Pécsi Napló, 1905. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-01 / 1. szám

10 ik alatt, mely mellett épen akkor megy el e adóexequtor a becsüssel. — Hova gyásziitézek ? — Ide a varrodába exequálni. — De ide mán én is bemegyek, ha mindjárt becsüsnek kell is felcsapnom. És bementek Hivatalosan szigorú arcz­zal, merev lépésekkel. No volt is riadalom , varróiskolában ! Hogy jön ide ez, mit keres­­ten? Ez mégis szemtelenség, azaz hogy alán mégsem az . . . De ime megcsendül ajkán a szó: — A foglalást megkezdjük. Egy kicsi, két kicsi, ’rom kicsi, négy kicsi, öt kicsi, hát kicsi női — Értéke? — Azt igy megállapítani nem lehet. Bőveb­b, alaposabb, tüzetesebb, behatóbb­izsgálat válnék szükségessé, de arra az alkalom nem kedvező, tehát felveszünk rá­adásul két fényezett szekrényt. — Helyes, mehetünk ! És elmentek a sikerült exequálás után­i vig­­ányok csattogó jókedvétől visszhangzó varrodából. És azóta ha elmegy az ismeretlen isme­­rs a romantikusan sötét ablakok alatt, még is engebben visszhangzik a varroda a vig­­ányok csattogó jókedvétől. Színház és művészet. A jövő évi színi szezonról. — Kövessy Albert színtársulata. — Sok­felé jártamban betértem az elmúlt én Kecskemétre is. Az európai neveze­­sségű szép városháza mellett az öreg tem­­em belső díszítése vonta magára figyel­emét, mely Roskovics Ignácz festőművész ágyságát mutatja be. Magáért e két épüle­­tt érdemes Kecskeméten kiszállni Mond­tam, külföldön nagyon sokszor kisebb­t bámulunk meg. De ez alkalommal kar jobban érdekel a városházától nem­­ álló színház, nem ugyan azért, mert épület ez is, mert belső szépségével, czél­­ra beosztásával, nagy színpadjával előbb a pécsi színháznál. Érdekel a benne ,úszó színtársulat, helyesebben annak igaz­olója, Kövessy Albert, ki a jövő évtől ezdve egyelőre 3 czikluson át fogja a pécsi iuházat vezetni. Hangsúlyozom azonban, így midőn egyéni benyomásaimat odavető­k, inkább ismertetőleg, mint kritikailag mondom — egy gondolattal sem teszek oalitást a jelenlegi színtársulatra. Halad­va mindenki a maga útján. Talán nem kell bőven indokolnom, hogy­iváló figyelemmel néztem végig az előadó­it Egyrészt azért, hogy a leendő új igaz­­i vezető kezét meglássam, de másrészt ú­gy­azon tagokat, kiket, az igazgató a je­­enlegi társulatából magával hoz Pécsre, jől­ szinte megismerjem a színpadon. Az akkoráig Pécsre szerződtetett tagok következők voltak. (Fölsorolásukban nem a rendet.)­­ Makó Ayda lesz a drámai hősnő Nagyon szép jelenség, kellemes, behízelgő lánggal, igazán értelmes játékkal. A vidék egyik első színésznője szerepkörében. Drá­mában, színműben, vígjátékban, parasztda­lban egyaránt otthonos. Toilettesei verse­nyeznek sok „nagy“ színésznő ruhatárával, a Tetemrehívásban Margitot adta, míg Ocs­­tay Brigadérosban Dili, a kóborló czigány­lányt játszotta. Az előbbiben szép és nehéz szerepe volt. Könnyedén oldotta meg. Örül­­tetünk szerződtetésének. Sikerekben bő esze lesz. A naiv szerepekre Hevessy Gusztika van szerződtetve, kinek Pécsre jövetelével ismét szinre kerülhetnek azok a darabok is, melyek­en kisleánynak nagy szerepe van. E tekintet­­ben visszagondolok azon régi időre, mikor még nőtt már néhai Munkácsyné aratta a si­kereket színpadunkon. »Tetemrehívásban* Györgyike volt reá osztva. A néző azt hitte, hogy valóságosan egy 12 éves leányka a szereplő, mikor a zárdából kis matróz ruhá­jában hazajött. Csak később kifejlődő nagy és erős szerepe engedi következtetni azt, hogy a szereplő nagyobb leány, ki veleszü­letett bájával és naivságával kelti föl az illúziót. A darab szerzője, Kazaliczky An­tal is megnézte „Tetemrehivásának” kecs­keméti előadását s mikor Hevessy Gusztika kilépett a színpadra, mint Györgyike, nagy félelem fogta el, hogy miként oszthatta Kövessy e nehéz szerepet egy ilyen „kis” leányra. De később, mikor meglátta, hogy ez a kis leány milyen jó színésznő, maga tapsolt legjobban Hevessy Gusztikénak. Ocskay Brigadérosban Tisza Jutka kis sze­repében láttam még őt. Jóslatom az, hogy kedvenc­e lesz a pécsi közönségnek. Egy édes teremtés a nővére: Hevessy Mariska, kitől a „Tetemrehivásban“ özv. Mindszentinét, Ocskayban pedig Tisza Ilonát láttam. Mindkét szerepet oly szépen, oly gonddal játszotta, hogy méltón kiérdemelte a feléje ha­jzó tapsokat. Termete karcsú, sudár. Koronája azonban arcza, me­lyből egy kimondhatlan édes báj ömlik le. Gratu­lálni lehet Kövessynek, hogy szerződtette. Azt hiszem, hogy a szívekben éles nyomo­kat fog csinálni. Az anya szerepekre a vidék egyik jeles anyaním­észnője, Károly­iáé van szer­ződtetve. Boccaccióban Petronellát, Tetemre hívásban pedig Mih­ainét játszotta. Jó, ügyes színésznő, ki komoly szerepekben és úgy helyt áll, mint komikumokban. Férje: Ká­rolyi Lajos, a társulat titkára, ki kedves modorával a társulat bizalmasának szerepét játsza. Sok dolga és lelkiismeretes munkája mellett nem igen jut idő a játszásra. De ha ép muszáj, hát ő is játszik. Ocskayban Py­­ber vikáriust jól megjátszotta. Szerződtetve van még társalgási sze­repekre a vidék első csevegője, Hahnel A­racka is. Csige Böske (Thuryné) mostoha­­nővére, a legelegánsabb vidéki színésznő. Almássy Endrét viszontlátjuk a hős és szerelmes szerepekre. Jó neve volt első itt­léte alkalmával is, kedvencze lesz ő most is a közönségnek. A színműveknek ügyes ren­dezője, Nagy Dezső is visszajő. Kitűnő apa színész és buffó, ki a Tetemrehívás Rad­­ványi Ferenczét és oly figyelemmel és siker­rel d­olgozta ki, mint Szulamithban Avidana­­kot, Ocskayban a palóczot, és Arany virágban Potyevjevet. Miskey tenoristát nem hallottam, S így nem tudok róla véleményt mondani. Bari so­nista nem volt még akkor szerződtetve! Komikusnak egy igazán distingvált szí­nész van szerződtetve Latabár Árpád sze­mélyében. Aranyvirágban Goold Harryt,­ Boccaccióban a borbélyt, Szulamithban a szerecsen szolgát játszotta. Jó izű mókáival, tapintatosan alkalmazott tréfáival, könynyed modorával , kedélyes és derűs perczeket csinál a nézőknek. Alakja szálas, vékony. Megjelenése elegáns. Bár nem a karzatnak dolgozik, de a karzat ép úgy fogja kaczagni, mint a földszint. Jókat fogunk mulatni rajta. Készakarva tettem a másik komikust a végére, ki nem más, mint az igazgató: Kö­vessy. A Kis herczeg Frimuszát és Boccaccio Lamberiucsióját játszotta. Mondhatom nem csak jó direktor­­, hanem kitűnő színész is. Szellemes, diskrét humorával sok kac­agás­­nak lesz a megteremtője. Nem írok róla többet, mert még eltalálna bizakodni. Az énekesnők még akkor nem voltak szerződtetve. Vagy legalább is azok közül nem, kik a társulatnak j­enleg tagjai. Éne­kesnők: Kövessyné, Ruzsinszky Ilona, Szi­lassy Etel, Korányi Frida és Komáromy Gizella. Az igazgató nejét egy, csak a férje kedvéért elvállalt epizódszerepben láthattam; a Kis herczeg igazgatónőjét adta, hogy az elő­adás ünnepélyesebb legyen Finom Rózsi, Tö­rökné asszony szerepében van ő otthon. Erőtel­jes hangja, mosolygó arcza, élénk játéka jó, kedves és határozott színésznőre enged követ­keztetni. Kis szerepében is tapsra fakasz­totta a közönséget. Dicséretére legyen mondva, hogy társulatával nem érezteti, hogy ő a direktorné, egyformán szívélyes, úgy az első­rendű tagokhoz, mint a kardalosokhoz. Az énekes darabok rendezője maga a direktor, ki mondhatni, éjjel-nappal a szín­házban van. Minden előadás­ végig néz. Ő az első és legszigorúbb kritikus. Figyel, jár-kel a színpadon, a nézőtéren. Folyton dolgozik közönsége érdekében. A költővel elmondja ő is, hogy a színpadon élned és halnod kell. És ez jó hatással van a színészre, erőt ad, buzdítólag hat. Társadalmilag is kellemes és keresett ember. Tollforgató, író ember. A szé­kesfőváros írógárdájának kedvence, kültagja. Elsőben szerzi meg az újdonságokat. Terve az, hogy egy prima társulatot hozzon Pécsre. No­ha az akkor még nem szerződtetett éne­kesnők is olyanok lesznek, mint a társulat­nak már említett szerződtetett tagjai, úgy egy ritka szép szezonnak nézünk elébe. Lesz mindenkinek kedvencze. Kardalosnőknek is szép fiatal leányokat akar hozni. A szépen mindig jókedvűen legel a néző szeme. Azt hiszem, lesz taps bőven, lesz a kertészeknek dolga, a kedvenczeknek lesz a virágban részük, a szívek megújulnak, meg­indulnak, virágozni fog a szerelem s nera lehetetlen, hogy egyiknél-másiknál karika­gyűrű lesz a vége. Kékes Ezüstös. — Én, te, ő. A sokat emlegetett új operettéről, melyről előzőleg már az a hír is keringett, hogy a szinügyi bizottság meg­fogja akadályozni szinrehozatalát, alant kö­zöljük az igazgató, a főbb szereplők és a rendező véleményét: Az En, te, ő egyike a legdrágább da­rabnak, de szívesen áldoztam érte, mert tu­dom, hogy ez kell ma a közönségnek, még Pécsett is ! Nádasy József: Sohasem játszottam kényelmesebb és kedvesebb szerepet, mint az En, te, ő „Mici herczegnője“. Ezt a szerepet Fedák Zsuzsa is nagy szeretettel ismételte meg számtalanszor. Feledy Boriska. Az igaz, hogy frivolitás dolgában vete­kedik az őrnagy úrral, de aztán franczia szellemesség dolgában sem marad mögötte. Ferenczy Friczi. Nekem férfi szerep jutott a darabban, de nagyobb ambíczióval és nagyobb kedvvel játszom, mint bármelyik kedves szerepemet. Hiába, szellemesen csak franco,ia tud írni. Tarnay Leona. Végre az újévben én is olyan szerep­hez jutottam, amelyik teljes­n megfelel egyéniségemnek. Csupa báj és kedvesség! Kütynek is ez hozta az első nagy sikert a Király színházban. Ragányi Iza. Nekem nincs mit mondanom, én me­gint egy hülye férjet játszom, akit lépten­­nyomon megcsal a felesége. Dehogy házaso­dom meg?! . Sajó Géza. Kedves Igazgatóm ! Szives felhívásodra a következőket írhatom „Én, te, ő“-ről. Azt hiszem, hogy az „Én, te, ő“ érmék a szel­lemes, ötletekben gazdag és bájosan eredeti zenével bíró operettnek az első pécsi előadá­sával úgy az Én karmesteri ambíczióm, mint a Te kassza siker utáni vágyad, valamint ő (a nagy közönség) is teljesen ki lesz elégítve. Bródy Miklós dr. — Nádasy József új színtársulata. A ma még pécsi, de október .javától sop­roni színház igazgatója, Nádasy József tel­jesen befejezte színtársulatának újjá­szerve­zését és virágvasárnaptól társulata a követ­kező tagokból áll: Wlassák Vilma (uj), Feledi Boriska, K. Tarnay Leona, Krasznay Aranka énekesnők, Halasi Vanda hősnő (uj), Bogyó Ilonka drámai szende (uj), Jakabfy Jolán naiva (uj), Homokay Ella anya­­színésznő, Nádasy Józsefné komika, Híd­végi Ernő, Fekete Mihály, Farkas Béla, Sajó Géza és Vilmos, Ferenczy József, Boda Ferencz, Virágh Jenő buffó énekes ,Pécsi Napló, 1905. január 1.

Next