Pécsi Napló, 1903. május (12. évfolyam, 99-123. szám)
1903-05-01 / 99. szám
sy Mihály utcza 25. Telefon 109. Im adatnak vissza. Nyomda: Boltivköz 2. Telefon 27. Péntek, 1903. május 1 . 99. (3439.) szám. SCSI NAPLÓ Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 ko Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. A Nyilt-tér sora 60illér Utolsó esti I kávéházban 22 tagból álló NEKAR FINOLI lyes vezetése alatt ián hadseregről. Pécs, április 30. Ján legerősebb nem alkalmazása, rése csavarása, így értelmezni azk, akik hozták,iztetni akarják, és aki nem esít,az ügyvédi kart, ők ez egy igen így talentumok- sészre mintha az elégen fölül parlament törvényhozó testület s mint ilyen, elsősorban az ő tagjainak kellene elül járniok a törvények tiszteletében, amit pedig annak egyik részéről most nem igen lehet elmondani. Bocsánat e vélemény szabadságért, de mindjárt indokolni is fogom, hogy miért nem az ügyvédi karban keresem a törvények tiszteletét. Én, az ügyvédeket a törvények don Juan-jainak nézem. Ők, kik folyton a törvények körül forognak, azok gyenge oldalát lesik, puhatolják, hogy alkalomadtán fölhasználhassák és kitanulják őket, — nos hát, ki is tanulják azokat és tapasztalásból tudják, hogy mint emberek által alkotott művek, a gyarlóságoktól nem mentek és hogy megejthetők. Ilyen megejthető valaminek nézi az ügyvéd a törvényt, s ha úgy hozzák magukkal a körülmények, nem nagy lelkiismeretet csinál magának abból, hogy megejtse. A függetlenségi pártban hemzseg az ügyvéd és ezek mindenike túl akar tenni zsenialitás tekintetében a másikon, a parlament pedig nem is egészen rosszul választott hely arra, hogy az ügyvédképviselő beszéltessen magáról, valamint arról se lehet szó, hogy ezt az ügyvéd urak ne tudnák. És pedig legkivált az ellenzéki álláspont a halasabb! Jön a kormány és beterjeszt egy javaslatot és kész az alkalom a föltűnésre, kimutatni hegyiről végire, hogy az a javaslat milyen rossz! Mi az az ügyvédnek! Visznek hozzá egy párt felperesi szempontból? Elfogadja és támad. Visznek hozzá alperesi szempontból, elfogadja és védelmez. Az ő diadala nem az igazság, hanem a per megnyeréséből áll. Nem igaz kérem? És ha azt mondom, hogy az ész-gimnasztikának ezen művészeiből, pláne nagy művészeiből is, több jutott a függetlenségi pártnak, mint amenynyit a tiszta igazság szempontjából, az ország ügyeire nézve asszimilálni képes, van-e ki ennek ellentmondhatna? Hiszen kérem, amely párton anynyi orátor ügyvéd működik, ott a laikus hallgató sohse lehet tisztában azzal, hogy mikor beszél őszintén, avagy mikor csavarja ki az igazság nyakát, — de mivel hogy a hatalommal száll szembe és még pedig gorombán, hát ez a nagy bátorság tetszik neki, természetes, de nem gondolja meg azt, hogy a sérthetetlenség biztos védve alól lövöldözni éles töltésekkel, még csak nem is valami első rangú bátorság. Nem így a kormány! A miniszter csak mint képviselő sérthetetlen, de mint miniszter a felelősség czéltáblája; mint miniszterelnök pedig oly czéltábla, mely kormánya és többsége élén állván, minden lövést ő fog föl, mire aztán rostává lövik, — elmehet! -hoz. fi'eg jár irost. Illest! jenvedély ! a veszély ! .. . álljon ! idd álljon! — ti már ma ! igos lárma ! — gyűlöletnek !gen magot vetnek. 1 hát tinektek ? !n ijedtek ? 1 az a czél? mi él 1 . . . kálatát jámor hat át! tik sirt hol ásnak, rombolásnak. 5 szobrokat 1 ivében ad. jlődésnek! vésnek! ? sebet ha vágott... egy más világot! ? B. I. dr. Engesztelődés — A Pécsi Napló eredeti tárczája. — Irta: Kovács Hennik. Tavaszodik. Balzsamos, édesen langy szellő sóhajt végig az ébredő föld felett; titokzatos, lágy zsongással van tele a levegő. Mintha láthatatlan, harczoló hatalmak diadalmas ujjongással hirdetnék fényes győzelmüket az ősz öreg tél felett s erős, gyors rohammal vennék uralmuk alá az egész, szép természetet. A búcsúzó tél keserves, kinos sóhaja nem kelt többé viszhangot, ott hol új élet pezsgő lüktetésével, mámoritó, édes boldogságával van tele minden. Mintha csodás, láthatatlan ajkakról bűbájos, andalitó dal hangzanék; megreszket szivünk a nagy, végtelen gyönyörtől, nemcsak látjuk, de érezzük is a tavaszt ott szivünk mélyén s mintha reményt, vigaszt nyújtó, biztató szavak emelnék fel hitünknek már-már porba hullott, meghajolt zászlóját. Hisszük, hogy minden bánatot, minden szenvedést el lehet temetni végkép. Tarkaszárnyu, csillogó lepkék szállnak az aranyos napsugárban s versenyre kelnek a jég dalnokai is. Ibolyaillatot hord a susogó, játszi szellő s titokzatos, alaktalan sejtelem kél életre lelkünk mélyén. Valaminek kell történni, valaminek, ami hasonló a rügyfakadáshoz, ibolyanyiláshoz, balzsamos tavaszi szellő édes, lágy csókjához. Dobogni érezzük szivünket, titkos nyugtalanság vesz erőt rajtunk s várjuk, várjuk azt, a minek be kell következni... * Gyors léptekkel halad a város utczáin egy ifjú lány. Gyönyörű, édes arczát valami eszményien szép, ibolyacsokros tavaszi kalap keretezi, a fátyol alól kivillanak hamis, csillogó szemei. Öntudatlan mosoly ül ajkán, melyet bizonnyal vidám gondolatai idéznek elő. Nem lát semmit, még a kirakatokat sem, pedig máskor oly szívesen megcsodálta az ipar újabb remekműveit. De ma igazán nem lehet észrevenni semmit, nincs gondolata semmire sem, csak a nagy, kedves megbízás van előtte, melynek ép most óhajt eleget tenni. Fürgén megy előre az aranyos napsugárban s képzelete előre kiszínezi a képet, melyet megjelenésével előidéz. Látja a nénjét, amint boldogságtól sugárzó arczczal omlik a karjába és a sógora megelégedett, derült tekintetét. Úgy érzi, a tavasz nemcsak a természetbe hozott új életet, de megtörte a jeget az emberi szivekben is. Látja a múlt évek eseményeit, nénje nehéz, kínos küzdelmét családjukkal, midőn szivéből kiakarták Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.