Pécsi Napló, 1903. április (12. évfolyam, 74-98. szám)

1903-04-01 / 74. szám

a­ szék a pécsi vasút kiépítése érdekében. Úgy tudjuk, a legközelebbi városi közgyűlé­sen ez a közömbösség már interpelláczió alakjában is szóba fog kerülni, mert ha a város most se ragad meg minden lehető eszközt, hogy hasznára fordítsa a bátta­­széki áthidalást, akkor tényleg nem érde­mel meg más sorsot, mint a­milyen for­galmi tekintetben érte és mely lehetet­lenné teszi a város további fejlődését. — Nagyszabású betörés. Brood­­ból a Száva mellett kapjuk a távirati ér­tesítést, hogy az állomás pénztárosa ma reggel 8 órakor igen kellemetlen fölfede­zésre jutott. Tegnap 27.000 korona összeget helyeztek el a pénztárban, hogy ezen összeg­ből ma a máv­ tisztviselők fizetését kifizes­sék. És ma reggelre eddig ismeretlen tet­tes, vagy tettesek elrabolták az egész pénzkészletet, úgy, hogy a tisztviselőket kifizetni nem lehetett. Az értesített csend­őrség azonnal a legszélesebb körű nyo­mozást indította meg, különösen a Brood­­dal kapcsolatban lévő eszéki pécsi és szabadkai vonalra, épigy a bosnyák vas­útra terjesztve ki a figyelmet, nem-e arra vették útjokat a betörők, akik egyszerűen fölfeszítették a pénztárt. A tettesek isme­rősek lehettek, a vasúti szokásokkal és tudniok kellett, hogy a kifizetésekhez szükséges pénz már megérkezett, de is­merniük kellett a helyi viszonyokat is, mert őket munka közben senki meg nem zavarta. — Eltűnt ékszerek. Kotró Jenő hivatalnok siklósi­ országúti lakásából a tegnapi napon eltűnt feleségének arany­órája egy hosszú aranylánc­c­al, egy pár fülbevalója, két aranygyűrűje és egy arany melltű. Az eltűnt ékszerek ára közel 500 korona. A gyanú első­sorban is Ketrő cselédje ellen irányult, ki tegnap egész délután egyedül volt otthon gazdája la­kásán. A leány tagadta a bűnt és azt adta elő, hogy ő a délután folyamán egy ízben egy félórára el volt hazulról és ekkor ő a lakás kulcsát, a­helyett, hogy magával­­ vitte volna, a konyha nyitott ablakában­­ rejtette el. A nyomozást a rendőrség nagy erélylyel indította meg és sikerült is a tettest kézrekeríteni Fojtár Istvánné mosónő személyében, ki tegnap ugyanabban a ház­ban dolgozott. A mosóné, a mikor Kötrőék cselédje eltávozott hazulról, látta, hogy az hova rejtette el a lakás kulcsát. Alig hogy a leány kilépett a kapun Fojtárné kinyi­totta Kettő lakását és az egyik szoba szekrényének tetején egy nyitott kis do­bozban megtalálta az ékszereket. Fojtárné lakásán még tegnap a késő esti órákban tartottak házkutatást. Az ellopott ékszerek a szoba gerendázata között voltak elrejtve. Az ékszertolvaj mosónő ellen az eljárást folyamatba tették. — Eltörte a lábát. Végzetes sze­rencsétlenség érte ma Klermics István 16 éves Mariska leányát. Klermics Mariska az apjával együtt lent dolgozott tettye­­utczai lakásuk pinczéjében, miközben a keresztfán megindult egy borral telt nagy hordó, mely a leányt maga alá rántotta, úgy, hogy Klezmics Mariskának a bal lába térden alul eltörött. A veszélyesen megsérült leányt eszméletlen állapotban szállították be a kórházba. — Ellopott gyermek. Tubla József gyári munkás ezelőtt egy évvel törvénye­sen elvált feleségétől. Tublának van egy közel 5 esztendős kis leánykája, a­ki mostanáig nagyanyjánál élt, mert a bíró­ság a házasságtörésben vétkesnek kimon­dott anyától elvette a gyermeket és annak gondozását az apára bízta. Vasárnap dél­után Tubla kis leánya eltűnt. Az apja mindenfelé kerestette gyermekét a város­ban, de nyomára nem akadt. Ma reggel Tubla megtudta, hogy volt felesége szom­baton és vasárnap Pécsett tartózkodott.­­ Ez a hír megadta a kellő felvilágosítást­­ arra, hogy hova lett kis leánykája. Tubla­­ József, volt felesége Őszök Anna ellen, kinek Budapesten állandó lakása van, nyomban megtette a feljelentést a rendőr­ségnél. Az eltűnt kis Tábla Katát Újpes­ten fel is lelte a fővárosi rendőrség. Az ellopott gyermeket az anyja egyik jó ismerősénél helyezte el, de a rendőrség nyomára akadt. A gyermektolvaj ellen a bűnvádi eljárást megindították. — A vidéki városok kölcsöne. A belügyminiszter valamennyi törvényható­sági joggal felruházott város közönségé­hez rendeletet küldött, amelyben a váro­sok közönségét felhívja, hogy kölcsöneik­­ről kimutatást készítsenek s azt április 15-éig hozzá felterjeszszék. A belügy­miniszter körrendeletéhez táblázatos min­tát mellékel, amelynek rovatai szerint kell igazodnia a kimutatásnak. A táblázaton a következő rovatczimek vannak: A kölcsön felvételének ideje, lejáratának ideje, ere­deti nagysága az 1902. év végével fenn­álló tartozás korona értékben, mely czélra fordittatott, a hitelező neve, amortizácziós kölcsönöknél az annuitás százaléka, a nem amortizácziós kölcsönök után fize­tendő kamatláb s évi törlesztési részlet, a kormányhatósági leirat száma és kelte, melylyel a kölcsön engedélyeztetett, jegy­zet, ahova bejegyzendő az is, van-e kötelezvény kiállítva. A belügyminisz­teri rendelet a kölcsön hovafordítási rovatának betöltésére nézve megjegyzi, hogy a­mennyiben a jelenleg fenn­álló kölcsön valamely régebben felvett kölcsön visszafizetése, vagy egy régibb kölcsön konvertálása czéljából vétetett föl, a rovatban felsorolandók azon czélok, a melyekre a­z eredeti kölcsönt felvették és pedig amaz összegek számszerinti kitün­tetésével, mely összeg egy-egy rendelte­tési czélra fordittatott, például : A hitelező neve alatt nemcsak a pénzintézetek, hanem akár a törzsvagyon, akár egyéb alapok is értendők, illetőleg megjelölendők, ha t. i. a kölcsön ezekből vétetett. Az u. n. előlegkölcsönök csak az esetben tüntetendők fel a kimuta­tásban, ha a visszafizetés még vagy egészben, vagy részben meg nem történt. Amennyiben valamely új kölcsönnek felvétele iránt már tárgyalások lennének folyamiban, e körülmény a kimutatás „jegyzet“ hasábjain kitüntetendő, an­nak a jelzésével, hogy a kérdéses tár­gyalások jelenleg mily állásban vannak. A belügyminiszter "kellő számú kimu­­tatásűrlap megküldése mellett felhívta mindazon vármegyék közönségét, melyek­nek területén rendezett tanácsú város van, hogy ez űrlapokat az illető rendezett ta­nácsú városoknak megfelelő utasítással haladéktalanul adják ki.­­ A­hova drágább az út, mint vissza. Lapunk legutóbbi számában fenti czím alatt megjelent közleményünkre ille­tékes helyről a következő választ vettük : Hogy Kaposvár egy egész zónával mesz­­szebb volna Pécshez, mint Pécs Kapos­várhoz, azt ez ideig semmiféle geographiai tudomány ki nem sütötte, így tehát, — minthogy manapság csodák már nem tör­ténnek — „kétségtelenül csoda“ számba sem mehet. Megeshetett azonban ama vilá­got fel nem forgató dolog, hogy panaszos Pécstől Új-Dombóvárig váltott jegyet 3 korona 20­ fillérért, onnan pedig Kapos­várig 1 koronáért, de így is csak 4 korona 20 fillért fizethetett. Ezt a körülményt azonban zónázásnak tekinti a máv, ami egyebekben tiltva van. Megtörténhetett, hogy visszafelé közvetlen jegyet váltott Kaposvártól Pécsig, a­mi 4 korona 80 fil­lérbe kerül. Kaposvár—Pécs és megfor­dítva a VI. viszonylatba tartozik és tar­tozott azelőtt is, s a menetjegyeken is ugyancsak a VI. vonalszakasz van kitün­tetve és nem az V. Nincs kizárva azonban, hogy panaszos valamelyik Kaposvár előtti állomásra kapott jegyet tévesen, a­miért — nagyon természetes — kevesebbet fize­tett. Kaposvár sohasem tartozott az V. zónába, s ennek megváltoztatása érdemé­ben a máv. igazgatósága újításokat sem adott ki sohasem. — Megszólalt néma. Egy eléggé rendesen öltözött 50 év körüli férfi járta sorra ma a házakat és mint siket-néma könyöradományokat gyűjtött. A mikor a siket-néma az „Otthon“-kávéház előtt el­haladt, a kezében tartott pénzből elejtett egy koronát. A pénzdarabot egy 9—10 év körüli kis suhancz felkapta és elszaladt vele. A károsult siketnéma elkezdett a gyerek után szaladni és egyszeribe meg is szólalt: — Fogják meg! Fogják meg! — kiabálta. A siketnéma váratlan megszólalásá­val nem nagy csoda történt, annyira nem, hogy az ál-siketnémát hamarosan le is tartóztatták. Wittvicz Károly a csaló siketnéma neve. Budapesti lakos és ott szerepel a neve a fővárosi rendőrség által kiadott rovott múltuak névjegyzékében. — „Ez az én becsületes mester­ségem !“ Tipikus alakja a pécsi csavar­góknak Laztó Mihály. Alig múlik el hét, hogy legalább egyszer ne lenne vendége a rendőrségnek. Ma ismét bekísérték valami csinytevése miatt. A forma ked­véért megkérdezték a naczionáléját. — Laztó Mihály vagyok. Születtem­­ Pécsett 1864-ben. Czipész. Az utolsó szónál a biztos megütközve Laztóra. — Mi a mestersége?­­ — Ne nézzen olyan komolyan rám­­ a biztos úr. Hitemre, czipész vagyok, ez az én becsületes mesterségem. — Aztán mikor készített legutoljára czipőt? Laztó egy kissé ránczba szedte a homlokát, aztán kivágta: — 1885-ben, vagy 86-ban. Igaz, hogy régen volt, de azért mégis csak ez a mes­terségem, mert ezt tanultam. — Országos vásári hírek. A kereskede­lemügyi miniszter megengedte, hogy a Baranya vár­megye területéhez tartozó Szent-D­­énes köz­ségben minden év január hó 2-án állatvásár. Somogy vármegye területéhez tartozó Nagy-Atád községben a folyó évi márczius hó 9-ére esett, de elmaradt országos vásár helyett, folyó évi m­á­r­­c­zi­u­s hó 31-én pótvásár tartassák. — Halálozás. Triesztben hétfőn he­lyezték örök nyugalomra Glass Hermann polgártársunk leányát, Bertát, Pollák Gyula, Trieszt egyik előkelő szállító c­ég­­tulajdonosának nejét, aki rövid szenvedés után szombaton hunyt el. Annak idején egyike volt városunk legszebb leányainak. Férjén és szülein kívül négy gyermeke gyászolja az elhunytat, aki még csak 45 éves volt.­­ A fiumei halcsarnokot bezárták. A fiumei halcsarnokban áruló halászok elhatározták, hogy nem árulnak több halat a fiumei piac­on, mert megtudták, hogy a „Quarnero“ új tengerihal-szállító vállalat jóval olcsóbban árulja a halat, mint ők. A halcsarnokot hétfőn reggel tényleg be is zárták és a sztrájkoló halászok nagy csapatban a Quarneronak az Adria palo- i Iskolaépítésekre 20,000 K. 2. Laktanyaépítéserkre 10,000 , 3 Kövezési czélokra 10,000 , 4 Épületek javítására 5,000 , 5. Félévi annuitás fedezésére, valamint a kölcsön felvé­telével járó kiadásokra 5,000 . Összesen 50,000 K, Pécsi Napló 1903. április 1.

Next