Pécsi Napló, 1905. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1905-02-05 / 30. szám

8 fuvarostól. Bakonyi ekkor könyörögve for­dult a játékosokhoz, hogy a pénzből 120 kor­ másé volt, ezt adják vissza neki, de a csa­lók persze erről hallani sem akartak. Batonyi végre a korcsmároshoz fordult segítségért, ki régi ismerőse. A korcsmáros csak most vette észre, hogy mi fajtájú emberekkel kár­tyázott Batonyi. Nem habozott sokáig a korcsmáros, egész egyszerűen bezárta a mel­lékszoba ajtaját és felszólította az idegeneket, hogy azonnal adják vissza az elnyert pénzt. A­mikor ezek ellenkezni kezdtek, rendőrrel fenyegetőzött a korcsmáros, mire a három férfi megszeppent és alkudozni kezdett Bato­­nyival. Ám a korcsmáros az egész összeget követelte, Batonyi vissza is kapta a pénzét. Mikor már minden rendbe jött, a korcsmáros rendőrért küldött, aki a három csalót be­kísérte. Krincz Pál, Herus László és Berei Jenő a jeles triumvirátus tagjainak a neve. Rovott múltú egyén mindhárom. Letartóz­tatták őket. — Rajtacsipett tolvaj. Brenner István szederkényi kocsis legény nagyban elcsodál­kozott ma reggel, a­hogy egyszerre a saját lovaival és kocsijával találkozott a Búza­­téren. Kocsiján egy előtte teljesen ismeretlen ember ült és az hajtotta a lovakat. Brenner néhány pillanatig tétován bámult saját lovaira, de aztán hirtelen előttük termett és erős kézzel m­egfogta az egyik ló fejénél a gyeplő­szárat és ezzel megállásra bírta a lovakat. A lovakat hajtó ember ebben a pillanatban leugrott a kocsiról és el akart menekülni, de Brenner segélykiáltásaira a szaladót lefülel­ték. Brenner, kinek kocsiján 200 korona, értékű holmi volt, kocsiját­­és lovait egyik Pálya utczai korcsma udvarán hagyta. Innen hajtotta el az az ember, a­kivel Buza­ téren véletlenül összetalálkozott. A tolvajt Hubrán Jánosnak hivják,­rovott múltú marhahajcsár, a ki mint hires lókötő ismeretes rendőrségünk előtt. Hubránt letartóztatták. — Tolvaj lakó. Özv. Koronai Jánosné öt nap előtt Péter utczai házában közvetlenül saját lakása mellett egy bútorozott szobát adott ki bérbe egy 28—30 év körüli fiatal­embernek, ki Millbeczky Rezső épitőrajzoló­­nak vallotta magát. Millbeczky egy félhónapi bért előre megfizetett és utána odahozatta ládáját is a lakásra. Koronainé tegnap dél­után, mikor eltávozott hazulról, Millbeczky ép otthon volt lakásán s megkérte őt, ha netán ő is eltávozik hazulról, jól zárja be az előszoba ajtaját. Az özvegy csak este 7 óra felé érkezett haza. Az előszoba ajtaja zárva is volt, de annál jobban meglepte az, hogy saját lakásának ajtaja, melyet távozás­kor maga zárt be, nyitva volt. Bent a szo­bában feltörten találta mindkét szekrényét. A szekrényekből eltűnt 120 korona kész­pénz, egy férfi és női aranyóra, egy arany­ nyakláncz és öt aranygyűrű. Az özvegy teg­nap este hiába várta haza szoba urát, nem jött meg ma reggelig sem. Koronainé ekkor jelentést tett a rendőrségnél.­­Millbeczky nagy ládáját felnyitották. Újságpapírral volt tele a láda. A betörést minden valószínűség sze­rint a szobai­r követte el, a ki valami hír­hedt betörő lehet s álnév alatt vette ki Korbnainétól a bútorozott szobát. A betörőt a rendőrség körözi. — Egy orosz miniszter pályafutása. Oroszországnak február h­armadika óta új belügyminisztere és új igazságügym­inisztere van. Az elsőnek, Bulygin moszkvai kormány­zónak pályafutása oly jellemző az orosz vi­szonyokra nézve, hogy érdemes vem beha­tóbban foglalkozni. Alexander Grego­rjevics Bulygin, a czár kamarása 54 ik életévében levő férfin. A születése óta eltelt fél század alatt a következő hivatalokat töltötte jogi tanulmányainak befejezése után, Ib­ben bírósági tisztviselővé lett a tambovi rületi bíróságnál. Ugyanebben az esztendő áthelyezték a kievi büntető bírósághoz, ben ideiglenes vizsgáló birónak­­nevezi 1873-ban a szarák­i kormányzóság feladatait teljesítő tisztviselőjévé, a parasztközségek ítéleteit bízták ményezés végett, valamint kongresszusok ügyeinek a vezetését és az ujonczozások felügyeletét is. 1875-ben egy a raszkolnikok (szakadárok) szektájában kötött házasság miatt kitört forrongás megvizsgá­lásával bízták meg, 1876 ban pedig, a török háború kitörése előtt a kincstári lovak el­adásával foglalkozó bizottság elnökségét ru­házták reá. 1879-ben kinevezték a börtön­ügyek felügyelőjévé, 1881 ben a belügyminisz­tériumba osztották be és pedig a „börtön­ügyek központi vezetőségi“.osztályba, ugyan­ebben az évben a száraji nemzeti kongresszus elnökévé, 1886-ban a tambovi kormányzóság alkormányzójává, 1887-ben kalugai kormány­zóvá és valóságos államtanácsossá, 1893 ban moszkvai kormányzónak nevezték ki.­­ Az új belügyminiszter pályafutása valóban ha­sonlít Gogoly valamelyik regény­fejezetéhez. A kincstári lóeladó bizottság elnökének ug­rása a börtönügyek vezetőségéig, csak az orosz bürokrácziában történhetik meg. Számos hivatalában, ahol az új miniszter a lovak eladásával vagy ujonczozással foglalkozott, sikerült is az új belügyminiszternek tetemes vagyont gyűjtenie. S hogy az illető nagy úr­nak a zsinovnikság előkelő, legkiválóbb kép­viselőjének kell lennie, az pályafutásának rövid vázlatából világosan tűnik ki. — Összeégett bolti szolga. Végzetes szerencsétlenség érte ma Raik József bolti szolgát. A legény gazdájának raktárhelyisé­gében rendezett egy polctot és ezen közben egy vitriollal telt nagy üveg összetörött kezei között és a veszedelmes folyadék rádőlt fejére. Raik József arczát, kezét és testét rettenete­sen összeégette a vitriol. A veszedelmes baleset szerencsétlen áldozatát eszméletlen állapotban szállították be a kórházba.­­ Jeles orvosok bizonyítják, hogy csuz és köszvényes betegeiket a hires Zoltán féle kenőcsösel gyógyították meg s ezért jó azt mindenkinek tudni, hogy ott, hol­ csuz és köszvényes megbetegedések fordulnak elő, nem kell sok mindenfélével próbálkozni, ha­nem hozatni kell egy üveg Zoltán-féle kenő­csöt s akkor pár nap alatt meggyógyul a be­teg. Egy üveg ily kenőcs ára 2 kor. Zoltán Béla gyógyszertárában Budapest, V., Szabadságtól­. — A Körmagyar a politikában. Fiuméban a most lezajlott képviselőválasz­tás alkalmából örvendetes közeledés történt az olaszok és a magyarok között. Az olaszok most keresve­ keresték az alkalmat, mivel kedveskedhetnének a magyaroknak, mivel igazolhatnák be, hogy eloszlottak az ellen­tétek és most már igazán testvérekként kí­vánnak élni a magyar tengerparti városban. Az olaszok helyt álltak kedveskedő ígére­tüknek és m­ilyen praktikus gondolat is csak a czitromok hazájában támadhat — az évek óta száműzött „Körmagyar“-t rehabi­litálták. Ebben, a magyarságnak nyújtott kü­lönös kedves elégtételben elismerést érdemlő szerepük Walluschnigéknak van. A haza­fias, magyar érzelmeiről jól ismert Wallusch­nig Antal és fiai voltak azok, akik megpen­dítették az eszmét, hogy a kibékülés külső kifejezésére legelsőben a „Körmagyar“ t he­lyezzék vissza régi szerepébe. S e kezdemé­nyezésük olaszajkú polgártársaik körében osztatlan tetszéssel visszhangra talált. Csü­törtök este tartották meg a fiumei városi színházban az idei első farsangi álarc­osbált, a­melyen régi dicsőségében tündökölve vo­nult be a „Körmagyar.“ Az első négyes után a tánczmulatságra egybegyűltek sokasága frenetikus tapsban tört ki és harsány han­gon éljenezve követelte a „Körmagyar“­! A lelkesedés orkánszerű megnyilatkzására csak­­hanvatt lenditett a zenekar az andalgó mű­párok daliás kecsességgel kezd­­ő okázó szép tánczát. Hat eszten­­yitikai ellentétek izgalmaiban ímázték a „Körmagyar“t a­z érmékből és most a régi emlé­­kévével köszöntötték a magyar legszebbikét. Az „Andalgó“ után kedvvel járták a „Lelkest“, majd a tü­ss „Toborzó“ következett, amely az „Ömle­­lezőbe“ folyt át. A „Három táncz“ után a „Pécsi Napló“ 1905. február 5. „Kézforgó“-val ért véget a párok lejtése és ezzel a kézforgóval megpecsételtetett a ma­gyarság és az olaszság közt rég­óta hiány­zott őszinte és szeretetteljes szimpátia.­­ A Horgony-Pain-Expeller (Richter-tól a Liniment, Caps, comp.) igazi népszerű háziszerzé lett, mely számos családban már több mint 35 év óta min­dig készletben van. Hátfájás, csipőfájdalom, fejfájás, köszvény, csúznál stb.-nél a Horgony-Pain-Expellerrel való bedörzsölések mindig fájdalomcsillapító hatást idéztek elő , sőt járványkórnál, minő , a kolera és há­nyóhasfolyás, az altestnek Horgony-Pain-Expellerrel való bedörzsölése mindig igen jónak bizonyult. Ezen kitűnő háziszer jó eredménnyel alkalmaztatott bedör­­zsölésképpen az influenza ellen is és üvegekben: a 80 fillér, 1 bor, 40 fill, és 2 korona a legtöbb gyógy­szertárban kapható, de bevásárlás alkalmával tessék határozottan : Richter féle Horgony-Pain-Expellert vagy Richter-féle Horgony-Linimentet kérni, valamint a­­Hor­gony- védjegyre és a Richter e mégjegyzésre figyelni és csak eredeti üveget elfogadni.­­ A különféle antiszeptikus bajokon a Fragner B. gyógyszerész, cs. k. udvari szállítónak prágai házikenőcse, összetételénél fogva biztos gyógyu­lást idéz elő mindennemű sebesedés gyors behegedé­­sénél. A kenőcs kiválóan alkalmas annak befedésére, miután minden tisztátalanságtól megóvja és a sebre üdítően és fájdalomcsillapítóan hat. Ezen kiváló házi­­szer a helybeli gyógyszertárakban is kapható. Színház és művészet. — Opris Valéria hangversenye. Amint értesülünk hosszú idő után ismét ját­szani fog a nyilvánosság előtt Opris Valéria hegedűművésznő, aki amióta a világhírű mesternél, Jodyónél tökéletesítette tudását, nem adott alkalmat városunk közönségének, hogy előrehaladásáról meggyőződést szerez­zen és most a közkívánatnak tesz eleget, a­mikor önálló hangversenynyel lép a kö­zönség elé. Márczius első napjára tervezik a hangversenyt, melynek megtartására a nem­zeti kaszinó nagytermét kérik el. Opris Valéria zenekísérettel és önállóan is fog ját­szani. A hangverseny időpontjáról és, a műsorról idejekorán értesíteni fogjuk közönsé­ge­nket, mely bizonyára örömmel értesül majd arról, hogy Opris Valériát legközelebb nagy konc­ertben hallani fogják. — János vitéz hetedszer. Végre üd­vöskéje akadt a pécsi színház igazgatójának is. Mindjárt kettő is. János vitéz, mely ma este hetedszer került színre és a csöpp La­kos Vilmácska, a kis tánczcsuda, úgy, hogy ma reggel alig nyílt meg a színházi pénztár, gazdája volt már valamennyi színház­jegy­nek. Ritka látvány az ilyen z­súfolt színház, mely ha hangulatban van, mint ma este is, elfeledi a néző, hogy vidéki színházban van. De olyan előadásban is kerül nálunk szinte János vitéz, melyhez foghatót nem igen pro­dukált még vidéki színház. Lakos Vilmának ma már babérkoszorú is kijutott, természe­tesen egészen apró, de ezt is úgy köszönte meg, mint ha két méteres lett volna az át­mérője, ő maga pedig Fedák Zsuzsa lenne. A Színház és Élet képes művésze! hetilap e heti száma az érdekes és aktuális czikkek egész sorával jelent meg. Tartalma a következő: Tantiemek, irta: Fulda Lajos, Csiky László, irta Faragó Ödön; Hogyan készül az Operette, irta Vári Rezső; Úttö­rők, irta S. A.; Sz. Varsányi Irén otthoná­ban, irta Sz. Varsányi Irén; Bordal a Gra­nadai vőlegényből, irta Martos Ferencz; Párthényiné, irta Scriptor. Jegyzetek , a szín­házi hét eseményei. Színészek, Vajda László színművének folytatása. A tartalmas szöveg­részt pompás illusztrácziók követik. Az e heti szám Sz. Varsányi Irén otthonát (kép­pel), felvétel Putifárné bemutatójáról. Párt­hényiné, Pulszky Tessza, Martos E Ferencz arczképét, Sziklay Kornél karikatúráját tar­talmazza. Kellemes meglepetésben részesíti a lap olvasóit azzal, hogy az egyes számok árát 24 fillérről 20 fillérre szállították le. Ez a lap közkedveltségét csak emelheti. A tar­­talomdús lap valóban megérdemli a magyar közönség pártolását. Szerkesztőség és kiadó­hivatal Budapest, Baross-utc­a 19. 1

Next