Pécsi Napló, 1905. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-01 / 1. szám

12 Hóviharok mindenfelé. Budapest, deczember 31. (Ered. táv.) A világ minden részéből nagy hóviharokat jelentenek. Számos tengeri hajó szerencsét­lenül járt. Angliával a távirati összeköttetés megszakadt. Bécs, deczember 31. (Eredeti távirat.) Ma éjjel itt orkánszerű vihar volt. Neveze­tes balesetet eddig nem jelentettek. Lemberg, deczember 31. (Eredeti táv.) Hófúvás miatt a lupkov cisnai vasúti vonal teljes forgalmát beszüntették. Salzburg, deczember 31. (Ered. táv.) Az egész éjjel heves hóvihar volt, mely épületekben és fákban nagy károkat okozott. Reggel nagy hófuvás keletkezett, mely ké­sőbb kisebbszerű hózivatarba ment át. Salzburg, dec­ember 31. (Eredeti táv.) A hóvihar szakadatlanul tart és veszélyezteti a járó­kelőket és járműveket. A rendező pályaudvaron egy készülőférben lévő épület egész homlokzata bedőlt. Megugrott csendőr-őrnagy. Konstantinápoly, decz. 31 (Eredeti táv.) A szkutari-i ügy miatt megrendsza­­bályozott Huszni bej csendőr-őrnagy, kit elitélés végett a szaloniki­­ utón szállítottak, megugrott őrsége kezeiből és a kszelai hegy­vidékbe menekült. Itt megtalálták és hajón szállítják tovább. — Harcztéri hírek. Tokió, deczember 31. (Eredeti távirat.) A tengerészetügyi minisztérium a Szebaszto­­pol egy tisztjének levelét közli, amely a japán hatóságok kezébe került. A levélben többek között az áll, hogy Port Arthur de­czember után nem állhat ellen. Nem tudni, hogy a japánok az erősségek közepén ho­gyan haladnak, de előrenyomulásuknak nem lehet ellenállni. A balti hajóhad távol­­maradását fájdalommal tapasztaljuk. Az­­ ostrom szomorú vége minden nappal közeledik. A sánczok bevehetetlensége mese. Miután a 203 méteres dombot bevették, az erősség elesése elkerülhetetlen, csak a régi város­részben lehet, hosszabb ellenállást kifejteni. Nem lehet tüzelőszert szerezni és nem lehet melegedni. Lövőszert becsempészni lehetet­lenség. A King Artur nevű gőzös, a­melyet ostromzárral áttörtek, csak gabonát hozott. Az erősség teljesen el van szigetelve. A le­vél vázolja a Szebasztopol sanyarú helyzetét és úgy végződik, hogy a hajótisztek, vala­mint az erősség védői készek elmenni a leg­végső határig, hogy becsületüket megőrizzék és elkerüljék az erősségnek kiéheztetés kö­vetkeztében való átadását. London, deczember 31 (Eredeti táv.) A Daily Mail jelenti Szöulból tegnapról. A napokban több politikai gyűlés volt. A nép nagyban nyugtalankodik. A politikai hely­zet igen komoly. Néhány kiváló koreait ma letartóztattak. Az Ilkinhoj-társulat sok tagja kik japán barátok, Hicspei-palota közelében gyűltek össze. Zavargás keletkezett, mely közben a palotaőrségre többször rálőttek. A megsebesültek közül többnek állapota ve­szedelmes. A városban e miatt nagy az izga­tottság. A főutakon nagy néptömeg hullám­zik föl-alá, csendőrőrjárő őrök czirkálnak. A k­ülföldiek ellen nem irányult a zavargás. London, dec­ember 31 (Ereded táv.) A Morningpust jelenti Sanghaiból. A japá­nok a Cane hangzalan erősség ellen való ak­namunkájukat majdnem teljesen befejezték és készülődnek az erősség mellvédének lég­­beröpítésére. A főerősség rohama valószínű­leg néhány nap múlva meglesz. „Pécsi Napló“ 1945. január 1. Orosz-kínai konfliktus, Sanghaj, deczember 31. (Eredeti táv.) A kínai kormány megbízta a laptájt, hogy ragaszkodjék ahhoz, hogy az orosz konzul adja ki a kinai megölésével vádolt orosz matrózt a kinai hatóságoknak. Ha Oroszor­szág annak a kérésnek nem tesz eleget és megsérti a semlegességet, akkor Kina az oroszokat a kinai kikötőkben nem védi meg a japánok ellen. — A kolera. Pétervár, deczember 31. (Ered. táv.) A kolera állásáról jelentik. Az oltváni kor­mányzóságban, ahol a kolera legerősebben pusztított, a megbetegedési esetek csökkené­sét állapították meg. Ugyanez mondható a többi fertőzött helyekről is. Rádospestisben az Ural vidék három kerületében 16-tól 18-ig 34-en betegedtek meg. A volodgai kormány­zóságban újabb szibériai pestismegbetegedé­sek fordultak elő. 21-től 28-ig a két kerü­letben 86-an betegedtek meg. Irodalom. — Iparpolitikai tévedések. (Tanul­mány a magyar nemzetgazdaság köréből. Irta: Forgon Lajos dr. Budapest, Potitzer­­féle könyvkiadó vállalat.) A karácsony újévi könyvpiaczon kissé elkésve, de annál na­gyobb érdeklődés fölkeltésére alkalmas könyv jelent meg, mely hivatva van arra, hogy a közfigyelmet a mai fölötte zavaros politikai viszonyok között is, az ország nemzetgazda­sági ügyére, közelebbről pedig a megindult iparfejlesztési mozgalomra irányítsa. Miként a könyv c­íme is mutatja, az iparpolitika tévedéseit tárja elénk; teszi pedig ezt olyan széles alapon, olyan tárgyilagosan és az ügy részletei körül oly tájékozottsággal, hogy nem lehet eléggé figyelmébe ajánlani azok­nak a köröknek, amelyek az iparfejlesztésre befolyni hivatva vannak és azoknak a haza­fiaknak, akik a nemzetgazdasági kérdések iránt érdeklődnek. A mű széles alapokon in­dul , a gazdasági termelés fejlődésének is­mertetését kezdi. Minden termelés alapja és czélja a szükséglet, ennek kielégítésére és a növekvő igények kielégítésére fejlődtek ki: a mezőgazdaság, a házi ipar, kézműipar és a gyáripar. A divat rontja az összhangot a szükséglet és a termelés között; olyan igé­nyeket is támaszt, amelyek nem szükséglet­ből keletkeznek. Az ily igények növelésére alkalmas a gyáripar, főleg a készletre való termelésével. A különböző gazdasági ágak továbbá, úgy a bel-, mint a külföld gazdasági tényezői között természetes össz­hang létesül, melynek esetleges akadályait nem növelni, hanem elhárítani van az állam hivatva. Ily természetes akadályok a távol­ság, közlekedési nehézségek , valamint leg­újabban az egyes gazdasági ágak túlzott és egyoldalú állami támogatása. Magyarország mezőgazdasági állam; a nyerstermelésnek minden természetes tényezőjével rendelkezik ; nyersterményeinek kivitelével aktív kereske­delmi mérleget és biztos gazdasági exiszten­­c­iát biztosított magának. Az ipar feltételei közül vajmi kevés van meg; veszedelmes volna a biztos alapról lelépni, hogy a bizony­talan gazdasági alapra helyezkedjünk Egész­ben helytelen, káros, sőt nemzetgazdasá­gunkra veszedelmes a túlságos iparfejlesztési politika, különösen úgy, ahogy azt a magyar állam, a többi, főleg a mezőgazdaság rová­sára folytatja. Minden túlzás és szélsőség veszedelmes, így sem a merkantilistáknak — akik a tőkeuralom kedvéért akarják Magyarországot iparállammá tenni, sem az agrarizmusnak , akik az ipari haladásnak a saját érdekeik túlzott védelme czéljából vetnek gátat, nincs igazuk. Magyarországon a mezőgazdaságot intenzívebbé kell tenni, az ipart pedig a mezőgazdasággal szoros kap­csolatba kell hozni a belföldi anyagok fel­dolgozása által. Szinte szenzác­iós az állam­segélyek körüli eljárást ismertető rész. A vámterület kérdését nem tartja politikai, hanem kizárólag gazdasági kérdésnek; sze­rinte azért van az önálló vámterületnek annyi híve, mert az ország függetlenségének poli­tikai kérdésével kapcsolatban foglalkozik vele még a törvényhozás is. Az önálló vámterületet megvalósítani nem lehet, nem s­zabad, mert az nemzetgazdaságunkat semmivé tenné. Legér­dekesebb és egyúttal legtartalmasabb részeihez tartozik a műnek ez a fejtegetés, statiszti­kai számadatokkal igazolja, hogy Magyaror­szágnak a közös vámterület föntartása gaz­dasági létkérdése.­­ A továbbiak során po­lemizál a könyv a kereskedelmi miniszter által iparfejlesztési programmként kiadott emlékirattal. Mindenek előtt lerontja az ál­lami iparfejlesztés elvi alapjait; kimutatja az emlékirattal szemben, hogy az iparfejlesztés a kivándorlás csökkentésére nem folytat be, hogy a mezőgazdaságnak nem érdeke az iparfejlesztés, hogy annak közgazdaságilag és a nemzetvagy­onosodás szempontjából a kilátásba helyezett kedvező hatása nem fog bekövetkezhetni, állampénzügyi szempontból pedig frivolnak bélyegzi a kormány abbeli fölfogását, hogy az iparfejlesztésben az ál­lami bevételek szaporításának eszközét te­kinti. Sorra veszi azután az iparpolitikai ter­vezet minden egyes programmpontját, c cél­­jához híven nem emeli ki túlságosan annak helyes intenc­ióit és tervbe vett czélszerű intézkedéseit, bár az elit­méréstől sem zárkó­zik el teljesen,­­­ hanem az itt is megnyi­latkozó fontosabb és hatásaiban lényegesebb tévedéseit sorolja föl Kimutatja, hogy a ter­vezett alapon nemcsak ipart nem teremtünk, hanem a meglévőt is még jobban koc­káztat­­juk. Beigazolja, hogy az eg­sz iparfejlesztési akc­ió rejtett, c­élja a gyáripar megteremtése, ezzel a kapitalizmus bevezetése Magyaror­szágba, a­mi társadalmi és nemzeti veszedelme­ket fog eredményezni, beigazolja, hogy a kor­mány a kézműipart nemcsak tönkre hagyja menni a nagy áldozatokkal járó iparfejlesztés során, hanem ez valóságos czélja is Végül arra a következtetésr­e jut, hogy a megkezdett utól se gyáripart nem teremtünk, se meglev® kézműiparunkat meg nem tartjuk, hanem az eredménytelen áldozatokkal még a többi gaz­dasági ágakat is tönkre tesszük Vagy hagy­jon föl az állam az adózó polgárokat túlter­helő, eredménytelen iparpolitikával, vagy hozzon abba rendszert, lépésről-lépésre te­remtse meg a magyar ipart s — bár az be­­láthatlan nemzetgazdasági veszedelmekkel fog járni — az állam tekintélyének megóvása czéljából, miután exponálja magát az ipar­­fejlesztés érdekében, még a legnagyobb áldo­zatot is meg kell hoznia, ami nélkül soha sem lesz ipar Magyarországon ; ez­ az önál­ló vámterület. Ennek bevezetéseül és az ered­mények előzetes tanulmányozására u. a. végső eszközök alkalmazását ajánlja; ezek volnának az állami és városi uton kivetett fényűzési adók a külföldi eredetű olyan árukra, amelyek itthon is jó és használható minőségben előállíttatnak. Az egész munka érdekes, világos, érthető és logikus. Megsze­rezhető minden könyvkereskedés útján, ára 4 korona. — Az Amatőr díszes illusztrált album januári száma, mely egyben karácsonyi ajándéka a pompás n­é­­­vészi fényképezési folyóiratnak, m­is lent közel ötven gyönyörű kép van benne, köztük nem egy kész szenzéczió, igy a József Ágost főherczeg remek felvételei s Izabella főherczegasszony bellyei uradalmában fölvett nagy képe, melyek már szinte nem is fotográfiák, hanem fest­mények, olyan művészi kivitelűek Hármat ezek közü­l a szöveg közt, egyet melléklet gyanánt közöl A­z Aisatör, míg második műmellékletül F­o­r­g­á­c­h István gróf nagyméretű ligurális képe­t szolgál. Egyéb illusztrácziói is meglepetésszámba mennek , így Ester­házy Mihály gróf, J­u­n­g­a Sebő százados, Szil­á­r­d Béla dr., Freund Zoltán, Révész Zoltán, P­r­o­k­o­p Károly (Bécs), Pálfy Mór dr., K. Lippi­ch Elek dr. Móricz Aladár dr., H­r­u­s­k­a Gyula, R­a­a­b­e Gusz­táv Adolf, Marschall János dr. P­a­p­p Gusztáv dr., Müller A. Bertalan képei, valamint Kohlman Ar­túr dr. szerkesztő modern Madonnája. Szövegrésze

Next