Pécsi Napló, 1903. október (12. évfolyam, 223-249. szám)
1903-10-01 / 223. szám
2 Sztrájk mindenfelé.* Irta : Szivek Lajos dr. Amerikában, az Egyesült Államokban mint sok egyéb tekintetben, egészen sajátságos a fejlődés a közgazdaság, a munkáskérdés, a szoczializmus szempontjából is. A még mindig kedvező gazdasági viszonyok, a birodalom természeti gazdagsága, a farmereknek a magántulajdonhoz való feltétlen ragaszkodása s ama körülmény következtében, hogy az Egyesült Államokban a financziális parvenük száma, Európához viszonyítva, aránytalanul nagy, ezekre való tekintetből csak a messze jövőbe vetheti reménységét a kollektivizmus, ha ugyan egyáltalán neki kedvezőleg fejlődnének a közgazdaság területén az események. A legmegbízhatóbb tájékoztatások szerint körülbelül így állnak odaát a viszonyok. Még ma is igaz maradt Tocquevillenak az az állítása, hogy az Egyesült Államokban a gazdag ember hizeleg a szegénynek, de elszigeteli magát tőle. Hideg közöny jellemzi a viszonyt a munkaadó és munkás között. Az általános szavazatjog, az egyenlőségnek a hírlapok és a politikát Üzletszerűig gyakorlók által való, egész az unalomig hajtogatott hirdetése önállóságérzetet, elbizakodottságot teremt a munkásban ; a gazdag ember azonban, mindenható dollárjába bizakodva, nevet e papiregyenlőség felett s folytatja üzleteit, ha kell, munkásainak kizsákmányolásával is. Az evangélium szellemének megfelelő patriarchális viszony munkaadó és munkás közt aránylag sokkal ritkábban lelhető fel Amerikában, mint pl. Franczia- vagy Németországban. Ehhez járul még az a körülmény is, hogy odaát nagyobb a részvénytársaságok száma, s hogy ezek még kegyetlenebbek szoktak lenni, mint a magántulajdonosok az üzleti szempont kizárólagos hangsúlyozásának tekintetében. A kivándorlás és az országban divatozó szokás következtében ugyanazon ütemben szakadatlanul változik a munkások állománya ; nem is szilárdulhat meg bensőbb viszony a gyáros és a munkás között; a ridegen számító munkaadó az embererőt kizárólag áruczikknek tekinti s a viszonyok meg válságoknak megfelelőleg egyre hullámzik a munkabér. Az American Catholic Review (1886. ápril) hivatalos akták nyomán pl. Pennsylvaniára vonatkozólag a munkások kiszivattyúzása tekintetében a következőket jelenti: A szenes kocsik súlya a bányamunkások hátrányára meg lett hamisítva s igy évenkint vagy 2 millió dollár veszteséget szenvednek a munkások. A munkabért havonkint fizették s a legkisebb kihágást aránytalan pénzbírsággal sújtván, havonkint lecsaptak abból 10—20°/o-ot. A részvénytársaságok gyakran ragaszkodnak a truck-rendszerhez is, az árukat persze jó drágán varrva a munkások nyakába. Ha ilyenek maradnak a viszonyok, nem kell tartani a szoczializmus terjedésétől? The Catholic World bizonyára nem tőkefaló lap, már 1872-ben, nem válság idején, írja pl. a következőket: A rossz lakások és a mindennapi szenvedések és nélkülözések következtében a munkás helyzete szánalmas, elhanyagolt. A déli államok rabszolgái sokkal előnyösebb helyzetben voltak, mint az omnibusz kocsisok és konduktorok New-Yorkban. Tintatengereket fogyasztanak el a szabadság és emberi méltóság tirádáival, de ezeknek a szegény embereknek nincs egy félórájuk vasárnaponkint, hogy lelkük nemesebb sugallatának, szívük éberségének megfelelőleg a templomban megjelenhetnének. A czikkíró missionariust Új-Angliában a gyárosok rendkívül előzékenyen fogadták, érdeklődtek a missio kimenetele iránt, de az a baj, hogy mindegyik nagy nyereségre akar szert tenni, s a verseny is hajtván őket,munkásaikat túlterhelik, roszszul fizetik. A vasárnap ugyan szabad, de az emberek egészen el vannak csigázva, mert a rendes óraszámon túl is vállalkoznak munkára, nehogy a felügyelők jóindulatát s esetleg kenyerüket elveszítsék. Egyes gyárosok különben a mindent letaposó verseny folytán nem könnyíthetnek munkásaik helyzetén, a törvényhozás pedig nem segít az állapoton, minthogy a törvényhozók a gyárosok zsebében vannak. Wilson senator állította ezt New York államra vonatkozólag, s vannak, akik ezt más államokra is határozottsággal kiterjesztik. Az ilyen tőkéskatérák nyilván borzalmasak, megvetésreméltók. Massachusetts állam Report of the Bureau of statistics of labour-ja elkészítette egy állambeli munkás költségvetését s az okvetlen szükséges kiadásokat elsorolván, kiderült, hogy egy bostoni két gyermekes családapának gyermekei nevelésére, orvosi segélyre stb. havonkint csak 1—5 dollárja maradhat. A jól képzett, tanult munkás helyzete azonban sokkal előnyösebb. Ily viszonyok közepett érthető, ha a sztrájkok száma 1870 óta elég tekintélyes. A leghatalmasabb a vasutasoké volt 1877-ben, amely kiterjedt Pennsylvania, Maryland, Nyugatvirginia, Ohio, Illinois, Indiana és Missouri államokra. Bérleszállítás következtében a mozdonyvezetők és a kalauzok beszüntették a munkát s megakadályozták, hogy mások őket helyettesíthessék. Több pályaudvart leégettek és a rendőrséget erőhatalommal visszaverték. Csak a forrongók hadászati képzettséghiányán múlt, hogy a csekély számú katonaság a lázadást elnyomhatta. E zendülés emléke sokáig megmaradt bátorító, illetve elrettentő példa gyanánt. 1886-ban hasonló sztrájk tört ki a Missouri Pacific Railroad System vonalain. Ezt a Munka Lovagjai rendelték el, mert ők akarták a társaságnak előírni, hogy kiket alkalmazzon s hogyan szervezze meg szolgálati szabályzatát. A közvélemény azonban a sztrájkolók ellen fordulván, a sztrájk megszűnt, s a merényletet elkövetőket kizárta a társaság a munkából. Minthogy a helyi hatóság a pályaudvarokat és a gépeket kellőleg nem védelmezte, a társaság fegyveres erőt szerződtetett s véres összeütközésekre került a sor ezek és a sztrájkolók között. Érdekes az az igazán amerikai zamatú körülmény, hogy a büntető törvények daczára a munkásokkal szemben a gyárosok kellő védelemre nem számíthatván a rendőrség részéről, magánvállalkozás keletkezett (Pinkerton agency), amely fegyvereseket bocsát a gyárosok rendelkezésére érdekeik megvédésére. 1888. januárjában a Munka Lovagjainak rendeletére a bányamunkások ezrei hagyták abba a munkát Pennsylvania bányáiban, s Philadelphiát már-már a teljes szénhiány fenyegette. A következő hónapban a Brotherhood of engineers a Quincy Burlington and Chicago Railroad összes vonalain rendelte el a munkabeszüntetést. 1886-ban a 8 órai napi munkaidő érdekében az Unió minden részében egyidejűleg rendeztek munkabeszüntetést, de e monstresztrájk, bármily fenyegetőnek látszott Ütött, teljes kudarczot vallott. 1887-ben 884 nagy sztrájk volt, amelyekben összesen vagy 500.000 munkás vett részt, általán véve az Unió északkeleti részében és Chichagóban a 80-as években asztrájkok száma egyre gyarapodóban volt. Hozzájárult az a körülmény is, hogy a sztrájkokat munkásszervezetek rendelték el s úgy intézkedtek, hogy azok a munkások szüntessék be a munkát, akik az illető konfliktusban részt nem vettek. Nagyban divatozott a strikes sympathetic szokása is, amelynél fogva más szakbeli munkások is csupa szolidaritásból a munkát beszüntették. A boycottálás szintén hatalmas fegyver az amerikai munkások kezében a munkaadók, gyárosok stb. ellen. When we boycott a thing, we leave it alone. Ha valamit boycottálunk, mondja az amerikai munkás, magára hagyjuk. Ezzel meg akarják puhítani az illetőket, ha a sztrájk magában gyönge eszköz lenne kezeikben. Emlékeztet az egyházi interdictum és excommunicatióra, mint az erkölcsi megfélemlítés eszköze. Boycott tudvalevőleg egy kegyetlen jószágkormányzó volt Írországban, akit az izlandi nemzeti liga boycottált 1879-ben. Közvetlenül az aratás előtt munkásai felmondták a szolgálatot, cselédei elhagyták és senki nem akadt az országban, aki hozzá elszegődött volna. Bérkocsisok, vendéglősök sem szolgáltak neki, terményeit a vasút nem szállította. Végre erős katonai fedezet alatt az ország távoli részéről jöttek munkások, de akkorára elromlott már a gabonája. Boycott Amerikába költözött, de egyidejűleg a boycott is meghonosult. Leginkább akkor használják, ha a vállalkozók nem sidnacatusbeli munkásokat szerződtetnek sztrájk alkalmával. Ilyenkor hírlapi czikkek és körlevelekben megtiltják a vásárlást a boycottáltnál, nála munkába állani, vele érintkezni, beszélni, enni, inni tilos. Németországban sörfőzdéket és vendéglőket boycottáltak a szocziáldemokraták, különösen ha nem bocsátották a helyiségeiket rendelkezésükre. Németországban már többször Unfug-nak, kihágásnak minősítették a boycottot, Amerikában azonban némely bírói felfogás szerint nem képez büntethető cselekményt, mert minden munkás megkérheti barátját, ismerősét, hogy ne támogassa az ő ellenségét. Az amerikai munkástestületek vezéremberei szintén interdictum alá vetették némely sörgyár termékeit s tettek kísérleteket a newyorki kikötőből való eltávozását megakadályozni olyan hajóknak, amelyek nekik ellenséges szénbányákból fedezték szükségleteiket. 1892-ben két valóságos munkásforradalom színhelye volt az Unió. Homestead vidékén (Pennsylvania) a fémipari munkások sztrájkoltak a bérkérdés körül való összetűzés következtében. Carnegie etablissementja idegen munkásokat akart szerződtetni s hogy jogait érvényesíthesse, a rendőrség gyöngesége következtében Pinkerton magánrendőri intézetéhez fordult segítségért Cincinnatiba. Pinkerton néhány száz felfegyverkezett emberének fedezete alatt jöttek az új munkások éjjel, hogy csöndesen elfoglalhassák helyüket a műhelyekben. A sztrájkolók azonban állig felfegyverkezve, megakadályozták a partraszállást. Az első kísérletnél egyetemes lövöldözés fejlődött ki és a későbbi erőlködéseket sem koronázta a siker. A munkások ágyuk és dynamit felett rendelkeztek, vasrudak és erős vaslemezekből készült védmüvek mögé húzódtak s a vízre bocsátott petróleumot a hajók körül meggyujtották. Pinkerton emberei megadták magukat s börtönbe kerültek. Mindkét fél sok halottat szám * Mutatvány Szilvek L dr. :Sztrájk mindenfelé* cz. tanulmányából, a melyben a sztrájkot történeti, közgazdasági, jogi és erkölcsi szempontból vizsgálja Árakor. Kapható a szerző-, Lechner- és Demján könyvkereskedőknél. Pécsi Napló 1908. október 1.