Pécsi Napló, 1905. június (14. évfolyam, 126-147. szám)

1905-06-01 / 126. szám

•■•rkasszőség: Perczel­ utc­a 12. szám. Telefon 109 szám. | Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal és éjjeli szerk.: Boltívköz 2. Telefon 27. | Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér Egységes többség. Pécs, május 31. —.. A­helyett, hogy tisztulna a­­hely­zet a kibontakozás felé, napról-napra sötétebb és bonyolultabb. Olyan ez a válság, mint a hínár; mentői inkább tö­rekszünk belőle kiszabadulni, annál ve­szedelmesebben kuszálódunk bele. Minden kísérlet, mely eddig a veszélyben forgó magyar alkotmány és parlamentarizmus megmentésére történt, meghiúsult s a cselekvés karjaira, a mozgás és előre­haladás lábaira újabb hurkot vetett, úgy annyira, hogy most már alig akad em­ber, a­ki a mentés nagy munkájára a siker biztató reményével vállalkozhatnék. Az ügyvezető minisztérium eszméje is megbukott. Nem akadt rá vállalkozó. Tisza István gróf és kormánya kénytelen továbbm­aradni, mert bármennyire menne, míg Ő fölsége a fölmentvényt meg nem adja, nem mehet. Végtére is kor­mány nélkül nem maradhat az ország s a régi kormány fölmentése, az uj kor­mány kinevezése a király kétségbevon­hatatlan és el nem vitatható joga. A míg Tiszát és kormányai föl nem váltják,­­irágu­laidő I»*­lyen. Ez pedig csak késlelt­­eti a fejleményeket s az ország kiszámít­hatatlan kárával. Ne taktikázzunk s ne legyünk elfo­gultak. Mindenki gondolkodjék a saját eszével s ne befolyásoltassa gondolat és véleményszabadságát pártpolitikai okos­kodások által. A dolog úgy áll, hogy a parlamentben nincs olyan egységes több­ség, a­melyből kormányt lehetne alakí­tani. A régi szabadelvű párt, a disszi­­densekből, új pártból, néppártból, nemzeti pártból, 48-as függetlenségi pártból „ad hoc“ alakult koalíczióval áll szemben. A 67-esek a kiegyezés alapján akarják a nemzet jogos törekvéseit megvalósítani, a koalíczió új törvény alkotásával kiván e törekvések megvalósítására biztosítékot s maga akarja a kormányzás gyeplőjét kézbe venni. A király szívesen látná kormányon a koaliczió embereit, de csak olyan részletesen körvonalazott program­mal, melyhez a saját fölfogásának és elhatározásának föladása nélkül járul­hatna. A koalíc­ió ilyen részletes pro­­gramm adására nem hajlandó, mert a­mihelyt részletezésbe menne, az egyesült ellenzékben lévő pártok között rögtön differencziák támadnak s beállana a bom­lás, vagyis a részletes programm választó vize elemeire bontaná a koalícziót s ak­kor megint a fid-esek kerülhetnének többségre, ennek pedig ha ég és föld összeszakad, akkor se szabad megtör­ténnie. Mi történjék hát? A hosszas huzavona helyett siettetni kell a döntést. A kibontakozás lehetősé­gének legnagyobb alkotmányos akadálya, hogy nincs a parlamentben olyan egy­séges többség, a­melyből kormányt lehetne alakítani. Nos hát, ha ez a leg­főbb akadály, az alkotmányos érzék és a kút csöbréből leszivárgó csöppek csobogását, fölülről pedig, a czigányok utczájából vékony, siró klarinét hang hallatszik, mely messze­­messze száll. . . Épen vasárnap volt s alig bírtak hazahozni a lakodalomból. Trojko szomszédunk első­szülött fia nősült meg. A házuk ott van rög­tön a miénk mellett. Apám és anyám oda mentek vacsorára, engem pedig hazahoztak, hogy Nuska, a vendég leány, akit anyám szombaton este hozott magával, ne unatkoz­zék magában. Azért hozták, hogy a házat rendben tartsa s az ebédet elkészítse, mert anyám és apám egész nap ott lesznek a la­kodalmas háznál, másrészt meg azért, hogy ő is elmulasson, hogy a mi kertünkből, a kerítésen át nézhesse a lakodalmat és az „orót“, amit ilyenkor egész nap tánczolnak. Nuska aztán összeszedte ami kő és tuskó volt a kertben s a fal mellé, a meggyfa tö­vébe rakta s a rakás tetejéről nézte az órát. Tömérdek sokan tánczoltak. Még én is tánczoltam. A leghíresebb legények mellé furakodtam. S ők szívesen fogadtak maguk közé, nem magamért, hanem az ő, Nuska kedvéért. Pedig csak a feje és a keble lát­szott ki a kerítés mögül. Kerek arcza ragyo­gott a leveles ágak alatt, keblét nekifeszí­­tette a falnak, megfeszült rajta a nagy aranypénzekből fűzött nyakék . . . Csak az orót nézte, de úgy tett, mintha senki mást nem nézne. S ez bosszantotta a legényeket: a józan ész azt követeli, hogy ezt az akadályt eltávolítsuk. Nagyon sokan van­nak az országban, a­kik abban a hiede­lemben élnek, hogy a legutóbbi választás eredménye nem a 67-es kiegyezés meg­buktatását jelenti s nem is a szabadelvű pártnak szólt, hanem az „erős kéz“ politikájának és a zsebkendő-lobogtatás­­nak. Ez a vélemény a korona előtt is kifejezésre jutott s úgy látszik, hitelre ta­lált. A nemzeti közvélemény megnyilat­kozása ezzel homlokegyenest ellenkezik. Nem marad más hátra, mint újra a nem­zet elé vinni az ügyet. Majd az ország választó­közönsége szavazatainak leadá­sával meg fogja mondani, hogy kinek és minek szólt a januári választás eredménye s tisztán látható, világos lesz a helyzet. Biztosra vehető, hogy az egységes több­ség is meglesz. Hogy azonban az új választás megleshessék, föltétlenül szük­séges a mostani kormány fölmentése és új kormány kinevezése. Az új kormány csakugyan nem lehet más, mint egy szürke, hivatalnok­, vagyis ügyvezető kormány, amely pártpolitikai tekintet nélkül a törvények becsületes és szigorú betartása mellett végezteti az új válasz­tást. Valószínű, hogy a koalíc­ió is szí­vesebben belemegy abba, hogy egy ide­iglenes és közönyös kormány alatt tör­ténjék meg a választás, mint hogy újra Tisza választasson. Meglehet, sőt bizo­nyos, hogy az egyesült ellenzéken, de a régi szabadelvű párton is fájni fog az Különösen Mladen bosszankodott rajta, egy az ő utczájából való magas, vörös legény, aki ide is csak az ő kedvéért jött el s majd beleveszekedett a kóló vezetésébe s két kéz­zel szórta a baksist a czigányoknak. És talán hogy megmutassa neki, hogy mennyire sze­reti, mikor elkezdi a tánczot, nem enged maga mellé leányt, hanem engem, az ő ro­konát vesz maga mellé . . . mintha én len­nék ő ! Nuska csak mosolyog rajta s elfor­dítja a tekintetét, rá se néz!.. . íme, ezért vittek estefelé erővel haza, bezárták a kaput s otthon hagytak Nuská­­val, hogy feküdjünk le aludni. Haragudtam is e miatt reá eleget. Dü­hösen dobtam el a diót és a gesztenyét, amit a kezembe nyomott. Enni sem akartam sem­­­mit. Nuska megöntözte az udvart, megvetette az ágyat és egy tálon behozta a vacsorát. Hej­­de ki is gondolna ilyenkor az evésre ! A vacsora érintetlenül maradt előttünk. A hold úgy ragyogott, mint az olvasztott ólom. A lakodalmas ház felől, kertünkön át, sötét, sárga világosság hatol hozzánk, mely ala­posan megtörik, szakad a sűrü lombokon, míg hozzánk eljut. Ott, a lakodalmon is épen most vacsoráznak. Tányércsörgés, po­harak, üvegek összekoc­c­anása hallatszik a halk, szerelmetes nótába vegyültem Fölöt­tünk, a fénylő levegőn keresztül valami me­leg, megrészegítő siklik át hozzánk. — Vacsorázzál, Nuska! Nuska. — A­ Pécsi Na­glók eredeti tározója. — Irta : Sztávtovics Boriszláv. Este­felé még csak meg van valahogy az ember. Elszuszog, elálmosodik, aztán le­fekszik. De amikor éjjel fölébreszti a hold világa s a sugarak ráesnek az arczára, alig tud lélegzetet venni. Egy ideig csak elábrán­dozik, elmereng — s egyszerre másnak, nagy­szerűnek találja azt a távoli világot. Ekkor már szabadabban, bizalmasan tekint a távoli bolygóra s úgy fekszik ott sugáraitól borítva, mintha az édes­anyja szeme őrködnék fölötte. Nyár beköszöntésével már senki sem lakik a házban. Csak a hálóruhát vagy a kész ételt viszik ki be, a többi mint kint van az udvaron vagy a kertben. Este­felé meg­­öntözik az udvart, gyékényeket terítenek ki és vánkosokat fektetnek reájuk. Fekvés köz­ben aztál kéjjel szívják be a nedves föld illatát. A hold is előbujik s megvilágítja a háztető fekvése, zöld mohás cserepeit. Lé­­legzeni is alig mer valaki, mert ha elköhögi magát, felelem fogja el, hogy csak az ő hangja hallatszik. Az ember ilyenkor a paplan alá dugja a fejét s tele tüdővel szívja magába a nemrég fehérített lepedő illatát, hallgatja a konyha tűzhelyén csiripelő tücsök muzsikáját, a kerti fák levélsuttogását, a bokrokban ugrándozó korhely madárkák hanczúrozását. Mai számunk 12 oldalra­ terjed.

Next