Pécsi Napló, 1905. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1905-02-26 / 48. szám

6 Opris Valéria hangversenye 1905. márczius 1-én. Pécs, február 25. Ezen hangverseny iránt nagy volt a közönség érdeklődése, mihelyt ennek meg­tartása közhírré tétetett, mert nem csak min­den komoly zenekedvelőnek élénk emlékeze­tében volt a művésznő tudása és bájos, érzés­teljes előadása azon számtalan jótékonysági és közművelődési czélokra rendezett estélyek­ről, melyeknek czélját művészi közreműkö­désével elősegítette, hanem érdeklődött min­denki azért is, mert noha nem Pécs, hanem Debreczen a szülővárosa, ő mégis teljesen a miénk, teljesen a mi körünkből való, hova még egész kis leányka korában származott és itt fejlődött mostani művészete magaslatára. Itt kezdette és végezte nem csak isko­láit, hanem a vonót is itt vette, Oswald hegedümester utasításai szerint­ legelőször kezébe, tehát a szó szoros értelmében Pécs nevelte ezen istenáldotta művésznőt. S ha Budapesten és Belgiumban nyerte is teljes művészi kiképeztetését, mindig ide száll vissza a meleg szülői fészekbe, hol vas­szorgalommal s az ő fönkelten érző szivének egész melegével fejlesztette azt, mit világhírű mesterektől tőlünk távol tanult. De a pécsi közönségnek ezen természet­szerű érdeklődését még jelentékenyen fokozta a hangversenynek most már közzé tett kiváló műsora, mely a lehető leggon­dosabban van a modern komoly zene­­szerzemények gyöngyeiből összeállítva. Mind­járt az első darab, melyet a művésznő elő fog adni, a világ új zenekölteményeinek egyik legbájo­­bb és zeneileg legértékesebb része, melyet — ha jól tudjuk — Magyar­­országon még elő sem adtak, de a nagy zene-czentrumokban a leghíresebb művészek műsorában igen gyakran fordul elő. Vieux­­temps, a brüszeli conservatóriumnak volt tanára, ki mint művész és zeneszerző a leg­­elsőbbek között állott, hét nagy verseny­művet irt és ezek között az ötödik mind­annyi között úgy tartalom, mint forma tekin­­tetében kimagaslik és a legelső helyet fog­lalja el. Ezen versenymű a belga király egyenes felhívására egy nagy nemzeti ünne­pélyre íratott, melyet a kirá­l jelenlétében legelőször a szerző maga adott elő óriási lelkesedést keltve az egész belga közönség körében; de nem is csoda, mert adagiójá­ban egy közkedvelt belga népdalt oly mes­terien dolgozott fel, hogy az nemcsak a bel­gákban, hanem minden melegen érző szív­ben a legmélyebb visszhangra talál. Mellőzött itt a szerző minden csak hatást vadászó technikai furfangot és inkább a szívhez szóló komoly magasztosságot kereste, mely mindamellett az előadó művésznek nemcsak technikai tudását teszi nagy próbára, de bő alkalmat nyújt, hogy értelmét, zenei érzését és előadásának melegségét ragyogtassa. Ezen V­ik versenymű a többi hattól abban is különbözik, hogy míg ezek három tételből állanak, amaz egy hosszú, de bájos canti­­lénnel folyton változó tételben az előadónak physikai erejét is nagy mértékben veszi igénybe. Vannak városunk zene­ismerői és zene­kedvelői között, akik talán a régibb zene­­irodalomnak valamely kiválóbb darabját hallgatták volna szívesebben és talán egy ilyennek, mint p. o. a Mendelsohn verseny­­művének előadása, mert ezt minden zene­kedvelő ismeri, nagyobb külső sikerrel is járt volna, mivel minden ilyen klasszikus zenedarabot minél többször halljuk, annál jobban megértjük és annál könnyebben lopó­­zik be érzéseinkbe. Művésznőnk azonban, noha tudatában van ennek, mindamellett előnyt adott Vieuxtemp W-ik versenyművé­nek, hogy a közönségnek alkalma legyen a legújabb zeneirodalom egyik hasonmagú értékes darabját is megismerhetni. És ezt annál is inkább tehette, mert a második darab Wieniawski Henrik, szintén világhírű lengyel hegedűművész és zene­szerző már ismertebb munkája, mely nálunk is Thomson, Kubelik és más világhírű művé­szek által előadatott. Ezen darab a közkedvelt Faust-ábránd, mely Gounod operája templomi búcsújelenetének, szerelmi dalának, kettesének és keringőjének művészi feldolgozásával a leg­­raffináltabb technikával annyira felhalmozott hangverseny­művet teremtett, hogy annak előadásába csak technikai nehézséget nem ismerő művészek foghatnak sikerrel, mind e mellett,az általánosan, ismert dallamoknak ily mesteri feldolgozása ezen darabot min­den magas nívón álló művészi műsornak a messze jövőben is mindig kiváló és kedvelt részét fogja képezni. Minthogy magyar városban és magyar művésznő hangversenyéből magyar jelleg nem hiányozhatik, nem tudjuk eléggé di­csérni művésznőnknek azon elhatározá­sát, hogy programmjára egy elsőrangú ma­gyar zeneszerzőnek, Hubay Jenő volt tanárának egyik kiváló magyar­ darabjának előadását is felvette. Az Ö­dik Csárda-jelenet Hubay hasonló czimű több szerzeményének legkiválóbbja, melyben a „Hullámzó Bala­ton“ mélabús és „Két ujja van, két ujja van­­egy ködmönnek“ kezdetű pajkos bordalt dol­gozta fel az ő ismert mesteri művészetével. Ezen darab méltó és lelkesítő befejezője lesz a művésznő által előadandó három nagy hangverseny­számnak; zene kísérete nem is jelent meg nyomtatásban, hanem azt a szerző engedelmével le kellett másoltatni. Ezen darab zenekar kísérettel nyilvános hang­versenyen még nem is adatott elő , de mindjárt annak zenekari bevezető része a gordonka, kontrabassus és majd a mély fúvóhangszerek megszólalásaival az egész idegrendszer megrázó hatással van és vég­ződik ördöngős gyorsaságú, futamokkal ki­csapongó víg akkordokban. Volt alkalmunk, kivált a korábbi évek­ben gyakran, a leghíresebb művészek játékát élvezni, de művésznőnk hangversenye mind­ezek közül kimagaslik azzal, hogy az összes számok nem zongora, hanem teljes zenekar kísérete mellett fógnak előadatni. Ez nagy és nehéz feladat, kivált midőn nem áll ily kényes és nehéz művek előadására begya­korlott és képzett zenekar rendelkezésre, mint a nagy fővárosokban; ernyedetlen szorgalom, n nagy fáradság és kitartás kell ahhoz, hogy az összejátszás, a teljes harmónia s az elő­adandó daraboknak százféle finom nüanszí­­rozása érvényre juthasson. A művésznőnek és a katonai zenekar kiváló karmesterének fáradhatlan közreműködésével sikerülni fog azonban ezen feltornyosuló nehézségek le­küzdése, miáltal képesek lesznek a zeneked­velő közönségnek egy oly műélvezetet nyúj­tani, mely vidéki városokban a legritkább események közé tartozik és alkalmas Pécs zenei nívóját nem csak felfrissíteni, hanem emelni is Itt említjük meg, hogy a hangversenyre előjegyzett jegyek hétfőig beváltandók, mert oly nagy a kereslet jegyekért, hogy a hét­főig el nem vitt jegyek tovább fognak adatni. „Pécsi Napló“ 1905 február 26. Hirroratima, Pécs, február 25 — Gabriella főherczegnő — spanyol királyné. Ismételten merültek föl a lapok­ban hírek, melyek Alfonzo spanyol királynak küszöbön lévő eljegyzéséről beszéltek Ezen híreket csakhamar meg kellett c­áfolni. Most azonban Madridból a legnagyobb valószínű­séggel bíró hír kelt szárnyra és ez a hír azt mondja, hogy a fiatal spanyol király nem megy idegen udvarokhoz leánynézőbe, hanem jövendőbeli menyasszonya csak nemrég láto­gatóban is volt már Madridban és ez a királynak anyai ágról unokanővére, Gabriella Mária Terézia, Frigyes főherczeg és neje Izabella főherczegnő negyedik, most 18 éves leánya, aki ismételten hosszabb időt töltött édes atyjának baranyamegyei birtokán, Bel­ijén. Csak nemrég tért vissza Frigyes fő­­herczeg és családja Madridból rokoni látoga­tásból és most, hogy ezen küszöbön levő el­jegyzésnek hire kelt, kitűnt, hogy ez nem csak rokoni látogatás volt, hanem egyúttal háztűznézés is. Különben is csak régi hír nyerne ezen házassággal megerősítést, mert régen mondották már, hogy Alfonzo nagy­bátyjának, Frigyes főherczeg egyik leányát fogja feleségül venni — Kitüntetések. Richards Richard győri gyáros és törvényes utódainak a köz­gazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar nemességet „dunaréti“ előnévvel, — Rétyi Mihály földbirtokosnak a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a III. o. vaskorona rendet adományozta a király. Január hó 25 ével kelt legfelső elhatá­rozásával megengedte ő Felsége, hogy Koszits Kamill, Baranya vármegye alispánja a Schaum­burg Lippe h­erczegi házirend II. o. jelvé­nyét, Jilly Viktor bárány­­vári járási főszolga­bíró ugyanezen rend III. o. jelvényét elfogad­­­hassák és viselhessék. — Hírlapírók egy volt miniszter­elnöknek. Csütörtökön a bécsi Concordia hírlapíró egyesület elnöksége tisztelgett Kör­­bar Ede dr. volt osztrák miniszterelnöknél, hogy átadja neki ezen legnagyobb hírlapíró testület tiszteletbeli tagjává történt megvá­lasztásáról szóló oklevelet, egyúttal köszöne­tét tolmácsolja azon rendkívüli előzékenysé­gért, melyet Körber dr. a hírlapíró karral szemben mindig tanúsított. Körber meleg szavakban köszönte meg az őt megtisztelő kitüntetést, mely ezen legelőkelőbb helyről érte, egyúttal elhárított magáról minden ér­demet, melyet a bécsi hiriapirók körül szer­zett, mert amikor a hiriapirók érdekeiért szállott síkra és azoknak javát mozdította elő, mindig csak szive vágyét teljesítette és ezért elismerés nem jár. Lassan-lassan mégis csak utat, tör a jobb meggyőződés, melyet a hir­lapirói működés iránt táplálnak és" bár Bis­marok maga egyszer kijelentette, hogy a hirlapirók zöme az eltévedt existencziákból kerül ki, mégis senki annyira nem használta ki és oly mérvben nem élt a sajtó hatalmá­val, mint épen Bismarck. Tisza István gróf nem törődött a sajtóval, épenséggel nem ke­reste annak kegyét és ennek drágán fizette meg az árát. Körber dr. várakozáson túl való hosszú életét a sajtó barátságos magatartá­sának köszönhette és még ma is miniszter­­elnök lenne, ha maga nem kívánkozott volna nyugalom után.­­ A Mec­­ek­ Egyesület barlang­­kutató osztálya, melyet az egyesület vá­lasztmánya a Mecsek hegységben elrejtett barlangok kutatására kért föl, a múlt napok­ban kint járt az abaligeti barlangban, hogy személyes tapasztalatok alapján alkosson vé­leményt a további föltárások miként való foganatosítására. A künn járt bizottság, melynek tagjai voltak: Mattyasovszky Ja­kab elnök, Straka Ferecz, Szuly János, Myskovszky Emil, Károlyi Sándor és Kiss József biz. tagok, el volt ragadtatva a bar­langnak szépsége által, mely ha cseppkőkép­­ződményekben szegény is — hisz barbár módon meg van csonkítva megyénk e ter­mészeti kincse — annál érdekesebb az geo­lógiai szempontból, mert a víznek évezre­dekre kiterjedő munkája remek részletekben mutatja be itt a soha meg nem szűnő erő fenséges alkotásait. A barlang könnyen hozzáférhető s az elhelyezett padlókon s a barlangi patakon átvezető hidacskákon min­den baj nélkül járhatjuk be a fél km. hossz­ban föltárt barlangot egész a Stix- tárnáig, mely elzárja a továbbmenetelt. Egy pár ér­tékesebb cseppkőképződmény hirdeti meg a régi barlang szépségeit. A korona, a taber­­nakulum még oly részletek, melyek akár­melyik barlangnak is díszére válnának. A szűk barlang némely helyen természetszerű­leg tárul ki s csakis erősfényű lámpával lehet bevilágítani annak boltozatát. A „pokol torka“ fenséges részlet, bár első benyomása félelmes érzést gerjesztő idénl nagy mére­teivel bilincseli a barlang számit.

Next