Pécsi Napló, 1905. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1905-02-19 / 42. szám

1905. február 19 .,Pécsi Napló0 5 zenekar játszott s három ezer forint tiszta jövedelmet hozott, — mind elmúltak u tán soha többé vissza nem térnek. Farkas Miska a kialkudott 800 forintján kívül még 1500 forintot hegedült ki a zsebekből I. . Ez még abban az időben volt, mikor a megyeházi termekben terített asztalok, meleg szivben összeforrt családok vígan, kedélyesen hódol­tak a farsang örömeinek, egymás látásának s fülbe húzta a czigány a nótát; a ropogós bankó pedig egymásután ugrott, repült a zsebekből. Tán soha sem jön többé vissza? . . Soha! Soha! Ma, a­hány asztal, majdnem annyi család; elkülönítve, hidegen s csak olykor születik meg egy-egy kedélyes estély. Mikor lesz a régi farsang uj feltámadása ?... soha! soha! — A magyarság fejlődése. Ajtay József dr. fiatal publiczista a fenti czimen kitűnő kis tanulmányt adott ki, amelyben igazolja azt a tényt, hogy a magyarság fo­kozatos erővel halad előre a hódítás terén. A tanulmányból közöljük az alábbi statisz­tikai kimutatást, mely érdekes világot vet a magyarságnak 1720 tól máig való állapotára. Magyarország polgári Magyar­ Nem magyari népessége (Százalékokban) 1720 ban 2 500 000 46 54 1787-ben 8.000 000 29 71 1850-ben 11.310.000 4­2 55 8 1870 ben 13 579 000 44­4 55 6 1880 ban 13.750.000 46 6 53 4 1890 ben 15163 000 48­ 5 51*5 1900 ban 16.922.000 514 48 6 — A pécsi polgári daloskör köz­gyűlése. A pécsi polgári daloskör folyó évi február hó 2- án d. u. 4 órakor saját helyi­ségében (Dollinger-szálloda I. emelet) rendes évi közgyűlést tart, melyre a dalkör tagjait ez után is meghívják. Tárgy: 1. Elnöki je­lentés. 2. Számvizsgáló bizottság jelentése. 3. Tisztújítás. 4. Indítványok. — A fölizgatott nép A politizáló urak, a­kik fekete kávé mellet szivarfüst­karikákat eregetnek s a szájuk izének meg­felelő újságokat olvasgatva vitatkoznak a haza sorsa fölött, el se képzelik, milyen ha­tással van egy egy képviselőválasztás a köz­népre. A tanult, művelt, higgadt, komoly em­ber mindent a maga igazi értéke szerint mérlegel; a tudatlan, műveletlen, szenvedé­­­lyes köznép jelszavak után indul s a mikor azt hangozt­atják előtte nap nap után szóval, írásban, képben és nyomtatásban, hogy „Végre meg­virradt a szabadság dicső haj­nala !“ akkor azt hiszi, hogy most már min­den szabad. A ki előre ki nem tér, azt sza­bad leütni, a ki a „jobb pártra“ szavazott, annak szabad a présházát felgyújtani s mi­vel a függetlenségi eszmék győztek, most már független a nép az uraktól, hatóságok­tól, törvényektől; nem parancsol eztán se a biró, sem a jegyző, de még a főszolgabíró se ! A képviselőjelölt urak s korteseik erre oktatták ki a népet. „Nem fizetünk adót! ... Nem adunk ujonczot!“ Ez a nóta járja s ez szörnyen népszerű, még a kapatos emberek közt is. És tényleg nem fizetünk adót s nem adunk ujonczot. Fölséges állapot! Csakhogy aztán, az már kevésbbé fölséges állapot, hogy a feiizgatott nép ebben a „szabad és függet­len“ hangulatban nem ismer sem Istent, sem embert, előtte nincs tekintély, mert most ő az úr. A járási főszolgabírák, rendőri ható­ságok és közegek sokáig fáradozhatnak, míg a törvényes rendet, a tekintély iránti tiszte­letet újra helyreállítják. A köznép között annyi a renitens elem, hogy szinte lehetet­len hamarosan valamennyit megfékezni. Ki­hágást kihágás követ. Például álljon itt egy a sok közül: Pécsvárad felé vonult egy csa­pat katona s szemben néhány fuvaros haj­tott üres kocsikkal. A fuvarosok nem akar­ván a csapat elől kitérni, rákiabáltak a ka­tonákra, hogy azok térjenek ki. Könnye­n érthető, hogy száz ember nem térhet ki há­rom kocsinak. A vezénylő tiszt ráförmedt az első fuvarosra, a­ki a legdurvább kifakadá­­sokkal illette a katonákat. Mi lett az össze­ütközés vége? A fuvarost alaposan meg­kardlapozták. Ilyen és ehhez hasonló ese­tek a képviselőválasztások óta napirenden vannak. A fölizgatott nép heveskedik, szen­vedély­eskedik s él szabadságával és függet­lenségével. Időbe kerül, míg a hatóság újra kitanítja a renitens elemeket a törvény iránti tiszteletre, a tekintélyek előtti meghajlásra s arra a fontos tudnivalóra, hogy meddig ter­jed a szabadság és a függetlenség. A jobb érzésű emberek áhítozva várják a törvényes rend helyreállítását, a nyugalom, béke és rendes kerékvágásban mozgó munkálkodás idejének bekövetkezését. — Holdfogyatkozás. Holnap, vasár­nap részleges holdfogyatkozás lesz, mely Európában, Ázsiában s Afrikában látható. Mig a ritka természeti látvány Kelet Ázsiá­ban a kora reggeli órákban áll be, nálunk 6 óra 59 perczkor este lesz látható.­­ A hold teljes nagyságában 5 óra 19 perczkor tűnik fel és 1 óra 40 perczevel később beáll a holdfogyatkozás. 8 óra 5 perczkor a hold átmérőjének négy tizede lesz elsötétítve; in­nen kezdve a holdfogyatkozás ismét csökken és 9 óra 12 perczkor a hold ismét teljes nagyságban fog világítani. A részleges hold­­fogyatkozás a csillagászoknak csak igen ke­vés megfigyelésre nyújt alkalmat. Sem a holdnak az árnyékba való jutását, sem az árnyékból való kiszabadulását nem lehet éle­sen megfigyelni, miután a földnek mély ár­nyéka egy lassan eltünedező félárnyéktól van körülvéve úgy, hogy a világosból a sö­tétbe való folytonos átmenet miatt az árnyék tulajdonképeni hatásait nem lehet figyelem­mel kisérni. Iskolásfiuk mint antialkoholis­ták. A Nagy­becskereken megjelenő Toron­­tál czímű lapban olvassuk, hogy egy ottani iskolaigazgató lépéseket tett az iránt, hogy az­­ intézetbe járó növendékek a Good Templar egyesületbe belépjenek. Ebben a hírben legelőbb is az a nevezetes, hogy lám, olvasóink legtöbbje máris azt kérdezi, mi az a Good Templar ? Ez egy antialkoholista egyesület.Amerikában létesült, de már Európa minden művelt államában, több városban vannak páholyai, így Becskereken is. Pécsett nincs. Utóvégre nem is baj, mert legalább nem foghatják rá a pécsi polgárra, hogy egyesületi esküre van szüksége, ha viszsza akarja magát tartani a részegeskedéstől. Olyasmit dokumentál az ily egyesület hiánya, mintha nem volna rá szükség. Ám ez az okoskodás épp oly szofisztikus, mint az, ha valaki egy város lakosságára rásüti az iszá­kosság vádját csak azért, mert alkoholellenes egyesülete van. Nem tréfa dolog ez. Komo­lyan kell megszívlelni és annak a nagybecs­­kereki igazgató úrnak dicsérjük a nemes szándékát. Az ő szándéka a lehető legérthe­tőbb : az ifjúságot el kell szigetelni az alko­holizmustól, még mielőtt belekóstolt volna. Mert nemde, sokkal nehezebb ennek az ide­ális czélnak elérése, ha felnőttek körében akarjuk elérni. Az a meggyőződésünk, hogy az alkoholizmus kiirtása csakis úgy lehetsé­ges, ha azt a jövendő generác­ió tagjaiban reméljük. És nézzük csak, épen nemrég ír­tunk arról, hogy három népiskolás fiút, egyik sincs tíz évesnél idősebb, rajtacsiptek, hogy bort, pálinkát a lerészegedésig isznak és ezen­felül kártyáznak is. Megengedjük, hogy álta­lánosítani ezt a rendkívüli esetet nem sza­bad , ámde joggal feltesszük, hogy az ilyen rossz útra tévedt gyerekek száma nem ez is három, hanem sokkal több. Tenni kellene tehát valamit. Úgy véljük, a fejlődő gyere­keket egyesületbe kellene vonniuk a tanítók­nak és lelkészeknek. Olyan gyermek-egyesü­letet képzelünk, amely hathatós módon ébreszsze fel a gyermeki szívben az erkölcsi érzést, a lelki és szívbeli érintetlenség tisz­tességét. Ma az a nebuló, aki kártyázni tud, büszke a tudományára. Meg kell fordítani ezt a dolgot: az legyen a büszkesége, ha fogalma sincs kártyáról, meg borról. — Gazdasági előadás Kákicson. Baranyavármegye gazdasági egyesületének megbizásábó­l. hó 15-én gazdasági előadást tartott Bodonyi Nándor sellyei tanító. Elő­adásának tárgya volt: „A szarvasmarha te­­nyésztésről s ezzel kapcsolatban a tejgazda­­ságról s a tejszövetkezetekről.“ Az előadást 30 kákicsi kisgazda hallgatta végig élénk figyelemmel. Különösen a tejszövetkezet esz­méje keltett kiváló érdeklődést, minthogy Kákics község a szentlőrinczi vasút közvetlen közelében igen kedvező vasúti összeköttetéssel bír, csak idő kérdése a tejszövetkezet meg­alakítása.­­ Ugyancsak a baranyavármegyei gazdasági egyesület megbízásából tartott Gráf József görcsönyi kántortanító Acsárd és Regenye községekben népies gazdasági előadásokat. A reábízott feladatnak Gráf is nagy ügybuzgalommal felelt meg. — Élelmiszerek hiánya. Az évszak ez idő táján minden évben nagy apadás mu­tatkozik piaczunkon élelmiszerek dolgában. Eddig csak megjelentek a Majlátk téren a pécsi, siklósi és szentlőrinczi járás községei­ből bejövő barom­ifiskocsik s két hosszú sor­ban állva szolgáltatták a baromfiakat, ha nem is olcsón, de jó pénzért. Ma alig ko­­czog be egy két kocsi s amit hoz, olyan drága, hogy alig lehet megadni az árát. A Széchényi­ tér, Jókai tér, mely a szombati hetivásárokon mindig kicsinek bizonyult, mostanság jóformán üres. A falusiak major­sága kifogyott, a pincze, padlás, kamra, ve­rem kiürült, nem igen van a jó falusiaknak piaczra valójuk. A­ nagy havazás is job­ban elvágja előlünk a falusi nép útját. Napról-napra kevesebb élelmiszer kerül be hozzánk, melynek következményeit legin­kább azok érzik meg, akik otthon nem bír­nak jól megrakott éléskamrákkal, hanem kénytelenek a piac­ról élni. A drágaság mindegyre súlyosabban nehezül a szegény emberekre. Ilyenkor kereset se kínálkozik s e mellett a drágaság szinte elviselhetetlen. Egy cseppet se csodálható, ha az apróbb be­törések és lopások ilyenkor szaporodnak. — Felolvasás. A kolozsvári izraelita f­elolvasó egyesület szerdán délután a tudo­mány­egyetem aulájában tartotta meg február havi ülését. A neves felolvasók sorában he­lyet foglalt Weisz Elza kisasszony is, kinek lapunkban számtalan sikerült tárczája jelent már meg. „Pont és gondolat“ czímű cseve­gésével nagy hatást ért el. A kedves formá­ban és csinos előadásban bemutatott szelle­mes gondolatok és ügyes megfigyelések, kiváló tetszést arattak Zajosan megtapsol­ták érte. — Egy szerb író ünneplése. Az új­vidéki szerb körök lelkes ünnepet rendeztek az újvidéki szerb színtársulat dramaturgja, Nusjcs Braniszlav tiszteletére, irói működé­sének huszonötödik évfordulója alkalmából. Az ünnepen a belgrádi és zágrábi írói és művészi körök több képviselője vett részt s a szláv világból számosan táviratban üdvö­zölték a jubilánst. Ünnepi előadás volt a színkörben, hol a jubilánsnak Tako je mo­­ralox biti czimű színművét adták elő. Bel­­grádban is díszelőadás volt tiszteletére a nemzeti színházban, melynek Nusies azelőtt intendánsa volt. Szófiában pedig bolgár for­dításban Ivó, Szemberija fejedelme czímű egyfelvonásos drámáját adták elő, melyet Tolsztoj a szláv irodalom klasszikus művei köz­é sorolt. Nusies a legelőkelőbb szerb írók egyike. Drámai műveit több szláv nyelvre lefordították ; néhány műve németországi elő­kelő színpadok repertoárján is szerepel. Bel­­grádban született 1864-ben. Elvégezve a belgrádi főiskolának jogi tanfolyamát, kül­földi egyetemeken tanult. Már diákkorában kezdett verselni, irogatni. Egy szatirikus verséért két évi börtönre ítélték. A pozsare­­váczi fogházban irta legsikerültebb humoros és szatirikus elbeszéléseit. Rendkívül termé­keny író. Egy esztendőben öt drámát is irt; kilenc­ lapnak egy időben irt folytatásos elbeszéléseket. Rövid ideig Szendrőben volt szerkesztő és nyomdatulajdonos. 1891-ben állami szolgálatba lépett. Konzul volt Pris­­tinán, Uszkükben, Bitoljban és Szaloniki­­ben, később titkár a külügyminisztériumban, utóbb a belgrádi szinház intendánsává ne­

Next