Pécsi Napló, 1907. szeptember (16. évfolyam, 201-224. szám)

1907-09-03 / 201. szám

se 1907 r*' £ - -3 с гл»о S ^ '\ XVI. évfolyam. Kedd, 1907. szeptember 3. ('& 201. (4741) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály­ u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109 sz. — Kiadóh­ivatali telefon 27. sz. Г-штш<—~ i i ■ i. . . .. . ii,SSK­. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Az állatkiállítás megnyitása. ~ Saját tudósítónktól. — Pécs, szeptember 2. Általános megjegyzések. Alig gondoljuk, hogy Magyarországon ezideig rendezett állatkiállítás a gazdaközön-­ség, de főkép a laikus publikum, részéről olyan érdeklődéssel találkozott volna, mint a pécsi országos általános kiállítás keretében rendezett állatkiállítás, mely örvendetes tanú­ságot tesz arról a meglepő nagy előrehala­dásról, melyet ezen téren észlelhetünk. Kü­lönösen a szarvasmarha kiállítás ejti bámu­latba az embert, mert széles e világon, még ix simmentali hazájában, Sehweicban se ta­lálhatók oly díszes példányok, mint itt és ezen kiváló eredményeket annak tudhatjuk be, hogy egyes, áldozatkész gazdák, nem te­kintik a szarvasmarhatenyésztést kizárólag jövedelmező fejős tehénnek, hanem kellő szakértelemmel, semmi áldozattól vissza nem riadva, munkálkodnak a minőség emelésére és ezen törekvésnek tudható be a pécsi or­szágos állatkiállitás páratlan eredménye, mely a gazdákat újabb versengésre fogja kész­tetni, hogy ezen az uton haladva egymáson túltegyenek. És ezen tekintetben első helyen áll a Pécs melletti Üszögh, melynek szim­mentáli tehenészete ma versenytárs nélkül áll az országban és amelynek э pécsi kiállí­tási területen látható kollekciója egymagában is dísze lenne bármely állatkiállításnak. Ha ilyen eredmények csakis akkor érhetők el, ha a gazda, miként azt ezen uradalom tu­lajdonosai teszik, egy-egy apaállatért akár 8—10 000 koronát is elfizetnek és azt oly hozzáértéssel plántálják át Schweicból bara­nyai földre, mint teszik azt ezen uradalom tulajdonosai, Grosz Antal és fiai, Sándor­os Imre dr. Széll Kálmán, a rátóti uradalom tulajdonosa, aki versenyen kívül vett részt a pécsi kiállításon, mintegy másfél évtizede foglalkozik állattenyésztéssel és ezen a téren úttörő volt az országban. Először csak szerette az állatokat, később már értett is hozzá és ma egyik országos nevezetesség a rátéti tehenészet. Amikor Széll Kálmán maga magyarázza el vendégeinek minden egyes szarvasmarhának — egyik szebb példány a má­siknál— geneológiáját, élvezet hallgatni ezt a szakszerű előadást, hisz még arról is tud, minden egyes tehén mennyi tejet ad, melyik állat volt apja, anyja és nagyszülői. Nem kell ott semmit se kérdezni, mert minden állat fölött olvasható annak még súlya is. Draskovich Iván gróf sellyei gulyája is lát­ványosság számba megy és a bárány a me­­gyei gazdasági egyesület által bemutatott népies szarvasmarhatenyészetnek és bony­hádi tájfajta gyűjtemények kiállítása igazol­ják, hogy von egy­esülttiünk föladatának tel­jes magaslatán áll és a falusi gazdáknál is örvendetes az ezen téren való előrehaladás. Kár és és föl is tűnt, hogy a gyulai puszta bérlője, Deutsch Miksa jó hírű és ismételten kitüntetett szarvasmarháival elmaradt. Bara­nyából még Méndy Sámuel gyönyörű simmen­­tali kollekciója és igás ökrei keltettek nagy fel­tűnést és arattak gazdag elismerést; a pécsi püspöki uradalom bikái, tehenei és üszői, Montenuovo Alfréd herceg németbólyi ura­dalma, Hergenröder Antal szederkényi gazda, Resch János pécsi tehenészete, Vándy Béla tésényi gazdasága, Csányi Sándor orsz. kép­viselőnek gazdasága érdemelnek külön említést, de igazságosan csakis akkor járhat­nánk el, ha valamennyi gazdát nevén nevez­nék, mivel mind bizonyságot tett arról, hogy szarvasmarhatenyészetünk óriási haladást mutat. Kisebb szerep jut Baranyában a lóte­nyésztésnek, bár ezen a téren is, mintha újabb lendületet észlelhetnénk nálunk is. Leg­jelentékenyebb ezen a téren a dolnji-mihol­­jáci uradalom kollekciója, de a baranya megyei gazdasági egyesület ezen a téren is megteszi kötelességét és angol fajtájú valamint hideg­vérű lovaival, melyeket gazdáktól szerzett be, a tenyésztés helyes útját mutatja be. Gyö­nyörű példányokat látunk itt is, de a lóte­nyésztés terén a tolnamegyei Dőryek épúgy dominálnak, mint a szarvasmarhatenyésztés terén legyőzhetetlen az üszögi uradalom. Részletes bírálatba nem­­bocsátkozhatunk, mivel arra helyünk sincsen és csakis annak megállapítására kell szorítkoznunk, hogy az állatkiállítás összbenyomása a lehető leg­kedvezőbb és legjobb reménységekkel tölt el. A juhok, kecskék, fésűsök, angol húsjuh, kecskék és sertések kiállítása is igen gaz­dag. A juhok és kosoknak is nagy közönsé­gük volt vasárnapon és hétfőn és különösen Hainrikffy Pét orsz. képviselő puszta szarvasdi kos­ és anya állatait, épigy Dory Hugó tüske pusztai állatait, Ypsilanti herceg elmongáti kollekcióját dicsérték a szakértők, az angol has juhok kiállításánál p­dig Biedermann Rezső báró szentegáti 14 darabból álló és turonyi Biedermann Ottóné juhai keltettek nagyobb föltünést. Csak a laikus szeme ezel­­lett ezen sorokban és birjuk egyik kitűnő szakemberünk ígéretét, hogy az állatkiállítást a szakszerűség szempontjából is méltatni fogja.A kiállítás megnyitása. Vasárnapon még fél 8 óra se volt, már megkezdődött a kiállítás főkapuján a forgó kerék működése. A nap gazdag programm­­jára való tekintettel a földmivelésügyi mi­niszter kiküldött képviselője, Pirkner János reggeli 8 órára tűzte ki az állatkiállítás meg­nyitását és bár előző este még a késői órák is együtt látták a gazdavilágot, mégis már 8 óra előtt ott láttuk Országh Lajost, mint a gazdasági egyesület elnökét, Bonyovszky Móritz gróf főispánt, Jakabffy Imre állatte­nyésztési felügyelőnket, ratonyi Bella Henri­ket, Zatureczky Károly, Fedallab Mihály ezredest, Mexkó Pált, a gazdaszövetség tit­kárát, Perczel Dénest, Zatureczky Károly ifj., Jeszenszky Ferencet, Gábor Ferencet, Tolnay Pál, Miskolczy H. állattenyésztési felügyelőt, Friedrich Géza méneskari igazgatót, a kiál­lítók jó részét, majd megérkeztek Széll Kál­mán Zsolnay Miklós társaságában. Zsolnay Miklós, a pécsi országos kiállí­tás végrehajtó bizottságának nevében üdvö­zölte a földmivelésügyi miniszter képviselőjét, első­sorban is köszönetét róva le küldőjének azon anyagi és erkölcsi támogatásért, mely­ben ezen kiállítást részesítette, köszönetet mondott mindazoknak, akik annak létrehozá­sában közreműködtek, első­sorban is a ba­ranya megyei gazdasági egyesületnek és an­nak vezérembereinek és emellett a somogy­­tolna és vas vármegyei gazdasági egyesüle­teknek, melyek a legnagyobb buzgalmat fejtették ki ezen kiállítás sikere érdekében. De el nem mulaszthatja, hogy e pillanatban is hálával ne emlékezzék meg Széll Kálmán­­ nagyméltóságáról, aki erős erkölcsi támo­gatásával közreműködött abban, hogy ezen kiállítás olyan lehessen, amilyenné az fejlő­dött, hogy itt nemcsak a földbirtokos oszta­tályra, de a kisgazdákra is buzdítólag hathas­son a verseny, mint kell az állattenyésztés ügyét előmozdítani. Kéri végül a miniszteri kiküldöttet, szíveskednék a kiállítást meg­nyitni. Pirkner János mint tanácsos kiterjesz­kedett megnyitó beszédében arra, hogy a mező­­gazdasági élet terén a tengerentúli és európai államokban már milyen régen elsőrendű fel­adatot képezett az állattenyésztés, míg a magyar gazdáknál sokáig az volt a vezérelv, hogy az állattenyésztés csak szükséges rossz, amíg annak tudatára ébredtek, hogy az állat­­tenyésztést nem csak mennyiségben, de mi­nőségben is fokozni hasznos dolog lesz és most odáig jutottak, hogy minél több és minél jobb anyagot tenyészszenek és ma már csaknem két évtizedes munka után a magyar gazdaközönség az állattenyésztést első és vezető szerephez juttatta. Mennyire felelt meg a gazdaközönség azon útbaigazí­tásnak is, melyben részesült, mennyit tanult a külföldtől és milyen eredménynyel hozott az állattenyésztés fejlesztése érdekében anyagi áldozatokat, azt leginkább ezen kiállítás iga­zolja. Legjobb tanújele ezen kiállítás annak, hogy két évtized elegendő volt arra, hogy a magyar gazda és kisgazda behozza az elmúlt évek mulasztásait és immár látjuk itt, mint gyűltek itt egybe a nagy és kistenyész­­tők, hogy nemes versenyben összemérjék itt a kifényezett fegyvereket és tovább haladjanak a fejlődés útján. A már ezideig az állattenyésztés terén elért fényes sikerek mezején legyen ez az állatkiállítás egy újabb állomás. A kis tenyésztő láthatja itt, mint dolgozik a nagy tenyésztő, hogy ja­vítsa az anyagot, és példája buzdítólag fog hatni. Nem­ kiméi a nagytenyésztő áldozatot, hogy állatállományát megjavítsa, de ezen ál­dozatok dús jövedelmet hoznak. Mielőtt ezen kiállítást megnyitná, azon szívesen vállalt kötelességet teljesíti, hogy a miniszter úr ő nagyméltósága nevében is köszönetet mond­jon a rendezőségnek és az ennek élén álló kiállítást végrehajtó bizottsági elnöknek. De köszönetet mond a kormányzat részéről mind­azon gazdáknak is, akik állatállományuk riskant idebocsátásával az állattenyésztés ügyét kívánták előmozdítani, hogy az itt szerzett tapasztalatok buzdítsák az állat­tenyésztőket további kitartásra. Amidőn még azt kívánja, hogy az Isten éltesse a kiállító­kat és a közönséget, a földmivelésügyi mi­niszter nevében megnyitja az országos állat­­kiállítást­ (Éljenzés) Széll Kálmán a maguk teljes hord­erejében méltányolja ez előtte itt elhangzott szavakat és a maga részéről csakis azt akarja hozzáfűzni, hogy hódolattal van eltelve azon nagy hivatottság iránt, melylyel ezen kiállí­tást rendezték. A beszéd alatt egy gondolat ébredt benne. Mindannyian örvendünk an­nak, hogy ezen a pécsi országos kiállítás keretében rendezett kiállítás ép­p­oly fé­nyesen sikerült, mint maga az­­ országos kiállítás, ami annak a lankadatlan buz­galomnak, hozzáértésnek és lelkesedés­nek tudható be, melynek itt már előzőleg is tanúja volt. Köszönetet kell mondania gazdatársai nevében is kiállításunk fáradha­tatlan elnökének, Zsolnay Miklós barátjának. De amikor együtt van a magyar gazda kö­zönség és látja azt, a magyar földmivelés­

Next