Pécsi Napló, 1905. szeptember (14. évfolyam, 200-225. szám)
1905-09-01 / 200. szám
Csak Pécs, augusztus 81. —g. Akármilyen epidémia üt ki az országban, a hatóság rögtön megmozdul, talpra áll és amint a lapok írni szokták, a legmesszebb menő intézkedések megtételével igyekszik a veszedelmet elhárítani, más szóval, az emberek életét erőnek erejével megmentik. A közegészségügy fölött őrködő hatósági orvosok valóságos műéletre kényszerülnék az embert, csakhogy az „emberi kor legvégső határáig“ nyújtsanak ki minden életet s míg az egyik orvos Jager-alsó, lodenfölső ruhába öltöztetné kánikulában is, a másik télvíz idején is félmezítelenül járatná az emberiséget; az egyik paszullyal és retekkel táplálna mindenkit, mert ebben sok a villamosság, a másik meg hússal és tojással tömné tele a világot, mert ebben sok a foszfor és mégis éppen olyan nagy a halandóság, mint régen volt, amikor nem fejtettek ki akkora erőt az életmentés terén, mint most. Elvégre mindent elkövetnek az ember életének megmentésére, de hogy az ember megélhessen, azzal már édeskeveset törődnek. Csak egészség, közegészség legyen! Hogy azonban az éperős, egészséges, jó étvágyú ember — jól is lakhassék, ez már nem képezi senki gondját. Innét van, hogy a drágaság epidémiaszerűleg lépett föl. Évrőlévre emelkednek a piaczi árak. Az élelmiszerekkel a legnagyobb uzsoráskodást űzik. Ma már minden a nyerészkedő kofák, ismét eladók kezébe kerül s a fogyasztó közönség mindennapi szükségleteit méregdrágán vásárolja s a szegényebb osztály e mellett koplal. Van nálunk értelme az uzsoratörvénynek? Dehogy van. Ez csak a készpénzkölcsönökre szól. Az élelmiszerekkel és sok más egyébbel olyan uzsoráskodást űzhetnek a „szabad kereskedelem“ nagyobb dicsőségére, amilyent csak akarnak. Vagyonilag megölhetik az embert, csak új, egészségértelő rejelei . Nálunk, Magyarországon lisztb t, kenyérért, húsért, zsírért annyit vesznek, amennyi az elárusítóknak tetszik. Valamelyik sörházban, vagy szakegyletben összebeszélnek, aztán kimondják, hogy holnaptól kezdve ennyi lesz a kenyér, vagy hús ára, hát annyi lesz! A hatóság hallgat s a fogyasztó közönség zúgolódhatik, de ha a közegészségügyi óvó- és egyéb rendszabályokkal biztosított életét fönn akarja tartani, akkor kénytelen az élelmiszerekkel uzsorát űző urakat és asszonyságokat hizlalni, mert különben fölkopik az álla. Ha ez a rohamos áremelkedés a termelési és tenyésztési viszonyokkal valamennyire indokolható volna, nagy nehezen beletörődhetnék a vevő, de amikor tudja, hogy az eladó hatósági ellenőrzés híján minden alkalmat fölhasznál az ő fokozottabb kiszipolyozására, akkor keresi az okot, hogy tulajdonképen miért tartozik ő ezt az élelmiszer-uzsorát tűrni? A felelet erre nagyon egyszerű. A városi hatóság, mely mindenütt egyforma s mindenütt csupán a nehézkes adminisztráczión rágódik s akta szerint intézi el a legsürgősebb természetű és életbevágó közügyeket, tehetetlen a túlkapásokkal szemben; igazabban nem is akar a cselekvés terére lépni, mert ezzel csak a maga kényelmét zavarná. A városi hatóság nagy apparátus, amely egyáltalán nehezen tud megmozdulni. Száz esztendő kell hozzá, mig vásárcsarnokot létesít, örökkévalóság, mig fogyasztó közönségnek olcsó és jó piacz it biztosít. Hiányzik nála, az akaraterő, az elhatározás, no meg a leleményesség. Amikor a nagyközönség zúgolódik, hogy hát meddig tűri még a hatóság az élelmiszer-uzsorát, az árak önkényes és folytonos emelését, a sajtó se hallgathat. S amikor a sajtó egyenes nyíltsággal fölsorolja az apró igazságokat, ez nem tetszik a hatóságoknak s mind Angole France.* APécsi Napló* részére írta: Rácz Sándor. Pária kellő közepén, a Szajna mellett, ahol most a szépművészetek iskolájának új épületei állanak, a Malagais rakpart azelőtti 19 száma alatt, emeleti szobában ringott bölcsője s gyermekkorának álmokban és finom benyomásokban gazdag évei is itt siklottak el fölötte oly gyorsan és tüneményszerűen, mint az arab meséknek bűbájos tündérei. Atyja Noel Thibault, könyvszerető és könyvismerő ember volt művészies és költői hajlamokkal, kinek könyvesboltjába — ahova igen ritka műveket tudott összegyűjteni, — tudós és francziás udvariasságú, leginkább legitimista elvektől áthatott férfiak jöttek össze, hogy ott értelmes és komoly szavakat váltsanak egymással régi munkákról és részben elavult eszmékről. — Ultramontán és royalista nézetei voltak, de soha erőszakosan és túlzóan nem nyilatkozott az meg. Anzsu szelíden és harmonikusan hullámzó, termékeny dombjai és szelíd ege tükröződtek vissza természetében, melynek nyugodt megfontoltsága, higgadt ítélete és egyszerű szokásai fiára is átszármaztak. Anyja — jó és igazságos lélekésze. Bevezető része a Pécsi Napló 1905. május 27-iki Máriában. retetreméltó és komoly kegyességével vallásos elbeszélések miszticizmusában talált szolid örömet, amikor fia már otthonos vett az olvasás művészetében, csöndes délutánjain vele olvastatta a naiv lelkek égi mannáit. A kis Anatole Frangois Thibault Páris központjában korán elmélyedő lelkével ebben a környezetben növekedett, mindenhonnan termékenyítő táplálékot szedve magába. Ha lakásuk utczai ablakában állt, vagy kilépett az erkélyre, lenn a folyó majd fehéren csillogó vonala kígyózott, majd pedig az ég mély kékjét tükrözte vissza derült időben, míg az őszi esték czitromsárga színüket bontották reá. Talnan pedig gyakran ködfátyollal halványan eltakarva, alig pár száz lépésnyire, párhuzamosan a folyóval, hosszan a Louvre és a Tuilleriák palotájának századok folyása alatt, művészi részletességgel kifaragott kőfalai szürkén emelkedtek, hogy annál vakítóbban csillogjanak sűrü ablakai és szögletes kupolái, mikor a lenyugvó nap piros fényével kigyult rajtuk. Jobbra balra, közel szomszédságban a régi és uj művészetnek remekei, a régi és uj szellemnek emlékei, a tudománynak, irodalomnak, állami, politikai, társadalmi és kereskedelmi életnek gyújtó pontjai: a Mazani palota időtől barnult falai, a Bourbon-palota klasszikus oszlopai, a Sorbone csarnokai, a Notre-Dame fantasztikus állatokkal benépesített vastag tornyai és terpeszkedő pillérei, a Tuilleriák és Champs- Elysees kertjei szobraikkal, szökőkutaikkal, s mind a megszámlálhatatlan kincsek műremekek, a Palais Royal galériái, a sugárutak festői tárlatai, majdnem ezeréves templomok és még régibb eredetű, romantikusan ható romok, a modern paloták változatossága, s az a sokféle báj, mely az év különböző szakában erre a háztengerre más más pompát árasztó , égboltról származik, s mind arra szolgáltak, hogy lelkének alaptulajdonságait: a költői álmodozást, a szépformák kultuszát, a régi emlékek iránti kíváncsiságát, a múltba való beleélést, a minden iránt való érdeklősődést és mély s széles értelmességet, az élet sokféle jelenségeinek magasabb szempontból való megfigyelést a legteljesebben kifejleszszék. S amily rendkívül változatos volt az a hatás, mely a fogékony gyermek lelkét formálta, olyan kitörülhetetlen szeretet fejlődött benne a föld e legszebb és legkokettebb városa iránt, s mikor a kis Thibault — Anatole France-vá fejlődik, akkor megható elragadtatással, büszkeséggel, és hálával eltelve mondja: „párisi vagyok egész lelkemmel, egész testemmel; ismerem Párisnak minden utczáját, imádom minden kövét, hisz tudja, milyen gazdagon halmozta el kincseivel hoszszu évtizedeken keresztül már természettel . XIV. évfolyam. Péntek, 1905. szeptember 1. •Serkenitőnég: Percral utca» 12. mám. Telefon 109. szám. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal éa éjjeli szerk.: Boltivkei 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő LENKEI LAJOS. Jfr/ 2QQ Előfliptealátrak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes exam ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér (4138 )