Pécsi Napló, 1903. április (12. évfolyam, 74-98. szám)

1903-04-01 / 74. szám

XII. évfolyam. Szerkesztőség: Munkácsy Mihály­ utcza 25. Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal (Részvénynyomda): Boltivköz 2. Telefon 27.­­­ A­rda, 1903. április 1. 74. (3414.) szám. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Dr. Tolnai vizgyógyintézete Pécsett, (Sétatér.) N­y I­T­VA, Jelentkezők felvétetnek reggel 7-8-ig, d. u.3-5 óráig. A kongregácziókról. Pécs, márczius 31. Vészi József és Blaskovich Ferencz szabadelvűpárti képviselők erősen pole­mizálnak a külföldi kongregácziók dol­gában. Egyik a „Budapesti Naplóban“, a másik a „Hazánkban.“ A „Buda­pesti Napló“ kétségenkívül, a „Hazánk“ állítólag szabadelvű. De ez a körül­mény reám nézve mindegy. Én el akarom mondani a véleményemet ebben a fontos körkérdésben, s el is mon­dom fentartás nélkül, s a fentebb em­legetett polémiát csak kiindulópontul használom. Vészi a kongregácziók, Blaskovich a galicziai zsidók beözönlése ellen küzd, én pedig, mind a két fajtájú népván­dorlás ellen. Blaskovich abban a hitben él, hogy a kongregácziók bevándorlása abszolúte nem veszedelmes, sőt sok tekintetben üdvös, hasznos és kivánatos. Vészi ellenkező véleményen van s álláspontját Blaskovich következőleg ítéli meg. „A katholikus szerzeteknek ily meg­ítélésében a felekezeti elfogultságnak és szabadkőműves gyűlölködésnek oly fokát látom, milyet még Vésziről sem tételeztem fel.“ Lám, én nem vagyok se felekezeti ember, se szabadkőműves s én a fran­­czia kongregácziók beözönlését mégis épp oly veszélyesnek s megakadályo­zandó dolognak tartom, mint a galicziai zsidók bevándorlását. Ezt pedig a következőleg okolom meg. Idegen nemzetiségű egyéneknek, idegen állampolgároknak a nevelés és tanítás testületi gyakorlására egy nem­zeti államban engedély nem adható. — Akármilyen buzgó katholikus, akár­milyen erényes, erkölcsös és példás életű egyének, de nem magyarok! Mi pedig hazánk határai között csak nem­zeti oktatást tűrhetünk meg. Hogyha pedig a kongregácziók nem tanítanak, akkor ugyan mit mű­velnek? Semmi olyast, amire itt szük­ség volna! Az idegen kongregácziók tehát jobb, ha máshova telepednek. Igen fé­nyes, igen dicsőséges szerephez jut­hatnak például Afrikában, ahol sok a kultur­teendő. Abban is Vészi nézetéhez hajlok, hogy a szerzetesrendek túlszaporodása közgazdaságilag káros és veszedelmes. Én jártam Spanyolországban, ahol ez intézmény példátlanul túltengett. Én nagyon rokonszenvezek művelt, derék, hazafias szerzetesekkel, de ha oly rengeteg számban lennének körünk­ben, mint például Spanyolországban, akkor közéletünk vizei úgy járnának, mint a tenger vizei a túlságos sótól: ihatatlanokká válnának. A szerzetes­rendek, épp elegen vannak Magyarországon. Dicséretes, be­csületes, nemes és hazafias munkát végeznek. Becsüli is, szereti is, tiszteli is őket a magyarság. De se nem be­csülné, se nem szeretné, se nem tisz­telné őket, ha annyian volnának, hogy minden tizedik ember az országban valamelyik kongregáczió kötelékébe tar­toznék ! Spanyolország koldus azért, mivel földjének javarésze, jövedelmének rop­pant kontingense papok és barátok kezeibe foly, mert hát abban is igaza van Vészinek, hogy a szerzetesrendek túlnyomó nagy része csak fogyaszt, de — legalább anyagiakban — sem­mit sem produkál, tehát közgazdasá­gilag kárára van az államnak. Tanítórendjeink munkás, derék, hasznos és hazafias intézmények. Ha tehát szükség volna valaha ezen irány­ban szaporítani az erőket, akkor meg­levő rendjeinknek kellene nyújtanunk a terjeszkedés feltételeit, nem pedig idegen, hazátlanná vált s a nemzet­közi felekezetiség tiltott műveiben való részvétel okából saját pátriájából szám­kivetett elemet akczeptálni. Én, megvallom, épp úgy idegen­kedem a szükségtelen és áldatlan ultramontanizmus, mint a galicziai áramlás befogadásától. Jól nézne ki ez az ország, ha épp akkor, mikor a munkás, produk­tív elem Amerikába vándorol, akkor az inproduktív szerzetesrendek, meg a galicziai zsidók tömegesen bevonul­nának ! Jöjjön be olyan népség, melynek munkája érték. Fogyasztó van itt amúgy is elég, jöjjenek olyanok, kiknek tevé­kenysége révén szaporodik a közvagyon. Itt a lakosság lelki gondozása pon­tosan el van látva. Püspökségek, plé­bániák, szerzetesrendek virágoznak s hazafias, nemzeti, szent hivatást tölte­nek be. Hanem éppen elég belőlük. A sok a jóból is sok. Közrehatásuk is lénye­ges a közdologra. — Több, erősebb, intenzívebb befolyás tán nem is volna üdvös? Szóval: egészen rendén vagyunk mi itt. Papságunk, szerzetesrendeink, szóval egész egyházi berendezkedésünk megfelelő és elegendő. Az idegen kongregácziókra nincs tehát semmi szükség, sőt azoknak be­vándorlása egyenesen káros és ártal­mas volna. Távol van tőlem, hogy ezt a katholikus szempontokból imám. Jöjjenek be a Paulinusok. Tárt karokkal fogadjuk ezt az ősi magyar rendet, mely itt fogant e ma­gyar földön, azután, innen kiveszett s átszármazott a külföldre. Jojjojv vissza -fez, a­­történelmi ér­­détfiekkelbiró magyar Véna s én ün­nepelni fogom bevonulását, mint hazafi és katholikus. — De a saját hazájuk szabadsága és törvényes intézményei ellen konspiráló és ellenszegülő bará­tok és apáczák asilumává ne legyen ez az ország! A szabadság hirdetőire, a fel­világosodás előharczosaira, a modern művelődés munkásaira van itt szükség,­­ de egy keleti Spanyolországot ne csináljon senki a mi szegény magyar hazánkból! Azért hát lényegileg igaza van Vészinek a barátokat illetőleg s lénye­gileg igaza van Blaskovichnak a gali­cziai zsidókat illetőleg. Én mindkettő­jükhöz csatlakozva azt mondom: se franczia barát, se galicziai zsidó, hanem dolgos, tevékeny, szorgalmas munkás elem áradjon be hozzánk s akkor majd boldog, virágzó és irigyelt lesz szere­tett Hungáriánk ! Kaffehr Béla.­­ A vármegye közgyűlése. Ba­ranyavármegye köztörvényhatósága leg­közelebbi évnegyedes rendes közgyűlését április hó 14-én tartja. Az alispán e közgyűlésen jelenti be, hogy a belügy­miniszter a rendelkezési alap létesítésére és a nyugdíjalap följavítására megszava­zott V*—Vs, összesen 1 százalékos pótadót jóváhagyta. Igalics Radivoj vármegyei f­őpénztáros és Szebényi Simon árvaszéki kiadó nyugdíjaztatásának ügye is ez alka­lommal kerül napirendre. Rákóczy szob­rára az alispán 100 korona megszavazását

Next