Pécsi Napló, 1904. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1904-01-23 / 18. szám

1904. január 23. hogy szándékát nem vihette végbe. Csak nehezen tudták a kegyetlen gyilkost lefegy­verezni és elvéve tőle a vésőket, eltávolítot­ták. A borzalmas eset híre hétfőn reggel ■csakhamar elterjedt a városban és mindenütt megdöbbenve beszélték a gyilkosság részle­teit. Az esetről értesítették a szerencsétlen áldozat édes­anyját­, özv. Vidács Antalné szülésznőt, ki csak tavaly vesztette el férjét, most meg legnagyobb fiának szerencsétlen halála borította gyászba. A gyilkos esz­tergályossegéd, mint értesülünk Hirth Ja­kab szabómester házához menekült, a­hol fel akarta akasztani magát, ebben azon­ban a megérkezett csendőrség akadályozta meg. A csendőrség Koch István gyilkost el­fogta és kihalgatta. Miután tettét bevallotta, a­mit különben sem tagadhatott el, hétfőn délután már a csendőrség átadta a szekszárdi kir. ügyészségnek, a­melynek fogházában várhatja most méltó büntetését. A szeren­csétlen áldozat meghidegült holtteste ott ma­rad mindaddig a kath. legényegyletben, míg­­a bíróság tagjai el nem­ végezték a hely­színi vizsgálatot és az orvos meg nem tette a szükséges intézkedéseket. Azután a holttes­tét elszállították a bánatos anya lakására, honnan kedden délután 3 órakor temették el óriási részvét mellett. Az egyesület és az elhunyt szaktársai, barátai és barátnői koszorúkat helyeztek az elhunyt koporsójára, melyet fiatal, fehérbe öltözött leányok és fe­keteruhás iparoslegények kísértek ki örök nyugalomra. — Dinamit a képviselőház pinczé­­jében. Budapestről telegrafálja tudósítónk, Perczel Dezsőnek, a képviselőház elnökének ma délelőtt egy levelet kézbesített a posta. Ebben a levélben egy névtelen író arra figyelmezteti az elnököt, hogy a képviselőház pinczéjében 3 kiló dinamit van, s a merény­lők, akik ezt a dinamitot oda helyezték, azt tervezik, hogy ma délután 1 órakor felrob­bantják a képviselőházat. A jószívű levélíró az még szerelmére kéri az elnököt, hogy le­velének elolvasása után azonnal vizsgáltassa át a pinczéket, mert ellenkező esetben „halál fia“ lesz ma a t. Házban mindenki. Bárha sejteni lehetett, hogy a levél tartalma vagy felültetés vagy pedig egy meghibbant elméjű ember agyának szüleménye, az elnök mégis in­tézkedett, hogy a képviselőház pinczéi szorgo­san átkutattassanak. Ez meg is történt, s a kép­viselőház építési felügyelője azonnal jelen­tette is a Ház elnökének, hogy a pinczékben a dinamitnak nyoma sincs. Midőn ennek a levélnek híre a képviselők közé eljutott, számos tréfás megjegyzésre adott alkalmat, főkép azért, mert akadt a t. honatyák között olyan is, aki komolyan vette a levél tartal­mát és annyira megijedt, hogy észrevétlenül eltűnt a képviselőházból. — Halálozások: Berendi Böröndy­­Gyula dr., szombathelyi kir. aljárásbiró, a pécsi kir. törvényszék volt aljegyzője január hó 12-én 46 éves korában meghalt. Neje, született Vitéz Angyalka (aki néhai Petz István tanítónak volt neje) gyermekével si­ratja az elhunytat. — Glowacz Róza bécsi lakos e hó 20-án életének 23-ik évében meg­halt Pécsett. Brunner Olivér távirda- és posta­­titkár neje unokahugát gyászolja az el­hunytban. — Szlatinán elhunyt Grünwald Hermann dr. kerületi orvos, életének 56. évében. A kis slavoniai város minden társa­dalmi és kulturális mozgalmában részt vett és igy halála általános részvétet kelt. — Brutális jelenet a temetőben. Szemtanuk ma a budai külvárosi temetőben történt, minden jobb érzést fölháborító jele­netet írtak le, mely megérdemli, hogy azzal a temető­őrök fölöttes hatósága is a legko­molyabban foglalkozzék, hogy ilyen barbár eset ne ismétlődhessék. Tegnap délután te­mették özv. csáfordi és pottyondi Pottyondi Anna aszszonyt, a szombathelyi máv. üzlet­vezető sógornőjét, hozzátartozóinak és isme­rőseinek nagy részvéte mellett. A halottat ideiglenesen a Hertelendy-féle családi sír­boltba helyezték el, amíg az új központi temető megnyitása után megfelelő sírhelyet adhatnak az elhunytnak. A­mint a koporsót a krip­tába akarták lebocsátani, elszakadt a kötél és a koporsó beleesett a sírboltba, az ott lévő koporsókban és hullákban kárt okozva. Amint most már a kriptába leszállt temető-őr az ott porladó csontokkal elbánt, az fokozta a jelenvoltak fölháborodását, mely fölött a be­­szentelést végezett Wajdits Gyula dr. kano­nok is méltatlankodott, annál is inkább, mert a kötél elszakadása és a sírboltban való ténykedés joggal engedett arra következtetni, hogy a temető­őr nem lehet józan. Könnyen elképzelhető, mily hatással volt ez a förtel­mes jelenet az elhunyt legközelebbi hozzá­­tar­ozóira. —­ Farsang czigány nélkül czím alatt a dombóvári újság nyomán megírtuk a minap, hogy a dombóváriak a farsangot czi­gány nélkül élvezik, mert Lató János ban­dája Zürichbe szerződött. Ezen hírünkre vo­natkozólag most levelet kaptunk Dombóvár­ról, melyben hevesen tiltakoznak az ellen, hogy ők ezigény nélkül maradjanak. Ezt nyáron sem teszik, mert Lató János, mikor fürdőbe megy, mindig állít helyettes bandát, nagy szomorúságára a dombóvári második bandának, amely ilyenkor érvénye­sülni szeretne. Most, hogy Lató bandája el­ment, nyomban Dombóvárra jött Zsolnai Fü­les József 12 tagból álló zenekara Hőgyész­­ről, amely annyival is inkább meg tud élni Dombóváron, mert a három szomszédos já­rási székhely: Sásd, Tamási és Igas is onnan hozat czigányt. Mi csak örülünk, ha a mu­latós hírben álló dombóváriak nem kényte­lenek czigány nélkül farsangolni! — Még mindig! A fővárosi sajtó egy­­némelyikében foglalkoznak a dáln­oki jegy­ző fegyelmi ügyével s azt írják, hogy a har­madfokú hatóság, a belügyminiszter az ira­tokat a büntető bírósághoz rendelte áttétetni s az iratok még mindig nem érkeztek oda s az állásától elmozdított jegyző még mindig nem jön elcsapva. A tendencziózus közle­mény élét elveendő, közöljük, hogy az in­tők, a­mennyiben a bírósághoz áttétettek, elég jókor fognak oda kerülni, másodszor még nem nyert az ügy teljes és végleges befejezést, mert az állásáról elmozdított jegyző újítással élt, vagyis ügyének újra való fölvételét és tárgyalását kérte. Tehát még mindig folya­matban van az ügy. — Megfagyott ember. Csütörtökön reggel 8 óra tájban Zaláta község határában egy ember holttestére bukkant egy véletle­nül arra járó pásztor A holttestet — mint tudósítónk írja — bevitték a községbe, ahol a hullában a szomszédos Riskó község ka­nászára ismertek, ki előtte való nap Zala­­tára jött, hogy oda szerződjön kanásznak. Késő este indult vissza Riskóra, de útköz­ben eltévedhetett, mert reggelre a mocsár­ban­­találták megfagyva. Ma temették el a község költségén. — Megkéselt asszony. Véres jelene­tet rögtönzött tegnap este Muhol István nap­számos Puturla­ utczai lakásán. Muhol­ki már rég gyanuskodott arra, hogy a vele vadhá­zasságban élő Bibai Erzsébet férfiak után futkos, tegnap este, a­mikor haza ment, nem találta otthon az asszonyt. A mikor az asz­­szony végre megjött, kérdőre vonta őt, de ez csak kitérő válaszokat adott. Muhol dü­hében egy nagy kést kapott fel az asztal­ról és ezzel három kenyei i­s megszúrta Bibai Erzsébetet. Az as.- ot otthon ápolják laká­sán. Muholt letar­iztatták. — A Felle­r-féle Elsa-Fluid világ­hírneve. Nagyon kevés család van az ország­ban, ahol néhány iveg Feller-féle Elsa-Fluid készletben ne volna. Ma már mindenféle tudják, hogy a Feller-féle Elsa Fluid felül­múlhatatlan biztt látású nép- és házi­szer, mely a legtöbb f­degséget, mint pl. köhögés, influenza, láz, csűz, köszvény, mell-, fej- és fogfájás, szúrás, rés szaggatás, szembaj stb. gyorsan és sodás­t gyógyít. E világ­szer kitűnőségéne­k bizonyítéka az is, hogy nemcsak eu­­ropában, hanem a tengeren túl is jó terjedve és a tá­ „Pécsi Napló“ 5 volt földrészeken oly közkedveltségnek ör­vend, hogy készítője Londonban egy gyárat volt kénytelen alapítani. A Feller-féle Elsa- Fluid kapható 12 üveg vagy 6 duplaüveg 5 koronáért (bérmentve a készítőnél) Feller Y. Jenő gyógyszerésznél, Stubica, Templom­­utcza 30. (Zágráb megye.) Színház és művészet. Az Arany virág bemutatója. — Január 22. — Az operette jegyében élünk mi boldog magyarok. Az operett otthonában, Bécsben, elég két operett színház, azok se mennek ugy, mint igazgatóik szeretnék, de nekünk, boldog magyaroknak Budapesten három színházban is operettliznek, nem is szólva arról a húsz milliós színházról, mely ott terpeszkedik a Duna partján, de a­melyben a nap-nap után eljátszott operettek fölött nincs oka az ország­nak nevetni, mert ezeknél szomorúbb operet­teket nem látott még a világ. Berlinben, mely ma jóval jelentékenyebb színház város akár Bécsnél is, az operette maholnap telje­sen az orfeumba szorul és a Király Színház utolsóelőtti nagy germán operettje, a „Makran­­czos hölgyek“ Budapesten látta csak meg a színház színpadát, addig beérte a nagyobb varieté színházakkal. De nálunk nagy ár az operette és a színigazgatók ugyancsak messze jutnának, ha egy szép napon kartellt kötné­nek az operette ellen. Éhen halnának a ta­gok, mert az operette keresi meg, sajnos, a komoly drámának is Magyarországon a ke­nyerét. Sőt az operette még a komoly zené­nek is ellensége, mert ott is leszorította a műsorról az operát, ahol annak mindig nagy­közönsége volt, mint pl. nálunk Pécsett, ami­ben különben része van az igazgatónak is, mert modern és vidéken előadható operák színre­­hozatala helyett csakis verkli operák jutnak előadáshoz és ha azokat megunta már a közönség, az természetes valami. Az operette kultusz elfajulása okozza, hogy Magyarországon annyi most az operette komponista, hogy ha szorgalmukkal arány­ban állana talentumuk is, az egész világot elláthatnák újdonságokkal és az operette­­kivitel maholnap erősebb lenne, mint a pap­rika és más magyar különlegesség kivitele. Annak a három budapesti operette­­színháznak köszönik a vidéki színigazgatók, hogy a közönség ízlésének megfelelve, a sikerrel járt fővárosi bemutatók után sürgő­sen meg kell szerezniük az ott előadott ope­rett­ek előadási jogát és az érdeklődés állandó fe­nitartása érdekében föl kell vonulni az új operettel, mielőtt a legutolsó újdonságot­­ kellően kihasználta volna. Pedig annak jog­­: Alja, kiállítása, betanítása nagy pénzáldoza­­t­­ot igényel és amelyik operette tíz tizenkét telt házat nem csinál, utól nem mondhatja az igazgató, hogy az beütött. A „Tavasz“ nagyon tetszett a v­écsi közönségnek és még csak öt egymásutáni előadást élt meg, így az épenséggel nem tekinthető még leját­szottnak, mégis ime ma ismét újdonsággal vonzott az igazgató zsúfolt házat, még­pedig a Király-színház megnyitó operettjét, az „Aranyvirág“-ot mutatta be, mely a Bob herczeg­ komponistája, Huszka Jenő mellett állította ki azt a fényes bizonyítékot, hogy első operettejével invencziója épenséggel nem merült ki, mert az „Aranyvirág“ operettben igazi gyöngyszemek vannak és ha Budapes­ten nem hajszolnák egymást az operettek, az „Aranyvirág“ kassza­ sikerére se maradt volna a „Bob herczeg“ anyagi sikere mögött, mely a Népszínház igazgatóját egy időre megmentette az anyagi gondoktól. A librettót, mely Martos Ferencz műve, nem mondhatjuk valami szerencsésnek, mert lépten-nyomon követi a Szegény Jonathánt, csakhogy itt az amerikai miss az, aki unat­kozik és 24 órára egy nápolyi utczai tán­­czosnővel cserél ruhát és kedvest, de elte­kintve a megzenésítésre alkalmas szép rímek­től, ötletekkel nem igen bővelkedik. Ezt érezték a szereplők is és azért a magukéból

Next