Pécsi Napló, 1903. október (12. évfolyam, 223-249. szám)

1903-10-01 / 223. szám

2 Sztrájk mindenfelé.* Irta : Szi­vek Lajos dr. Amerikában, az Egyesült­ Államokban mint sok egyéb tekintetben, egészen saját­ságos a fejlődés a közgazdaság, a munkás­kérdés, a szoczializmus szempontjából is. A még mindig kedvező gazdasági viszo­nyok, a birodalom természeti gazdagsága, a farmereknek a magántulajdonhoz való feltétlen ragaszkodása s ama körülmény következtében, hogy az Egyesült­ Államok­ban a financziális parvenük száma, Euró­­pához viszonyítva, aránytalanul nagy, ezekre való tekintetből csak a messze jövőbe vetheti reménységét a kollektiviz­mus, ha ugyan egyáltalán neki kedvezőleg fejlődnének a közgazdaság területén az események. A legmegbízhatóbb tájékoztatások szerint körülbelül így állnak odaát a viszonyok. Még ma is igaz maradt Tocquevillenak az az állítása, hogy az Egyesült­ Államok­ban a gazdag ember hizeleg a szegény­nek, de elszigeteli magát tőle. Hideg közöny jellemzi a viszonyt a munkaadó és munkás között. Az általános szavazatjog, az egyen­lőségnek a hírlapok és a politikát Üzlet­szerűig gyakorlók által való, egész az unalomig hajtogatott hirdetése önállóság­érzetet, elbizakodottságot teremt a munkás­ban ; a gazdag ember azonban, mindenható dollárjába bizakodva, nevet e papiregyen­­lőség felett s folytatja üzleteit, ha kell, munkásainak kizsákmányolásával is. Az evangélium szellemének megfelelő patriar­chális viszony munkaadó és munkás közt aránylag sokkal ritkábban lelhető fel Amerikában, mint pl. Franczia- vagy Né­metországban. Ehhez járul még az a kö­rülmény is, hogy odaát nagyobb a rész­vénytársaságok száma, s hogy ezek még kegyetlenebbek szoktak lenni, mint a ma­gántulajdonosok az üzleti szempont kizáró­lagos hangsúlyozásának tekintetében. A kivándorlás és az országban divatozó szokás következtében ugyanazon ütemben szakadatlanul változik a munkások állo­mánya ; nem is szilárdulhat meg bensőbb viszony a gyáros és a munkás között; a ridegen számító munkaadó az embererőt kizárólag áruczikknek tekinti s a viszo­nyok meg válságoknak megfelelőleg egyre hullámzik a munkabér. Az American Catholic Review (1886. ápril) hivatalos akták nyomán pl. Penn­­sylvaniára vonatkozólag a munkások ki­­szivattyúzása tekintetében a következőket jelenti: A szenes kocsik súlya a bányamun­kások hátrányára meg lett hamisítva s igy évenkint vagy 2 millió dollár veszte­séget szenvednek a munkások. A munka­bért havonkint fizették s a legkisebb ki­hágást aránytalan pénzbírsággal sújtván, havonkint lecsaptak abból 10—20°/o-ot. A részvénytársaságok gyakran ragaszkodnak a truck-rendszerhez is, az árukat persze jó drágán varrva a munkások nyakába. Ha ilyenek maradnak a viszonyok, nem kell tartani a szoczializmus terjedésétől? The Catholic World bizonyára nem tőkefaló lap, már 1872-ben, nem válság idején, írja pl. a következőket: A rossz lakások és a mindennapi szenvedések és nélkülözések következtében a munkás helyzete szánalmas, elhanyagolt. A déli államok rabszolgái sokkal előnyösebb hely­zetben voltak, mint az omnibusz kocsisok és konduktorok New-Yorkban. Tintatenge­reket fogyasztanak el a szabadság és em­beri méltóság tirádáival, de ezeknek a szegény embereknek nincs egy félórájuk vasárnaponkint, hogy lelkük nemesebb su­gallatának, szívük éberségének megfelelő­leg a templomban megjelenhetnének. A czikkíró missionariust Új-Angliában a gyárosok rendkívül előzékenyen fogad­ták, érdeklődtek a missio kimenetele iránt, de az a baj, hogy mindegyik nagy nyere­ségre akar szert tenni, s a verseny is hajtván őket,­­munkásaikat túlterhelik, rosz­­szul fizetik. A vasárnap ugyan szabad, de az emberek egészen el vannak csigázva, mert a rendes óraszámon túl is vállalkoz­nak munkára, nehogy a felügyelők jóin­dulatát s esetleg kenyerüket elveszítsék. Egyes gyárosok különben a mindent le­taposó verseny folytán nem könnyíthetnek munkásaik helyzetén, a törvényhozás pe­dig nem segít az állapoton, minthogy a törvényhozók a gyárosok zsebében vannak. Wilson senator állította ezt New­ York államra vonatkozólag, s vannak, akik ezt más államokra is határozottsággal kiter­jesztik. Az ilyen tőkéskatér­ák nyilván borzalmasak, megvetésreméltók. Massachusetts állam Report of the Bureau of statistics of labour-ja elkészí­tette egy állambeli munkás költségvetését s az okvetlen szükséges kiadásokat elso­rolván, kiderült, hogy egy bostoni két gyermekes családapának gyermekei neve­lésére, orvosi segélyre stb. havonkint csak 1—5 dollárja maradhat. A­ jól képzett, tanult munkás hely­zete azonban sokkal előnyösebb. Ily vi­szonyok közepett érthető, ha a sztrájkok száma 1870 óta elég tekintélyes. A leg­hatalmasabb a vasutasoké volt 1877-ben, amely kiterjedt Pennsylvania, Maryland, Nyugatvirginia, Ohio, Illinois, Indiana és Missouri államokra. Bérleszállítás követ­keztében a mozdonyvezetők és a kalauzok beszüntették a munkát s megakadályoz­ták, hogy mások őket helyettesíthessék. Több pályaudvart leégettek és a rendőr­séget erőhatalommal visszaverték. Csak a forrongók hadászati képzettséghiányán múlt, hogy a csekély számú katonaság a lázadást elnyomhatta. E zendülés emléke sokáig megmaradt bátorító, illetve elrettentő példa gyanánt. 1886-ban hasonló sztrájk tört ki a Mis­souri Pacific Railroad System vonalain. Ezt a Munka Lovagjai rendelték el, mert ők akarták a társaságnak előírni, hogy kiket alkalmazzon s hogyan szervezze meg szol­gálati szabályzatát. A közvélemény azon­ban a sztrájkolók ellen fordulván, a sztrájk megszűnt, s a merényletet elkövetőket ki­zárta a társaság a munkából. Minthogy a helyi hatóság a pályaudvarokat és a gépe­ket kellőleg nem védelmezte, a társaság fegyveres erőt szerződtetett s véres össze­ütközésekre került a sor ezek és a sztráj­kolók között. Érdekes az az igazán amerikai zamatú körülmény, hogy a büntető törvé­nyek daczára a munkásokkal szemben a gyárosok kellő védelemre nem számíthat­ván a rendőrség részéről, magánvállalkozás keletkezett (Pinkerton agency), amely fegy­vereseket bocsát a gyárosok rendelkezésére érdekeik megvédésére. 1888. januárjában a Munka Lovag­jainak rendeletére a bányamunkások ezrei hagyták abba a munkát Pennsylvania bányáiban, s Philadelphiát már-már a teljes szénhiány fenyegette. A következő hónapban a Brotherhood of engineers a Quincy Burlington and Chicago Rail­road összes vonalain rendelte el a munka­­beszüntetést. 1886-ban a 8 órai napi munkaidő érde­kében az Unió minden részében egyidejűleg rendeztek munkabeszüntetést, de e monstre­­sztrájk, bármily fenyegetőnek látszott Üt­ött, teljes kudarczot vallott. 1887-ben 884 nagy sztrájk volt, a­melyekben összesen vagy 500.000 munkás vett részt, általán véve az Unió észak­keleti részében és Chichagóban a 80-as években a­­sztrájkok száma egyre gyara­­podóban volt. Hozzájárult az a körülmény is, hogy a sztrájkokat munkásszervezetek rendelték el s úgy intézkedtek, hogy azok a munkások szüntessék be a munkát, akik az illető konfliktusban részt nem vettek. Nagyban divatozott a strikes sympathetic szokása is, amelynél fogva más szakbeli munkások is csupa szolidaritásból a mun­kát beszüntették. A boycottálás szintén hatalmas fegy­ver az amerikai munkások kezében a munkaadók, gyárosok stb. ellen. When we boycott a thing, we leave it alone. Ha valamit boycottálunk, mondja az amerikai munkás, magára hagyjuk. Ezzel meg akarják puhítani az illető­ket, ha a sztrájk magában gyönge esz­köz lenne kezeikben. Emlékeztet az egy­házi interdictum­ és excommunicatióra, mint az erkölcsi megfélemlítés eszköze. Boycott tudvalevőleg egy kegyetlen jó­szágkormányzó volt Írországban, akit az izlandi nemzeti liga boycottált 1879-ben. Közvetlenül az aratás előtt munkásai fel­mondták a szolgálatot, cselédei elhagyták és senki nem akadt az országban, aki hozzá elszegődött volna. Bérkocsisok, ven­déglősök sem szolgáltak neki, terményeit a vasút nem szállította. Végre erős katonai fedezet alatt az ország távoli részéről jöt­tek munkások, de akkorára elromlott már a gabonája. Boycott Amerikába költözött, de egyidejűleg a boycott is meghonosult. Leginkább akkor használják, ha a vállal­kozók nem sidnacatusbeli munkásokat szerződtetnek sztrájk alkalmával. Ilyenkor hírlapi czikkek­ és körlevelekben megtilt­ják a vásárlást a boycottáltnál, nála munkába állani, vele érintkezni, be­szélni, enni, inni tilos. Németországban sörfőzdéket és vendéglőket boycottáltak a szocziáldemokraták, különösen ha nem bocsátották a helyiségeiket rendelkezé­sükre. Németországban már többször Unfug-nak, kihágásnak minősítették a boycottot, Amerikában azonban némely bírói felfogás szerint nem képez büntet­hető cselekményt, mert minden munkás megkérheti barátját, ismerősét, hogy ne támogassa az ő ellenségét. Az amerikai munkástestületek vezéremberei szintén in­­terdictum alá vetették némely sörgyár termékeit s tettek kísérleteket a new­­yorki kikötőből való eltávozását meg­akadályozni olyan hajóknak, amelyek nekik ellenséges szénbányákból fedezték szük­ségleteiket. 1892-ben két valóságos munkásforra­dalom színhelye volt az Unió. Homestead vidékén (Pennsylvania) a fémipari munkások sztrájkoltak a bérkér­dés körül való összetűzés következtében. Carnegie etablissementja idegen munkáso­kat akart szerződtetni s hogy jogait érvé­nyesíthesse, a rendőrség gyöngesége kö­vetkeztében Pinkerton magánrendőri inté­zetéhez fordult segítségért Cincinnatiba. Pinkerton néhány száz felfegyverkezett emberének fedezete alatt jöttek az új munkások éjjel, hogy csöndesen elfoglal­hassák helyüket a műhelyekben. A sztráj­kolók azonban állig felfegyverkezve, meg­akadályozták a partraszállást. Az első kí­sérletnél egyetemes lövöldözés fejlődött ki és a későbbi erőlködéseket sem koro­názta a siker. A munkások ágyuk és dynamit felett rendelkeztek, vasrudak és erős vaslemezekből készült védmüvek mögé húzódtak s a vízre bocsátott petróleumot a hajók körül meggyujtották. Pinkerton emberei megadták magukat s börtönbe kerültek. Mindkét fél sok halottat szám­ * Mutatvány Szilvek L dr. :Sztrájk mindenfelé* cz. tanulmányából, a melyben a sztrájkot történeti, közgazdasági, jogi és erkölcsi szempontból vizsgálja Ára­­­kor. Kapható a szerző-, Lechner- és Demján könyvkereskedőknél. Pécsi Napló 1908. október 1.

Next