Pécsi Napló, 1905. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1905-02-01 / 27. szám

Szerkesztőség: Munkácsy Mihály utcza 25. Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal és éjjeli szerk.: Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. A Nyilt-tér sora 60 fillér Magyar miniszter a helyzetről. Budapest, január 31. Tudósítónknak ma alkalma volt a lista-kabinet egyik előkelő tagjával beszélgetést folytatni, aki mint a szabadelvű párt egyik vezére is évtizedek óta nagy sulylyal élt a politikai közéletben. A miniszter a váltásoknak a monarkiára való visszahatá- lára nézve a következő kijelentéseket tette, amelyek annál fontosabbak, mivel miniszter a helyzetről még nem nyilatkozott: Nem látom a helyzetet oly sötétnek, mint a magyar és osztrák államférfiak nagyobb része. A választások eredménye enyleg részünkre nagy kiábrándulással árt, de semmi ok sincs azért szomorú övendölésekre. Nem érkezett még el annak ideje, kutatni az okokat, melyek ezen választási eredményt érlelték meg, mert egyelőre minden rendelkezésünkrelló erőt összpontosítani kell, hogy megmentsük, ami még menthető. Deák Ferencz 67-es hagyományát nem szabad választások eredménye következtében útba dobni, hanem a monarkia egységét minden más érdek fölé kell helyeznünk és még távol állunk az iőponttól, amikor megsemmisül a kigyezés. A szabadelvűek és mi, a kor- lány teljesen le vagyunk verve, de az is képviselőház többsége nem az 1848-as, hanem az 1867-es alapon áll. Amennyijén még beleszólásom van a dolgok menetébe, mindent el fogok követni, hogy az összes 67-es alapon álló pártokorakozzanak, bármely párthoz tartoznak, mert csak így menthetjük meg az országot nehéz megrázkódtatásoktól,elyek az egész magyar közönségre ihatnának. Nem tagadom, hogy most oly időponthoz érkeztünk, mely sok veszélyt ejt magában. Csak kellő elővigyázattal, minden idegességtől menten, sokat jóvá lehet még tenni, ami Magyarország sorsára esetleg végzetes lehet. Ami feladaunk lesz továbbra is kellő világításba elyezni, mily fontossággal bír mindkét framra a kiegyezés és mi mindent kockáztatunk, ha ketté akarnók tépni a körléket, mely Ausztriát és Magyarországt gazdaságilag és politikailag egybeízi. Mi magyar politikusok, akik a 7-es elveket magasra tartjuk, összmoarkiai érdekből a dualizmus mellett fogunk sikra szállni, de remélni akarjuk, hogy Ausztriában szintén minden energiával sikra fognak szállni a jelengi állapot föntartása érdekében. Az oszak politikusok most sokat tehetnének, s határozottan a dualizmus föntartása a statusquo mellett foglalnának állt. Nálunk a mérvadó szabadelvű férj fiak mind ragaszkodnak ezen állapothoz és igy a nyilvánosság csakhamar azon alapelvekhez fog visszatérni, melyeket mi szabadelvűeknek nevezünk és melyeket Magyarország további fejlődése érdekében nem nélkülözhetünk. Nem hiszek a függetlenségi párt állandó győzelmében, sőt mi több, meg vagyok győződve, hogy különböző körülmények lánczolata, ezek között a vasúti sztrájk, a Kossuth-pártot ideigle- nesen megerősítette. Aki már most különös és nagy változását várja a po l litikának Magyarországon, azt csalódás fogja érni, mert kisebb eltérésektől eltekintve, az új kormány iránya se lesz, mert nem lehet más, mint a régié volt minden új kormány úgy fogja a kiegyezési megállapodásokat átvenni és kötelezőnek vallani, amint az a Körben és Széll kormányok között létesült. És ez ma is a fődolog marad mindennél, még akkor is, ha ma oly nehézségek merülnének föl, melyek azelőtt teljesen jelentéktelenek maradtak volna. A legközelebbi időre békére áhítozik az ország és akkor megfigyelhetik majd az ellenzéket is, melyről meg lehet győződve, hogy magatartása jóval mérsékeltebb lesz, mint eddig volt, mikor gyarapodni akart és tényleg el is érte a numerikus többséget. Igen természetes, hogy már aláírtuk lemondási nyilatkozatunkat, amint az nem is lehet máskép, mikor a nemzet ítélete ellenünk szólt. És amikor elhagyjuk helyeinket, melyeket a király kegyéből és a többség támogatásával elfoglaltunk, mindannyian meg vagyunk arról győződve, hogy híven teljesítettük kötelességünket. Visszatérünk most a képviselők soraiba és politikai hitvallásunkat ott fogjuk kifejteni. Most nincsen idő a pihenőre, mert a tornyosuló veszedelmeket el kell hárítani. Ki a következő kormányférfiú? Ezt nehéz volna megmondani, mert kabinetalakítás oly sok különböző körülménytől függ, tárgyi és személyi motívumok játszanak itt közre, hogy azt nem lehet előre tudni, ki kerül az ügyek ére. Természetes lenne, ha az ellenzéki vezérek egyike bízatnék meg a kormányalakítással, mert amikor ily többséget toboroztak pártjuknak, szükséges, hogy vállalják a felelősséget is. Mindenképen beható tanácskozások fogják a kormányalakítást megelőzni, mert az új kormány nézetem szerint sem tiszta szabadelvűekből, sem kizárólag ellenzékiekből ki nem kerülhet. Döntő súlylyal bír, ki lesz az a politikai egyéniség, akihet bizalommal viseltetnek a szabadelvűek és az ellenzékiek. Kezdetét veszi tehát a kompromissumok ideje, mert olyan pártja nincsen ma a képviselőháznak, mely önállóan, más párt segítsége nélkül vállalhatná a parlamenti munkát. Egy másik tudósítónk olyan államférfiúval folytatott beszélgetést, akinek a választásokra nagy befolyása volt, és akinek a kibontakozásnál is cselekvő szerep fog jutni. A helyzetről a következőképen nyilatkozott: Tisza István gróf holnap beadná lemondását ő Felségének, mire gyorsan követni fogják egymást az események. Lemondása alkalmából a távozó miniszterelnök memorandumot is átnyújt a királynak, melyben megindokolja a kabinet visszalépését. Ő Felsége valószínűleg még ezen hét végén Budapestre jön és ott fogja a meghallgatandó pártvezéreket fogadni. Ezt megelőzőleg máris megkezdődtek a tanácskozások a pártok vezető emberei között, akiknek most az képezi feladatát, hogy megállapítsák a kinevezendő kormány feladatait. A pártok e hét végén tartják meg alakuló üléseiket, amikor egyúttal formulázzák a megváltozott viszonyok között milyen magatartást tanúsítsanak. Nézetem szerint csakis a kompromissum vezethet ki a mai káoszból. Gyakorlati kormányprogramm állapítandó meg, mely tekintettel van a pártokra, melyek vagy tevőleg szerephez jutnak a kormányzatban, vagy amelyek nélkül ma kormányozni nem lehet. A választások eredményeként csakis a szabadelvű, és függetlenségi párt juthatnak döntő szerephez. Elvileg a két legnagyobb párt egymástól igen távol áll, de ez nem zárja ki, hogy bizonyos és meghatározandó államszükségletek tárgyában az egyezség csakhamar létesülni fog. A Kossuth-párt tudtommal hajlandó a költségvetést, a kereskedelmi szerződéseket, az újonczjavaslatot, a házszabály módosítását, kapcsolatban a választási jog kiterjesztésével, bármely kormánynak megszavazni, mely a nagy politika terén táplálatait Programmjába fölveszi. A kk‘'4"' pést, katonai reformokat és a katonai költségek kérdését kell a. programme befoglalni, még pedig oly alakban, hogy a többség és ő Felsége azokhoz hozzájáruljanak. Természetesen arról van most szó, hogy a Deák-féle kiegyezés rekonstruáltassék. Nem kell ezt megváltoztatni, mert alapja ma is egészséges, csakis kiépítésre vár. Csak az a kérdés, meddig és mily irányban haladhat ez a kiépítés. Túl bátor toldalék megingathatná az alapot és elkerülhetetlenné tenné a katasztrófát. De a függetlenségi eszme térhódítása és ezzel a personal unióra való törekvés most előtérbe nyomultak.