Pécsi Napló, 1907. szeptember (16. évfolyam, 201-224. szám)
1907-09-03 / 201. szám
se 1907 r*' £ - -3 с гл»о S ^ '\ XVI. évfolyam. Kedd, 1907. szeptember 3. ('& 201. (4741) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109 sz. — Kiadóhivatali telefon 27. sz. Г-штш<—~ i i ■ i. . . .. . ii,SSK. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Az állatkiállítás megnyitása. ~ Saját tudósítónktól. — Pécs, szeptember 2. Általános megjegyzések. Alig gondoljuk, hogy Magyarországon ezideig rendezett állatkiállítás a gazdaközön-ség, de főkép a laikus publikum, részéről olyan érdeklődéssel találkozott volna, mint a pécsi országos általános kiállítás keretében rendezett állatkiállítás, mely örvendetes tanúságot tesz arról a meglepő nagy előrehaladásról, melyet ezen téren észlelhetünk. Különösen a szarvasmarha kiállítás ejti bámulatba az embert, mert széles e világon, még ix simmentali hazájában, Sehweicban se találhatók oly díszes példányok, mint itt és ezen kiváló eredményeket annak tudhatjuk be, hogy egyes, áldozatkész gazdák, nem tekintik a szarvasmarhatenyésztést kizárólag jövedelmező fejős tehénnek, hanem kellő szakértelemmel, semmi áldozattól vissza nem riadva, munkálkodnak a minőség emelésére és ezen törekvésnek tudható be a pécsi országos állatkiállitás páratlan eredménye, mely a gazdákat újabb versengésre fogja késztetni, hogy ezen az uton haladva egymáson túltegyenek. És ezen tekintetben első helyen áll a Pécs melletti Üszögh, melynek szimmentáli tehenészete ma versenytárs nélkül áll az országban és amelynek э pécsi kiállítási területen látható kollekciója egymagában is dísze lenne bármely állatkiállításnak. Ha ilyen eredmények csakis akkor érhetők el, ha a gazda, miként azt ezen uradalom tulajdonosai teszik, egy-egy apaállatért akár 8—10 000 koronát is elfizetnek és azt oly hozzáértéssel plántálják át Schweicból baranyai földre, mint teszik azt ezen uradalom tulajdonosai, Grosz Antal és fiai, Sándoros Imre dr. Széll Kálmán, a rátóti uradalom tulajdonosa, aki versenyen kívül vett részt a pécsi kiállításon, mintegy másfél évtizede foglalkozik állattenyésztéssel és ezen a téren úttörő volt az országban. Először csak szerette az állatokat, később már értett is hozzá és ma egyik országos nevezetesség a rátéti tehenészet. Amikor Széll Kálmán maga magyarázza el vendégeinek minden egyes szarvasmarhának — egyik szebb példány a másiknál— geneológiáját, élvezet hallgatni ezt a szakszerű előadást, hisz még arról is tud, minden egyes tehén mennyi tejet ad, melyik állat volt apja, anyja és nagyszülői. Nem kell ott semmit se kérdezni, mert minden állat fölött olvasható annak még súlya is. Draskovich Iván gróf sellyei gulyája is látványosság számba megy és a bárány a megyei gazdasági egyesület által bemutatott népies szarvasmarhatenyészetnek és bonyhádi tájfajta gyűjtemények kiállítása igazolják, hogy von egyesülttiünk föladatának teljes magaslatán áll és a falusi gazdáknál is örvendetes az ezen téren való előrehaladás. Kár és és föl is tűnt, hogy a gyulai puszta bérlője, Deutsch Miksa jó hírű és ismételten kitüntetett szarvasmarháival elmaradt. Baranyából még Méndy Sámuel gyönyörű simmentali kollekciója és igás ökrei keltettek nagy feltűnést és arattak gazdag elismerést; a pécsi püspöki uradalom bikái, tehenei és üszői, Montenuovo Alfréd herceg németbólyi uradalma, Hergenröder Antal szederkényi gazda, Resch János pécsi tehenészete, Vándy Béla tésényi gazdasága, Csányi Sándor orsz. képviselőnek gazdasága érdemelnek külön említést, de igazságosan csakis akkor járhatnánk el, ha valamennyi gazdát nevén neveznék, mivel mind bizonyságot tett arról, hogy szarvasmarhatenyészetünk óriási haladást mutat. Kisebb szerep jut Baranyában a lótenyésztésnek, bár ezen a téren is, mintha újabb lendületet észlelhetnénk nálunk is. Legjelentékenyebb ezen a téren a dolnji-miholjáci uradalom kollekciója, de a baranya megyei gazdasági egyesület ezen a téren is megteszi kötelességét és angol fajtájú valamint hidegvérű lovaival, melyeket gazdáktól szerzett be, a tenyésztés helyes útját mutatja be. Gyönyörű példányokat látunk itt is, de a lótenyésztés terén a tolnamegyei Dőryek épúgy dominálnak, mint a szarvasmarhatenyésztés terén legyőzhetetlen az üszögi uradalom. Részletes bírálatba nembocsátkozhatunk, mivel arra helyünk sincsen és csakis annak megállapítására kell szorítkoznunk, hogy az állatkiállítás összbenyomása a lehető legkedvezőbb és legjobb reménységekkel tölt el. A juhok, kecskék, fésűsök, angol húsjuh, kecskék és sertések kiállítása is igen gazdag. A juhok és kosoknak is nagy közönségük volt vasárnapon és hétfőn és különösen Hainrikffy Pét orsz. képviselő puszta szarvasdi kos és anya állatait, épigy Dory Hugó tüske pusztai állatait, Ypsilanti herceg elmongáti kollekcióját dicsérték a szakértők, az angol has juhok kiállításánál pdig Biedermann Rezső báró szentegáti 14 darabból álló és turonyi Biedermann Ottóné juhai keltettek nagyobb föltünést. Csak a laikus szeme ezellett ezen sorokban és birjuk egyik kitűnő szakemberünk ígéretét, hogy az állatkiállítást a szakszerűség szempontjából is méltatni fogja.A kiállítás megnyitása. Vasárnapon még fél 8 óra se volt, már megkezdődött a kiállítás főkapuján a forgó kerék működése. A nap gazdag programmjára való tekintettel a földmivelésügyi miniszter kiküldött képviselője, Pirkner János reggeli 8 órára tűzte ki az állatkiállítás megnyitását és bár előző este még a késői órák is együtt látták a gazdavilágot, mégis már 8 óra előtt ott láttuk Országh Lajost, mint a gazdasági egyesület elnökét, Bonyovszky Móritz gróf főispánt, Jakabffy Imre állattenyésztési felügyelőnket, ratonyi Bella Henriket, Zatureczky Károly, Fedallab Mihály ezredest, Mexkó Pált, a gazdaszövetség titkárát, Perczel Dénest, Zatureczky Károly ifj., Jeszenszky Ferencet, Gábor Ferencet, Tolnay Pál, Miskolczy H. állattenyésztési felügyelőt, Friedrich Géza méneskari igazgatót, a kiállítók jó részét, majd megérkeztek Széll Kálmán Zsolnay Miklós társaságában. Zsolnay Miklós, a pécsi országos kiállítás végrehajtó bizottságának nevében üdvözölte a földmivelésügyi miniszter képviselőjét, elsősorban is köszönetét róva le küldőjének azon anyagi és erkölcsi támogatásért, melyben ezen kiállítást részesítette, köszönetet mondott mindazoknak, akik annak létrehozásában közreműködtek, elsősorban is a baranya megyei gazdasági egyesületnek és annak vezérembereinek és emellett a somogytolna és vas vármegyei gazdasági egyesületeknek, melyek a legnagyobb buzgalmat fejtették ki ezen kiállítás sikere érdekében. De el nem mulaszthatja, hogy e pillanatban is hálával ne emlékezzék meg Széll Kálmán nagyméltóságáról, aki erős erkölcsi támogatásával közreműködött abban, hogy ezen kiállítás olyan lehessen, amilyenné az fejlődött, hogy itt nemcsak a földbirtokos osztatályra, de a kisgazdákra is buzdítólag hathasson a verseny, mint kell az állattenyésztés ügyét előmozdítani. Kéri végül a miniszteri kiküldöttet, szíveskednék a kiállítást megnyitni. Pirkner János mint tanácsos kiterjeszkedett megnyitó beszédében arra, hogy a mezőgazdasági élet terén a tengerentúli és európai államokban már milyen régen elsőrendű feladatot képezett az állattenyésztés, míg a magyar gazdáknál sokáig az volt a vezérelv, hogy az állattenyésztés csak szükséges rossz, amíg annak tudatára ébredtek, hogy az állattenyésztést nem csak mennyiségben, de minőségben is fokozni hasznos dolog lesz és most odáig jutottak, hogy minél több és minél jobb anyagot tenyészszenek és ma már csaknem két évtizedes munka után a magyar gazdaközönség az állattenyésztést első és vezető szerephez juttatta. Mennyire felelt meg a gazdaközönség azon útbaigazításnak is, melyben részesült, mennyit tanult a külföldtől és milyen eredménynyel hozott az állattenyésztés fejlesztése érdekében anyagi áldozatokat, azt leginkább ezen kiállítás igazolja. Legjobb tanújele ezen kiállítás annak, hogy két évtized elegendő volt arra, hogy a magyar gazda és kisgazda behozza az elmúlt évek mulasztásait és immár látjuk itt, mint gyűltek itt egybe a nagy és kistenyésztők, hogy nemes versenyben összemérjék itt a kifényezett fegyvereket és tovább haladjanak a fejlődés útján. A már ezideig az állattenyésztés terén elért fényes sikerek mezején legyen ez az állatkiállítás egy újabb állomás. A kis tenyésztő láthatja itt, mint dolgozik a nagy tenyésztő, hogy javítsa az anyagot, és példája buzdítólag fog hatni. Nem kiméi a nagytenyésztő áldozatot, hogy állatállományát megjavítsa, de ezen áldozatok dús jövedelmet hoznak. Mielőtt ezen kiállítást megnyitná, azon szívesen vállalt kötelességet teljesíti, hogy a miniszter úr ő nagyméltósága nevében is köszönetet mondjon a rendezőségnek és az ennek élén álló kiállítást végrehajtó bizottsági elnöknek. De köszönetet mond a kormányzat részéről mindazon gazdáknak is, akik állatállományuk riskant idebocsátásával az állattenyésztés ügyét kívánták előmozdítani, hogy az itt szerzett tapasztalatok buzdítsák az állattenyésztőket további kitartásra. Amidőn még azt kívánja, hogy az Isten éltesse a kiállítókat és a közönséget, a földmivelésügyi miniszter nevében megnyitja az országos állatkiállítást (Éljenzés) Széll Kálmán a maguk teljes horderejében méltányolja ez előtte itt elhangzott szavakat és a maga részéről csakis azt akarja hozzáfűzni, hogy hódolattal van eltelve azon nagy hivatottság iránt, melylyel ezen kiállítást rendezték. A beszéd alatt egy gondolat ébredt benne. Mindannyian örvendünk annak, hogy ezen a pécsi országos kiállítás keretében rendezett kiállítás éppoly fényesen sikerült, mint maga az országos kiállítás, ami annak a lankadatlan buzgalomnak, hozzáértésnek és lelkesedésnek tudható be, melynek itt már előzőleg is tanúja volt. Köszönetet kell mondania gazdatársai nevében is kiállításunk fáradhatatlan elnökének, Zsolnay Miklós barátjának. De amikor együtt van a magyar gazda közönség és látja azt, a magyar földmivelés