Pécsi Napló, 1903. április (12. évfolyam, 74-98. szám)
1903-04-01 / 74. szám
a szék a pécsi vasút kiépítése érdekében. Úgy tudjuk, a legközelebbi városi közgyűlésen ez a közömbösség már interpelláczió alakjában is szóba fog kerülni, mert ha a város most se ragad meg minden lehető eszközt, hogy hasznára fordítsa a báttaszéki áthidalást, akkor tényleg nem érdemel meg más sorsot, mint amilyen forgalmi tekintetben érte és mely lehetetlenné teszi a város további fejlődését. — Nagyszabású betörés. Broodból a Száva mellett kapjuk a távirati értesítést, hogy az állomás pénztárosa ma reggel 8 órakor igen kellemetlen fölfedezésre jutott. Tegnap 27.000 korona összeget helyeztek el a pénztárban, hogy ezen összegből ma a máv tisztviselők fizetését kifizessék. És ma reggelre eddig ismeretlen tettes, vagy tettesek elrabolták az egész pénzkészletet, úgy, hogy a tisztviselőket kifizetni nem lehetett. Az értesített csendőrség azonnal a legszélesebb körű nyomozást indította meg, különösen a Brooddal kapcsolatban lévő eszéki pécsi és szabadkai vonalra, épigy a bosnyák vasútra terjesztve ki a figyelmet, nem-e arra vették útjokat a betörők, akik egyszerűen fölfeszítették a pénztárt. A tettesek ismerősek lehettek, a vasúti szokásokkal és tudniok kellett, hogy a kifizetésekhez szükséges pénz már megérkezett, de ismerniük kellett a helyi viszonyokat is, mert őket munka közben senki meg nem zavarta. — Eltűnt ékszerek. Kotró Jenő hivatalnok siklósi országúti lakásából a tegnapi napon eltűnt feleségének aranyórája egy hosszú aranylánccal, egy pár fülbevalója, két aranygyűrűje és egy arany melltű. Az eltűnt ékszerek ára közel 500 korona. A gyanú elsősorban is Ketrő cselédje ellen irányult, ki tegnap egész délután egyedül volt otthon gazdája lakásán. A leány tagadta a bűnt és azt adta elő, hogy ő a délután folyamán egy ízben egy félórára el volt hazulról és ekkor ő a lakás kulcsát, ahelyett, hogy magával vitte volna, a konyha nyitott ablakában rejtette el. A nyomozást a rendőrség nagy erélylyel indította meg és sikerült is a tettest kézrekeríteni Fojtár Istvánné mosónő személyében, ki tegnap ugyanabban a házban dolgozott. A mosóné, a mikor Kötrőék cselédje eltávozott hazulról, látta, hogy az hova rejtette el a lakás kulcsát. Alig hogy a leány kilépett a kapun Fojtárné kinyitotta Kettő lakását és az egyik szoba szekrényének tetején egy nyitott kis dobozban megtalálta az ékszereket. Fojtárné lakásán még tegnap a késő esti órákban tartottak házkutatást. Az ellopott ékszerek a szoba gerendázata között voltak elrejtve. Az ékszertolvaj mosónő ellen az eljárást folyamatba tették. — Eltörte a lábát. Végzetes szerencsétlenség érte ma Klermics István 16 éves Mariska leányát. Klermics Mariska az apjával együtt lent dolgozott tettyeutczai lakásuk pinczéjében, miközben a keresztfán megindult egy borral telt nagy hordó, mely a leányt maga alá rántotta, úgy, hogy Klezmics Mariskának a bal lába térden alul eltörött. A veszélyesen megsérült leányt eszméletlen állapotban szállították be a kórházba. — Ellopott gyermek. Tubla József gyári munkás ezelőtt egy évvel törvényesen elvált feleségétől. Tublának van egy közel 5 esztendős kis leánykája, aki mostanáig nagyanyjánál élt, mert a bíróság a házasságtörésben vétkesnek kimondott anyától elvette a gyermeket és annak gondozását az apára bízta. Vasárnap délután Tubla kis leánya eltűnt. Az apja mindenfelé kerestette gyermekét a városban, de nyomára nem akadt. Ma reggel Tubla megtudta, hogy volt felesége szombaton és vasárnap Pécsett tartózkodott. Ez a hír megadta a kellő felvilágosítást arra, hogy hova lett kis leánykája. Tubla József, volt felesége Őszök Anna ellen, kinek Budapesten állandó lakása van, nyomban megtette a feljelentést a rendőrségnél. Az eltűnt kis Tábla Katát Újpesten fel is lelte a fővárosi rendőrség. Az ellopott gyermeket az anyja egyik jó ismerősénél helyezte el, de a rendőrség nyomára akadt. A gyermektolvaj ellen a bűnvádi eljárást megindították. — A vidéki városok kölcsöne. A belügyminiszter valamennyi törvényhatósági joggal felruházott város közönségéhez rendeletet küldött, amelyben a városok közönségét felhívja, hogy kölcsöneikről kimutatást készítsenek s azt április 15-éig hozzá felterjeszszék. A belügyminiszter körrendeletéhez táblázatos mintát mellékel, amelynek rovatai szerint kell igazodnia a kimutatásnak. A táblázaton a következő rovatczimek vannak: A kölcsön felvételének ideje, lejáratának ideje, eredeti nagysága az 1902. év végével fennálló tartozás korona értékben, mely czélra fordittatott, a hitelező neve, amortizácziós kölcsönöknél az annuitás százaléka, a nem amortizácziós kölcsönök után fizetendő kamatláb s évi törlesztési részlet, a kormányhatósági leirat száma és kelte, melylyel a kölcsön engedélyeztetett, jegyzet, ahova bejegyzendő az is, van-e kötelezvény kiállítva. A belügyminiszteri rendelet a kölcsön hovafordítási rovatának betöltésére nézve megjegyzi, hogy amennyiben a jelenleg fennálló kölcsön valamely régebben felvett kölcsön visszafizetése, vagy egy régibb kölcsön konvertálása czéljából vétetett föl, a rovatban felsorolandók azon czélok, a melyekre az eredeti kölcsönt felvették és pedig amaz összegek számszerinti kitüntetésével, mely összeg egy-egy rendeltetési czélra fordittatott, például : A hitelező neve alatt nemcsak a pénzintézetek, hanem akár a törzsvagyon, akár egyéb alapok is értendők, illetőleg megjelölendők, ha t. i. a kölcsön ezekből vétetett. Az u. n. előlegkölcsönök csak az esetben tüntetendők fel a kimutatásban, ha a visszafizetés még vagy egészben, vagy részben meg nem történt. Amennyiben valamely új kölcsönnek felvétele iránt már tárgyalások lennének folyamiban, e körülmény a kimutatás „jegyzet“ hasábjain kitüntetendő, annak a jelzésével, hogy a kérdéses tárgyalások jelenleg mily állásban vannak. A belügyminiszter "kellő számú kimutatásűrlap megküldése mellett felhívta mindazon vármegyék közönségét, melyeknek területén rendezett tanácsú város van, hogy ez űrlapokat az illető rendezett tanácsú városoknak megfelelő utasítással haladéktalanul adják ki. Ahova drágább az út, mint vissza. Lapunk legutóbbi számában fenti czím alatt megjelent közleményünkre illetékes helyről a következő választ vettük : Hogy Kaposvár egy egész zónával meszszebb volna Pécshez, mint Pécs Kaposvárhoz, azt ez ideig semmiféle geographiai tudomány ki nem sütötte, így tehát, — minthogy manapság csodák már nem történnek — „kétségtelenül csoda“ számba sem mehet. Megeshetett azonban ama világot fel nem forgató dolog, hogy panaszos Pécstől Új-Dombóvárig váltott jegyet 3 korona 20 fillérért, onnan pedig Kaposvárig 1 koronáért, de így is csak 4 korona 20 fillért fizethetett. Ezt a körülményt azonban zónázásnak tekinti a máv, ami egyebekben tiltva van. Megtörténhetett, hogy visszafelé közvetlen jegyet váltott Kaposvártól Pécsig, ami 4 korona 80 fillérbe kerül. Kaposvár—Pécs és megfordítva a VI. viszonylatba tartozik és tartozott azelőtt is, s a menetjegyeken is ugyancsak a VI. vonalszakasz van kitüntetve és nem az V. Nincs kizárva azonban, hogy panaszos valamelyik Kaposvár előtti állomásra kapott jegyet tévesen, amiért — nagyon természetes — kevesebbet fizetett. Kaposvár sohasem tartozott az V. zónába, s ennek megváltoztatása érdemében a máv. igazgatósága újításokat sem adott ki sohasem. — Megszólalt néma. Egy eléggé rendesen öltözött 50 év körüli férfi járta sorra ma a házakat és mint siket-néma könyöradományokat gyűjtött. A mikor a siket-néma az „Otthon“-kávéház előtt elhaladt, a kezében tartott pénzből elejtett egy koronát. A pénzdarabot egy 9—10 év körüli kis suhancz felkapta és elszaladt vele. A károsult siketnéma elkezdett a gyerek után szaladni és egyszeribe meg is szólalt: — Fogják meg! Fogják meg! — kiabálta. A siketnéma váratlan megszólalásával nem nagy csoda történt, annyira nem, hogy az ál-siketnémát hamarosan le is tartóztatták. Wittvicz Károly a csaló siketnéma neve. Budapesti lakos és ott szerepel a neve a fővárosi rendőrség által kiadott rovott múltuak névjegyzékében. — „Ez az én becsületes mesterségem !“ Tipikus alakja a pécsi csavargóknak Laztó Mihály. Alig múlik el hét, hogy legalább egyszer ne lenne vendége a rendőrségnek. Ma ismét bekísérték valami csinytevése miatt. A forma kedvéért megkérdezték a naczionáléját. — Laztó Mihály vagyok. Születtem Pécsett 1864-ben. Czipész. Az utolsó szónál a biztos megütközve Laztóra. — Mi a mestersége? — Ne nézzen olyan komolyan rám a biztos úr. Hitemre, czipész vagyok, ez az én becsületes mesterségem. — Aztán mikor készített legutoljára czipőt? Laztó egy kissé ránczba szedte a homlokát, aztán kivágta: — 1885-ben, vagy 86-ban. Igaz, hogy régen volt, de azért mégis csak ez a mesterségem, mert ezt tanultam. — Országos vásári hírek. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy a Baranya vármegye területéhez tartozó Szent-Dénes községben minden év január hó 2-án állatvásár. Somogy vármegye területéhez tartozó Nagy-Atád községben a folyó évi márczius hó 9-ére esett, de elmaradt országos vásár helyett, folyó évi márczius hó 31-én pótvásár tartassák. — Halálozás. Triesztben hétfőn helyezték örök nyugalomra Glass Hermann polgártársunk leányát, Bertát, Pollák Gyula, Trieszt egyik előkelő szállító cégtulajdonosának nejét, aki rövid szenvedés után szombaton hunyt el. Annak idején egyike volt városunk legszebb leányainak. Férjén és szülein kívül négy gyermeke gyászolja az elhunytat, aki még csak 45 éves volt. A fiumei halcsarnokot bezárták. A fiumei halcsarnokban áruló halászok elhatározták, hogy nem árulnak több halat a fiumei piacon, mert megtudták, hogy a „Quarnero“ új tengerihal-szállító vállalat jóval olcsóbban árulja a halat, mint ők. A halcsarnokot hétfőn reggel tényleg be is zárták és a sztrájkoló halászok nagy csapatban a Quarneronak az Adria palo- i Iskolaépítésekre 20,000 K. 2. Laktanyaépítéserkre 10,000 , 3 Kövezési czélokra 10,000 , 4 Épületek javítására 5,000 , 5. Félévi annuitás fedezésére, valamint a kölcsön felvételével járó kiadásokra 5,000 . Összesen 50,000 K, Pécsi Napló 1903. április 1.