Pécsi Napló, 1905. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1905-02-19 / 42. szám
1905. február 19 .,Pécsi Napló0 5 zenekar játszott s három ezer forint tiszta jövedelmet hozott, — mind elmúltak u tán soha többé vissza nem térnek. Farkas Miska a kialkudott 800 forintján kívül még 1500 forintot hegedült ki a zsebekből I. . Ez még abban az időben volt, mikor a megyeházi termekben terített asztalok, meleg szivben összeforrt családok vígan, kedélyesen hódoltak a farsang örömeinek, egymás látásának s fülbe húzta a czigány a nótát; a ropogós bankó pedig egymásután ugrott, repült a zsebekből. Tán soha sem jön többé vissza? . . Soha! Soha! Ma, ahány asztal, majdnem annyi család; elkülönítve, hidegen s csak olykor születik meg egy-egy kedélyes estély. Mikor lesz a régi farsang uj feltámadása ?... soha! soha! — A magyarság fejlődése. Ajtay József dr. fiatal publiczista a fenti czimen kitűnő kis tanulmányt adott ki, amelyben igazolja azt a tényt, hogy a magyarság fokozatos erővel halad előre a hódítás terén. A tanulmányból közöljük az alábbi statisztikai kimutatást, mely érdekes világot vet a magyarságnak 1720 tól máig való állapotára. Magyarország polgári Magyar Nem magyari népessége (Százalékokban) 1720 ban 2 500 000 46 54 1787-ben 8.000 000 29 71 1850-ben 11.310.000 42 55 8 1870 ben 13 579 000 444 55 6 1880 ban 13.750.000 46 6 53 4 1890 ben 15163 000 48 5 51*5 1900 ban 16.922.000 514 48 6 — A pécsi polgári daloskör közgyűlése. A pécsi polgári daloskör folyó évi február hó 2- án d. u. 4 órakor saját helyiségében (Dollinger-szálloda I. emelet) rendes évi közgyűlést tart, melyre a dalkör tagjait ez után is meghívják. Tárgy: 1. Elnöki jelentés. 2. Számvizsgáló bizottság jelentése. 3. Tisztújítás. 4. Indítványok. — A fölizgatott nép A politizáló urak, akik fekete kávé mellet szivarfüstkarikákat eregetnek s a szájuk izének megfelelő újságokat olvasgatva vitatkoznak a haza sorsa fölött, el se képzelik, milyen hatással van egy egy képviselőválasztás a köznépre. A tanult, művelt, higgadt, komoly ember mindent a maga igazi értéke szerint mérlegel; a tudatlan, műveletlen, szenvedélyes köznép jelszavak után indul s a mikor azt hangoztatják előtte nap nap után szóval, írásban, képben és nyomtatásban, hogy „Végre megvirradt a szabadság dicső hajnala !“ akkor azt hiszi, hogy most már minden szabad. A ki előre ki nem tér, azt szabad leütni, a ki a „jobb pártra“ szavazott, annak szabad a présházát felgyújtani s mivel a függetlenségi eszmék győztek, most már független a nép az uraktól, hatóságoktól, törvényektől; nem parancsol eztán se a biró, sem a jegyző, de még a főszolgabíró se ! A képviselőjelölt urak s korteseik erre oktatták ki a népet. „Nem fizetünk adót! ... Nem adunk ujonczot!“ Ez a nóta járja s ez szörnyen népszerű, még a kapatos emberek közt is. És tényleg nem fizetünk adót s nem adunk ujonczot. Fölséges állapot! Csakhogy aztán, az már kevésbbé fölséges állapot, hogy a feiizgatott nép ebben a „szabad és független“ hangulatban nem ismer sem Istent, sem embert, előtte nincs tekintély, mert most ő az úr. A járási főszolgabírák, rendőri hatóságok és közegek sokáig fáradozhatnak, míg a törvényes rendet, a tekintély iránti tiszteletet újra helyreállítják. A köznép között annyi a renitens elem, hogy szinte lehetetlen hamarosan valamennyit megfékezni. Kihágást kihágás követ. Például álljon itt egy a sok közül: Pécsvárad felé vonult egy csapat katona s szemben néhány fuvaros hajtott üres kocsikkal. A fuvarosok nem akarván a csapat elől kitérni, rákiabáltak a katonákra, hogy azok térjenek ki. Könnyen érthető, hogy száz ember nem térhet ki három kocsinak. A vezénylő tiszt ráförmedt az első fuvarosra, aki a legdurvább kifakadásokkal illette a katonákat. Mi lett az összeütközés vége? A fuvarost alaposan megkardlapozták. Ilyen és ehhez hasonló esetek a képviselőválasztások óta napirenden vannak. A fölizgatott nép heveskedik, szenvedélyeskedik s él szabadságával és függetlenségével. Időbe kerül, míg a hatóság újra kitanítja a renitens elemeket a törvény iránti tiszteletre, a tekintélyek előtti meghajlásra s arra a fontos tudnivalóra, hogy meddig terjed a szabadság és a függetlenség. A jobb érzésű emberek áhítozva várják a törvényes rend helyreállítását, a nyugalom, béke és rendes kerékvágásban mozgó munkálkodás idejének bekövetkezését. — Holdfogyatkozás. Holnap, vasárnap részleges holdfogyatkozás lesz, mely Európában, Ázsiában s Afrikában látható. Mig a ritka természeti látvány Kelet Ázsiában a kora reggeli órákban áll be, nálunk 6 óra 59 perczkor este lesz látható. A hold teljes nagyságában 5 óra 19 perczkor tűnik fel és 1 óra 40 perczevel később beáll a holdfogyatkozás. 8 óra 5 perczkor a hold átmérőjének négy tizede lesz elsötétítve; innen kezdve a holdfogyatkozás ismét csökken és 9 óra 12 perczkor a hold ismét teljes nagyságban fog világítani. A részleges holdfogyatkozás a csillagászoknak csak igen kevés megfigyelésre nyújt alkalmat. Sem a holdnak az árnyékba való jutását, sem az árnyékból való kiszabadulását nem lehet élesen megfigyelni, miután a földnek mély árnyéka egy lassan eltünedező félárnyéktól van körülvéve úgy, hogy a világosból a sötétbe való folytonos átmenet miatt az árnyék tulajdonképeni hatásait nem lehet figyelemmel kisérni. Iskolásfiuk mint antialkoholisták. A Nagybecskereken megjelenő Torontál czímű lapban olvassuk, hogy egy ottani iskolaigazgató lépéseket tett az iránt, hogy az intézetbe járó növendékek a Good Templar egyesületbe belépjenek. Ebben a hírben legelőbb is az a nevezetes, hogy lám, olvasóink legtöbbje máris azt kérdezi, mi az a Good Templar ? Ez egy antialkoholista egyesület.Amerikában létesült, de már Európa minden művelt államában, több városban vannak páholyai, így Becskereken is. Pécsett nincs. Utóvégre nem is baj, mert legalább nem foghatják rá a pécsi polgárra, hogy egyesületi esküre van szüksége, ha viszsza akarja magát tartani a részegeskedéstől. Olyasmit dokumentál az ily egyesület hiánya, mintha nem volna rá szükség. Ám ez az okoskodás épp oly szofisztikus, mint az, ha valaki egy város lakosságára rásüti az iszákosság vádját csak azért, mert alkoholellenes egyesülete van. Nem tréfa dolog ez. Komolyan kell megszívlelni és annak a nagybecskereki igazgató úrnak dicsérjük a nemes szándékát. Az ő szándéka a lehető legérthetőbb : az ifjúságot el kell szigetelni az alkoholizmustól, még mielőtt belekóstolt volna. Mert nemde, sokkal nehezebb ennek az ideális czélnak elérése, ha felnőttek körében akarjuk elérni. Az a meggyőződésünk, hogy az alkoholizmus kiirtása csakis úgy lehetséges, ha azt a jövendő generáció tagjaiban reméljük. És nézzük csak, épen nemrég írtunk arról, hogy három népiskolás fiút, egyik sincs tíz évesnél idősebb, rajtacsiptek, hogy bort, pálinkát a lerészegedésig isznak és ezenfelül kártyáznak is. Megengedjük, hogy általánosítani ezt a rendkívüli esetet nem szabad , ámde joggal feltesszük, hogy az ilyen rossz útra tévedt gyerekek száma nem ez is három, hanem sokkal több. Tenni kellene tehát valamit. Úgy véljük, a fejlődő gyerekeket egyesületbe kellene vonniuk a tanítóknak és lelkészeknek. Olyan gyermek-egyesületet képzelünk, amely hathatós módon ébreszsze fel a gyermeki szívben az erkölcsi érzést, a lelki és szívbeli érintetlenség tisztességét. Ma az a nebuló, aki kártyázni tud, büszke a tudományára. Meg kell fordítani ezt a dolgot: az legyen a büszkesége, ha fogalma sincs kártyáról, meg borról. — Gazdasági előadás Kákicson. Baranyavármegye gazdasági egyesületének megbizásából. hó 15-én gazdasági előadást tartott Bodonyi Nándor sellyei tanító. Előadásának tárgya volt: „A szarvasmarha tenyésztésről s ezzel kapcsolatban a tejgazdaságról s a tejszövetkezetekről.“ Az előadást 30 kákicsi kisgazda hallgatta végig élénk figyelemmel. Különösen a tejszövetkezet eszméje keltett kiváló érdeklődést, minthogy Kákics község a szentlőrinczi vasút közvetlen közelében igen kedvező vasúti összeköttetéssel bír, csak idő kérdése a tejszövetkezet megalakítása. Ugyancsak a baranyavármegyei gazdasági egyesület megbízásából tartott Gráf József görcsönyi kántortanító Acsárd és Regenye községekben népies gazdasági előadásokat. A reábízott feladatnak Gráf is nagy ügybuzgalommal felelt meg. — Élelmiszerek hiánya. Az évszak ez idő táján minden évben nagy apadás mutatkozik piaczunkon élelmiszerek dolgában. Eddig csak megjelentek a Majlátk téren a pécsi, siklósi és szentlőrinczi járás községeiből bejövő baromifiskocsik s két hosszú sorban állva szolgáltatták a baromfiakat, ha nem is olcsón, de jó pénzért. Ma alig koczog be egy két kocsi s amit hoz, olyan drága, hogy alig lehet megadni az árát. A Széchényi tér, Jókai tér, mely a szombati hetivásárokon mindig kicsinek bizonyult, mostanság jóformán üres. A falusiak majorsága kifogyott, a pincze, padlás, kamra, verem kiürült, nem igen van a jó falusiaknak piaczra valójuk. A nagy havazás is jobban elvágja előlünk a falusi nép útját. Napról-napra kevesebb élelmiszer kerül be hozzánk, melynek következményeit leginkább azok érzik meg, akik otthon nem bírnak jól megrakott éléskamrákkal, hanem kénytelenek a piacról élni. A drágaság mindegyre súlyosabban nehezül a szegény emberekre. Ilyenkor kereset se kínálkozik s e mellett a drágaság szinte elviselhetetlen. Egy cseppet se csodálható, ha az apróbb betörések és lopások ilyenkor szaporodnak. — Felolvasás. A kolozsvári izraelita felolvasó egyesület szerdán délután a tudományegyetem aulájában tartotta meg február havi ülését. A neves felolvasók sorában helyet foglalt Weisz Elza kisasszony is, kinek lapunkban számtalan sikerült tárczája jelent már meg. „Pont és gondolat“ czímű csevegésével nagy hatást ért el. A kedves formában és csinos előadásban bemutatott szellemes gondolatok és ügyes megfigyelések, kiváló tetszést arattak Zajosan megtapsolták érte. — Egy szerb író ünneplése. Az újvidéki szerb körök lelkes ünnepet rendeztek az újvidéki szerb színtársulat dramaturgja, Nusjcs Braniszlav tiszteletére, irói működésének huszonötödik évfordulója alkalmából. Az ünnepen a belgrádi és zágrábi írói és művészi körök több képviselője vett részt s a szláv világból számosan táviratban üdvözölték a jubilánst. Ünnepi előadás volt a színkörben, hol a jubilánsnak Tako je moralox biti czimű színművét adták elő. Belgrádban is díszelőadás volt tiszteletére a nemzeti színházban, melynek Nusies azelőtt intendánsa volt. Szófiában pedig bolgár fordításban Ivó, Szemberija fejedelme czímű egyfelvonásos drámáját adták elő, melyet Tolsztoj a szláv irodalom klasszikus művei közé sorolt. Nusies a legelőkelőbb szerb írók egyike. Drámai műveit több szláv nyelvre lefordították ; néhány műve németországi előkelő színpadok repertoárján is szerepel. Belgrádban született 1864-ben. Elvégezve a belgrádi főiskolának jogi tanfolyamát, külföldi egyetemeken tanult. Már diákkorában kezdett verselni, irogatni. Egy szatirikus verséért két évi börtönre ítélték. A pozsareváczi fogházban irta legsikerültebb humoros és szatirikus elbeszéléseit. Rendkívül termékeny író. Egy esztendőben öt drámát is irt; kilenc lapnak egy időben irt folytatásos elbeszéléseket. Rövid ideig Szendrőben volt szerkesztő és nyomdatulajdonos. 1891-ben állami szolgálatba lépett. Konzul volt Pristinán, Uszkükben, Bitoljban és Szalonikiben, később titkár a külügyminisztériumban, utóbb a belgrádi szinház intendánsává ne