Pécsi Napló, 1905. június (14. évfolyam, 126-147. szám)
1905-06-01 / 126. szám
•■•rkasszőség: Perczel utca 12. szám. Telefon 109 szám. | Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal és éjjeli szerk.: Boltívköz 2. Telefon 27. | Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér Egységes többség. Pécs, május 31. —.. Ahelyett, hogy tisztulna ahelyzet a kibontakozás felé, napról-napra sötétebb és bonyolultabb. Olyan ez a válság, mint a hínár; mentői inkább törekszünk belőle kiszabadulni, annál veszedelmesebben kuszálódunk bele. Minden kísérlet, mely eddig a veszélyben forgó magyar alkotmány és parlamentarizmus megmentésére történt, meghiúsult s a cselekvés karjaira, a mozgás és előrehaladás lábaira újabb hurkot vetett, úgy annyira, hogy most már alig akad ember, aki a mentés nagy munkájára a siker biztató reményével vállalkozhatnék. Az ügyvezető minisztérium eszméje is megbukott. Nem akadt rá vállalkozó. Tisza István gróf és kormánya kénytelen továbbmaradni, mert bármennyire menne, míg Ő fölsége a fölmentvényt meg nem adja, nem mehet. Végtére is kormány nélkül nem maradhat az ország s a régi kormány fölmentése, az uj kormány kinevezése a király kétségbevonhatatlan és el nem vitatható joga. A míg Tiszát és kormányai föl nem váltják,irágulaidő I»*lyen. Ez pedig csak késlelteti a fejleményeket s az ország kiszámíthatatlan kárával. Ne taktikázzunk s ne legyünk elfogultak. Mindenki gondolkodjék a saját eszével s ne befolyásoltassa gondolat és véleményszabadságát pártpolitikai okoskodások által. A dolog úgy áll, hogy a parlamentben nincs olyan egységes többség, amelyből kormányt lehetne alakítani. A régi szabadelvű párt, a disszidensekből, új pártból, néppártból, nemzeti pártból, 48-as függetlenségi pártból „ad hoc“ alakult koalíczióval áll szemben. A 67-esek a kiegyezés alapján akarják a nemzet jogos törekvéseit megvalósítani, a koalíczió új törvény alkotásával kiván e törekvések megvalósítására biztosítékot s maga akarja a kormányzás gyeplőjét kézbe venni. A király szívesen látná kormányon a koaliczió embereit, de csak olyan részletesen körvonalazott programmal, melyhez a saját fölfogásának és elhatározásának föladása nélkül járulhatna. A koalíció ilyen részletes programm adására nem hajlandó, mert amihelyt részletezésbe menne, az egyesült ellenzékben lévő pártok között rögtön differencziák támadnak s beállana a bomlás, vagyis a részletes programm választó vize elemeire bontaná a koalícziót s akkor megint a fid-esek kerülhetnének többségre, ennek pedig ha ég és föld összeszakad, akkor se szabad megtörténnie. Mi történjék hát? A hosszas huzavona helyett siettetni kell a döntést. A kibontakozás lehetőségének legnagyobb alkotmányos akadálya, hogy nincs a parlamentben olyan egységes többség, amelyből kormányt lehetne alakítani. Nos hát, ha ez a legfőbb akadály, az alkotmányos érzék és a kút csöbréből leszivárgó csöppek csobogását, fölülről pedig, a czigányok utczájából vékony, siró klarinét hang hallatszik, mely messzemessze száll. . . Épen vasárnap volt s alig bírtak hazahozni a lakodalomból. Trojko szomszédunk elsőszülött fia nősült meg. A házuk ott van rögtön a miénk mellett. Apám és anyám oda mentek vacsorára, engem pedig hazahoztak, hogy Nuska, a vendég leány, akit anyám szombaton este hozott magával, ne unatkozzék magában. Azért hozták, hogy a házat rendben tartsa s az ebédet elkészítse, mert anyám és apám egész nap ott lesznek a lakodalmas háznál, másrészt meg azért, hogy ő is elmulasson, hogy a mi kertünkből, a kerítésen át nézhesse a lakodalmat és az „orót“, amit ilyenkor egész nap tánczolnak. Nuska aztán összeszedte ami kő és tuskó volt a kertben s a fal mellé, a meggyfa tövébe rakta s a rakás tetejéről nézte az órát. Tömérdek sokan tánczoltak. Még én is tánczoltam. A leghíresebb legények mellé furakodtam. S ők szívesen fogadtak maguk közé, nem magamért, hanem az ő, Nuska kedvéért. Pedig csak a feje és a keble látszott ki a kerítés mögül. Kerek arcza ragyogott a leveles ágak alatt, keblét nekifeszítette a falnak, megfeszült rajta a nagy aranypénzekből fűzött nyakék . . . Csak az orót nézte, de úgy tett, mintha senki mást nem nézne. S ez bosszantotta a legényeket: a józan ész azt követeli, hogy ezt az akadályt eltávolítsuk. Nagyon sokan vannak az országban, akik abban a hiedelemben élnek, hogy a legutóbbi választás eredménye nem a 67-es kiegyezés megbuktatását jelenti s nem is a szabadelvű pártnak szólt, hanem az „erős kéz“ politikájának és a zsebkendő-lobogtatásnak. Ez a vélemény a korona előtt is kifejezésre jutott s úgy látszik, hitelre talált. A nemzeti közvélemény megnyilatkozása ezzel homlokegyenest ellenkezik. Nem marad más hátra, mint újra a nemzet elé vinni az ügyet. Majd az ország választóközönsége szavazatainak leadásával meg fogja mondani, hogy kinek és minek szólt a januári választás eredménye s tisztán látható, világos lesz a helyzet. Biztosra vehető, hogy az egységes többség is meglesz. Hogy azonban az új választás megleshessék, föltétlenül szükséges a mostani kormány fölmentése és új kormány kinevezése. Az új kormány csakugyan nem lehet más, mint egy szürke, hivatalnok, vagyis ügyvezető kormány, amely pártpolitikai tekintet nélkül a törvények becsületes és szigorú betartása mellett végezteti az új választást. Valószínű, hogy a koalíció is szívesebben belemegy abba, hogy egy ideiglenes és közönyös kormány alatt történjék meg a választás, mint hogy újra Tisza választasson. Meglehet, sőt bizonyos, hogy az egyesült ellenzéken, de a régi szabadelvű párton is fájni fog az Különösen Mladen bosszankodott rajta, egy az ő utczájából való magas, vörös legény, aki ide is csak az ő kedvéért jött el s majd beleveszekedett a kóló vezetésébe s két kézzel szórta a baksist a czigányoknak. És talán hogy megmutassa neki, hogy mennyire szereti, mikor elkezdi a tánczot, nem enged maga mellé leányt, hanem engem, az ő rokonát vesz maga mellé . . . mintha én lennék ő ! Nuska csak mosolyog rajta s elfordítja a tekintetét, rá se néz!.. . íme, ezért vittek estefelé erővel haza, bezárták a kaput s otthon hagytak Nuskával, hogy feküdjünk le aludni. Haragudtam is e miatt reá eleget. Dühösen dobtam el a diót és a gesztenyét, amit a kezembe nyomott. Enni sem akartam semmit. Nuska megöntözte az udvart, megvetette az ágyat és egy tálon behozta a vacsorát. Hejde ki is gondolna ilyenkor az evésre ! A vacsora érintetlenül maradt előttünk. A hold úgy ragyogott, mint az olvasztott ólom. A lakodalmas ház felől, kertünkön át, sötét, sárga világosság hatol hozzánk, mely alaposan megtörik, szakad a sűrü lombokon, míg hozzánk eljut. Ott, a lakodalmon is épen most vacsoráznak. Tányércsörgés, poharak, üvegek összekoccanása hallatszik a halk, szerelmetes nótába vegyültem Fölöttünk, a fénylő levegőn keresztül valami meleg, megrészegítő siklik át hozzánk. — Vacsorázzál, Nuska! Nuska. — A Pécsi Naglók eredeti tározója. — Irta : Sztávtovics Boriszláv. Estefelé még csak meg van valahogy az ember. Elszuszog, elálmosodik, aztán lefekszik. De amikor éjjel fölébreszti a hold világa s a sugarak ráesnek az arczára, alig tud lélegzetet venni. Egy ideig csak elábrándozik, elmereng — s egyszerre másnak, nagyszerűnek találja azt a távoli világot. Ekkor már szabadabban, bizalmasan tekint a távoli bolygóra s úgy fekszik ott sugáraitól borítva, mintha az édesanyja szeme őrködnék fölötte. Nyár beköszöntésével már senki sem lakik a házban. Csak a hálóruhát vagy a kész ételt viszik ki be, a többi mint kint van az udvaron vagy a kertben. Estefelé megöntözik az udvart, gyékényeket terítenek ki és vánkosokat fektetnek reájuk. Fekvés közben aztál kéjjel szívják be a nedves föld illatát. A hold is előbujik s megvilágítja a háztető fekvése, zöld mohás cserepeit. Lélegzeni is alig mer valaki, mert ha elköhögi magát, felelem fogja el, hogy csak az ő hangja hallatszik. Az ember ilyenkor a paplan alá dugja a fejét s tele tüdővel szívja magába a nemrég fehérített lepedő illatát, hallgatja a konyha tűzhelyén csiripelő tücsök muzsikáját, a kerti fák levélsuttogását, a bokrokban ugrándozó korhely madárkák hanczúrozását. Mai számunk 12 oldalra terjed.