Pécsi Napló, 1904. április (13. évfolyam, 75-100. szám)
1904-04-01 / 75. szám
4 3. A népgyűlés megkeresi a városi közgyűlést, hogy a köztisztaság és közegészség rendben tartásáért megfelelő alapítványt tegyen, amelyből a kerületi orvosok évi jutalomban részesítendők. 4. A népgyűlés kimondja, hogy Pécs minden lakosa köteleztessék a magyar ipar pártolására. Amely kereskedő, vagy iparos külföldi czikkeket tart, vagy amely pécsi polgár külföldi czikket hozat, megfelelő bírsággal sújtandó. 5. A népgyűlés évenként 2000—2000 koronát bocsát a pécsi ezredparancsnokságok rendelkezésére, hogy abból azok az altisztek és közlegények kapjanak jutalmat, akik a Pécsre beözönlő idegen cselédek megmagyarosítása körül magukat kitüntetik. 6. Minthogy “a pécsi piacz drágasága ellen orvosszer nem található, szükséges egy közös népkonyha felállítása, amelyet a város minden lakosa kivétel nélkül köteles igénybe venni, hogy így a gazdagok is megtudhatják, hogy mi a jó. 7. Az összes egyletek megszüntetendők, illetőleg beolvasztanának egyetlen körbe, így legalább Pécsett meglesz az „egy akol, egy pásztor.“ 8. A „Pécsi Napló“ szerkesztősége megkerestetik, hogy a magyarosodás elvét követve ezentúl a magyar ABC-ből küszöbölje ki a nem magyar betűket és szerezzen érvényt minden vonalon a magyar helyesírás törvényeinek. 9. A város közgyűlése megkerestetik, hogy a legsürgősebben létesítse a csatornázást és a pécsi csatornát kösse össze a Drávával, így legalább lesz vízi összeköttetésünk is. 10. Minthogy a pécsi tankötelesek száma nagyon megfogyatkozott és a tényleges hiánylétszám mélyen alatta áll a kimutatásoknak, a város polgársága fölhivatik, hogy e megmagyarázhatatlanul előállott csorbát a legnagyobb buzgósággal igyekezzék kiköszörülni és a létszámhiányt záros határidő alatt a f. év végéig pótolni. Hírrovatunk. Pécs, márczius 31 — Nagycsütörtök. Sok ember merül elmélkedésbe ezen a héten. Sok zsolozsma tör a magas égbe, az Úr zsámolya elé. Mert ezen a héten a leggőgösebb ember is, ha csak rövid időre is, néhány napra, vagy néhány órára, magába tér és megérzi mérhetetlen csekélységét, semmiségét. S gondolatai körülfogják azt a kis helyet, ahol a Megváltó született s ahol az emberiségért kinszenvedett, meghalt és dicsőségesen föltámadott . . . úgy, ahogy megjósolta ... Jászolban született, egy kis álom volt a párnája. Sokan voltak a városban, Mária és József, az egyszerű ácsfamilia nem kapott más hajlékot, mint egy istállót. Itt húzták meg magukat s itt született meg az Istenember, a Megváltó, a Messiás, akit a népek milliói epedve vártak. Innen indult magasztos czélu útjára, csodáival bámulatba ejtette az embereket, akik hittek isteni mivoltában. Imádták és aztán fölfeszítették az általa fölczipelt fenyőfakeresztre. Ott fogták el a getsemani kertben, onnan hurczolták el, mert Judás eladta harmincz ezüst pénzért. Vitték a biró elé. Kínozták, sanyargatták, csúfolták a hitvány, törpe emberek. Ő némán eltűrt mindent. Panassza nem jött az ajkára. Töviskoszorút vertek a fejére. Azt is tűrte. Aztán vállára tették a nehéz keresztet és vitették föl vele a hegyre. Megjárta a Kálváriát. Fölértek a hegyre, keresztre feszítették. Ott kínlódott az emberiség megváltója a latrok között, míg egy katona megsajnálta és dárdájával keresztül döfte a szívét. A nap elsötétült, a föld megremegett, sírok nyíltak, halottak föltámadtak. Dübörgés, morgás járta át a világot. A fej aláhanyatlott s Jézus meghalt. Sírba fektették és harmadnapra dicsőségesen föltámadt. S mielőtt a szenvedéseket kiáltotta volna, tanítványait még egyszer összehívta az utolsó vacsorára, ott rendelte az áldozást, a kenyeret saját testévé és a bort saját vérévé változtatva. S azt mondotta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“ „Vegyétek, ez az én testem, ez az én vérem !“ E fölséges ténynek, az utolsó vacsorának és az oltári szentség szerzésének emléknapja a mai. Az egyház előírja, hogy ezen a napon csak egy szent mise legyen minden templomban és áldozzák meg a papság meg a nép, ép úgy mint az apostolok. Szentmise alatt fölhangzik a glória, mire megszólalnak a harangok, hogy aztán elhallgassanak a föltámadás napjáig. Szentmise végeztével meg körüljárja a papság a templomot és zsoltárok imádkozása közben eltávolítja az oltárok ékességét, hogy emlékeztessen a ruháitól megfosztott Üdvözítőre, akinek a zsoltár szavai szerint „elosztották egymás között ruháit és köntösére sorsot vetettek.“ A vártemplomban ma reggel 8 órakor kezdődött a zöldcsütörtöki ájtatosság, mely egész délig eltartott. A szertartást Walter Antal dr. püspöki helynök végezte. A passió után következett volna a lábmosás, ez azonban az idén elmaradt, mert azt csak megyés püspök végezheti. Délben már nem szóltak a harangok. A hagyomány szerint Rómába repültek, hogy csak a szombati föltámadás ünnepén szólaljanak meg újból. — A román trónörökösné életveszedelemben. Bukarestből táviratozza tudósítónk, hogy a trónörökösné tegnap komoly életveszedelemben forgott. A trónörökösné épen visszatérőben volt a palotába, amikor kocsijának lovaira kutyák rohantak és a nemes paripák a kutyaugatástól megbokrosodtak. A tajtékzó lovak vágtatva vitték a hintót és a kocsis elvesztette lélekjelenlétét. Időközben rendőrök és katonák kivont karddal elkergették és leütötték a kutyákat és megfékezték a lovakat. A trónörökösné elájult a kocsiban, de semmi baja sem történt. — Királyné, aki 45 filléres ebédet eszik, Londonból írja saját tudósítónk: Hogy a nép jó és olcsó ebédhez jusson, nagy társaság alakult, mely 41 a pencért (45 fillér) ízletes és jó ebédet ad kitűzőjében. Hogy az minél nagyobb vonzerőt gyakoroljon, Alexandra királyné nevére keresztelték ezen kitűzőket, amihez a királyné szívesen adta beleegyezését. Hogy meggyőződést szerezzen arról, mit is adnak ezen kifőzőben 45 fillérért, e héten hétfőn déli 2 órakor kíséretével elment oda ebédelni. Nehogy dugába dőljön terve és valamely különleges ebédben legyen része, megtiltotta, hogy jövetelét bejelentsék és így váratlanul lépett be a kifőzőbe, még pedig Victria herczegnő, Charles of Denmark herczeg és herczegnő, de Grey gróf és grófnő, Digaton Probign és Sidney Greville udvari személyek kíséretében. Mint a kifőző többi látogatója, a 45 fillér lefizetése után a királyné is számot kapott, mely a kimenetnél a teljesített fizetés igazolására átadandó, majd kíséretével egy tisztán terített asztalhoz ült. A királynét azonnal megismerték és a kiszolgáló, egyforma fekete ruhába öltöztetett, fehér köténynyel ellátott fiatal leányok kis virágot rögtönöztek az asztalra, de az ételek és teríték dolgában épen úgy szolgálták ki Alexandra királynét is, mint a többi vendéget. Jóízűen megebédeltek valamenynyien, mind a három ételből ettek és mivel a királyné a látottakkal teljesen meg volt elégedve, a pinczérnőknek ajándékokat adott. Mondani is fölösleges, hogy az eset nagy mértékben emelte Alexandra királyné népszerűségét. — Az államvasuti tisztviselők fizetése. A vasutasok országos mozgalma, melyet helyzetük javítása érdekében megindítottak, a nagyközönségnél is rokonszenvel találkozott, és ezért általános megnyugvást keltett, mikor ezen nagy arányokat öltött mozgalom azonilletékes helyről származó kijelentésre, hogy az államvasúti személyzet teljesíthető kívánságai rövidesen teljesedni is fognak, elült. Váratlanul azonban ismét megindult a mozgalom országszerte, állítólag, mivel a pénzügyminiszter egy kijelentése jogosulttá tette azon aggályaikat, hogy kívánságaik egyhamar nem teljesülhetnek. Ehez járul még, hogy sokan akadnak, akik a vasutasok javulásra szoruló helyzetét önös czélokra akarják kihasználni és megnyugtatás helyett ellentállásra izgatják a vasutasokat. Mindez csak árthat az ügynek és most már minden további mozgolódás fölösleges is. Mert amint minden kétséget kizáró forrásból értesülünk, a kormány az államvasúti alkalmazottaknak tett ígéreteit a maga teljességében föntartja és azokat végre is fogja hajtani. A kereskedelemügyi miniszter mindjárt a húsvéti ünnepek után törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé, melyben felhatalmazást kér az államvasúti alkalmazottak fizetésének rendezésére és a fizetés emelkedéséből előálló különbözet kiutalványozására. A kereskedelmi és pénzügyminiszter máris befejezték az erre vonatkozó tárgyalásokat és nem lesz annak semmiféle akadálya, hogy még április havában az összes máv. alkalmazottak megkapják magasabb illetményeiket. Ily körülmények között minden további mozgalom, melytől a pécsi máv. tisztviselők kezdettől fogva tartózkodtak, merőben fölösleges és indokolatlan. — Miniszteri elismerés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi r. kath. püspöknek, a ki Dobó községben a r. k. telek. iskola épületére s tanítói lakására magánpénztából 8000 koronát adományozott, köszönetét nyilvánította. — Névmagyarosítás. Bőhm Gyula bozsoki illetőségű, jelenleg budapesti lakós, szabósegéd családi nevének „Bárdosi“-ra, kiskorú Breuer (Breuer) Andor mohácsi lakos családi nevének „Bartá“-ra kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. — Az ex-lex vége. A törvényen kívüli állapot az adók befizetése tekintetében igazában csakis a mai napon ért véget, amennyiben ma jelent meg a Budapesti Közlönyben az 1904. évi IV. törvényczikk az 1904. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról, melyet ő Felsége márczius hó 29-én látott el a legfelső szentesítéssel. Most már megkezdődik az egész vonalon az adóhátralék beszedése, mely különösen azokra lesz kellemetlen, akik az ex lex kezdetétől tartózkodtak az adófizetéstől. Ámde a törvénycikk közlésével együtt kormányrendelet is megjelent. A hátralékok behajtásáról szól ez a rendelet. S nincs benne kevesebb, mint hogy az adósok a jövő esztendő szeptemberéig kapnak haladékot a fizetésre, mégpedig teljesen kamatmentesen. Másféléves adósságra másféléves fizetési terminus. Ennyit senki se remélt, ennyit a legrosszabb fizetők se mertek volna kérni ! — Adókivetés. A pénzügyminiszter elrendelte, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városokban az 1903. évről elmaradt III. osztályú kereseti adó még e hó 14 ig letárgyaltassék. Ennek alapján a pécsi királyi pénzügyigazgatóság intézkedett, hogy az 1903—4. évekre vonatkozó III. osztályú kereseti adókivetési lajstrom Pécs szabad királyi város pénztári helyiségében 1904. évi április hótől - ig közszemlére kitétessék. A városi számvevőség a megfelelő hirdetményeket a mai napon délelőtt már kibocsátotta. Ezek szerint a tárgyalások f. évi április hó 9, 12, 13 és 14 v. fognak minden nap d. u. 3 órakor megtartatni. Hogy kire mikor kerül a tárgyalás sorrendje, a hirdetmény ad bővebb felvilágosítást. A baranyavármegyei gazdasági egyesület a vármegye járásaiban a gyümölcs fatenyésztés - tanból szakelőadásokat rendezett az illető járás faiskola kezelői részére. — Mohácson, mint ottani tudósítónk írja, márczius hó 28-án és 29-én volt a járás részére megtartva. A délelőtti órákban a belvárosi r. k. népiskola rajztermében az „Pécsi Napló“ 1904. április 1.