Pécsi Napló, 1905. március (14. évfolyam, 50-75. szám)

1905-03-01 / 50. szám

4 felébresztése nélkül, hogy kiki tehetsége sze­rint segítse meg polgártársát, eredményt elérni soha nem fogunk, mert a házalási tilalom kijátszásával a szükségletek jó részét a pécsi polgárság se jobban, se olcsóbban, mint azt itthon tehetné, még mindig idegen­ből szerzi be. — Szélhűdés az utczán. Pinterics Lajos pécsi posta- és táviróigazgatósági szám­tiszt ma délután Ráczváros felől jött egyes fogatán, melyet maga hajtott. A szigeti országúton Pinterics kiejtette kezéből ostorát s ahogy leszállt kocsijáról, hirtelen meg­szédült és eszméletlenül összeesett a kocsi mellett. A közelben észrevették a szeren­csétlenséget s nyomban segítségére siettek. Kevés vártásva orvos is érkezett a hely­színére, aki konstatálta, hogy az életerős hivatalnokot szélhűdés érte. Pintericset hazaszállították Alajos­ utcza 15. szám alatti lakására. A szerencsétlenségnek komolyabb következménye aligha lesz. — Akinek nincs szive. Furcsa dolog is az, hogy akit szeretnének, az úgy elzárkó­zik, mintha kő feküdnék a szive helyén, aki pedig maga is szeretne, arra senki sem veti a szemét. Furcsa ez, de megesik akárhány szót. A legszebb lánynak ismerték Társán Fehér Mariskát. Nem volt legény a faluban, ki ne epekedett volna utána, de valamennyi között leginkább Ducza József. Ám a leány hideg maradt, nem nyitotta meg szívét senki számára sem; hiába kérték, hiába könyörög­tek neki, elutasított mindenkit. Duczának nagyon fájt ez a tartózkodás, szerette volna meglágyítani a leány szívét, szép szóval, kö­nyörgéssel, de nem sikerült. Pedig ő úgy érezte, nem tud a leány nélkül élni, el kell pusztulnia, ha egymáséi nem lehetnek. Még egy utolsó lépésre határozta tehát el magát. Elment a leányhoz, kérte, ne vonakodjék, mert ő elemészti magát, de hiába fenyege­­tődzött, csak nem kapott kedvező feleletet. Erre hazament Ducza, megerősített a padlá­son egy ruhaszárító kötelet és arra felakasz­totta magát. Anyja azonban rosszat sejtett fia viselkedése folytán, figyelemmel kisérte minden lépését és igy sikerült őt megmenteni az életnek. Az ijedelmek és a szenvedett sé­rülés azonban beteggé tették a leányt. — Öngyilkos aggastyán. Egy fél esztendő óta ágyban fekvő beteg volt a 61 éves Szedres Károly. Az öreg ember, ki fia Orsolya­ utczai házában lakott, megelégelte a reménytelen nyomorgást, ma reggel erőszak­kal akart megválni az élettől. Vesezsugoro­­dásban szenvedett Szedres Károly és baját gyógyíthatatlannak mondták. Csak néhány nap előtt tudta meg, hogy baján nem segít­hetnek az orvosok. Ez a tudat érlelte meg benne az öngyilkosság gondolatát. Egy régi pisztolyt rejtegetett holmiai közt a beteg s mikor ma reggel egész egyedül volt otthon, ezzel magára lőtt. A szivébe akart lőni, de reszkető kezében gyengén állt a fegyver és annak golyói bal válpereczébe hatoltak. A­mikor Szedres menye hazajött a piaczról, apósát az ágyon kívül, a szoba padlóján ta­lálta vérző vállal, eszméletlen állapotban. Az öreg­ember mellett ott hevert a földön a kilőtt pisztoly. Szedres Károlyt beszállítot­ták a kórházba. — Útközben megszökött vőlegény. Nem mindennapi kalandja akadt szombaton éjjel Vas Rozália pécsi cselédleánynak. Vas Rozália itt Pécsett megismerkedett valami Hoffdorn István nevű kárpitos legénynyel, a­ki házasságot ígért a leánynak. Hoffdorn azzal biztatta a leányt, kinek 1200 korona készpénze volt, hogy Budapesten műhelyt fog nyitni. Szombaton az éjjeli vonattal Vas Rozália vőlegényével Ercsiben lakó szüleihez akart utazni, hogy őt otthon bemutassa. Hoff­dorn közvetlen kocsiba szállt be a lánynyal, a­ki útközben csakhamar elaludt. Vas Ro­zália 1200 korona készpénze és apró ékszerei a nyakában csüngő kis táskában voltak el­helyezve. Mielőtt elaludt, a táskát átadta Hoffdorfnak, hogy vigyázzon rá. Em­­­lek csupán egy öreg asszonyság utazott még a szakaszban. A­mikor a vonat Döbröközön túl volt már, Vas Rozália felébredt álmából, de hiába kereste vőlegényét, nem találta őt se el. Végre a vele­ együtt utazó asszony­sághoz fordult felvilágosításért, a­ki csak annyit tudott mondani, hogy mióta Dombó­váron megállt a vonat, azóta a velük utazó férfit nem látta. Hoffdorn Dombóvárnál a leány pénzével leszállt a vonatról és azóta nyoma veszett. A vakon bízó leány ekkor még azt hitte, hogy vőlegénye csak lekésett a vonatról és ment haza Ercsibe. De a vő­legény sem másnap, sem hétfőn nem jelent­kezett ott. Nyilvánvalóvá lett, hogy a pénzzel megszökött. Ercsiből ma távirati megkeresés érkezett rendőrségünkhöz is, a­mely a sik­kasztó Hoffdorn szökését részletesen leírja. A hozománynyal megugrott vőlegényt most országszerte körözik. — Sikkasztó órás. Rövid idő alatt vagy tizen tettek feljelentést a rendőrségnél Rózsai Ádám házaló órás ellen. Rózsai ház­ról házra járva ismerőseinél munkát keresett. Többen át is adták neki elromlott órájukat javítás végett. A javítást el is végezte, de a rendbeszedett órákat azután Rózsai nem a tulajdonosaikhoz vitte vissza, hanem a zálog­házba. A sikkasztó órás ellen a rendőrség az eljárást megindította. Mikor azonban Rózsai neszét vette, hogy többen feljelentést tettek ellene, megszökött Pécsről. A rendőr­ség most körözi. — Kereskedők és iparosok harcza. A Bécsi Kereskedelmi Társulat termeiben vasárnapon tartották meg az osztrák divat­kereskedők tiltakozó nagygyűlésüket, melyen óvást emeltek a képviselőházban szőnyegen levő azon törvényjavaslat ellen, melynek az a c­élj­a, hogy a divatkereskedőket eltiltsa a mértékvételtől és a divatszabóknak ren­delés útján való szállításától, mert ez­által veszélyeztetik és részben lehetetlenné te­szik a szabóiparosok boldogulását. Azért teszünk említést ezen mozgalomról, mert né­hány nap előtt lapunkban mi is szóvá tet­tük e körülményt és most csak ismételjük, hogy sehogy se helyeseljük, hogy kereske­dőink mértéket vesznek és a nálunk tett megrendelést nem itthon a saját iparosaink­nál rendelik meg, hanem elküldik azt Bécsbe és ott csináltatják meg, hasznot szedve az ipari munkán is, ami nem szakmájuk. Sok ily kicsinek látszó ok egymás mellé csopor­tosítva okozza hazánk közép és munkás­­osztályának szegénységét. — Ami Pécsett már fölösleges. A kerékpár-sport aradi kedvelői kezdettől fogva nagy idegenkedéssel vették tudomásul, hogy a merőben sporteszköz gyanánt használt bicziklire a város törvényhatósága 10 korona évi adót vetett. Hallgatagon tűrték és fizet­ték a sportsmanok az adót, de megbarátkozni vele a mai napig se tudtak, sőt az attól való idegenkedés egyre mélyebb gyökeret vert. Ez az ellenséges indulat az adó iránt tegnap egy 300 aláírással ellátott kérvényben, melyet az adó eltörlése érdekében nyújtottak be a ke­rékpársport művelői Institoris Kálmán polgár­­mesterhez, szemmel látható kifejezést nyert. A városnak mintegy 5000 korona jövedelmet hoz ezen adónem. A kérvény a biczikli adó eltörlésére indító ok gyanánt különös hang­­súlylyal utal arra, hogy ma már a kerékpár nem luxus többé, hanem az ipari munkások, kereskedelmi alkalmazottak és más emberek foglalkozási eszköze s egyéb fontosabb ügye­ket szolgáló s elősegítő jármű. Hivatkoznak arra, hogy a kerékpár­adót Szegeden, Ko­lozsváron, Temesvárt már el is törölték. Ná­lunk ezen eltörlés már fölösleges, mert a kerékpár­­sport, hála ezen adónak, teljesen megszűnt és a pécsi országos hirű sport­te­lepen tavaly már aratták a gabonát. — Ha a ló részeg. Éjjeli időben po­­roszkált hazafelé Mihály István két takar­mányhiányba nevelt délczeg, szép paripájá­val. Kocsija előtt nagy igyekvéssel buzgól­­kodtak a kipróbált gebék, az ülésen pedig düleszkedett ő, a feje hol a jobb, hol a bal oldalra lógott, mert húzta lefelé a sok gond,­­ az álom, meg a beszedett sok ital. Egyszer­­ csak döczczen egyet a kocsi és befordul az izsépi határban lovastól, gazdástól együtt az utszéli árokba, honnét kitörött tagokkal szedték őket össze másnap az arra mennek. Megindult erre természetesen a panasz, hogy ilyen rossz az út, olyan veszedelmes az árok,­­ meg aztán — és evvel argumentált utoljára a gazda, mit tehet ő róla, ha felfordult a kocsi, mikor részeg volt az a két átkozott lova, pedig bizony isten nem tudja, hol is pálin­­kázhattak be, hisz mindig velük volt. — Kikeleti hóvirág. A tavasz köze­ledését kifaladó hóvirág kibontotta szirmait s az ártatlanság patyolat fehér színében ki­mosolyog a száraz avar közül, az erdő mé­lyén itt ott még megmaradt hó alól. A Mer­esek flórájának legnépszerűbb alakja; a hegyi lakók naponta kosárszámra hozzák be a pécsi piaczra apró csokorba kötve a szegény kis virágot, melyet a közönség min­denkor örömmel lát, mert annyit jelent, hogy most már kevesebb tüzelő anyag kel. Illata nincs ugyan, de bájos és mint a tavasz hír­nöke, várva várt vendég. Testvérei: az erdei primula s az illatos ibolya nyomon követik. Egy-két verőfényes nap, enyhe tavaszi fuga­­lom s a piacz tele lesz erdei virággal. A­­ márcziusi napsugár, a márciusi szellő fel­ébreszti az alvó természetet s egy szép na­pon megérkezik a tavasz. — Halálozás. Kaposvárott vasárnap, életének 6- ik évében elhunyt Büky Lajos nyug. kántor-tanító. Veje, Graits Ferencz, két unokája, testvérei és nagy rokonság gyászolják az elhunytat, akit ugyancsak Kaposvárott ma délután helyeztek nagy részvét mellett örök nyugalomra. — Mulatás közben. Egyik szomszéd faluba indult kocsin Szakács János ber­­kesi lakos. Útközben betért egy csárdába egy pohár borra, de hogy ne unatkozzék egyedül, odaült a már bent levő két ember mellé. Az egyik pohár bor után azonban csakhamar következett a másik, meg a har­madik, úgy, hogy a végén már nem igen tudta, szép idő van e, vagy esik, mert neki alaposan beborult. Szives társai azonban fel­segítették kocsijára és ő, vagyis a lovai el is vágtattak szép csendesen. Csak másnap, midőn már kijózanodott, vette észre, hogy eltűnt 80 kor, pénze és órája. Kereste most már társait, de azok gondoskodtak, hogy ne akadjon a nyomukba. Az eljárást az isme­retlen tolvajok ellen megindították. — Álhír a munkásnép között. A napokban Tolna vármegye több pontján lelkiismeretlen emberek azt a hirt terjesztet­ték, hogy angol vállalkozók munkásokat toboroznak Délafrikába, a burok földére, ahol nagy munkabér mellett igen sok ember talál könnyű alkalmazást. Elhitették a nép­pel, hogy az angolok 2000­­. évi bért adnak és pedig 600 koronát azonnal, mint előleget az illető családja számára és ezenkívül ők fizetik a szállítási és utazási díjat is, más hirdetés szerint pedig az útiköltséget a mun­kások fizetik 40 koronával. E híresztelés­­ alapján csapatosan keresték föl a napokban a falusi emberek a szekszárdi alispáni hiva­talt, kérve, hogy adjanak nekik fölvilágosí­­tást és útbaigazítást, mert ők szerencsét akar­nak próbálni a burok földén. Ez értesülések alapján Dőry Pál alispán szigorú utasítást adott ki a járási főszólgabíráknak, hogy a délafrikai kivándorlásra csábítás ellensú­lyozásra a legerélyesebb intézkedéseket te­gyék meg és általában a kivándorlási láz csökkentésén munkálkodjanak. Valóban itt is van az ideje, hogy e téren valamit tegyünk. Alkalom is van reá, épen csak a napokban dőlt el Tolna megye területén a t­­érben lé­tesítendő útmunkálatok sorsa, melyek sok száz munkás ember kenyerét biztosíthatják. Dőry Pál alispán haladéktalanul akarja e munkálatokhoz a megfelelő munkaerőt biz­tosítani. Most úgyis a legnagyobb szükség­ben van a munkásnép, a télen át nem volt keresete és ami kis élelmi készlete volt, azt már fölemésztette. Nem csoda tehát, hogy ha jó kereset reménysége fejében vándorbot­hoz nyúl és itt hagyva családot, házat, föl­det, idegenbe megy. De ha tudná, hogy itt- 1905. márczius 1

Next