Pécsi Napló, 1905. augusztus (14. évfolyam, 174-199. szám)

1905-08-06 / 179. szám

1905. augusztus 6. „Pécsi Napló" gyűl föl a víztartókba. Azt is mondják, hogy a főváros és a legnagyobb világváros sem juttat lakosságának egyenként nagyobb víz­­átlagot mint Pécs. De hát ez nem áll meg így. A főváros lakossága a tavalyi forró nyáron, mint maximumot 20967­3 hektoliter vizet fogyasztott el. A fővárosnak van 800 000 lakossága, vagyis egy emberre jut­ott átlag: 2­62 hektoliter víz. Pécs városának 44 000 lakosa van, a falragaszok szerint a két vízforrás 27.000 hektóliter vizet ad. Jut tehát átlag egy emberre , 84 hektoliter, vagyis 178 hektoliterrel kevesebb mint Budapesten. De mit használ a statisztika, ha vég­eredményben nincs víz! Szerencsétlen volt mindig ennek a városnak a víz­politikája. Ott van a sátortábor! Belsőttek egy artézi kút kísérleteibe 200.000 koronát, hogy föl­fedözzék azt, hogy nem lesz víz. Most van 200 000 forintért egy tátongó lyuk. — Azt mondták, hozzuk a pogányi völgyből a vizet! Nem­ hozzuk a Tortyogóból ! Miért? Mert a pogányi völgy egy kimeríthetetlen vízme­dencze és mély­ebben fekszik, mint a Tortyogó, és így megbízhatóbb. De hát a tó itt soha sem kell. Mondták akkor azt is : áldozzunk akár egy millióval többet, hozzuk a vizet a Drávából és akkor örökre biztosítva vagyunk a vízmizéria ellen. De hát ha már megvan ez a mai nyomo­rságos állapot, hogyan láboljunk ki belőle ? A vízmedenc­ébe éjjelenként 37.000 kektóliter víz gyűl össze. Nekünk, hogy a fő­város tavalyi átlagára emelkedhessünk — bár a fővárosi vízvezeték még azon felül is alt­ut 100 000 hektoliter vizet — még 78.320 hektóliter víz kellene. De adjanak nekünk nem ennyit, hanem csak még 40000 hektó­mért ! Úgy gondolom ez teljesen elég lenne. De itt két kérdés merül föl: s befo­gadhat e a két víztartó annyi vizet ? II. Ké­pes-e a két forrás ennyit szolgáltatni. Ha az első baj merülne föl, haladéktalanul ki kell a víztartót bővíteni ! Ha a második baj me­rülne föl, haladéktalanul kell újabb forrás bekapcsolásáról gondoskodni ! Akármeny­­nyibe kerül is ! Mert mihaszna takarítjuk meg ennek a költségeit, ha nincs víz és ki­üthet ebben az óriási hőségben vagy más ha­sonló években valami járvány, hogy halomra dőlünk, mint a legyek őszszel, vagy egy szép napon végig ég az egész város ? . . . Nem az a baj, hogy vízmérő óráink nincsenek, hanem hogy víz nincs. Ne takar­juk ezt a lyukas kötényt erre a sebre, mert azért kilátszik az ! Mikor a vízvezetékbe a város, tehát mindannyiunk vagyonát beleépítették, ezt a vagyont mint olyat adtuk oda, hogy érte vizet kapunk, ihatunk eleget, fürödhetünk eleget ! Mert az élet nem patika, hogy a vi­zet, mely olyan szükséges, mint a levegő, grammonként kimérve kapjuk. Valamit csinálni kell. Ebben azt hi­szem mindannyian egyetértünk! Pécsett, 1905. augusztus hó 4 én. Egy adófizető polgár. Irtom: mérgemben, 280 Celsius mellett, árnyékban. Az Akadémia bölcseinek pedig össze kellene ülniük és új szót kellene kitalálniok erre a mostani állapotra, amely már nem is hőség, nem is forróság, hanem mind e kettő­nek a hatványozott, de nem javított kiadásai Önök, akik vidáman lubiczkolhatnak a Tiszában, megfürödhetnek a hideg Szamos­ban, a hangos Marosban, a girbe-gurba Beregben és isten tudja miféle kicsiny és nagy patakban; önök, akik nem látják az olvadó aszfaltot, nem érzik a házak forró párázatát; önök, akik nem járnak reggeltől estig kabátba, mellénybe, kikeményített gal­lérba préselve, — önök nem is tudják, mi a kánikula. De mi tudjuk ! Minekünk minden jóból duplán kijár, kijár hát most ebből a rettenetes hőségből is, amelyből esténként félangolosra sülve kerülünk ki. És az este sem hoz megváltást Ha az ember csak a Gél­érir­gyről nézi a várost, hát megijed attól amit lát. Ködbe, füstbe, gőzpárába van burkolva a szép Budapest és ez a füst, ez a gőzpára­ belopódzik az ablakunkon, betölti a hálószobánkat, ránehezedik a mellünkre és... és . . . csoda e aztán, ha az ember „verset* ír a dunaparti uszodákról ? . .. * Most pedig hadd áruljak el önöknek valamit. Azt, hogy a fővárosi ember már megint kitalált valami hóbortot: a panama kalap viseletének hóbortját. Mondhatnám úgy is, hogy ha volt eddig: legyező­, bé­lyeg , zsebkendő és marha­nyelv, hát most van már: panama nyelv is, amelynek rejtel­meibe leszek bátor önöket bevezetni. Íme a legelemibb szabályok: Aki hátul hajtja le a panama kalapját: dzsentri, aki elől hajtja le az : (hogy is mond­jam csak ?) . . . nos hát igen, az dzsidá. Baloldali lehajtás: a koaliczió híve; jobb­oldali : letört szabadelvűpárti. Ha a karima köröskörül le van hajtva, az a rendezetlen anyagi viszonyokat jelenti; ha egyáltalán nincs lehajtva, a rendezett anyagi viszonyo­kat jelenti. Oh, de még ezzel nincs vége! Sárga szallag a panamán: imádlak! Fekete szallag: lehetséges e az ösmerkedés. Kék pettyes szallag: ne menj el, maradj itt! Kék stráfos: adjon kölcsön öt forintot­­ és végül zöld szallag: nem adok! . . A pesti asszonyok, pesti leányok már minden fázisát ismerik a panama nyelvnek és remélem, hoggy a jövő héten már önök is perfektül beszélik majd! ... Addig pedig ne nevessenek ki bennün­ket, hanem gondoljanak erre a rettenetes hőségre és — megbocsátják a hóbortjainkat. Különben is — ki haragszik nyáron? . . . Hírrovatunk. Fócii, augusztus 5 A gyémánt-misé« Szikora Ignácz. Hatvan évvel ezelőtt, 1845 augusztus 6 án egy ifjú pap telve duzzadó erővel állt az oltár előtt a pécsi liczeum templomban, hogy első szent miséjét az Istennek bemutassa. S 60 év után ismét ott áll holnap vasárnap, 9 órakor az ifjúból immár öreggé vált pap, hogy gyémántmiséjével adjon hálát a Te­remtőnek azért a sok jóért, mivel őt egy hosszú év­­en át ellátta. Szikora Ignácz a neve ezen áldozatnak, ki a szeretett kis Ná­­czikából nagyon sokaknak kedves jó Náczi­­bácsija lett s még ma is az. Bizonyára zsú­folásig meg fog tölteni vasárnap 9 órakor a Pálos rend egykori két tornyu temploma, hogy a gyémánt­misés Szikora bácsi ünnep­ségén részt vegyenek. Nem is mindennapi lát­vány ez, mert csak keveseknek adatik meg a kiváltság: gyémántmisésnek lenni. Szikora nyug. plébános, Nagyberkiben (Somogy vármegyében) 1822. július 31-én született, tehát a múlt hónap végén, 6 nap­pal ezelőtt töltötte be a 83. életévét. 83 évet teljes erőben és egészségben élni — valósá­gos istenáldás. Ignácz napján született, te­hát Ignáczra keresztelték. Julius 31 ike neki kétszeres ünnep, születés- és névnap egy­szerre. Van is mindig sok köszöntője e na­pon. Atyja, Szikora József, gazdatiszt volt a gróf Schmidegg családnál, ki innen csak­hamar Pécsre jött lakni és igy az ünnepelt az elemi iskoláit Pécsett végezte. A 6 gimná­ziumot is itt járta ki, majd azután a 2 évi filozófiát a pécsi liczeumi­ épületben tanulta, hol — tekintve fiatalságát — még egy évig a jogot is járta. Ezután Scitovszky püspök alatt a pécsi szemináriumba lépett, hol ekkor Virégh Mihály kanonok volt a rektor. A 4 évi theologia sikeres befejezése után fölszentelte Scitovszky püspök s igy 1845 augusztus 6-án elmondotta első szent­miséjét a liczeum-templom nagy oltáránál, mely alkalommal a már akkor általánosan kedvelt újmisésnek Virágh kanonok volt a manudoktora. Kedvenczének örömmel volt vezetője az első mise alkalmából a rektor. Majd jöttek a káplán évek. Szebény, Gödre, Pécsvárad, Babarcz, Somberek, Villány, Tolna voltak a káplán stácziók. Ahol a fiatal pap megfordult, mindenütt szerette úgy a plébá­nos, mint a nép. Kötelességét p­ontosan, lelkiismeretesen teljesítette mindig. Tisztelet­tudó volt fölebbvalói iránt, jó és előzékeny a néppel szemben. A megkedvelés alapja tehát meg volt, melyhez jött jó modora, nemes szive. A társaságoknak is kedves alakja volt. 12 évi káplánkodás után 1857-ben Baarba neveztetett ki plébánossá, majd 1872 ben Ráczmecskén lett plébános. Itt 1896 ig szol­gálta az Urat. Ekkor 74 éves volt már, pihenni vágyott. Nyugdíjazták. A jól meg­­érdemlett nyugalmat itt tölti közöttünk, pécsiek között, hol ismerősei, barátai, tisztelői szeretet­tel veszik körül a mindig jó kedvű öreg urat. A banri és a ráczmecskei plébániák nem bírnak dús jövedelemmel, de azért Szi­kora házánál szives vendéglátás volt mindig és a szegény sohasem ment ki alamizsna nélkül. Vagyont nem szerezhetett magának, ezzel nem áldotta meg az Isten, de megál­dotta egy becsületben eltöltött hosszú, nagyon hosszú korral, melyben egészséggel, jókedv­ben élt és él még ma is az ő nagyszámú tisztelői örömére. 10 en szenteltettek föl egyszerre pappá, ebből a 10-ből öten érték meg az aranymisét. És pedig Brüsztle József olaszi, Csézik József lánycsóki, Gauzer János kéméndi, Kallenberger (Tarbérczi) József mucsii és Szikora Ignácz ráczmecskei plébánosok. A gyémántmisét ezekből csak Szikora érte meg. Öt püspöke volt eddig: Scitovszky János, Kirk György, Kovács Zsigmond, Dulánszky Nándor és Hettyey Sámuel. Vajon ki lesz a ha­­dik ? A boldogult Hettyey püspök egy alkalommal megígérte, hogy a gyémántmisé­jét majd nála, Püspökszentlászlón fogja meg­ünnepelni Szikora. Bizonyára főpapi módon váltotta volna be ígéretét Hettyey, ha a halál meg nem akadályozza ebben. Szikora arany­miséjét Gyüdön tartotta meg 10 évvel ezelőtt, mely alkalommal Hanny Gábor pápai prelá­­tus kanonok volt manuduktora. Hanny lesz a holnapi gyémántmise alkalmával is a manuduktor. Az aranymisés fogja vezetni a gyémántmisést. Foulardselyem ■­ selyem hiaz és ruhára minden srban, épugy a legújabb fekete, fehér és színes „Henneberg selyem“ 60 kr.-tól ti­szt 35 kr.-ig méterenként. Bérmentve és rá ár vámolva házhoz. Minta azonnal. 5 Henneberg selyemgyára, Zürich. Egyről-másról. (Budapesti levél.) irta: Faragó Jenő. Budapest, aug. 3. Amikor az óra nyolcz, Vár a Bertser meg a Scholcz Dunaparti uszodája, Szer áldás hulljon rája. Mikor az óra tiz, Akkor is jól jön a viz , Főkepen azért, mert nedves És mert jól lehűt a kedves ! 3

Next