Pécsi Napló, 1904. április (13. évfolyam, 75-100. szám)

1904-04-01 / 75. szám

4 3. A népgyűlés megkeresi a városi köz­gyűlést, hogy a köztisztaság és közegészség rendben tartásáért megfelelő alapítványt te­gyen, a­melyből a kerületi orvosok évi juta­lomban részesítendők. 4. A népgyűlés kimondja, hogy Pécs minden lakosa köteleztessék a magyar ipar pártolására. Amely kereskedő, vagy iparos külföldi czikkeket tart, vagy amely pécsi polgár külföldi czikket hozat, megfelelő bír­sággal sújtandó. 5. A népgyűlés évenként 2000—2000 koronát bocsát a pécsi ezredparancsnokságok rendelkezésére, hogy abból azok az altisztek és közlegények kapjanak jutalmat, akik a Pécsre beözönlő idegen cselédek megmagya­­rosítása körül magukat kitüntetik. 6. Minthogy “a pécsi piacz drágasága ellen orvosszer nem található, szükséges egy közös népkonyha felállítása, amelyet a város minden lakosa kivétel nélkül köteles igénybe venni, hogy így a gazdagok is megtudhat­ják, hogy mi a jó. 7. Az összes egyletek megszüntetendők, illetőleg beolvasztanának egyetlen körbe, így legalább Pécsett meglesz az „egy akol, egy pásztor.“ 8. A „Pécsi Napló“ szerkesztősége meg­kerestetik, hogy a magyarosodás elvét kö­vetve ezentúl a magyar ABC-ből küszöbölje ki a nem magyar betűket és szerezzen ér­vényt minden vonalon a magyar helyesírás törvényeinek. 9. A város közgyűlése megkerestetik, hogy a legsürgősebben létesítse a csatorná­zást és a pécsi csatornát kösse össze a Drávával, így legalább lesz vízi összekötte­tésünk is. 10. Minthogy a pécsi tankötelesek száma nagyon megfogyatkozott és a tényleges hiány­létszám mélyen alatta áll a kimutatá­­soknak, a város polgársága fölhivatik, hogy e megmagyarázhatatlanul előállott csorbát a legnagyobb buzgósággal igyekezzék kiköszö­rülni és a létszám­hiányt záros határidő alatt a f. év végéig pótolni. Hírrovatunk. Pécs, márczius 31 — Nagycsütörtök. Sok ember me­rül elmélkedésbe ezen a héten. Sok zsolozsma tör a magas égbe, az Úr zsámolya elé. Mert ezen a héten a leggőgösebb ember is, ha csak rövid időre is, néhány napra, vagy né­hány órára, magába tér és megérzi mérhe­tetlen csekélységét, semmiségét. S gondola­tai körülfogják azt a kis helyet, ahol a Megváltó született s ahol az emberiségért kinszenvedett, meghalt és dicsőségesen föl­támadott . . . úgy, ahogy megjósolta ... Já­szolban született, egy kis álom volt a pár­nája. Sokan voltak a városban, Mária és József, az egyszerű ácsfamilia nem kapott más hajlékot, mint egy istállót. Itt húzták meg magukat s itt született meg az Isten­ember, a Megváltó, a Messiás, akit a népek milliói epedve vártak. Innen indult magasz­tos czélu útjára, csodáival bámulatba ejtette az embereket, akik hittek isteni mivoltában. Imádták és aztán fölfeszítették az általa föl­­czipelt fenyőfakeresztre. Ott fogták el a get­­semani kertben, onnan hurczolták el, mert Judás eladta harmincz ezüst pénzért. Vitték a biró elé. Kínozták, sanyargatták, csúfolták a hitvány, törpe emberek. Ő némán eltűrt mindent. Panas­­sza nem jött az ajkára. Tö­vis­koszorút vertek a fejére. Azt is tűrte. Aztán vállára tették a nehéz keresztet és vitették föl vele a hegyre. Megjárta a Kál­váriát. Fölértek a hegyre, keresztre feszítet­ték. Ott kínlódott az emberiség megváltója a latrok között, míg egy katona meg­sajnálta és dárdájával keresztül döfte a szí­vét. A nap elsötétült, a föld megremegett, sírok nyíltak, halottak föltámadtak. Dübör­gés, morgás járta át a világot. A fej alá­­hanyatlott s Jézus meghalt. Sírba fektették és harmadnapra dicsőségesen föltámadt. S mielőtt a szenvedéseket kiáltotta volna, tanít­ványait még egyszer összehívta az utolsó vacsorára, ott rendelte az áldozást, a kenye­ret saját testévé és a bort saját vérévé változtatva. S azt mondotta: „Ezt cseleked­­jétek az én emlékezetemre.“ „Vegyétek, ez az én testem, ez az én vérem !“ E fölséges tény­nek, az utolsó vacsorának és az oltári szent­ség szerzésének emléknapja a mai. Az egy­ház előírja, hogy ezen a napon csak egy szent mise legyen minden templomban és áldozzák meg a papság meg a nép, ép úgy mint az apostolok. Szentmise alatt fölhang­zik a glória, mire megszólalnak a harangok, hogy aztán elhallgassanak a föltámadás nap­jáig. Szent­mise végeztével meg körüljárja a papság a templomot és zsoltárok imádkozása közben eltávolítja az oltárok ékességét, hogy emlékeztessen a ruháitól megfosztott Üdvözí­tőre, akinek a zsoltár szavai szerint „elosz­tották egymás között ruháit és köntösére sorsot vetettek.“ A vártemplomban ma reggel 8 órakor kezdődött a zöldcsütörtöki ájtatos­­ság, mely egész délig eltartott. A szertartást Walter Antal dr. püspöki helynök végezte. A passió után következett volna a lábmosás, ez azonban az idén elmaradt, mert azt csak megyés püspök végezheti. Délben már nem szóltak a harangok. A hagyomány szerint Rómába repültek, hogy csak a szombati föl­támadás ünnepén szólaljanak meg újból. — A román trónörökösné élet­veszedelemben. Bukarestből táviratozza tu­dósítónk, hogy a trónörökösné tegnap komoly életveszedelemben forgott. A trónörökösné épen visszatérőben volt a palotába, amikor kocsijának lovaira kutyák rohantak és a nemes paripák a kutyaugatástól megbokro­sodtak. A tajtékzó lovak vágtatva vitték a hintót és a kocsis elvesztette lélekjelenlétét. Időközben rendőrök és katonák kivont kard­dal elkergették és leütötték a kutyákat és megfékezték a lovakat. A trónörökösné el­ájult a kocsiban, de semmi baja sem történt. — Királyné, aki 45 filléres ebédet eszik, Londonból írja saját tudósítónk: Hogy a nép jó és olcsó ebédhez jusson, nagy társaság alakult, mely 41­ a pencért (45 fillér) ízletes és jó ebédet ad kitűzőjében. Hogy az minél nagyobb vonzerőt gyakoroljon, Alexandra királyné nevére keresztelték ezen kitűzőket, amihez a királyné szívesen adta bele­egyezését. Hogy meggyőződést szerezzen arról, mit is adnak ezen kifőzőben 45 fillérért, e héten hétfőn déli 2 órakor kíséretével elment oda ebédelni. Nehogy dugába dőljön terve és valamely különleges ebédben legyen része, megtiltotta, hogy jövetelét bejelentsék és így váratlanul lépett be a kifőzőbe, még pedig Vict­ria herczegnő, Charles of Denmark herczeg és herczegnő, de Grey gróf és grófnő, Digaton Probign és Sidney Greville udvari személyek kíséretében. Mint a kifőző többi látogatója, a 45 fillér lefizetése után a királyné is számot kapott, mely a kimenet­nél a teljesített fizetés igazolására átadandó, majd kíséretével egy tisztán terített asztal­hoz ült. A királynét azonnal megismerték és a kiszolgáló, egyforma fekete ruhába öltöz­tetett, fehér köténynyel ellátott fiatal leányok kis virágot rögtönöztek az asztalra, de az ételek és teríték dolgában épen úgy szolgál­ták ki Alexandra királynét is, mint a többi vendéget. Jóízűen megebédeltek valameny­­nyien, mind a három ételből ettek és mivel a királyné a látottakkal teljesen meg volt elégedve, a pinczérnőknek ajándékokat adott. Mondani is fölösleges, hogy az eset nagy mértékben emelte Alexandra királyné nép­szerűségét. — Az államvasuti tisztviselők fize­tése. A vasutasok országos mozgalma, me­lyet helyzetük javítása érdekében megindí­tottak, a nagy­közönségnél is rokonszenvel találkozott, és ezért általános megnyugvást keltett, mikor ezen nagy arányokat öltött mozgalom azon­­illetékes helyről származó kijelentésre, hogy az államvasúti személyzet teljesíthető kívánságai rövidesen teljesedni is fognak, elült. Váratlanul azonban ismét meg­indult a mozgalom országszerte, állítólag, mivel a pénzügyminiszter egy kijelentése jogosulttá tette azon aggályaikat, hogy kí­vánságaik egyhamar nem teljesülhetnek. Ehez járul még, hogy sokan akadnak, akik a vasutasok javulásra szoruló helyzetét önös czélokra akarják kihasználni és megnyug­tatás helyett ellentállásra izgatják a vasuta­sokat. Mindez csak árthat az ügynek és most már minden további mozgolódás fölösleges is. Mert amint minden kétséget kizáró for­rásból értesülünk, a kormány az államvasúti alkalmazottaknak tett ígéreteit a maga tel­jességében föntartja és azokat végre is fogja hajtani. A kereskedelemügyi miniszter mind­járt a húsvéti ünnepek után törvényjavas­latot terjeszt a képviselőház elé, melyben felhatalmazást kér az államvasúti alkal­mazottak fizetésének rendezésére és a fizetés emelkedéséből előálló különbözet kiutalvá­nyozására. A kereskedelmi és pénzügymi­niszter máris befejezték az erre vonatkozó tárgyalásokat és nem lesz annak semmiféle akadálya, hogy még április havában az összes máv. alkalmazottak megkapják ma­gasabb illetményeiket. Ily körülmények kö­zött minden további mozgalom, melytől a pécsi máv. tisztviselők kezdettől fogva tartózkodtak, merőben fölösleges és indo­kolatlan. — Miniszteri elismerés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi r. kath. püspöknek, a ki Dobó községben a r. k. telek. iskola épületére s tanítói lakására magán­pénztá­­ból 8000 koronát adományozott, köszönetét nyilvánította. — Névmagyarosítás. Bőhm Gyula bozsoki illetőségű, jelenleg budapesti lakós, szabósegéd családi nevének „Bárdosi“-ra, kiskorú Breuer (Breuer) Andor mohácsi la­kos családi nevének „Bartá“-ra kért átvál­toztatása belügyminiszteri rendelettel megen­gedtetett. — Az ex-lex vége. A törvényen kívüli állapot az adók befizetése tekintetében iga­zában csakis a mai napon ért véget, a­mennyiben ma jelent meg a Budapesti Köz­lönyben az 1904. évi IV. törvényczikk az 1904. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadá­sokról, melyet ő Felsége márczius hó 29-én látott el a legfelső szentesítéssel. Most már megkezdődik az egész vonalon az adóhátralék beszedése, mely különösen azokra lesz kelle­metlen, akik az ex lex kezdetétől tartózkodtak az adófizetéstől. Ámde a törvényc­ikk közlésé­vel együtt kormányrendelet is megjelent. A hátralékok behajtásáról szól ez a rendelet. S nincs benne kevesebb, mint hogy az adósok a jövő esztendő szeptemberéig kapnak haladékot a fizetésre, még­pedig teljesen kamatmentesen. Másféléves adósságra más­féléves fizetési terminus. Ennyit senki se remélt, ennyit a legrosszabb fizetők se mertek volna kérni ! — Adókivetés. A pénzügyminiszter elrendelte, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városokban az 1903. évről elma­radt III. osztályú kereseti adó még e hó 14 ig letárgyaltassék. Ennek alapján a pécsi királyi pénzügyigazgatóság intézkedett, hogy az 1903—4. évekre vonatkozó III. osztályú kereseti adókivetési lajstrom Pécs szabad királyi város pénztári helyiségében 1904. évi április hó­­­től - ig közszemlére kitétessék. A városi számvevőség a megfelelő hirdetmé­nyeket a mai napon délelőtt már kibocsátotta. Ezek szerint a tárgyalások f. évi április hó 9, 12, 13 és 14 v. fognak minden nap d. u. 3 órakor megtartatni. Hogy kire mikor kerül a tárgyalás sorrendje, a hirdetmény ad bő­vebb felvilágosítást.­­ A baranyavármegyei gazdasági egyesület a vármegye járásaiban a gyü­mölcs fatenyésztés - tanból szakelőadásokat rendezett az illető járás faiskola kezelői ré­szére. — Mohácson, mint ottani tudósítónk írja, márczius hó 28-án és 29-én volt a járás részére megtartva. A délelőtti órákban a belvárosi r. k. népiskola rajztermében az „Pécsi Napló“ 1904. április 1.

Next