Pécsi Napló, 1905. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1905-04-01 / 76. szám
Kiviteli mizériák, Pécs, mirczius 31 A czélirányos iparpolitika feladata mindazon erőket és eszközöket felhasználni, melyek a hazai ipar megvédésére, s fejlődésére előnyös befolyást gyakorolnak. Az ipari szabadalmak, jogok védelme, a vámvédelm , az állami subventió és az adómentességen kívül, a kiviteli kereskedelem érdekeit istápoló „Magyar Kereskedelmi Múzeum“ intenzívebb ténykedése is hatalmas eszköze lehetne a belföldi ipar és kereskedelem fejlesztésének, előbbrevitelének. Alkalmat szerezne, hogy különösen a keleti államok figyelmét a magyar ipartermékekre fölhívja, s ezáltal a külföldivel a versenyt felvegye. A szabad verseny mellett új vevőkör meghódítása nem könnyű feladat. A lépten-nyomon látható hirdetések és reklámok bizonyítják, minő elkeseredett harcz folyik a vászhire-megverése- -v igw t ■ .* A vevő rendszerint annál vásárol, akit ismer. — A magyar iparosnak tehát meg kell magát vele ismertetnie. — Igen ám, de mikép tegye ezt, amikor a gyártott czikkek nagyobb része nem bírja el a külföldi személyes utánjárás költségeit. Az előbb említett szabad verseny az árakat amúgy is nyomja és így a nagyobb költséget egyáltalán nem bírja meg. Ezt a lehetetlen helyzetet a kormány is észrevette és létesítette a Magyar Kereskedelmi Múzeumot. Az alapvetés nagy gondot okozott, mert bár meg volt más államok hasonló berendezésének -nz is az első " . . "idényt a .-Cilin Kfc.*.. ~.*s a kiviteli kereskedelem további fejlesztését, ez a vállalat 1891-ben kezdte meg ez irányú működését és azt 14 év óta intézi. — A társaságnak különösen a Keleten egyes városokban kirendeltségeik (ügynökség) vannak, amelyek az ottani kereskedelmi piaczokon a magyar árut elhelyezik, s a még ismeretlen magyar cégek ipartermékeit bevezetik. Nem szükséges tehát a magyar gyárosnak, vagy termelőnek az ottani piaczot személyesen felkeresni. — Meg van mentve az oda utazás horribilis költségeitől. Legalább igy kellene lenni. Tekintetbe kell azonban venni, hogy a m. keresk. társaság magánvállalat, s így elsősorban azon magyar czikkeket támogatja amelyek az ő érdekeinek inkább megfelelők. Ha a kJV lV-re olyan napo annent fordítanának, mint amilyet a behozatalra pazarolnak, úgy a magyar áruból lényegesen nagyobb érték lenne exportálható. A társaság déli gyümölcs üzletéből látható leginkább, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. A déli gyümölcsüzlet abnormális keretek között alakult s a társaság avégből, hogy az olasz gyümölcs behozatali forgalom speciális igényei (?) biztosíthatók legyenek, — külön hajózási szolgálatot létesített a délolaszországi termelőpiaczok és Rume között, amely kizárólag a magya kikötő szolgálatában állott. Íme: Az olasz gyümölcs behozatala olyannyira haszno hajtó vállalkozás, hogy érdemes külö hajójáratokat létesíteni. Elképzelhető tehát, mily jövedelmező lehetett az oisz-bor importálása! Örvendetes merepetésül szolgálna, ha a „Magyar Kreskedelmi Részvénytársaság“ közelebbi kimutatás: pécsi majolika, péc kettyü, pécsi rézi árugyártmányok, péti szén, péci bőr, pécsi tejtermékekivitele érdekében rendkívüli ügybuzgókat fejtett ki. Mert érdemes lenne ezzel behatóbban foglalkozni. A társaság 1804. évi kimutatásából megtudjuk, hogy: A kiviteli üzletem, úgy a hazai czikkek exportforgalmának növelése, mint újabb fogyasztó piacok megszerzése tekintetében az elmúlt esztendő a továbbfejlődés számottevő eredményét mutatja amennyiben a társaság az elmúlt évben relár (!) 14 millió koronát meghaladó értékű magyarteret közvetített külföldre a hazai Ugar Jro£ulönfélébb ágazataiból és az exportforgalom lebonyolításában mindenképen szolgálatára állott a Vjfaldi érdekeltségnek, de különösen (?) a támogatása szoruló kisrénr iparosságnak. Elfogadható tétel ebből, hogy 14 milliót csakugyan exportált. Üres porhintés azonban azt állítani, hogy újabb piacokat szerzett a magyar iparnak és hogy különösen a kisebb iparosság érdeket védte meg. Ezt megillető tevékenysége oly minimális csekély, hogy azt felemlíteni nem is volna megengedhető. Alább kézzelfogható példával illusztrálom, hogy e két tekntetben a társaság kirendeltségei absolute nem állanak hivatásuk magaslatán és a reájuk háramló feladatoknak csak igen lanyhán tesznek eleget. Sőt megvádolható azzal is, hogy mint a„Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság“ kirendeltsége magyar termékek mellőzésével osztrák ipart támogat!ímű orvosl né Sty pécsi ipartelep, gyártmányainak külországban Való forgalomba hozatala czéljábg megkereste a Magyar Kereskedelmiúzeum, illetve Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság következő városokban sz.kerti kirendeltségeit: Banjaluka Mostar, Stnab, Konstantinápoly, Sofia, Roustschouy Jjolnyi Tuza Sarajevo, Craiova, Salonique és Phipople. Előre bocsátandó, hogy az u. pogácsa-sajt (quargli) kiviteléről szó, amely czikkről ismeretes, hogy nem az intelligens közönség részére szól, hanem olcsóságánál fogva a népnek képezi eledelét. Nem luxusczik, hanem olyan tápláló eledel, akár a bigonya, liszt stb. A megkeresésekre igazán megh válaszok érkeztek s azokból néhán közreadok. Érdekes az üskübi kirendeltség válaszából a következő kitétel: 4 ! c/ih , ’Oe!’; ■■ 'i..v ■ &ökk"*Pkevesebb, témaügy az üzlet fizetődnél. Ez az ügynökség annyira tájékozatlan, hogy a quarglit az intelligences czikkének hiszi. Ugyan melyik quargligyár keresi az előkelő negyedekben fogyasztóit? Jellemző még, hogy az üzlet nem fizetődne ki! Nemkülönben megbotránkoztató a banjalukai válaszból: „hogy a helybeli piacon olmützi házak elég tetemek mennyiségben helyeztek el quarglit. És ezt nem reszed egy magyar vállalat ügynöksége papírra vetni, saját kezdeményezéséből már rég magyar árut kellett volna ott bevezetnie. Éz azért, mert a forgalom mint tvenesetre gondolkodni lehet afelől: vajon kell-e az iparban és kereskedelemben hazafiságnak is lenni?! Ha a nemzet anyagi erejének gyarapítása ilyen kirendeltségekre van bízva, úgy az részben legalább, de aláássa a magyar állam erejét. Az összes válaszokból leszűrhető, hogy a pogácsasajtnak mi keresni valója sincs a Balkán államokban. Boldoguljon, ki hogyan tud. Mit ér tehát a külügymis rendelete, hogy a külkeresllem emelése érdekébe konzuloknak teszik osztrák és magyar^ ben előmozditanij E rendeleti konzulaink, dokké 5V ^ t// / v *I /if XIV. évfolyam. 76. (4014 ) Szombat 1905. április 1. Szerkesztőség: Munkácsy Mihály utcza 25. Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal és éjjeli szerk.: Boltivközi... Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 Negyed évre 8 korona. Egy hóra 2 korona. EST'Sasám ára 10 fillér, — Nyilt-tér sora 60 fill ------------ ..... - -----■ ' Pfc