Pécsi Napló, 1905. augusztus (14. évfolyam, 174-199. szám)
1905-08-06 / 179. szám
1905. augusztus 6. „Pécsi Napló" gyűl föl a víztartókba. Azt is mondják, hogy a főváros és a legnagyobb világváros sem juttat lakosságának egyenként nagyobb vízátlagot mint Pécs. De hát ez nem áll meg így. A főváros lakossága a tavalyi forró nyáron, mint maximumot 209673 hektoliter vizet fogyasztott el. A fővárosnak van 800 000 lakossága, vagyis egy emberre jutott átlag: 262 hektoliter víz. Pécs városának 44 000 lakosa van, a falragaszok szerint a két vízforrás 27.000 hektóliter vizet ad. Jut tehát átlag egy emberre , 84 hektoliter, vagyis 178 hektoliterrel kevesebb mint Budapesten. De mit használ a statisztika, ha végeredményben nincs víz! Szerencsétlen volt mindig ennek a városnak a vízpolitikája. Ott van a sátortábor! Belsőttek egy artézi kút kísérleteibe 200.000 koronát, hogy fölfedözzék azt, hogy nem lesz víz. Most van 200 000 forintért egy tátongó lyuk. — Azt mondták, hozzuk a pogányi völgyből a vizet! Nem hozzuk a Tortyogóból ! Miért? Mert a pogányi völgy egy kimeríthetetlen vízmedencze és mélyebben fekszik, mint a Tortyogó, és így megbízhatóbb. De hát a tó itt soha sem kell. Mondták akkor azt is : áldozzunk akár egy millióval többet, hozzuk a vizet a Drávából és akkor örökre biztosítva vagyunk a vízmizéria ellen. De hát ha már megvan ez a mai nyomorságos állapot, hogyan láboljunk ki belőle ? A vízmedencébe éjjelenként 37.000 kektóliter víz gyűl össze. Nekünk, hogy a főváros tavalyi átlagára emelkedhessünk — bár a fővárosi vízvezeték még azon felül is altut 100 000 hektoliter vizet — még 78.320 hektóliter víz kellene. De adjanak nekünk nem ennyit, hanem csak még 40000 hektómért ! Úgy gondolom ez teljesen elég lenne. De itt két kérdés merül föl: s befogadhat e a két víztartó annyi vizet ? II. Képes-e a két forrás ennyit szolgáltatni. Ha az első baj merülne föl, haladéktalanul ki kell a víztartót bővíteni ! Ha a második baj merülne föl, haladéktalanul kell újabb forrás bekapcsolásáról gondoskodni ! Akármenynyibe kerül is ! Mert mihaszna takarítjuk meg ennek a költségeit, ha nincs víz és kiüthet ebben az óriási hőségben vagy más hasonló években valami járvány, hogy halomra dőlünk, mint a legyek őszszel, vagy egy szép napon végig ég az egész város ? . . . Nem az a baj, hogy vízmérő óráink nincsenek, hanem hogy víz nincs. Ne takarjuk ezt a lyukas kötényt erre a sebre, mert azért kilátszik az ! Mikor a vízvezetékbe a város, tehát mindannyiunk vagyonát beleépítették, ezt a vagyont mint olyat adtuk oda, hogy érte vizet kapunk, ihatunk eleget, fürödhetünk eleget ! Mert az élet nem patika, hogy a vizet, mely olyan szükséges, mint a levegő, grammonként kimérve kapjuk. Valamit csinálni kell. Ebben azt hiszem mindannyian egyetértünk! Pécsett, 1905. augusztus hó 4 én. Egy adófizető polgár. Irtom: mérgemben, 280 Celsius mellett, árnyékban. Az Akadémia bölcseinek pedig össze kellene ülniük és új szót kellene kitalálniok erre a mostani állapotra, amely már nem is hőség, nem is forróság, hanem mind e kettőnek a hatványozott, de nem javított kiadásai Önök, akik vidáman lubiczkolhatnak a Tiszában, megfürödhetnek a hideg Szamosban, a hangos Marosban, a girbe-gurba Beregben és isten tudja miféle kicsiny és nagy patakban; önök, akik nem látják az olvadó aszfaltot, nem érzik a házak forró párázatát; önök, akik nem járnak reggeltől estig kabátba, mellénybe, kikeményített gallérba préselve, — önök nem is tudják, mi a kánikula. De mi tudjuk ! Minekünk minden jóból duplán kijár, kijár hát most ebből a rettenetes hőségből is, amelyből esténként félangolosra sülve kerülünk ki. És az este sem hoz megváltást Ha az ember csak a Gélérirgyről nézi a várost, hát megijed attól amit lát. Ködbe, füstbe, gőzpárába van burkolva a szép Budapest és ez a füst, ez a gőzpára belopódzik az ablakunkon, betölti a hálószobánkat, ránehezedik a mellünkre és... és . . . csoda e aztán, ha az ember „verset* ír a dunaparti uszodákról ? . .. * Most pedig hadd áruljak el önöknek valamit. Azt, hogy a fővárosi ember már megint kitalált valami hóbortot: a panama kalap viseletének hóbortját. Mondhatnám úgy is, hogy ha volt eddig: legyező, bélyeg , zsebkendő és marhanyelv, hát most van már: panama nyelv is, amelynek rejtelmeibe leszek bátor önöket bevezetni. Íme a legelemibb szabályok: Aki hátul hajtja le a panama kalapját: dzsentri, aki elől hajtja le az : (hogy is mondjam csak ?) . . . nos hát igen, az dzsidá. Baloldali lehajtás: a koaliczió híve; jobboldali : letört szabadelvűpárti. Ha a karima köröskörül le van hajtva, az a rendezetlen anyagi viszonyokat jelenti; ha egyáltalán nincs lehajtva, a rendezett anyagi viszonyokat jelenti. Oh, de még ezzel nincs vége! Sárga szallag a panamán: imádlak! Fekete szallag: lehetséges e az ösmerkedés. Kék pettyes szallag: ne menj el, maradj itt! Kék stráfos: adjon kölcsön öt forintot és végül zöld szallag: nem adok! . . A pesti asszonyok, pesti leányok már minden fázisát ismerik a panama nyelvnek és remélem, hoggy a jövő héten már önök is perfektül beszélik majd! ... Addig pedig ne nevessenek ki bennünket, hanem gondoljanak erre a rettenetes hőségre és — megbocsátják a hóbortjainkat. Különben is — ki haragszik nyáron? . . . Hírrovatunk. Fócii, augusztus 5 A gyémánt-misé« Szikora Ignácz. Hatvan évvel ezelőtt, 1845 augusztus 6 án egy ifjú pap telve duzzadó erővel állt az oltár előtt a pécsi liczeum templomban, hogy első szent miséjét az Istennek bemutassa. S 60 év után ismét ott áll holnap vasárnap, 9 órakor az ifjúból immár öreggé vált pap, hogy gyémántmiséjével adjon hálát a Teremtőnek azért a sok jóért, mivel őt egy hosszú éven át ellátta. Szikora Ignácz a neve ezen áldozatnak, ki a szeretett kis Náczikából nagyon sokaknak kedves jó Náczibácsija lett s még ma is az. Bizonyára zsúfolásig meg fog tölteni vasárnap 9 órakor a Pálos rend egykori két tornyu temploma, hogy a gyémántmisés Szikora bácsi ünnepségén részt vegyenek. Nem is mindennapi látvány ez, mert csak keveseknek adatik meg a kiváltság: gyémántmisésnek lenni. Szikora nyug. plébános, Nagyberkiben (Somogy vármegyében) 1822. július 31-én született, tehát a múlt hónap végén, 6 nappal ezelőtt töltötte be a 83. életévét. 83 évet teljes erőben és egészségben élni — valóságos istenáldás. Ignácz napján született, tehát Ignáczra keresztelték. Julius 31 ike neki kétszeres ünnep, születés- és névnap egyszerre. Van is mindig sok köszöntője e napon. Atyja, Szikora József, gazdatiszt volt a gróf Schmidegg családnál, ki innen csakhamar Pécsre jött lakni és igy az ünnepelt az elemi iskoláit Pécsett végezte. A 6 gimnáziumot is itt járta ki, majd azután a 2 évi filozófiát a pécsi liczeumi épületben tanulta, hol — tekintve fiatalságát — még egy évig a jogot is járta. Ezután Scitovszky püspök alatt a pécsi szemináriumba lépett, hol ekkor Virégh Mihály kanonok volt a rektor. A 4 évi theologia sikeres befejezése után fölszentelte Scitovszky püspök s igy 1845 augusztus 6-án elmondotta első szentmiséjét a liczeum-templom nagy oltáránál, mely alkalommal a már akkor általánosan kedvelt újmisésnek Virágh kanonok volt a manudoktora. Kedvenczének örömmel volt vezetője az első mise alkalmából a rektor. Majd jöttek a káplán évek. Szebény, Gödre, Pécsvárad, Babarcz, Somberek, Villány, Tolna voltak a káplán stácziók. Ahol a fiatal pap megfordult, mindenütt szerette úgy a plébános, mint a nép. Kötelességét pontosan, lelkiismeretesen teljesítette mindig. Tisztelettudó volt fölebbvalói iránt, jó és előzékeny a néppel szemben. A megkedvelés alapja tehát meg volt, melyhez jött jó modora, nemes szive. A társaságoknak is kedves alakja volt. 12 évi káplánkodás után 1857-ben Baarba neveztetett ki plébánossá, majd 1872 ben Ráczmecskén lett plébános. Itt 1896 ig szolgálta az Urat. Ekkor 74 éves volt már, pihenni vágyott. Nyugdíjazták. A jól megérdemlett nyugalmat itt tölti közöttünk, pécsiek között, hol ismerősei, barátai, tisztelői szeretettel veszik körül a mindig jó kedvű öreg urat. A banri és a ráczmecskei plébániák nem bírnak dús jövedelemmel, de azért Szikora házánál szives vendéglátás volt mindig és a szegény sohasem ment ki alamizsna nélkül. Vagyont nem szerezhetett magának, ezzel nem áldotta meg az Isten, de megáldotta egy becsületben eltöltött hosszú, nagyon hosszú korral, melyben egészséggel, jókedvben élt és él még ma is az ő nagyszámú tisztelői örömére. 10 en szenteltettek föl egyszerre pappá, ebből a 10-ből öten érték meg az aranymisét. És pedig Brüsztle József olaszi, Csézik József lánycsóki, Gauzer János kéméndi, Kallenberger (Tarbérczi) József mucsii és Szikora Ignácz ráczmecskei plébánosok. A gyémántmisét ezekből csak Szikora érte meg. Öt püspöke volt eddig: Scitovszky János, Kirk György, Kovács Zsigmond, Dulánszky Nándor és Hettyey Sámuel. Vajon ki lesz a hadik ? A boldogult Hettyey püspök egy alkalommal megígérte, hogy a gyémántmiséjét majd nála, Püspökszentlászlón fogja megünnepelni Szikora. Bizonyára főpapi módon váltotta volna be ígéretét Hettyey, ha a halál meg nem akadályozza ebben. Szikora aranymiséjét Gyüdön tartotta meg 10 évvel ezelőtt, mely alkalommal Hanny Gábor pápai prelátus kanonok volt manuduktora. Hanny lesz a holnapi gyémántmise alkalmával is a manuduktor. Az aranymisés fogja vezetni a gyémántmisést. Foulardselyem ■ selyem hiaz és ruhára minden srban, épugy a legújabb fekete, fehér és színes „Henneberg selyem“ 60 kr.-tól tiszt 35 kr.-ig méterenként. Bérmentve és rá ár vámolva házhoz. Minta azonnal. 5 Henneberg selyemgyára, Zürich. Egyről-másról. (Budapesti levél.) irta: Faragó Jenő. Budapest, aug. 3. Amikor az óra nyolcz, Vár a Bertser meg a Scholcz Dunaparti uszodája, Szer áldás hulljon rája. Mikor az óra tiz, Akkor is jól jön a viz , Főkepen azért, mert nedves És mert jól lehűt a kedves ! 3