Pécsi Napló, 1905. augusztus (14. évfolyam, 174-199. szám)

1905-08-01 / 174. szám

m■ / A XIV. évfolyam. Kedd, 1905. augusztus 1. Szerke­ztőség: Perczelutcaa 12. szám. Telefon 108. szám. Felelős szerkesztő: Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal és éjjeli a serk.: Boltívköz 2. Telefon 21. I­­LENKEI LAJOS. Itt*1 Előfizetési érák: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér . (4112 ) Bánffy programmja. — Saját tudósítónktól. — Pépa, julius 31. A mai, vasárnapi nap alkalmasint forduló­pontot jelez az immár stagnálni a kezdő válság történetében. A nemzet és király intenczióinak öszszeegyeztetése hordja magában a megoldás kulcsát és mivel a koalíczió immár hat hónapos parlamenti uralma daczára sem tett egyetlen sikeres lépést sem ezen harmó­nia felé, jogát a kibontakozás irányítá­sára, ha ugyan mai politikai taktikáját meg nem változtatja, vagy ha, amire azonban semmi kilátás nincs, a korona nem mond le az 1867. évi XII. tcz.-ben biztosított jogairól, eljátszotta. Ezért vető­dött felszínre a már régóta lappangó terv: a 67-es alapon álló pártok koalí­­cziója, mely a­­ kiegyezési törvény fenn­tartásával juttatná uralomra nemzeti egyéniségünket. A felmerült terv megszemélyesítője Bánffy Dezső báró, ki a vezérlete alatt ki­álló új párt program­jának megvalósításá­­ban látja a megoldás lehetőségét. Mivel pedig a 67-es koalíczió eszméje mind­inkább kezd érvényesülni, a politikai vi­lág érdeklődése ma Deés felé fordult, hol Bánffy programmját minden irányban ki­fejtette. Alapelve programmjának, hogy gazdasági erőnket kell gyarapítani és az anyagi erővel, nemzeti irányú neveléssel el fogjuk érni, hogy elmúlnak azon idők, melyekben állami létünk, állami önálló­ságunk vitatható. Azonos e programm azzal, melyet Széchenyi hirdetett nagy reformkorszakunkban és azonos elvileg a szabadelvű párt állásfoglalásával, melyet a Bánffy által kifejtett programm csaknem pontról-pontra fedez. * A deési gyűlésről és Bánffy báró beszé­déről a következő tudósításunk számol be: Az ujpárt végrehajtó bizottsága ma délelőttre tűzte ki a Szolnokdoboka várme­gyei ujpárt szervezkedő gyűlését, amelyre Bánffy Dezső báró orsz. képviselő is eljött a budapesti II. kerületi és a központi újpárt több tagjával, valamint több képviselővel. Bánffyhoz Kolozsváron is számosan csatla­koztak. A megye határán Iklódon, nagy kül­döttség fogadta Bánffyt, amely Deésről jött elébe. A küldöttség vezetőjének üdvözlésére Bánffy megköszönte a szíves meghívást és abbeli reményének adott kifejezést, hogy erős és állandó szervezkedés, főleg pedig a szö­vetkezeti pártok együttes működése mellett sikerülni fog megoldást létrehozni és reméli, hogy a nagy küzdelem daczára is létrejön a megegyezés a képviselőháznak ő­felségéhez­­ intézett felirata szellemében, ami ha megtör­ténik, az újpárt programmja érvényesül. A deési állomás Bánffy fogadására ünnepi díszt öltött Minthogy azonban a megyeház terme a megjelentek befogadására szűknek bizo­nyult, a polgárság a főtérre vonult. Itt hall­gatta meg báró Bánffy Dezsőt, aki a város­házának erkélyéről beszélt. Mikor Bánffy az erkélyen megjelent, a közönség élénk éljen­zésben tört ki. Beszédét a hallgatóság nagy figyelemmel kisérte és ismételten élénk he­lyesléssel és éljenzéssel szakította azt meg. Bánffy Dezső báró a következőkben fejtette ki az újpárt programmját. Tisztelt uraim! Hat éve múlt, hogy miniszterelnöki állásomról lemondva a politikai élet közte­rétől visszavonultam. (Halljuk !) Visszavonu­lásom első idejében szinte, mondhatnám minden érdeklődés nélkül néztem a parla­menti élet körében lefolyó alakulásokat, idő kellett ahhoz, hogy a közélet iránti érdeklő­désemet ismét visszanyerjem. Megelégedtem azzal, hogy tapasztalataimmal foglalkozzam és mérlegeljem észleleteimet azon időkből, midőn mint a hatalom kezelője beláthattam mélyen és részletesen olyan redőkbe is, me­lyeknek sötét rejtekeibe vannak elrejtve állami ügyeink intézésének nagy titkai. Ezen elmélkedéseim közben kezdtem belátni, hogy az 1898-ban kezdetüket vett nagy képviselő­­házi harczok 1899-ben nem nyertek még befejezést, mert az akkor létrehozott béke csak látszólagos volt és csak arra volt alkal­mas, hogy máról holnapra kialkudott félrend­szabályokkal tovább engedje döczögni az álhunb élet gépezeteit (mértsíi, hogy egy egészséges út alakulásról biztosítaná a további fejlődés lehetőségét és építeni tudjon és akarjon azon biztos alapon tervszerűen, a­melyen építve hittem és hiszem ma is ki­építhetni jövőnket, megalkotni az egységes magyar államot. (Halljuk ! Halljuk !) Sajnos, nem tévedtem. A képviselőházi ellentétek, melyeket akkor még sokan sze­mélyemmel szerettek kapcsolatba hozni, ismételten felújultak. Nem tudták azokat megmásítani Széll Kálmán mindennel ki­alkudni törekvő formulái, és úgy nem a Héderváryval való kísérletezések sem. (ügy van!) Alapjában kell — ezt láttam be — pártviszonyainkat rendezni. Új pártalakulá­sok szükségesek arra, hogy állandó béke jöjjön létre a képviselőházban és hogy annak munkaképessége biztosíttassák. (Helyeslés.) A közjogi harczok félretétele és kiküszö­bölése szükséges Akkor remélni lehet, hogy a haladó kor igényeinek és a nemzet gazda­sági törekvéseinek megfelelő szocziálpolitikai alkotásokkal le lehet kötni a közfigyelmet oly irányban, hogy annak hatása alatt el­simulva a dúló ellentétek, munkaképes lesz a képviselőház és áldásos munkássága mel­lett a magyar államnak a maga teljes gaz­dasági és nemzeti kiépítési munkáját kezd­hetjük meg. (Úgy van!) Egy egészséges parlamenti közélet lehetőségének reménye vett rajtam erőt, a tollhoz nyúltam és a czikkeknek egész sorozatát bocsátva közzé, gyakran nevem alatt, gyakran névtelenül, a nemzeti gondolatot hívtam fel. Attól vártam eredményt, attól vártam, hogy új életet visz be parlamenti küzdelmünkbe. A nemzet, a haza jól felfogott érdekeire való tekintettel hittem, hogy az erősen és határozottan meg­nyilvánuló „nemzeti gondolat“ elsodorja a meddő közjogi harcrokat, irányt mutat arra, miként kell kiépíteni a magyar államot a maga gazdasági önállóságában és ennek ha­tása alatt teljesen nemzeti irányban papírra vetett betűim, melyeket a nyomdafesték sok ezerszer sokszorosítva vitt a közönség közé, talán nem maradtak hatás nélkül és azok a jelszavak, melyek azelőtt csak mint párt­követelések tűntek fel, kezdettek e nemzeti gondolat hatása alatt átalakulni a nemzet akaratává. Midőn Héderváry hiú kísérlete­zése után ismét válság állott elő és gróf Tisza István lett Magyarország miniszter­­elnöke, (Mozgás.) eljöttnek láttam az időt arra, hogy nyíltan zászlót bontsak, (Helyes­lés.) eljöttnek láttam az időt arra, hogy mint politikai párt szervezkedjünk. (Éljenzés.) Azok, kik velem egyetértettek, akkor .­csak néhányan, politikai párttá alakultunk. Önök is tisztelt urak, itt Désen 1904. legelején csatlakoztak a zászlómhoz és habár az ez év elején lefolyt választások alkalmával az ala­kult viszonyok folytán nem voltak abban a helyzetben, hogy pártállásuknak megfelelően vegyék fel a harczot, határozottan kitartot­tak. Ennek köszönhetem a szerencsét, hogy most itt, az önök körében alkalmam van szólani és másfél év után ismét van szeren­csém önöket, egész Szolnok-Doboka vár­megye hazafiasan gondolkozó közönségét fel­hívni: Lobogtassák magasan az ujpárt zász­laját ! Miért az ujpárt zászlaját ? erre a kér­désre kívánok felelni önök előtt ez alkalom­mal. (Halljuk! Halljuk !) A régi pártveretek elavultak, sok vonatkozásban eltolattak és mint már évek óta hirdették, a magyar állam érdeke, az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének érdeke parancsolólag követeli, hogy az eddigi közjogi harc­ok félretételével a meglevő alapon a komoly építés munkáját végezzük. (Úgy van !) Talán különösnek tetszhetik, hogy most beszélek építésről, mi­dőn az éles ellentét, a korona és a nemzet közt zavarja az építés munkájának lehetősé­gét. Sajnos, ez így van. De talán ez is csak azért van így, mert az eddigi már közel 40 éves parlamenti harc­ok szükség felett elme­rültek a közjogi vitákban és pártjaink el­mulasztották a nemzetet azokkal a közelebb­ről érintő kérdésekkel foglalkoztatni, melyek a közjogi szempontok fel nem adásával ugyan, de első­sorban lettek volna meg­oldandók a nemzet gazdasági megerősödése czéljából és a nemzet fejlődése javára, mint legbiztosabb alapjai és jövőbeli biztosítói a magyar állam közjogi állása megerősödésének. Kétségtelen, hogy ma első­sorban az alkotmány védelmére kell mindnyájunknak sorakozni. (Helyeslés.) Ma alkotmányunk forog vesze­delemben, ma ezért folyik a harcz, ma en­nek védelmére kell mindenkinek sorbaállani, azzal a kormánynyal szemben, mely vállal­kozott az ügyek vezetésére, sérelmére a par­­lamentarizmus alapelveinek és sérelmére a nemzeti érdekeknek. (Úgy van.) Meddig fog még e harcz folyni, melyet a szövetkezeti pártok egyértelműleg és összetartással kell, hogy megvívjanak, tudni nem lehet. Én azon­ban hinni akarom, hogy a végletekig menni a hatalom sem fog és belátja, hogy nemze­tet, mely alkotmányáért küzd, végletekig vinni nem szabad. Be fogja látni, hogy ideig óráig a hatalom eszközei érvényesülhetnek ugyan, de végeredményben csak az igazság győzhet és fog is győzni. (Élénk helyeslés.) Én hiszem, hogy a király és a nemzet közt a bizalom helyreál és szilárd alapja lesz an­nak az áldásos összhangnak, melynek ereje jövendő századok biztos haladásának funda­mentumát fogja képezni. (Hosszantartó he­lyeslés.) A mostan tartó alkotmányválságból úgy kell kibontakoznunk tehát, hogy a biza­lom a király és a nemzet, között helyreálljon­­ és a létrehozott^^mzhang szilárd alapját

Next