Pécsi Napló, 1905. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1905-02-26 / 48. szám
6 Opris Valéria hangversenye 1905. márczius 1-én. Pécs, február 25. Ezen hangverseny iránt nagy volt a közönség érdeklődése, mihelyt ennek megtartása közhírré tétetett, mert nem csak minden komoly zenekedvelőnek élénk emlékezetében volt a művésznő tudása és bájos, érzésteljes előadása azon számtalan jótékonysági és közművelődési czélokra rendezett estélyekről, melyeknek czélját művészi közreműködésével elősegítette, hanem érdeklődött mindenki azért is, mert noha nem Pécs, hanem Debreczen a szülővárosa, ő mégis teljesen a miénk, teljesen a mi körünkből való, hova még egész kis leányka korában származott és itt fejlődött mostani művészete magaslatára. Itt kezdette és végezte nem csak iskoláit, hanem a vonót is itt vette, Oswald hegedümester utasításai szerint legelőször kezébe, tehát a szó szoros értelmében Pécs nevelte ezen istenáldotta művésznőt. S ha Budapesten és Belgiumban nyerte is teljes művészi kiképeztetését, mindig ide száll vissza a meleg szülői fészekbe, hol vasszorgalommal s az ő fönkelten érző szivének egész melegével fejlesztette azt, mit világhírű mesterektől tőlünk távol tanult. De a pécsi közönségnek ezen természetszerű érdeklődését még jelentékenyen fokozta a hangversenynek most már közzé tett kiváló műsora, mely a lehető leggondosabban van a modern komoly zeneszerzemények gyöngyeiből összeállítva. Mindjárt az első darab, melyet a művésznő elő fog adni, a világ új zenekölteményeinek egyik legbájobb és zeneileg legértékesebb része, melyet — ha jól tudjuk — Magyarországon még elő sem adtak, de a nagy zene-czentrumokban a leghíresebb művészek műsorában igen gyakran fordul elő. Vieuxtemps, a brüszeli conservatóriumnak volt tanára, ki mint művész és zeneszerző a legelsőbbek között állott, hét nagy versenyművet irt és ezek között az ötödik mindannyi között úgy tartalom, mint forma tekintetében kimagaslik és a legelső helyet foglalja el. Ezen versenymű a belga király egyenes felhívására egy nagy nemzeti ünnepélyre íratott, melyet a királ jelenlétében legelőször a szerző maga adott elő óriási lelkesedést keltve az egész belga közönség körében; de nem is csoda, mert adagiójában egy közkedvelt belga népdalt oly mesterien dolgozott fel, hogy az nemcsak a belgákban, hanem minden melegen érző szívben a legmélyebb visszhangra talál. Mellőzött itt a szerző minden csak hatást vadászó technikai furfangot és inkább a szívhez szóló komoly magasztosságot kereste, mely mindamellett az előadó művésznek nemcsak technikai tudását teszi nagy próbára, de bő alkalmat nyújt, hogy értelmét, zenei érzését és előadásának melegségét ragyogtassa. Ezen Vik versenymű a többi hattól abban is különbözik, hogy míg ezek három tételből állanak, amaz egy hosszú, de bájos cantilénnel folyton változó tételben az előadónak physikai erejét is nagy mértékben veszi igénybe. Vannak városunk zeneismerői és zenekedvelői között, akik talán a régibb zeneirodalomnak valamely kiválóbb darabját hallgatták volna szívesebben és talán egy ilyennek, mint p. o. a Mendelsohn versenyművének előadása, mert ezt minden zenekedvelő ismeri, nagyobb külső sikerrel is járt volna, mivel minden ilyen klasszikus zenedarabot minél többször halljuk, annál jobban megértjük és annál könnyebben lopózik be érzéseinkbe. Művésznőnk azonban, noha tudatában van ennek, mindamellett előnyt adott Vieuxtemp W-ik versenyművének, hogy a közönségnek alkalma legyen a legújabb zeneirodalom egyik hasonmagú értékes darabját is megismerhetni. És ezt annál is inkább tehette, mert a második darab Wieniawski Henrik, szintén világhírű lengyel hegedűművész és zeneszerző már ismertebb munkája, mely nálunk is Thomson, Kubelik és más világhírű művészek által előadatott. Ezen darab a közkedvelt Faust-ábránd, mely Gounod operája templomi búcsújelenetének, szerelmi dalának, kettesének és keringőjének művészi feldolgozásával a legraffináltabb technikával annyira felhalmozott hangversenyművet teremtett, hogy annak előadásába csak technikai nehézséget nem ismerő művészek foghatnak sikerrel, mind e mellett,az általánosan, ismert dallamoknak ily mesteri feldolgozása ezen darabot minden magas nívón álló művészi műsornak a messze jövőben is mindig kiváló és kedvelt részét fogja képezni. Minthogy magyar városban és magyar művésznő hangversenyéből magyar jelleg nem hiányozhatik, nem tudjuk eléggé dicsérni művésznőnknek azon elhatározását, hogy programmjára egy elsőrangú magyar zeneszerzőnek, Hubay Jenő volt tanárának egyik kiváló magyar darabjának előadását is felvette. Az Ödik Csárda-jelenet Hubay hasonló czimű több szerzeményének legkiválóbbja, melyben a „Hullámzó Balaton“ mélabús és „Két ujja van, két ujja vanegy ködmönnek“ kezdetű pajkos bordalt dolgozta fel az ő ismert mesteri művészetével. Ezen darab méltó és lelkesítő befejezője lesz a művésznő által előadandó három nagy hangversenyszámnak; zene kísérete nem is jelent meg nyomtatásban, hanem azt a szerző engedelmével le kellett másoltatni. Ezen darab zenekar kísérettel nyilvános hangversenyen még nem is adatott elő , de mindjárt annak zenekari bevezető része a gordonka, kontrabassus és majd a mély fúvóhangszerek megszólalásaival az egész idegrendszer megrázó hatással van és végződik ördöngős gyorsaságú, futamokkal kicsapongó víg akkordokban. Volt alkalmunk, kivált a korábbi években gyakran, a leghíresebb művészek játékát élvezni, de művésznőnk hangversenye mindezek közül kimagaslik azzal, hogy az összes számok nem zongora, hanem teljes zenekar kísérete mellett fógnak előadatni. Ez nagy és nehéz feladat, kivált midőn nem áll ily kényes és nehéz művek előadására begyakorlott és képzett zenekar rendelkezésre, mint a nagy fővárosokban; ernyedetlen szorgalom, n nagy fáradság és kitartás kell ahhoz, hogy az összejátszás, a teljes harmónia s az előadandó daraboknak százféle finom nüanszírozása érvényre juthasson. A művésznőnek és a katonai zenekar kiváló karmesterének fáradhatlan közreműködésével sikerülni fog azonban ezen feltornyosuló nehézségek leküzdése, miáltal képesek lesznek a zenekedvelő közönségnek egy oly műélvezetet nyújtani, mely vidéki városokban a legritkább események közé tartozik és alkalmas Pécs zenei nívóját nem csak felfrissíteni, hanem emelni is Itt említjük meg, hogy a hangversenyre előjegyzett jegyek hétfőig beváltandók, mert oly nagy a kereslet jegyekért, hogy a hétfőig el nem vitt jegyek tovább fognak adatni. „Pécsi Napló“ 1905 február 26. Hirroratima, Pécs, február 25 — Gabriella főherczegnő — spanyol királyné. Ismételten merültek föl a lapokban hírek, melyek Alfonzo spanyol királynak küszöbön lévő eljegyzéséről beszéltek Ezen híreket csakhamar meg kellett cáfolni. Most azonban Madridból a legnagyobb valószínűséggel bíró hír kelt szárnyra és ez a hír azt mondja, hogy a fiatal spanyol király nem megy idegen udvarokhoz leánynézőbe, hanem jövendőbeli menyasszonya csak nemrég látogatóban is volt már Madridban és ez a királynak anyai ágról unokanővére, Gabriella Mária Terézia, Frigyes főherczeg és neje Izabella főherczegnő negyedik, most 18 éves leánya, aki ismételten hosszabb időt töltött édes atyjának baranyamegyei birtokán, Belijén. Csak nemrég tért vissza Frigyes főherczeg és családja Madridból rokoni látogatásból és most, hogy ezen küszöbön levő eljegyzésnek hire kelt, kitűnt, hogy ez nem csak rokoni látogatás volt, hanem egyúttal háztűznézés is. Különben is csak régi hír nyerne ezen házassággal megerősítést, mert régen mondották már, hogy Alfonzo nagybátyjának, Frigyes főherczeg egyik leányát fogja feleségül venni — Kitüntetések. Richards Richard győri gyáros és törvényes utódainak a közgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar nemességet „dunaréti“ előnévvel, — Rétyi Mihály földbirtokosnak a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a III. o. vaskorona rendet adományozta a király. Január hó 25 ével kelt legfelső elhatározásával megengedte ő Felsége, hogy Koszits Kamill, Baranya vármegye alispánja a Schaumburg Lippe herczegi házirend II. o. jelvényét, Jilly Viktor bárányvári járási főszolgabíró ugyanezen rend III. o. jelvényét elfogadhassák és viselhessék. — Hírlapírók egy volt miniszterelnöknek. Csütörtökön a bécsi Concordia hírlapíró egyesület elnöksége tisztelgett Körbar Ede dr. volt osztrák miniszterelnöknél, hogy átadja neki ezen legnagyobb hírlapíró testület tiszteletbeli tagjává történt megválasztásáról szóló oklevelet, egyúttal köszönetét tolmácsolja azon rendkívüli előzékenységért, melyet Körber dr. a hírlapíró karral szemben mindig tanúsított. Körber meleg szavakban köszönte meg az őt megtisztelő kitüntetést, mely ezen legelőkelőbb helyről érte, egyúttal elhárított magáról minden érdemet, melyet a bécsi hiriapirók körül szerzett, mert amikor a hiriapirók érdekeiért szállott síkra és azoknak javát mozdította elő, mindig csak szive vágyét teljesítette és ezért elismerés nem jár. Lassan-lassan mégis csak utat, tör a jobb meggyőződés, melyet a hirlapirói működés iránt táplálnak és" bár Bismarok maga egyszer kijelentette, hogy a hirlapirók zöme az eltévedt existencziákból kerül ki, mégis senki annyira nem használta ki és oly mérvben nem élt a sajtó hatalmával, mint épen Bismarck. Tisza István gróf nem törődött a sajtóval, épenséggel nem kereste annak kegyét és ennek drágán fizette meg az árát. Körber dr. várakozáson túl való hosszú életét a sajtó barátságos magatartásának köszönhette és még ma is miniszterelnök lenne, ha maga nem kívánkozott volna nyugalom után. A Mecek Egyesület barlangkutató osztálya, melyet az egyesület választmánya a Mecsek hegységben elrejtett barlangok kutatására kért föl, a múlt napokban kint járt az abaligeti barlangban, hogy személyes tapasztalatok alapján alkosson véleményt a további föltárások miként való foganatosítására. A künn járt bizottság, melynek tagjai voltak: Mattyasovszky Jakab elnök, Straka Ferecz, Szuly János, Myskovszky Emil, Károlyi Sándor és Kiss József biz. tagok, el volt ragadtatva a barlangnak szépsége által, mely ha cseppkőképződményekben szegény is — hisz barbár módon meg van csonkítva megyénk e természeti kincse — annál érdekesebb az geológiai szempontból, mert a víznek évezredekre kiterjedő munkája remek részletekben mutatja be itt a soha meg nem szűnő erő fenséges alkotásait. A barlang könnyen hozzáférhető s az elhelyezett padlókon s a barlangi patakon átvezető hidacskákon minden baj nélkül járhatjuk be a fél km. hosszban föltárt barlangot egész a Stix- tárnáig, mely elzárja a továbbmenetelt. Egy pár értékesebb cseppkőképződmény hirdeti meg a régi barlang szépségeit. A korona, a tabernakulum még oly részletek, melyek akármelyik barlangnak is díszére válnának. A szűk barlang némely helyen természetszerűleg tárul ki s csakis erősfényű lámpával lehet bevilágítani annak boltozatát. A „pokol torka“ fenséges részlet, bár első benyomása félelmes érzést gerjesztő idénl nagy méreteivel bilincseli a barlang számit.