Pécsi Napló, 1905. március (14. évfolyam, 50-75. szám)

1905-03-01 / 50. szám

2 gyári telepet és méltatta ezen mű létesíté­sének jelentőségét. A Pécsről megjelent kamarai küldöttséget (Kindl József két tan­­elnököt, Hoffmann Lajos alelnököt és Záray Károly dr. kamarai titkárt) igen szívélyesen fogadták a mohácsi körök. A villamos telep beható megszemlélését, melyen résztvettek a siklósiak is, akik most készítik elő hasonló telep berendezését, bankett követte, melyen Mohács inte­ligencziája nagy számban vett részt és amelynél lelkes fölköszöntőkben ünnepelték a világosság terjedésének jelen­tőségét. A mohácsi közönség várakozáson felül fölkarolta a villamos világítást, úgy, hogy már az első üzletévben is a kölcsön amortizácziója mellett tisztességes üzleti hasz­not hozhat Mohács nagyközségnek, mely e mellett a haloványan pislogó utczai petró­leum lámpák helyett igazi, kitűnő utczai vilá­gításhoz jut. Az ünnepség lefolyásáról a következő részletes tudósításunk számol be: Február hó közepe táján Mohács nagy­község elöljárósága, egyetértve a Ganz és Társa vasöntő és gépgyár részvénytársaság­gal, értesítéseket bocsátott ki, melyekben köz­tudomásúl adta, hogy Mohács nagyközség elektromos művének ünnepélyes fölava­tása f. évi február hó 26-án d. u. 4 órakor fog megtartatni, mely alkalommal a Ganz és Társa, mint tervező és építő c­ég, az elektromos­ mű történetét, terveit és műkö­dési módját fogja ismertetni. Tehát Mohácson világosság, még pedig villanyos világosság van. E tekintetben Ba­­ranya vármegyének Mohács első (sajnos, még mindig csak) községe. Nem találnám helyén­valónak, hogy szárazon, csak a sikerült ünne­pélyről adjak tudósítást, mivel ma mindent csak akkor érdemes elolvasni, ha politikával van fűszerezve. Politika és villamos világítási Hogyan tartozik ez össze? Hát kérem szeretettel, csak úgy, hogy Mohácson már nem is megy újdonság számba a villanyos fény. Újság volt az még január hó 15-én. Ez a nap kétféle világos­ságot hozott be Mohácsra. Az egyik és pe­dig sorrendben is az első: január 15-én dél­után tartotta fényes bevonulását a függet­lenségi párt képviselőjelöltje, ki azután oly erővel látott hozzá a politikai helyzet meg­világításához, hogy 11 nap múlva, 26-án, szétfoszlott az eddigi sötét reménység. Ugyancsak január 15 én este kezdte meg a köz- és magánvilágítást is a mohácsi vilanytelep. Ha rágalmazni ó­hajtanék, véle­ményemmel azokhoz csatlakoznám, hogy ez a kettő akarva esett össze egy napra. Pedig nincs ám­úgy, talán csak véletlenség. Most már értesült a tisztelt olvasó arról, hogy Mohács január hó 15 tős villanynyal van világítva. 460 drb 16 gyertyafényerős­­ségű izzólámpa és 12 darab mintegy 600 gyertyafényű ívlámpa szolgáltatja a közvilá­gítást. Mondhatom, hogy nagyon meg lehetünk elégedve. Közvilágításunk messze túlhaladja a pécsit, látták, összehasonlították már a pécsiek is. A mai felavatási ünnepély, azt hisszük, a tapasztalt szakférfiak jósolják is, hogy új korszakot alkotó, kezdő nap Mohács életében. (De erről máskor.) Már 3 óra tájban sűrűn vonult ki a nagy­­közönség a villanyos telepre, mely a várostól északra a régi téglaházi telken épült, közel a Jenye patakhoz. A sokaság közt ott láttuk : Kindl József kér. és iparkamarai elnököt, Hoff­mann Lajos alelnök és Zálay Károly dr. ka­marai titkárral, Riszl Ferenct, a pécsi villamos művek műszaki vezetőjét, Pécsről. Siklósról itt voltak Búzás László dr. főszolgabíró, Henf­­ner Lajos közs. jegyző, Mittler Ferencz közs. biró, Pammer Péter lak. igazg., Tenke József községi esküdt, Sztankovics Pál bir. tisztv., Vághy Ernő dr. ügyvéd és még mások. Mo­hácsról Szinkovich Károly jár. főszolgabíró nejével. Jahoda Ede közs. biró, Klombauer Antal közs. 1 jegyző, Jilly Gyula vasúti áll. főnök, Wilfinger Pál révkapitány, az önkéntes tűzoltó parancsnokság Rüll Béla dr. főpa­rancsnok vezetésével, Rüll János dr. kórházi igazgató főorvos, Jágits József volt országgy. képviselő, Margitai Péter ügyvéd, Koncz Adolf dr. ügyvéd, Kappeter Ferencz adóhiv. főnök, Eötvös Gusztáv szolgabiró, Tauszik Antal takp. igazgató, Bene Károly posta­felügyelő, Varga Zsigmond ref. lelkész, stb. de hiszen annyian és annyian voltak, hogy lehetetlen volt még csupán az előkelőségek neveit is feljegyezni. Bocsánat érte. A szerkesztőség b. engedelmével adom meg azon munkás férfiak nevét, akik a villanyos telepünk létrehozatalánál vezető munkát végeztek, így Szóbel József, a Gancz c­ég mérnöke a gépek és építési munkála­tok, a központi telep tervezője és a kivitel­ben ellenőre; Nemsitz , a Gancz c­ég mér­nöke, a vezeték hálózat intézővezetője; Seel András a hálózati rész kivitelénél főszerelő és építés vezetője; Szeszler István Lajos mérnök, az építési iroda főnöke, aki a kö­zönséggel szemben oly igen előzékenyen és jól bánt, hogy buzgóságával nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy a közönség megkedvelte a villanyos bevezetést. Ripka Ferencz, a Ferencz József rend lovagja, a Gancz czég igazgó­titkára, aki kezdettől fogva vezette a tárgyalásokat a gyár és Mohács nagyközség között, aki képes volt a már-már dugába dőlt tárgyalásokat ismét és ismét talpra állí­tani és az igét testté változtatni. Jellemző a Gancz és társa czég alaposságára az, hogy a magánbevezetéseket végező, mun­kásokként szereplők között: okleveles mér­nök, végzett technikus, realista érettsé­gizett, magától értetődő, hogy műveltség­gel, intelligencziával bővelkedő magyar urak vannak. Alighanem ez egyik nyitja annak, hogy a czég mind az öt világrészben bir telepekkel. Olyan gárdával, melynek csupán egy csekély részét ismertük meg Mohácson — nem csoda, hogyha világhódító útjáról győztesen tér vissza a központ fészkébe a c­ég. Ami szorosan véve, magát az ünne­pélyt illeti, az 6 pontból állt. 1. Ripka Ferencz központi főtitkár röviden jelezte a jan. 15-én üzembe vett villanytelepnek rövid életét, utána 2. Hollós József, posta és táv­­taná­csos, aki 24., 25. és 26 án mint a kereske­delmi minisztérium kiküldöttje szigorúan vizsgálat alá vette a telepet minden leg­kisebb szögig, alaposan, fáradságot nem kímérve kora reggeltől késő estig méregetett, próbálgatott, váljon megfelel-e az alkotás a tervezeteknek a kivitelben is. Látható nyugodt lelkiismerettel adta egyelőre szóbelileg Mo­hács nagyközségnek azt a tanácsot, hogy bizalommal veheti át saját üzemébe a mű­vet, mely a legnagyobb preczizitással felel meg a tervezeteknek, a tervezetek pedig a technika legújabb vívmányaival vannak ké­szítve. Azon reménynek ad kifejezést, hogy ha az üzem vezetése jó kezekbe lesz letéve, a nagyközségnek jövedelmi forrását fogja képezni és egyébb közterheit ebből fogja fedezhetni. A szén fogyasztására nézve ki­jelenti, hogy kilóval óránként a megejtett próba szerint 15 és 1­6 klgrammot fogyaszt. Megjegyzi, hogy mivel természetszerűleg ez az üzem más szenet, mint a pécsit használni nem fog, nagyban hozzá fog járulni a mű­shoz, hogy a pécsi szénnek rosz hírnevét segítse helyre állítani, amit előadó bizo­nyosra vesz. A gyönyörű, magyaros zamatú előadást élénk éljenzéssel honorálta a hallga­tóság. Utána Jahoda Ede, Mohács nagyköz­ség bírája alaposan meggondolt, alkalom­szerű beszéd kíséretében kijelenti, hogy a művet a nagyközség nevében átveszi, egy­úttal őszintén szavaz köszönetet Hollós József műszaki tanácsosnak azért a fáradhatatlan, lelkiismeretes pontossággal végzett felülvizs­gálatért, melyet 3 napon át végzett. Ez a felülvizsgálati eljárás, melynek szóló is ta­núja volt, lelkiismeretét megnyugtatná, hogy ha kétely támadt volna benne a munkálatok teljesítésekor, ami azonban ki van zárva, mivel a vállalkozó gyár pontos, pedáns mun­kálatokat teljesített. Az átvételi nyilatkozat után Nunkovich Gábor belv. r. k. káplán (Keseríts F. apát távollétében) magasztos lendületes beszéd után Isten áldását kérte most már Mohács nagyközség tulajdont képező nagy műve. „Munkálkodjál Isten di­csőségére, felebarátaink javára“. A zajos él­jenzéssel kísért szónoklat után Ripli Ferencz, a Gancz - gyár központi főtit­kára terjedelmesen ismertette a mű lét­­rejövetelének egész történetét. Ebből meg­tudtuk azt, hogy már 8 évvel ezelőtt magánvállalkozás kért koncessiót Mohácstól a villanyvilágításra. De a községi képviselő­­testület, okulva más városok példáján, azt kereken megtagadta és már akkor a házi üzemre gondolt — igen helyesen. Mert ez az üzem jövedelmező lehet és kell is, hogy az legyen, ha annak vezetése jó üzleti ke­zekbe kerül és így a haszon nem a rész­vényesek, hanem a nagyközség pénztárába kerül. Minden az üzemvezetéstől függ. Ez van hivatva terjeszteni, a jövedelmet fej­leszteni, az anyaggal takarékoskodni. Hozzá a tér, az alkalmas tér meg van. A jelen volt összes hallgatóságnak, különösen az érdek­lődő vidékieknek igen tanulságos volt az ismertetés abban az irányban, minő eljárása a leghelyesebb arra nézve, hogy egy villa­nyos telep létesüljön. Még Jakobovits, a vállalkozó gyár mérnöke műszakilag ismertette a telepet részletesen. Az idő rövidsége miatt, a szá­mok és technikai kifejezések tömkelegéből a szakértő olvasónak csak homályosan adhat­nék leírást. Riadó éljenzéssel fogadtuk előadó azon komoly kijelentését, hogy az egész telepnek és vezetékeknek (melyeket a Ganz czég adott) minden sziporkája magyar anyagból, magyar készítmény. Végül Margitai Péter indítványára Hoor Tempis Mór dr. műegyetemi tanár, igazgatósági elnököt táviratilag üdvözölték azért, hogy ezt a pompás és most már mű­szakilag lelkiismeretesen felülvizsgált villa­nyos telep létesítése körül közremunkálko­dott és a munkálatokat irányítani szíves volt. Miután Henfner Lajos siklósi jegyző a vidéki vendégek nevében köszönetet mon­dott a tanulságos előadásokért és ismer­tetésekért, Neusoher Antal, a telep gépésze megindította a gépet és rövid, csekély ke­re­ke zakatolás után kigyulladtak a vil­lanyos lámpák. Már annyira este jön, há­romnegyed 6, hogy a városba visszatérő nagyközönségnek alkalmat adott a világítás megtekintésére. Ami a mohácsiak előtt már nem is újdonság. Este 8 órakor az „Iparosok olvasókö­rének“ tánc­termében 110 terítékű bankettet adott a Gancz-gyár a meghívottak részére. Pazar fényben úszott a terem. Vagy 400 égőtest szórta a villamos fényt. A terem zöld bokrokkal, virágokkal volt díszítve. A főfal közepén a király arczképe, fölötte szeczesztós transparentben „éljen.“ Körülötte vörös-fehér­­zöld színben sorakozott 96 darab fénygolyó. Jobbról Magyarország czimere, balról Mohács nagyközség állítólagos czimere, saját színei­vel, pompásan körözve fénygolyókkal, a szög­letekben szobrocskák nagyobb számmal és kivilágítva, a falakon temérdek nemzeti zászlócskákkal. A pecsenyénél Ripka Ferencz közp.­titkár emelkedett fel és a Ganz és Társa részvénytársaság igazgatóságának üdvözletét annak megbízásából tolmácsolván, a községi képviselőtestületre és a város lelkes közön­ségére mondott egy remekül szép, lendületes tosztot. Utána rögtön Szinkovich Károly járási főszolgabíró emelte poharát, a tőle meg­szokott zendületes beszédben hozta fel, hogy Mohács mint Baranya vármegyének első, leg­nagyobb községét, annak társadalmi és me­gyei életében jelentékeny szerepet vivő tagját üdvözölje és ezen társadalmi és megyei élet­nek élén álló, fiatal, alapos készültségű, a közügyek terén fáradhatatlan és pártatlan főispánjára, Fejérváry Imre báró úrra ürítette poharát. Az ezt követő zajos és lelkes éljenzés után Margitai Péter ügyvéd Baranya vármegye alispánjára, Koszits Kamillra mondott lendü­letes pohárköszöntőt, aki halaszthatlan és elháríthatatlan akadályok miatt nem vehetett „Pécsi Napló* 1905. márczius 1.

Next