Pécsi Napló, 1905. szeptember (14. évfolyam, 200-225. szám)

1905-09-01 / 200. szám

Csak­ Pécs, augusztus 81. —g. Akármilyen epidémia üt ki az országban, a hatóság rögtön megmozdul, talpra áll és a­mint a lapok írni szok­ták, a legmesszebb menő intézkedések megtételével igyekszik a veszedelmet el­hárítani, más szóval, az emberek életét erőnek­ erejével megmentik. A közegész­ségügy fölött őrködő hatósági orvosok valóságos műéletre kényszerülnék az em­bert, csakhogy az „emberi kor legvégső határáig“ nyújtsanak ki minden életet s míg az egyik orvos Jager-alsó, loden­­fölső ruhába öltöztetné kánikulában is, a másik télvíz idején is félmezítelenül járatná az emberiséget; az egyik paszul­­­lyal és retekkel táplálna mindenkit, mert ebben sok a villamosság, a másik meg hússal és tojással tömné tele a világot, mert ebben sok a foszfor és mégis éppen olyan nagy a halandóság, mint régen volt, a­mikor nem fejtettek ki akkora erőt az életmentés terén, mint most. Elvégre mindent elkövetnek az em­ber életének megmentésére, de hogy az ember megélhessen, azzal már édes­keveset törődnek. Csak egészség, köz­egészség legyen! Hogy azonban az ép­erős, egészséges, jó étvágyú ember — jól is lakhassék, ez már nem képezi senki gondját. Innét van, hogy a drága­ság epidémiaszerű­leg lépett föl. Évről­­évre emelkednek a piaczi árak. Az élelmi­szerekkel a legnagyobb uzsoráskodást űzik. Ma már minden a nyerészkedő kofák, ismét eladók kezébe kerül s a fogyasztó közönség mindennapi szükség­leteit méreg­drágán vásárolja s a szegé­nyebb osztály e mellett koplal. Van ná­lunk értelme az uzsora­törvénynek? Dehogy van. Ez csak a készpénzkölcsö­nökre szól. Az élelmiszerekkel és sok más egyébbel olyan uzsoráskodást űz­hetnek a „szabad kereskedelem“ nagyobb dicsőségére, a­milyent csak akarnak. Vagyonilag megölhetik az embert, csak új, egészségértelő r­e­­jelei . Nálunk, Magyarországon lis­ztb­­ t, ke­nyérért, húsért, zsírért annyit vesznek, a­mennyi az elárusítóknak tetszik. Vala­melyik sörházban, vagy szakegyletben összebeszélnek, aztán kimondják, hogy holnaptól kezdve ennyi lesz a kenyér, vagy hús ára, hát annyi lesz! A hatóság hallgat s a fogyasztó közönség zúgolódha­­tik, de ha a közegészségügyi óvó- és egyéb rendszabályokkal biztosított életét fönn akarja tartani, akkor kénytelen az élelmiszerekkel uzsorát űző urakat és asszonyságokat hizlalni, mert különben fölkopik az álla. Ha ez a rohamos áremelkedés a termelési és tenyésztési viszonyokkal vala­mennyire indokolható volna, nagy nehe­zen beletörődhetnék a vevő, de a­mikor tudja, hogy az eladó hatósági ellenőrzés híján minden alkalmat fölhasznál az ő fokozottabb kiszipolyozására, akkor keresi az okot, hogy tulajdonképen miért tar­tozik ő ezt az élelmiszer-uzsorát tűrni? A felelet erre nagyon egyszerű. A városi hatóság, mely mindenütt egyforma s mindenütt csupán a nehézkes adminisz­­tráczión rágódik s akta szerint intézi el a legsürgősebb természetű és életbevágó közügyeket, tehetetlen a túlkapásokkal szemben; igazabban nem is akar a cse­lekvés terére lépni, mert ezzel csak a maga kényelmét zavarná. A városi hatóság nagy apparátus, a­mely egyáltalán nehezen tud megmoz­dulni. Száz esztendő kell hozzá, mig vásárcsarnokot létesít, örökkévalóság, mig­­ fogyasztó közönségnek olcsó és jó piacz it biztosít. Hiányzik nála­, az aka­raterő, az elhatározás, no meg a lele­ményesség. A­mikor a nagyközönség zúgolódik, hogy hát meddig tűri még a hatóság az élelmiszer-uzsorát, az árak önkényes és folytonos emelését, a sajtó se hallgat­hat. S amikor a sajtó egyenes nyíltság­gal fölsorolja az apró igazságokat, ez nem tetszik a hatóságoknak s mind­ Angole France.* A­­Pécsi Napló* részére írta: Rácz Sándor. Pária kellő közepén, a Szajna mellett, ahol most a szépművészetek iskolájának új épületei állanak, a Malagais rakpart azelőtti 19 száma alatt, emeleti szobában ringott bölcsője s gyermekkorának álmokban és finom benyomásokban gazdag évei is itt siklottak el fölötte oly gyorsan és tünemény­­szerűen, mint az arab meséknek bűbájos tündérei. Atyja Noel Thibault, könyvszerető és könyvismerő ember volt művészies és költői hajlamokkal, kinek könyvesboltjába — ahova igen ritka műveket tudott összegyűjteni, — tudós és francziás udvariasságú, leginkább legitimista elvektől áthatott férfiak jöttek össze, hogy ott értelmes és komoly szavakat váltsanak egymással régi munkákról és rész­ben elavult eszmékről. — Ultramontán és royalista nézetei voltak, de soha erőszako­san és túlzóan nem nyilatkozott az meg. Anzsu szelíden és harmonikusan hullámzó, termékeny dombjai és szelíd ege tükröződ­tek vissza természetében, melynek nyugodt megfontoltsága, higgadt ítélete és egyszerű szokásai fiára is átszármaztak. Anyja — jó és igazságos lélek­é­sze­. Bevezető része a Pécsi Napló 1905. május 27-iki Máriában. retetreméltó és komoly kegyességével vallá­sos elbeszélések miszticizmusában talált szo­lid örömet, amikor fia már otthonos vett az olvasás művészetében, csöndes délutánjain vele olvastatta a naiv lelkek égi mannáit. A kis Anatole Frangois Thibault Páris központjában korán elmélyedő lelkével ebben a környezetben növekedett, mindenhonnan termékenyítő táplálékot szedve magába. Ha lakásuk utczai ablakában állt, vagy kilépett az erkélyre, lenn a folyó majd fehé­ren csillo­gó vonala kígyózott, majd pedig az ég mély kékjét tükrözte vissza derült időben, míg az őszi esték czitrom­sárga színüket bontották reá. Talnan pedig gyakran köd­­fátyollal halványan eltakarva, alig pár száz lépésnyire, párhuzamosan a folyóval, hosszan a Louvre és a Tuilleriák palotájának századok folyása alatt, művészi részletességgel kifara­gott kőfalai szürkén emelkedtek, hogy annál vakítóbban csillogjanak sűrü ablakai és szög­letes kupolái, mikor a lenyugvó nap piros fényével kigyult rajtuk. Jobbra balra, közel szomszédságban a régi és uj művészetnek remekei, a régi és uj szellemnek emlékei, a tudománynak, irodalomnak, állami, politikai, társadalmi és kereskedelmi életnek gyújtó pontjai: a Mazani palota időtől barnult falai,­­ a Bourbon-palota klasszikus oszlopai, a Sor­­bone csarnokai, a Notre-Dame fantasztikus állatokkal benépesített vastag tornyai és terpeszkedő pillérei, a Tuilleriák és Champs- Elysees kertjei szobraikkal, szökőkutaikkal, s mind a megszámlálhatatlan kincsek műreme­kek, a Palais Royal galériái, a sugárutak festői tárlatai, majdnem ezeréves templomok és még régibb eredetű, romantikusan ható romok, a modern paloták változatossága, s az a sokféle báj, mely az év különböző sza­kában erre a háztengerre más más pompát árasztó , égboltról származik, s mind arra szolgáltak, hogy lelkének alaptulajdonságait: a költői álmodozást, a szépformák kultuszát, a régi emlékek iránti kíváncsiságát, a múltba való beleélést, a minden iránt való érdeklő­­sődést és mély s széles értelmességet, az élet sokféle jelenségeinek magasabb szempontból való megfigyelést a legteljesebben kifejlesz­­szék. S amily rendkívül változatos volt az a hatás, mely a fogékony gyermek lelkét for­málta, olyan kitörülhetetlen szeretet fejlődött benne a föld e legszebb és legkokettebb vá­rosa iránt, s mikor a kis Thibault — Anatole France-vá fejlődik, akkor megható elragad­tatással, büszkeséggel, és hálával eltelve mondja: „párisi vagyok egész lelkem­mel, egész testemmel; ismerem Párisnak minden utczáját, imádom minden kövét,­ hisz tudja, milyen gazdagon halmozta el kincseivel hosz­­szu évtizedeken keresztül már természettel . XIV. évfolyam. Péntek, 1905. szeptember 1. •Serkenitőnég: Percral utca» 12. mám. Telefon 109. szám. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal éa éjjeli szerk.: Boltivkei 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő LENKEI LAJOS. Jfr­/ 2QQ Előflipteal­átrak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes exam ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér (4138 )

Next