Pécsi Napló, 1905. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1905-02-01 / 27. szám

Szerkesztőség: Munkácsy Mihály­ utcza 25. Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal és éjjeli szerk.: Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. A Nyilt-tér sora 60 fillér Magyar miniszter a helyzetről. Budapest, január 31. Tudósítónknak ma alkalma volt a lista-kabinet egyik előkelő tagjával beszél­­getést folytatni, aki mint a szabadelvű párt egyik vezére is évtizedek óta nagy sulylyal élt a politikai közéletben. A miniszter a vá­ltásoknak a monarkiára való visszahatá- l­­ára nézve a következő kijelentéseket tette, a­melyek annál fontosabbak, mivel miniszter a helyzetről még nem nyilatkozott: Nem látom a helyzetet oly sötétnek, mint a magyar és osztrák államférfiak nagyobb része. A választások eredménye enyleg részünkre nagy kiábrándulással árt, de semmi ok sincs azért szomorú övendölésekre. Nem érkezett még el annak ideje, kutatni az okokat, melyek ezen választási eredményt érlelték meg, mert egyelőre minden rendelkezésünkre­lló erőt összpontosítani kell, hogy meg­­mentsük, ami még menthető. Deák Ferencz 67-es hagyományát nem szabad­­ választások eredménye következtében útba dobni, hanem a monarkia egy­­s­égét minden más érdek fölé kell helyeznünk és még távol állunk az iőponttól, amikor megsemmisül a ki­­gyezés. A szabadelvűek és mi, a kor-­­ lány teljesen le vagyunk verve, de az­­ is képviselőház többsége nem az 1848-as, hanem az 1867-es alapon áll. Amennyi­jén még beleszólásom van a dolgok menetébe, mindent el fogok követni, hogy az összes 67-es alapon álló pártok­orakozzanak, bármely párthoz tartoznak­­, mert csak így menthetjük meg az országot nehéz megrázkódtatásoktól,­­­­elyek az egész magyar közönségre ihatnának. Nem tagadom, hogy most oly idő­ponthoz érkeztünk, mely sok veszélyt ejt magában. Csak kellő elővigyázattal, minden idegességtől menten, sokat jóvá l­ehet még tenni, ami Magyarország sor­­s­ára esetleg végzetes lehet. Ami felada­­unk lesz továbbra is kellő világításba elyezni, mily fontossággal bír mindkét framra a kiegyezés és mi mindent kock­­áztatunk, ha ketté akarnók tépni a kö­­rléket, mely Ausztriát és Magyarorszá­­gt gazdaságilag és politikailag egybe­­ízi. Mi magyar politikusok, akik a 7-es elveket magasra tartjuk, összmo­­arkiai érdekből a dualizmus mellett f­ogunk sikra szállni, de remélni akarj­­­uk, hogy Ausztriában szintén minden e­nergiával sikra fognak szállni a jelen­­gi állapot föntartása érdekében. Az osz­­ak politikusok most sokat tehetnének, s határozottan a dualizmus föntartása a statusquo mellett foglalnának ál­­lt. Nálunk a mérvadó szabadelvű fér­j fiak mind ragaszkodnak ezen állapothoz és igy a nyilvánosság csakhamar azon alapelvekhez fog visszatérni, melyeket mi szabadelvűeknek nevezünk és melyeket Magyarország további fejlődése érdeké­ben nem nélkülözhetünk. Nem hiszek a függetlenségi párt állandó győzelmében, sőt mi több, meg vagyok győződve, hogy különböző körülmények lánczolata, ezek között a vasúti sztrájk, a Kossuth-pártot ideigle-­­ nesen megerősítette. Aki már most kü­­l­­önös és nagy változását várja a po­ l litikának Magyarországon, azt csalódás fogja érni, mert kisebb eltérésektől el­tekintve, az új kormány iránya se lesz, mert nem lehet más, mint a régié volt minden új kormány úgy fogja a ki­egyezési megállapodásokat átvenni és kötelezőnek vallani, amint az a Kör­ben és Széll kormányok között léte­sült. És ez ma is a fődolog marad min­dennél, még akkor is, ha ma oly nehézségek merülnének föl, melyek az­előtt teljesen jelentéktelenek maradtak volna. A legközelebbi időre békére áhí­tozik az ország és akkor megfigyelhetik majd az ellenzéket is, melyről meg lehet győződve, hogy magatartása jóval mér­sékeltebb lesz, mint eddig volt, mikor gyarapodni akart és tényleg el is érte a numerikus többséget. Igen természetes, hogy már aláírtuk lemondási nyilatkozatunkat, amint az nem is lehet máskép, mikor a nemzet ítélete ellenünk szólt. És amikor elhagyjuk he­lyeinket, melyeket a király kegyéből és a többség támogatásával elfoglaltunk, mindannyian meg vagyunk arról győ­ződve, hogy híven teljesítettük köteles­ségünket. Visszatérünk most a képviselők soraiba és politikai hitvallásunkat ott fogjuk kifejteni. Most nincsen idő a pihe­nőre, mert a tornyosuló veszedelmeket el kell hárítani. Ki a következő kormány­­férfiú? Ezt nehéz volna megmondani, mert kabinetalakítás oly sok külön­böző körülménytől függ, tárgyi és személyi motívumok játszanak itt közre, hogy azt nem lehet előre tudni, ki kerül az ügyek é­­re. Természetes lenne, ha az ellenzéki vezérek egyike bízatnék meg a kormány­alakítással, mert amikor ily többséget toboroztak pártjuknak, szükséges, hogy vállalják a felelősséget is. Mindenképen beható tanácskozások fogják a kormány­alakítást megelőzni, mert az új kormány nézetem szerint sem tiszta szabadelvűek­ből, sem kizárólag ellenzékiekből ki nem kerülhet. Döntő súlylyal bír, ki lesz az a politikai egyéniség, akihet bizalom­mal viseltetnek a szabadelvűek és az ellenzékiek. Kezdetét veszi tehát a kom­promissumok ideje, mert olyan pártja nincsen ma a képviselőháznak, mely ön­állóan, más párt segítsége nélkül vállal­hatná a parlamenti munkát. Egy másik tudósítónk olyan államférfiú­­val folytatott beszélgetést, akinek a válasz­tásokra nagy befolyása volt, és akinek a kibontakozásnál is cselekvő szerep fog jutni. A helyzetről a következőképen nyilatkozott: Tisza István gróf holnap beadná lemondását ő Felségének, mire gyorsan követni fogják egymást az események. Lemondása alkalmából a távozó minisz­terelnök memorandumot is átnyújt a ki­rálynak, melyben megindokolja a kabinet visszalépését. Ő Felsége valószínűleg még ezen hét végén Budapestre jön és ott fogja a meghallgatandó pártvezéreket fo­gadni. Ezt megelőzőleg máris megkez­dődtek a tanácskozások a pártok vezető emberei között, akiknek most az képezi feladatát, hogy megállapítsák a kineve­zendő kormány feladatait. A pártok e hét végén tartják meg alakuló üléseiket, ami­kor egyúttal formulázzák a megváltozott viszonyok között milyen magatartást tanúsítsanak. Nézetem szerint csakis a kompromissum vezethet ki a mai káoszból. Gyakorlati kormányprogramm állapítandó meg, mely tekintettel van a pártokra, melyek vagy tevőleg sze­rephez jutnak a kormányzatban, vagy a­melyek nélkül ma kormányozni nem lehet. A választások eredményeként csakis a szabadelvű, és függetlenségi párt juthatnak döntő szerephez. Elvileg a két legnagyobb párt egymástól igen távol áll, de ez nem zárja ki, hogy bizo­nyos és meghatározandó államszükség­letek tárgyában az egyezség csakhamar létesülni fog. A Kossuth-párt tudtommal hajlandó a költségvetést, a kereske­delmi szerződéseket, az újonczjavas­­latot, a házszabály módosítását, kap­csolatban a választási jog kiterjeszté­sév­el, bármely kormánynak megsza­vazni, mely a nagy politika terén táplál­atait Programmjába fölveszi. A kk‘'4"' pést, katonai reformokat és a katona­i költ­ségek kérdését kell a. programme be­foglalni, még pedig oly alakban, hogy a többség és ő Felsége azokhoz hozzá­járuljanak. Természetesen arról van most szó, hogy a Deák-féle kiegyezés re­­konstruáltassék. Nem kell ezt meg­változtatni, mert alapja ma is egészséges, csakis kiépítésre vár. Csak az a kérdés, meddig és mily irányban haladhat ez a ki­építés. Túl bátor toldalék megingathatná az alapot és elkerülhetetlenné tenné a katasztrófát. De a függetlenségi eszme térhódítása és ezzel a personal unióra való törekvés most előtérbe nyomultak.

Next