Pécsi Napló, 1903. május (12. évfolyam, 99-123. szám)

1903-05-01 / 99. szám

sy Mihály­ utcza 25. Telefon 109. Im adatnak vissza. Nyomda­: Boltivköz 2. Telefon 27. Péntek, 1903. május 1 . 99. (3439.) szám. SCSI NAPLÓ Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 ko Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. A Nyilt-tér sora 60­illér Utolsó est­i I kávéházban 22 tagból álló NEKAR FINOLI lyes vezetése alatt ián hadseregről. Pécs, április 30. Ján legerősebb nem alkalmazása, rése csavarása, így értelmezni a­zk, akik hozták,­iztetni akarják, és aki nem e­­sít,­­az ügyvédi kart, ők ez egy igen így talentumok- s­észre mintha a­­z e­légen fölül parlament tör­vényhozó testület s mint ilyen, első­sorban az ő tagjainak kellene elül jár­niok a törvények tiszteletében, amit pedig annak egyik részéről most nem igen lehet elmondani. Bocsánat e vé­lemény szabadságért, de mindjárt in­dokolni is fogom, hogy miért nem az ügyvédi karban keresem a törvények tiszteletét. Én, az ügyvédeket a törvények don Juan-jainak nézem. Ők, kik folyton a törvények körül forognak, azok gyenge oldalát lesik, puhatolják, hogy alka­lomadtán fölhasználhassák és kitanul­ják őket, — nos hát, ki is tanulják azokat és tapasztalásból tudják, hogy mint emberek által alkotott művek, a gyarlóságoktól nem mentek és hogy megejthetők. Ilyen megejthető valami­nek nézi az ügyvéd a törvényt, s ha úgy hozzák magukkal a körülmények, nem nagy lelkiismeretet csinál magá­nak abból, hogy megejtse. A függet­lenségi pártban hemzseg az ügyvéd és ezek mindenike túl akar tenni zseni­alitás tekintetében a másikon, a parla­ment pedig nem is egészen rosszul választott hely arra, hogy az ügyvéd­képviselő beszéltessen magáról, vala­mint arról se lehet szó, hogy ezt az ügyvéd urak ne tudnák. És pedig leg­kivált az ellenzéki álláspont a halasabb! Jön a kormány és beterjeszt egy javaslatot és kész az alkalom a föl­tűnésre, kimutatni hegyiről végire, hogy az a javaslat milyen rossz! Mi az az ügyvédnek! Visznek hozzá egy párt felperesi szempontból? Elfogadja és támad. Visznek hozzá alperesi szem­pontból, elfogadja és védelmez. Az ő diadala nem az igazság, hanem a per megnyeréséből áll. Nem igaz kérem? És ha azt mondom, hogy az ész-gim­nasztikának ezen művészeiből, pláne nagy művészeiből is, több jutott a függetlenségi pártnak, mint amenynyit a tiszta igazság szempontjából, az or­szág ügyeire nézve a­s­szimilálni képes,­­ van-e ki ennek ellentmondhatna? Hiszen kérem, amely párton anynyi orátor ügyvéd működik, ott a laikus hallgató sohse lehet tisztában azzal, hogy mikor beszél őszintén, avagy mi­kor csavarja ki az igazság nyakát, — de mivel hogy a hatalommal száll szembe és még pedig gorombán, hát ez a nagy bátorság tetszik neki, ter­mészetes, de nem gondolja meg azt, hogy a sérthetetlenség biztos védve alól lövöldözni éles töltésekkel, még csak nem is valami első rangú bátorság. Nem így a kormány! A miniszter csak mint képviselő sérthetetlen, de mint miniszter a felelősség czéltáblája; mint miniszterelnök pedig oly czél­­tábla, mely kormánya és többsége élén állván, minden lövést ő fog föl, mire aztán rostává lövik, — elmehet! -hoz. fi'eg jár ir­ost. Illest! jenvedély ! a veszély ! .. . álljon ! idd álljon! — ti már ma ! igos lárma ! — gyűlöletnek !­gen magot vetnek. 1 hát tinektek ? !n ijedtek ? 1 az a czél? mi él 1 . . . kálatát jámor hat át! tik sirt hol ásnak, rombolásnak. 5 szobrokat 1 ivében ad. jlődésnek!­­ vésnek! ? sebet ha vágott... egy más világot! ? B. I. dr. Engesztelődés — A Pécsi Napló eredeti tárczája. — Irta: Kovács Hennik. Tavaszodik. Balzsamos, édesen langy szellő sóhajt végig az ébredő föld felett; titokzatos, lágy zsongással van tele a levegő. Mintha láthatatlan, harczoló hatal­mak diadalmas ujjongással hirdetnék fé­nyes győzelmüket az ősz öreg tél felett s erős, gyors rohammal vennék uralmuk alá az egész, szép természetet. A búcsúzó tél keserves, kinos sóhaja nem kelt többé viszhangot, ott hol új élet pezsgő lükte­tésével, mámoritó, édes boldogságával van tele minden. Mintha csodás, láthatat­lan ajkakról bűbájos, andalitó dal hang­­zanék; megreszket szivünk a nagy, vég­telen gyönyörtől, nemcsak látjuk, de érezzük is a tavaszt ott szivünk mélyén s mintha reményt, vigaszt nyújtó, biztató szavak emelnék fel hitünknek már-már porba hullott, meghajolt zászlóját. Hisszük, hogy minden bánatot, minden szenvedést el lehet temetni végkép. Tarkaszárnyu, csillogó lepkék száll­nak az aranyos napsugárban s versenyre kelnek a jég dalnokai is. Ibolyaillatot hord a susogó, játszi szellő s titokzatos, alak­talan sejtelem kél életre lelkünk mélyén. Valaminek kell történni, valaminek, a­mi hasonló a rügyfakadáshoz, ibolyanyilás­­hoz, balzsamos tavaszi szellő édes, lágy csókjához. Dobogni érezzük szivünket, titkos nyugtalanság vesz erőt rajtunk s várjuk, várjuk azt, a minek be kell következni... * Gyors léptekkel halad a város utczáin egy ifjú lány. Gyönyörű, édes arczát valami eszményien szép, ibolyacsokros tavaszi kalap keretezi, a fátyol alól ki­­villanak hamis, csillogó szemei. Öntudat­lan mosoly ül ajkán, melyet bizonnyal vidám gondolatai idéznek elő. Nem lát semmit, még a kirakatokat sem, pedig máskor oly szívesen megcsodálta az ipar újabb remekműveit. De ma igazán nem lehet észrevenni semmit, nincs gondolata semmire sem, csak a nagy, kedves meg­bízás van előtte, melynek ép most óhajt eleget tenni. Fürgén megy előre az ara­nyos napsugárban s képzelete előre kiszí­nezi a képet, melyet megjelenésével előidéz. Látja a nénjét, a­mint boldogságtól sugárzó arczczal omlik a karjába és a sógora megelégedett, derült tekintetét. Úgy érzi, a tavasz nemcsak a természetbe hozott új életet, de megtörte a jeget az emberi szivekben is. Látja a múlt évek eseményeit, nénje nehéz, kínos küzdelmét családjukkal, midőn szivéből kiakarták Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next