Pécsi Napló, 1905. július (14. évfolyam, 148-173. szám)

1905-07-01 / 148. szám

1905. július 1. rek, mindegyiknek hátán valami lepedő­félével van átkötve a czókmóka. Itt hordja kemény, fekete kenyerét, parkos, rongyos ruháját és akit megvert ek hol a sors, az ezen lepedő alatt, mint fia hordó, hordja nyomorult porontyát. A tengődő, lerongyolódott csőcselékkel fogják az aratást végeztetni. Nagy katonai és csendőri kirendeltség várta őket az állo­máson és karhatalom fedezete mellett vonul­tak az egyes pusztákra, mert félő volt, hogy a sztrájkolók meg fogják őket támadni. De összeütközés nem fordult elő, megakadályozta ezt a katonaság. Ugyancsak katonai fedezet mellett kezdték meg ma a kisegítők a mun­kát, a sztrájkolók, mintha tudomást sem v­elnének róluk, nem ajánlják fel az egyez­kedést. De mindenfelé gyűléseket tartanak, megbeszélendő, mit tegyenek most, midőn m­ár csaknem másfélezer dolgos kéz képes már őket helyettesíteni. A karhatalmat erősítik. A sztrájk erősbödésével arányban kény­telenek a katonaságot is erősíteni. A fő­­-Szi­lyabirák távirati kérésére újabb katonai kirendeltségek utaztak a sztrájk színhelyére. Nagykanizsáról az újabb sztrájk-központba a veszprém megyei Mezőkomárom és Hidvég köz­ségekbe utazott el négy század gyalogság Götz Virgil őrnagy vezetésével. Tegnap este 10 óra után pedig külön vonattal utazott el Pécsről Schlager Károly őrnagy vezetésével az 52. gyalogezred 4. zászlóalja Tamási Miklósvár állomásra. Innét fogják őket ez egyes pusz­tákra és veszélyeztetett pontokra kivezényelni. Ma este pedig még egy század pécsi bakát vittek Dombóvárra. Jelenleg összesen mintegy 1400 katona és 160 csendőr időzik a sztrájk területén. Elfogott izgató. Mig a nagy izgatók ellen, kiknek sze­mélye pedig a közvélemény előtt általánosan ismeretes, hivatalosan semmit nem tehetnek, helyi, kisebb körben mű­ködő izgatókat egy­más után fognak el. A tóthi pusztai aratók­­ dolgozni akartak és kiindultak a mezőre. Az ozorai Sió hídnál azonban Farkas Mihály, ki maga is szerződött arató Gecsege pusztán, útjukat állta és fenyegette őket, hogy ne merjenek munkába állni, ők a gecsegeiek is kitartanak a sztrájk mellett. Izgatott az uradalom és a bérlők ellen, mire a csendőrök az izgatót elfogták és átadták az ügyészségnek. A sztrájk kifáradt. A nagy tűz, melylyel a sztrájk meg­kezdődött és folyt ma esti észlelésünk szerint, mintha lohadna. A sztrájk valósággal kifá­radt. Az aratók kitombolták magukat és az egész mozgalom mintha nyugodtabb mederbe térne. Tán a békére fog ez vezetni, de lehet, hogy csak szünet újabb erőgyűjtésre. Dombóvári járásban a béke teljes, sehol mozgolódás nem észlelhető. A katonaság még ott van ugyan, de dolga nem akad. A ta­­másii járásban sem fordult elő reggel óta semmi rendzavarás. Nyugodtság van min­denfelé, de a sztrájk azért tart tovább. Élénkség csakis az északi részeken van, hol a mozgalom legutoljára indult meg, épen ez­ért legvehemensebb most épen itt. Baranyai sztrájk. Dárda, jan. 30. Függetlenül a tolnai nagy arató sztrájk­tól, nálunk Baranyában is megtagadták az aratók a munkát. Frigyes főherczeg uradal­mában, hol nemrégiben a cselédek sztrájkol­tak két ízben is, most az aratók állnak bér­­harczba. Fajszisátoristyén 90 pár beregi és herczegszántói, Kislippón 45 pár szekszárdi és 80 pár nagybodolai, Izabella­földön 50 pár monostorszegi, Bresdaföldön 40 pár nagybo­dolai, Nyeszföldön 40 pár nagybodolai, Fri­gyes­földön 80 pár monostorszegi és 35 pár vörösmarti, Bokrosháton 45 pár monostor­szegi aratónak kellett volna ma megkezdeni az aratást, de valamennyi, mintegy 500 pár arató kijelentette, hogy sztrájkba lép, na­ Hírrovatunk. Pécs, június 30 — Személyi hírek. Wlassics Gyula valóságos belső titkos tanácsos, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának elnöke Pécs orsz. képviselője több hétre külfölre utazott. — Hinka László pécsi püspöki jog­tanácsos négyheti tartózkodásra Karlsbadba utazott. — Salm Hugó herczeg több napon át Németujvárott időzött mint Draskovich Iván gróf vendége, aki herczegi vendége tiszteletére fényes sikerű őzvadászatokat ren­dezett. Salm Hugó herczeg Draskovich Iván gróf kíséretében szerdán automobilon eluta­zott Németuj­várról és Szombathelyen át Bécs felé vette útját. — Az első kinevezés. Az első föl­­terjesztés, melyet Fejérváry Géza báró mi­niszterelnök, mint pénzügyminiszter küldött el ő Felségéhez Szigethy Ferencz miniszteri titkárt, és Lukács Sándor pénzügyi taná­csost, akik ezideig is osztálytanácsosi czím­­mel és jelleggel voltak felruházva, valóságos osztály tanácsosi ranghoz juttatta. — Kinevezések: A pécsi kir. főügyész Wellmann Ede marosvásárhelyi cs. és kir. 62. gy.­e.-beli őrmester, igazolványos altisz­tet a hatósága alá tartozó kaposvári kir. ügyészséghez a XI. fizetési osztály 3-dik fokozatába írnokká kinevezte. A szekszárdi m. kir. pénzügyigazgatóság a szekszárdi m. kir. adóhivatalhoz Markis Elek apátit, a dunaföldvári m. kir. adóhivatalhoz pedig Dénes László isaszegi­ őrsvezetőt hivatalszol­gákká nevezte ki. — Anyakönyvvezetők kinevezése. A m. kir. belügyminiszter Baranya várme­gyében a majsi anyakönyvi kerületbe Hoff­­mann Károly jegyői írnokot, a baksaiba pedig Jakab József segédjegyzőt anyakönyv­­vezető-helyettesekké nevezte ki és Jakab Józsefet a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. — Pécsre érkező tanárok. Az orszá­gos középiskolai tanáregyesület pécsi köz­gyűlésére a következő tanárok jelentették be részvételüket: Baja: Borsodi Miklós, Székely Károly, Gáspár János. Beregszász: Schürger Ferencz, Telkes Sándor, Nyers Károly, Gedai József. Békés: Osváth Ferencz. Budapest: Vámossy Mihály, Négyessy László, Gerecze Péter, Sebestyén Károly, Rombauer Emil, Schuster Alfréd, Miklós Elemér, Beöthy Zsolt, Székely István, Szikla Gábor, György Aladár, Balassa József, Lévay Ede, Várdai Béla, Dietz Lajos, Solymosy Sándor, Sajó Sándor, Rákos Adolf, Bermüller Ferencz, Varga Ottó, Demkó Kálmán dr. orsz. kép­viselő. Czegléd: Kunfalvi Rezső. Csurgó: Varga Gábor, Bodola László. Debreczen: Török Péter, Pettkó Ernő, H. Nagy Elek, Kecskeméthy Lajos, Nádasdi Alajos, Nagy Zsigmond, Eberhardt Béla, Kardos Albert. Déva: Göllner Károly. Eger: Juhász Ervin. Eperjes: Janicsek József, Wick Béla, Barts Emil, Gallé Gábor, Govrik Sándor, Vujsz János. Esztergom: László Dániel. Győr: Molnár Szulpic, Molnár Ervin, Lendvai Hugó, Teli Anasztáz, Polgár Sándor, Hege­dűs Izidor. Hódmezővásárhely: Bodnár Ber­talan, Nagy Sándor. Igló: Kiss Albert. Kassa: Bóbita Endre, Horváth­ Lajos. Késmárk: Kiszely Géza, Szelényi Ödön, Bruckner K. Kiskunfélegyháza: Csókán Lajos, Szabó Sándor, Szabó Dezső, Szabó Béla, Tóth Jó­zsef, Stróbl Miklós. Kolozsvár: Kiss Sán­dor, Nagy Károly. Komárom: Gidró Boni­­fácz. Körmöczbánya: Teschler György. Lo­­soncz: Laczek Gyula, György Lajos. Makó: Madzsar Gusztáv, Barczán Endre, Abaffy Béla, Gebe Mihály, Goltner Lajos. Magyar­­kanizsa: Katona Sándor, Kocsis Samu. Marosvásárhely: Polgár József, Hager Jó­zsef. Nagyvárad: Kováts S. János, Vizy E. Lénárd. Nyíregyháza: Leffler Sámuel. Pan­nonhalma: Weber Táczint, Ruzsicska Aurél, Bán János, Boros Alán Pápa: Sarudy György, Rácz Kálmán, Antal Géza, Kapossy Leczián. Rozsnyó: Maurer Oszkár. Selmeczbánya: Breznyik János, Hamrák Béla, Osztroluczky Gyula. Sümeg: Kelemen Károly, Zombori Andor. Szabadka: Mérey Ágost, Pásztory Endre, Weszely Ödön. Szany: Berky Zol­tán. Szarvas: Kuttlik Endre. Szekszárd: Wigand Károly. Székelyudvarhely: Szabó Árpád, Nagy Elemér, Solymossy Lajos. Székesfehérvár: Varga Dezső, Za­ai Mihály. Ringvár: Maruch Ede. Vágújhely: Erdődi Ármin, Sebestyén Dezső. Versecz: Perjéssy Lajos. Zenta: Hacker Kálmán, Valentin Jó­zsef. Hétfőn délben 1 órakor a Vigadóban Pécs közönsége ebédet ad az érkező taná­rok tiszteletére, melyen a közönség is részt vesz. Akik az ebéden részt vesznek, szíves­kedjenek szombat (július 1.) délig Reed György tanácsosnál jelentkezni. A teríték ára 6 kor. Ugyancsak jó lesz jelentkezni ugyanazon időig azoknak, akik a Pettyén hétfőn esti 8 órakor megtartandó egyszerű vacsorán, melyet tűzi­játék, a romok kivilá­gítása sat. követ, részt venni kívánnak, hogy szükséges ellátásukról gondoskodni lehessen. — A Péter Pál napi népmulatságról. A hangulatnak legnagyobb ellensége a gon­dolat. Régi palettákon készen áll a sokféle festék egy szép folklórikus kép megfesté­sére, de jön a gondolat, mely szemlél, bírál, múltat, jelennel összevett, okot kutat, s véget vet a hangulatnak, mely a lelket üdíti. Valamikor Péter-Pálkor a Siklósv­­itézában nagy arányokban bontakoztak ki a népies képek. A városba gyűlt sokaszság meg­jelenése, tarka ruházata, dudaszója, énekei és kolótáncza a városi élet szemléletéhez szokott szemnek és kedélynek egészséges élvezetet nyújtott. Olyasmi volt ez, mintha az emberek kiszálltak volna a falukba, elmentek volna Szlavóniába. A vonatozás és az új keret ki­vételével megkapták azt, amit az emberek az utazásban keresnek. Ma ebből a régi szokásból jóformán csak a városi nép kí­váncsisága maradt meg, az az embersereg, mely a Siklósi-utcza végén levő korcsmák­­ felé árad. Népet, sokaszságot, alig látni már. — És ha a népies jelenetek m­in­­den részletükben olyasmit mutattak, ami­ben volt valami ősi, valami olyan, ami egész nagyságában mutatta a nép éle­tének végtelenségét és épen a végtelen­ségnek ezen megéreztetésével a művé­szetekhez hasonló hatást tudtak előidézni, addig a mostani jelenetek disszonáns, kelle­metlen érzéseket tudnak csak kelteni. Mert mik ezek ma ? Nagy előjátékai az alantas nép­osztályok éjszakai életének. A kaszárnyákban tespedő katonák, a műhelyekben izzadó napszámosok és mesterlegények, a konyha gőzében, mosogató dézsák körül cselédroman­tikák képzelődésétől táplált leányok idehozzák szerelmi vágyaikat. Ilyen volt a tegnapi nap is. Igazi népet alig lehetett látni. Régebben betöltötték az egész utczát. Még künn is tánczoltak. Most keresni kellett: hol és merre van hát a városi szemnek a maga kiöltözött­­ségében kedves látványt nyújtó soka ez? — De azért még láttunk egy pár csillogó gyöngy­sorokkal díszített leánynyakat, fénylő arany pikkelyekkel borított varrottas vállat, szép szőttes fehér ruhákat, formás kapiczákat, zengő hajtőket, kunkorított réczetollakat a fülek mellett, sok-sok művirággal halmozott haj­fonatokat. Dudaszót is hallottunk még, de a vad, erőt, rugalmas mozgást, tomboló kedvet szikráztató kólót már alig volt aki tánczolja. — A kapuk alatt bábut árultak, márczot ittak a falusi inyenczek, benn egy kocsma­­szobában egy baka hegedült. . . Sok volt a ka­tona. Összevegyültek a falusi néppel. De vitéz Hári bácsi hangulatait hiába kerestük. — A magyar folklóré még nincs megteremtve, anyaga pedig egyre pusztul. A Péter Páli népmulatság olyan benyomást tett, mint vala­minek a romja, melynek megbámulására sok városi nép csődül. „Pécsi Napló n­ gyobb részt kívánva a termésből. Rendzava­rás itt még nem fordult elő, de a csendőr­séget a vidéken megerősítették. 3

Next