponisták sorában említsük, most mint saját szerzeményének méltó interpretátorát ismerhettük meg és nem késünk kijelenteni, hogy mint zongorajátszó se marad a komponista mögött és hogy miután jó időre le van kötve városunkhoz, meggyőződésünk, hogy itteni működése zenei életünkben, ahol az ilyen erők elkelnek, mélyebb nyomot is fog hagyni. A közönség az egész hangverseny minden egyes számát elhalmozta elismerésével és zenekedvelő egyesületünk újabb tanúbizonyságát adta annak, hogy a közönség legteljesebb elismerése mellett anyagi pártfogásra is érdemes, hogy még fokozottabb mértékben eleget tehessen szép hivatásának. — Opris Valéria hangversenyei. Hovatovább megismerik Opris Valéria művészetét szűkebb hazáján és a budapesti hozzáértőkön kívül is az egész országban és azután majd a külföldön ahol Opris Valéria neve a legjelesebb hegedűművésznők sorában is csakhamar jóhangzású lesz F. hó 6-án az eszéki zeneegyesület meghívására, mint azt már megírtuk, Eszéken játszik, onnét pedig Szegedre megy, ahol f. hó 8 án Krammer Teréz, a m. kir. Opera jeles művésznőjével és annak férjével, Weintraub Lipót udvari karmesterrel együttesen hangversenyez. — Ünnepnapi előadások. A „Postásfia és a húga“ bohózat szombaton a premiernél nagyobb közönséget vonzott, hétfőn este pedig a harmadik ismételésnél egészen megtelt a színház, melynek közönsége igen jól mulatott a bohóságon. Az ünnepnapok valemennyi előadása különbben szép közönséget vonzott és különösen sok idegent láthattunk az összes helyeken. — „A polgármester úr“ bemutatója. A két ünnepnapi mulatozásban kimerült közönség nem volt arra kiváncsi, mi dicsérni valót találtak Schöntan és Kadelburgnak a Vígszínházban a múlt év végén színre került „A polgármester úr“ czímű vígjátékán és így esett meg, hogy kevés premier dicsekedhetett oly kicsiny közönséggel, mint „A polgármester úr“. Vagy talán nem is a kimerültség, a bálozás után szükséges pihenés, hanem azon hír okozta a mai gyenge érdeklődést, hogy a „Polgármester úr“ nem disznóság, hanem a régi német, tehát mindig a tisztességes hang keretén belül mozgó iskolából való darab, melynél senkinek elpirulni nem kell, hanem melynél mindvégig jól lehet mulatni a szerzők ötletein, amint pl. a mai darabban is egy félszegséget, a polgármester túlzott tekintélyét, melyet saját családja körében óv meg elsősorban, rombolnak le. Régi a szerzők fiintája, melynek már sok derűs estét köszön a színházba járó közönség és ha „A polgármester urf”-ban nem is csapong oly élénken a humor, mint régebbi darabjaikban és a fordító is sokat elvett az eredeti jó kedvből, még mindig maradt elég arra a „Polgármester ur“-ban is, hogy a közönség igen jól mulasson, bár az első nevetést a mai bemutató előadáson nem a szerzők, hanem Bajtay Emma aratta ezen mondatával ! — Feleségem fivére soha se lehet. . . Csak azután következtek a slágerek és mind fokozottabb mértékben tört ki a jókedv a padsorokban helyet foglaló közönség sorában, melynek többszöri kihívást is köszönhettek a szereplők, akik vállvetett buzgalommal úgy játszottak ma, mintha a legszigorúbb kritikusok egész sora ezen előadás után bírálná el játékukat. Almássy Endre, Kardos Andor és Sajó Géza, Baltay Emma és Komlóssy Ilonka kifogástalanok voltak; Kürthy Margit elnevezte néhány jelenetét, Nagy Vilma pedig, aki Mezeiné helyett ugrott be, kevés dolgát jól végezte. Annyi bizonyos, hogy az igazgatónak nem volt ma annyi bevétele a bemutatón, amennyi jogdíjat fizetett a darabért és a többi költség megtérítéséről szó se lehetett. Pedig átlag egy estére esik vagy 500 korona. De az nem baj. Mégis akadnak, akik jó üzletnek tartják a színigazgatást még Pécsett is. Lehet, hogy egy ripacs banda részére, mely kizárólag Őrnagy úr és társaival fog kedveskedni a pécsi közönségnek, tényleg az lesz. — Két érdekes színházi est. Huzamosabb pénztári csendélet után most ismét élénkebb az élet a színházi jegypénztárnál is. Holnap, szerdán reggel már a csütörtöki és pénteki előadásra is válthatók jegyek. Két ellentétes színházi est lesz ez. A csütörtöki a nevetőké, akik a „Lumpáczius Vagabundus“ előadását fogják végignevelni, melynek három főszerepét, a susztert, asztalost és lakatost Kürthy Margit, Komlósy Ilonka és Ragányi Iza játszák ; pénteken pedig azok jutnak élvezetes estéhez, akik Csurgay Adél művészi énekének mindig készséges bámulói, aki ezúttal egy este két nagy szerepének leghatásosabb énekszámait fogja a megfelelő teljes keretben eljátszani. „Hoffmann meséidben Olimpiát, a „Traviatá“-ban pedig a leghatásosabb első felvonást. Mindkét előadásra már sok előjegyzés történt és a jegyek vásárlásával jó lesz sietni, mert bizonyosra vehető, hogy ezúttal ráírják majd a színház pénztárára: „Minden jegy elfogyott.“ — Zene-estély Siklóson. Érdekes zene-estélyt hirdet f. hó 7-ére Siklóson, — mint tudósítónk írja- Markus Aladár siklósi származású fővárosi fiatal zeneszerző. Gyenes Arankával a 9 éves fővárosi zongora virtuózzal és a jeles ifjú hegedű művészszel, Fenyő Miksával körútra készül és ez alkalommal szülővárosában is bemutatkozik. Elő fogják adni Markus Aladárnak „Hang kép“ czimü egyik legújabb zeneművét zongorán, továbbá „Édes anyám“ czimü magyar áriát hegedűn, mely szintén Markus Aladár szerzeménye. E zene-estély iránt igen élénk a siklósiak érdeklődése. Pécsi Napló 1903. február 4. Mulatságok. — Athleta-estély. Nehány év óta a pécsi athletikai élet annyira hanyatlásnak indult, hogy ilyenről most alig lehet szólani. Még hat-nyolcz év előtt volt élet, de azóta szemlátomást visszafejlődött. A társadalom érezte, tudta, látta, milyen pangás állott be s most, mikor az athletika nálunk már-már utolsó napjait élte, egyszerre megmozdult és olyan mozgalmat indított, mely hivatva van friss, életerőtől duzzadó athletikát teremteni. Maga a nagyközönség lát hozzá a munkához, ő maga ad támogatást,, hogy az athletikai egylet a sportéletet ismét felvirágoztassa és a régebbi nívóján is túl fejleszsze. Ha ez a most felkeltett érdeklődés nem csappan meg, ha ilyen mederben tovább terjeszkedik, akkor biztosak vagyunk affelől, hogy a mozgalom czélt ér. De minden nemes czél megvalósításához kettős támogatás kell: erkölcsi és anyagi. Az elsőt a közönség már néhány hét előtt megadta, az anyagit pedig kilátásba helyezte. Hitelt nyújtott, de az adóslevelet vasárnap este be is váltotta, amikor a sporttelep javára rendezett estélyen a Nemzeti Kaszinóban igen szép számban megjelent. A segélynek ez volt az első megnyilvánulása s hihetőleg nem is az utolsó. A megtartott estély igen jól sikerült, amit előre is biztosított a