Pécsi Napló, 1905. július (14. évfolyam, 148-173. szám)
1905-07-01 / 148. szám
1905. július 1. rek, mindegyiknek hátán valami lepedőfélével van átkötve a czókmóka. Itt hordja kemény, fekete kenyerét, parkos, rongyos ruháját és akit megvert ek hol a sors, az ezen lepedő alatt, mint fia hordó, hordja nyomorult porontyát. A tengődő, lerongyolódott csőcselékkel fogják az aratást végeztetni. Nagy katonai és csendőri kirendeltség várta őket az állomáson és karhatalom fedezete mellett vonultak az egyes pusztákra, mert félő volt, hogy a sztrájkolók meg fogják őket támadni. De összeütközés nem fordult elő, megakadályozta ezt a katonaság. Ugyancsak katonai fedezet mellett kezdték meg ma a kisegítők a munkát, a sztrájkolók, mintha tudomást sem velnének róluk, nem ajánlják fel az egyezkedést. De mindenfelé gyűléseket tartanak, megbeszélendő, mit tegyenek most, midőn már csaknem másfélezer dolgos kéz képes már őket helyettesíteni. A karhatalmat erősítik. A sztrájk erősbödésével arányban kénytelenek a katonaságot is erősíteni. A fő-Szilyabirák távirati kérésére újabb katonai kirendeltségek utaztak a sztrájk színhelyére. Nagykanizsáról az újabb sztrájk-központba a veszprém megyei Mezőkomárom és Hidvég községekbe utazott el négy század gyalogság Götz Virgil őrnagy vezetésével. Tegnap este 10 óra után pedig külön vonattal utazott el Pécsről Schlager Károly őrnagy vezetésével az 52. gyalogezred 4. zászlóalja Tamási Miklósvár állomásra. Innét fogják őket ez egyes pusztákra és veszélyeztetett pontokra kivezényelni. Ma este pedig még egy század pécsi bakát vittek Dombóvárra. Jelenleg összesen mintegy 1400 katona és 160 csendőr időzik a sztrájk területén. Elfogott izgató. Mig a nagy izgatók ellen, kiknek személye pedig a közvélemény előtt általánosan ismeretes, hivatalosan semmit nem tehetnek, helyi, kisebb körben működő izgatókat egymás után fognak el. A tóthi pusztai aratók dolgozni akartak és kiindultak a mezőre. Az ozorai Sió hídnál azonban Farkas Mihály, ki maga is szerződött arató Gecsege pusztán, útjukat állta és fenyegette őket, hogy ne merjenek munkába állni, ők a gecsegeiek is kitartanak a sztrájk mellett. Izgatott az uradalom és a bérlők ellen, mire a csendőrök az izgatót elfogták és átadták az ügyészségnek. A sztrájk kifáradt. A nagy tűz, melylyel a sztrájk megkezdődött és folyt ma esti észlelésünk szerint, mintha lohadna. A sztrájk valósággal kifáradt. Az aratók kitombolták magukat és az egész mozgalom mintha nyugodtabb mederbe térne. Tán a békére fog ez vezetni, de lehet, hogy csak szünet újabb erőgyűjtésre. Dombóvári járásban a béke teljes, sehol mozgolódás nem észlelhető. A katonaság még ott van ugyan, de dolga nem akad. A tamásii járásban sem fordult elő reggel óta semmi rendzavarás. Nyugodtság van mindenfelé, de a sztrájk azért tart tovább. Élénkség csakis az északi részeken van, hol a mozgalom legutoljára indult meg, épen ezért legvehemensebb most épen itt. Baranyai sztrájk. Dárda, jan. 30. Függetlenül a tolnai nagy arató sztrájktól, nálunk Baranyában is megtagadták az aratók a munkát. Frigyes főherczeg uradalmában, hol nemrégiben a cselédek sztrájkoltak két ízben is, most az aratók állnak bérharczba. Fajszisátoristyén 90 pár beregi és herczegszántói, Kislippón 45 pár szekszárdi és 80 pár nagybodolai, Izabellaföldön 50 pár monostorszegi, Bresdaföldön 40 pár nagybodolai, Nyeszföldön 40 pár nagybodolai, Frigyesföldön 80 pár monostorszegi és 35 pár vörösmarti, Bokrosháton 45 pár monostorszegi aratónak kellett volna ma megkezdeni az aratást, de valamennyi, mintegy 500 pár arató kijelentette, hogy sztrájkba lép, na Hírrovatunk. Pécs, június 30 — Személyi hírek. Wlassics Gyula valóságos belső titkos tanácsos, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának elnöke Pécs orsz. képviselője több hétre külfölre utazott. — Hinka László pécsi püspöki jogtanácsos négyheti tartózkodásra Karlsbadba utazott. — Salm Hugó herczeg több napon át Németujvárott időzött mint Draskovich Iván gróf vendége, aki herczegi vendége tiszteletére fényes sikerű őzvadászatokat rendezett. Salm Hugó herczeg Draskovich Iván gróf kíséretében szerdán automobilon elutazott Németujvárról és Szombathelyen át Bécs felé vette útját. — Az első kinevezés. Az első fölterjesztés, melyet Fejérváry Géza báró miniszterelnök, mint pénzügyminiszter küldött el ő Felségéhez Szigethy Ferencz miniszteri titkárt, és Lukács Sándor pénzügyi tanácsost, akik ezideig is osztálytanácsosi czímmel és jelleggel voltak felruházva, valóságos osztály tanácsosi ranghoz juttatta. — Kinevezések: A pécsi kir. főügyész Wellmann Ede marosvásárhelyi cs. és kir. 62. gy.e.-beli őrmester, igazolványos altisztet a hatósága alá tartozó kaposvári kir. ügyészséghez a XI. fizetési osztály 3-dik fokozatába írnokká kinevezte. A szekszárdi m. kir. pénzügyigazgatóság a szekszárdi m. kir. adóhivatalhoz Markis Elek apátit, a dunaföldvári m. kir. adóhivatalhoz pedig Dénes László isaszegi őrsvezetőt hivatalszolgákká nevezte ki. — Anyakönyvvezetők kinevezése. A m. kir. belügyminiszter Baranya vármegyében a majsi anyakönyvi kerületbe Hoffmann Károly jegyői írnokot, a baksaiba pedig Jakab József segédjegyzőt anyakönyvvezető-helyettesekké nevezte ki és Jakab Józsefet a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. — Pécsre érkező tanárok. Az országos középiskolai tanáregyesület pécsi közgyűlésére a következő tanárok jelentették be részvételüket: Baja: Borsodi Miklós, Székely Károly, Gáspár János. Beregszász: Schürger Ferencz, Telkes Sándor, Nyers Károly, Gedai József. Békés: Osváth Ferencz. Budapest: Vámossy Mihály, Négyessy László, Gerecze Péter, Sebestyén Károly, Rombauer Emil, Schuster Alfréd, Miklós Elemér, Beöthy Zsolt, Székely István, Szikla Gábor, György Aladár, Balassa József, Lévay Ede, Várdai Béla, Dietz Lajos, Solymosy Sándor, Sajó Sándor, Rákos Adolf, Bermüller Ferencz, Varga Ottó, Demkó Kálmán dr. orsz. képviselő. Czegléd: Kunfalvi Rezső. Csurgó: Varga Gábor, Bodola László. Debreczen: Török Péter, Pettkó Ernő, H. Nagy Elek, Kecskeméthy Lajos, Nádasdi Alajos, Nagy Zsigmond, Eberhardt Béla, Kardos Albert. Déva: Göllner Károly. Eger: Juhász Ervin. Eperjes: Janicsek József, Wick Béla, Barts Emil, Gallé Gábor, Govrik Sándor, Vujsz János. Esztergom: László Dániel. Győr: Molnár Szulpic, Molnár Ervin, Lendvai Hugó, Teli Anasztáz, Polgár Sándor, Hegedűs Izidor. Hódmezővásárhely: Bodnár Bertalan, Nagy Sándor. Igló: Kiss Albert. Kassa: Bóbita Endre, Horváth Lajos. Késmárk: Kiszely Géza, Szelényi Ödön, Bruckner K. Kiskunfélegyháza: Csókán Lajos, Szabó Sándor, Szabó Dezső, Szabó Béla, Tóth József, Stróbl Miklós. Kolozsvár: Kiss Sándor, Nagy Károly. Komárom: Gidró Bonifácz. Körmöczbánya: Teschler György. Losoncz: Laczek Gyula, György Lajos. Makó: Madzsar Gusztáv, Barczán Endre, Abaffy Béla, Gebe Mihály, Goltner Lajos. Magyarkanizsa: Katona Sándor, Kocsis Samu. Marosvásárhely: Polgár József, Hager József. Nagyvárad: Kováts S. János, Vizy E. Lénárd. Nyíregyháza: Leffler Sámuel. Pannonhalma: Weber Táczint, Ruzsicska Aurél, Bán János, Boros Alán Pápa: Sarudy György, Rácz Kálmán, Antal Géza, Kapossy Leczián. Rozsnyó: Maurer Oszkár. Selmeczbánya: Breznyik János, Hamrák Béla, Osztroluczky Gyula. Sümeg: Kelemen Károly, Zombori Andor. Szabadka: Mérey Ágost, Pásztory Endre, Weszely Ödön. Szany: Berky Zoltán. Szarvas: Kuttlik Endre. Szekszárd: Wigand Károly. Székelyudvarhely: Szabó Árpád, Nagy Elemér, Solymossy Lajos. Székesfehérvár: Varga Dezső, Zaai Mihály. Ringvár: Maruch Ede. Vágújhely: Erdődi Ármin, Sebestyén Dezső. Versecz: Perjéssy Lajos. Zenta: Hacker Kálmán, Valentin József. Hétfőn délben 1 órakor a Vigadóban Pécs közönsége ebédet ad az érkező tanárok tiszteletére, melyen a közönség is részt vesz. Akik az ebéden részt vesznek, szíveskedjenek szombat (július 1.) délig Reed György tanácsosnál jelentkezni. A teríték ára 6 kor. Ugyancsak jó lesz jelentkezni ugyanazon időig azoknak, akik a Pettyén hétfőn esti 8 órakor megtartandó egyszerű vacsorán, melyet tűzijáték, a romok kivilágítása sat. követ, részt venni kívánnak, hogy szükséges ellátásukról gondoskodni lehessen. — A Péter Pál napi népmulatságról. A hangulatnak legnagyobb ellensége a gondolat. Régi palettákon készen áll a sokféle festék egy szép folklórikus kép megfestésére, de jön a gondolat, mely szemlél, bírál, múltat, jelennel összevett, okot kutat, s véget vet a hangulatnak, mely a lelket üdíti. Valamikor Péter-Pálkor a Siklósvitézában nagy arányokban bontakoztak ki a népies képek. A városba gyűlt sokaszság megjelenése, tarka ruházata, dudaszója, énekei és kolótáncza a városi élet szemléletéhez szokott szemnek és kedélynek egészséges élvezetet nyújtott. Olyasmi volt ez, mintha az emberek kiszálltak volna a falukba, elmentek volna Szlavóniába. A vonatozás és az új keret kivételével megkapták azt, amit az emberek az utazásban keresnek. Ma ebből a régi szokásból jóformán csak a városi nép kíváncsisága maradt meg, az az embersereg, mely a Siklósi-utcza végén levő korcsmák felé árad. Népet, sokaszságot, alig látni már. — És ha a népies jelenetek minden részletükben olyasmit mutattak, amiben volt valami ősi, valami olyan, ami egész nagyságában mutatta a nép életének végtelenségét és épen a végtelenségnek ezen megéreztetésével a művészetekhez hasonló hatást tudtak előidézni, addig a mostani jelenetek disszonáns, kellemetlen érzéseket tudnak csak kelteni. Mert mik ezek ma ? Nagy előjátékai az alantas néposztályok éjszakai életének. A kaszárnyákban tespedő katonák, a műhelyekben izzadó napszámosok és mesterlegények, a konyha gőzében, mosogató dézsák körül cselédromantikák képzelődésétől táplált leányok idehozzák szerelmi vágyaikat. Ilyen volt a tegnapi nap is. Igazi népet alig lehetett látni. Régebben betöltötték az egész utczát. Még künn is tánczoltak. Most keresni kellett: hol és merre van hát a városi szemnek a maga kiöltözöttségében kedves látványt nyújtó soka ez? — De azért még láttunk egy pár csillogó gyöngysorokkal díszített leánynyakat, fénylő arany pikkelyekkel borított varrottas vállat, szép szőttes fehér ruhákat, formás kapiczákat, zengő hajtőket, kunkorított réczetollakat a fülek mellett, sok-sok művirággal halmozott hajfonatokat. Dudaszót is hallottunk még, de a vad, erőt, rugalmas mozgást, tomboló kedvet szikráztató kólót már alig volt aki tánczolja. — A kapuk alatt bábut árultak, márczot ittak a falusi inyenczek, benn egy kocsmaszobában egy baka hegedült. . . Sok volt a katona. Összevegyültek a falusi néppel. De vitéz Hári bácsi hangulatait hiába kerestük. — A magyar folklóré még nincs megteremtve, anyaga pedig egyre pusztul. A Péter Páli népmulatság olyan benyomást tett, mint valaminek a romja, melynek megbámulására sok városi nép csődül. „Pécsi Napló n gyobb részt kívánva a termésből. Rendzavarás itt még nem fordult elő, de a csendőrséget a vidéken megerősítették. 3